Elfeküdt nyakkal, és nyúzottan keltem, fél kilenc körül. Nem tudok más helyen jól aludni, és ez a kedves tulajdonság most is vissza köszöntött. Majd megszokom. Magamhoz vettem a törölközőm, a köntösöm, és a neszesszerem, és a papucsomba belebújva totyogtam el a fürdőig. A nyilvános zuhanyzóktól mindig is viszolyogtam, de ez nem volt rossz. Hosszú percekig folyattam magamra a meleg vizet, és élveztem a tusfürdőm mandula illatát. Tudni kell rólam, hogy ha illatról van szó, csak ezt használom. Mindig. Nagy nehezen másztam csak ki, megszárítkoztam, felvettem a köntösöm, és egyéb reggeli dolgok elvégzése után vissza másztam a szobámba. Szerintem én vagyok itt még az egyetlen ember, olyan kihalt minden. Bár lehet, hogy a fiúknál vannak. A fiúk gondolatára eszembe jutott a tegnapi gyönyörűség, és a cigi is, aminek hiánya fájdalmasan jelezte, hogy ideje újabb nikotinadagot küldeni a szervezetembe. De nem egy szál köntösben kéne. Kinéztem az ablakon, hogy milyen idő van, hogy öltözzek, de megint csak a borús ég fogadott. Csodálatos. 

Felöltöztem, és mivel a kolesz szeptember 1.-ig nem ad kaját, elindultam volna szerezni magamnak valamit( mégse ehetek zacsis levest reggelire) , és cigizni egyet, de nyílt az ajtó, és belépett rajta egy szőke, húzott szemű kislány, talpig rózsaszínben, rózsaszín bőröndökkel és táskákkal. Nagyon megdöbbentő látvány volt. Mikor meglátott felragyogott az arca, ledopta a cuccait, és felém sietett.                                                                                                                                                    -Szia, Kim JiWoon vagyok!- nyújtotta felém a kezét, de mivel még mindig letaglózva álltam, kínosan vissza húzta- gondolom a takarító vagy akkor, bocsá...                                                                      A takarítóra feleszméltem, gyorsan megragadtam apró, fehér kezét, és megráztam.                              - Nem, bocsi, én diák vagyok, Heather Zack.                                                                                                              Elkuncogta magát. Olyan volt, mint egy tündérke.                                                                                                - Tudom, hogy egy kicsit fura, hogy minden pink, de ez a kedvenc színem. De nyugi, nem vagyok olyan nyomi. Majd ha megismersz, meglátod.                                                                                                          Mosolyogva bólintottam.                                                                                                                                                    - Ha már az ismerkedésnél tartunk, épp reggelizni készültem. Gyere velem, a pakolással még ráérsz.                                                                                                                                                                                          A másik ágy alsó részére pakolta a rózsaszín cuccait, és követett. A reggeliző/kávézóhoz indultunk, köszöntünk a mogorva bának, és beleléptünk a pocsolyákba. Az út közben kiderült JiWoonról, hogy velem egy idős, és valamilyen szinten osztálytársak leszünk. Ez az iskola, ahova jöttünk, egy Vendéglátó ipari- kereskedelmi- idegenforgalmi suli. Én a szakács szakra jelentkeztem, JiWoon a cukrászra (el is tudom képzelni a sütik körében), és olvastam a suli honlapján, hogy ezt a két szakot össze vonják az első három évre, és együtt tanuljuk azokat a tantárgyakat, amit általánosban is tanultunk. A többi szakmai óra természetesen külön lesz.          -Na itt is vagyunk. Hova üljünk le? Szerintem maradjunk kint, most szépen süt a nap.                          - Oké- bólintott.                                                                                                                                                                      Leültünk egy eldugottabb kis kerek asztalhoz. A terítő zöld volt, és a közepére helyeztek egy vázába virágot, az étlapot, az itallapot, és a só-bors készletet. Egy pincér oda is lépett hozzánk, hozott JiWoonnak is egy étlapot, és elment.                                                                                                              Jiwoon hamar megtalálta, mit szeretne enni, én egy kicsit még gondolkoztam, de aztán meglett. A pincér vissza jött, leadtuk a rendelést, és vártunk.                                                                                              - Kínai vagy?                                                                                                                                                                             Elnevette magát.                                                                                                                                                                    - Ez nagyon tipikus. Koreai vagyok.                                                                                                                                - Értem. És, hogy, hogy itt vagy Londonban?                                                                                                              - Ohh, én már itt születtem, Angol állampolgár vagyok.                                                                                      - De, tudsz az anyanyelveden?                                                                                                                                          - Már miért tudnék? Oké, tudok néhány szót, de csak keveset. Itt élek, és nem akarok vissza menni Ázsiába.                                                                                                                                                                        Bólogattam.                                                                                                                                                                              - És a szüleid?                                                                                                                                                                          - Ők még kint születtek. Fiatalon költöztek ide, azóta itt élnek, nem bánták meg.  

Kihozták az ételt. Az én tükörtojásomat, zöldséggel és pirítóssal, JiWoonnak meg valami palacsintát málnával, de rohadt kevés volt a tányérjában. Meg persze egy egy adag kávét, meg egy kancsó narancslét.                                                                                                                                                        - JiWoon, te jól is laksz azzal a szarral? - böktem fejemmel az étele felé.                                                      - Gondolom.- vonta meg a vállát.                                                                                                                                    - Édesem, te nem tudsz reggelizni. Na mindjárt rendelek valami jót. Palacsintából ez édes kevés. - húztam el tőle a tányért, és hívtam egy pincért. Ott is termett nyomban- Hozzon nekünk egy nagy adag palacsintát, nutellával, meg amivel akar, ezt meg vigye innen.                                                  JiWoon kerek szemekkel nézett rám, de én csak rámosolyogtam, és megettem az én adagomat. Az is elég kevés volt.                                                                                                                                                              - Te aztán nem vagy szégyenlős. - nevetett JiWoon.                                                                                              - Ha kajáról van szó nem. Elvégre séf akarok lenni, és éttermet nyitni. - mosolyodtam el. 

Megjelent a pincér egy nagy tálcával a kezében, amit letett elénk.                                                                - Parancsoljanak hölgyeim.      

- Gyönyörű- sóhajtottunk egyszerre, aztán összenevettünk, és mosolyogva láttunk hozzá. 

Fizetés után össze szedtük magunkat, és vissza indultunk a koleszbe. Kicsit idegesen vettem elő végre a cigimet, mert az evés elnyomta a szükségét, de most, hogy már végeztünk, kijött.                - Te dohányzol?- kerekedett ki JiWoon szeme.                                                                                                        - 13 éves korom óta- fújtam ki a füstöt- kérsz?                                                                                                          - Inkább kihagyom.- rázta meg a fejét, én meg mosolyogva szívtam meg újra a káros élvezetet.  Olyan kis ártatlan. 

A koleszba vissza érve, nekiláttunk kipakolni JiWoon cuccait. Szerencsére a ruhái közt voltak nem pink cuccok is. Az ágyneműje, a díszpárnái, és a szőrmés plédje mind mind baba-rózsaszínben pompázott, ahogy a plüss elefántja is. Ezt a csajt a szülei fogadjunk hercegnőnek hívják otthon.  

Pakolás után a kolesz felfedezésére indultunk, de előbb JiWoon átöltözött, mert szerencsére belátta, hogy a ruhája, amibe jött, az erre a célra nem kényelmes. Egy (a kérésemre) szürke melegítőt vett fel, rózsaszín haspulcsival. Így már elviselhetőbb  volt. 

A koleszben minden nemnek négy szinte volt, egy lépcsőn lehetett feljutni, a lépcső végén volt egy kis tér, onnan ágazott el a folyosókra, aztán még lépcső, és így tovább. Az egész épület ronda zöld és sárga színű volt. Találtunk vagy két kávé automatát, és nasi automatát, egy büfét (zárva volt), könyvtárat, gépező szobát, edzőtermet, tanulószobát, és végül a menzát. Hatalmas terem volt, rengeteg asztallal és székkel. Végül elindultunk fel, a tetőre. Liftet nem találtunk, így fellépcsőztünk (négyszer meghaltunk közben). A tető lapos volt, tudtunk rajta mászkálni, viszont JiWoonról kiderült, hogy rohadt tériszonyos, mert majdnem leszédült, mikor lenéztünk. Nagyon magasan voltunk, kicsit én is beparáztam, ezért gyorsan elrángattam onnan JiWoont.  

Viszont, egy dolgot észre vettem a rosszullétemen kivűl is. Egy ismerős alak állt a kolesz előtt, és cigifüstöt fújt.