Cʜᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

- Remélem vágod, hogy velem fogsz menni a szerdai estélyre?- hallottam meg magam mögül egy már jól ismert hangot, amire megfeszültem, és mély levegőt véve haladtam tovább- Most nem fogsz megállni?

A gyár falának kihelyezett tartójából kiemeletem az egyik fejlesztési csomag javaslatainak papírját, és azt olvasva indultam el az ideiglenes irodám felé. Kihóztam a kontyomból egy ceruzát, amivel rögzítettem a hajam, ami mondjuk így lehullott a vállamra, de nem is lényeg, így volt mivel felírom a megjegyzéseimet a papírra.

- Mi ez a pszichikai hadviselés?- jött mögöttem a monacói férfi, miközben én a papírokat a megfelelő helyre szortíroztam vissza a gyár folyosóján. 

- Semmilyen hadviselést nem folytatok Leclerc, mert azzal elismerném, hogy az erőd egy szinten van az enyémmel, de mivel nincsen, így semmi szükség a harcra.- álltam meg az irodám el, majd be is léptem azon, magam után pedig becsaptam az ajtót, ahol azonnal kopogott is valaki- Sajnos ma elmarad az ügyfélfogadás.- szóltam ki, majd egy fejhallgatóval a fejemen foglaltam helyet az íróasztal mögött, minden helyre tudjak rakni, amit Belgiumban csináltunk.

A nap végére a szemeim már majd kiestek a helyükről, és még inig volt három táblázatom, amit át kellett nézzek, és digitalizáljak. Sóhajtva dobtam le a fejhallgatót a papírkupac tetejére, majd a szemeimet kezdtem el masszírozni, hátha jobb lesz...

- Nem lesz jobb.- szólal meg valaki az irodámban, mire majdnem kiugrottam a bőrömből annyira megijedtem. 

- Te nyomo, hülye.- szoratottam össze a fogaimat, mielőtt valami nagyobb és velősebb dolog szalad ki az ajkaim között- Mégis mióta vagy te itt?

- Délután öt óta, és most éjszaka kettő van, nem dolgozol te egy kicsit sokat?- nézett rám a férfi én pedig döbbenten néztem rá.

- Tudod lehet nem kellene ennyit dolgoznom, ha valaki nem csinálna állandóvan valami malőrt maga körül, akkor most nem kellene hullára dolgoznom magam.- tettem vissza fáradtan a fejemre a rózsaszín fejhallgatót, majd ismét a papírokra összpontosítok, vagyis összpontosítanék, ha valaki nem lépett volna mögém ezzel megzavarva az atmoszférámat- Mit akarsz Leclerc?!- forultam hátra hozzá felháborodva, miközben a fejhallgatót ledobtam az asztalra.

- Valójában vacsorázni akartam veled, de te azt enyhén szólva is lekésted és kihagytad, így gondoltam majd hazaviszlek, de azt nem gondoltam, hogy képes vagy eddig itt dekkolni.

- Menj vissza a lakásodba Leclerc.- fodultam vissza laptophoz fáradtan, és elkezdtem ismét bevinni a számadatokat és statisztikát a grafikonokkal együtt a táblázatba. Komolyan mondom, enné meg valaki ezt a sok papírt...

Negyed négy volt, amikor mindent befejeztem, amit a mai napra kaptam munkát. Visszaérve az anyám házába csak egy fürdőt vettem, ezt a tevékenységet befejezve pedig elindultam futni, mivel audni már felesleges lenne egy-két órát, annyi nem lenne elég semmire, csak még fáradtabb lennék. Lassan cikáztam végig a város kihalt utcáin, így lassan rám hajnalodott, így végre ismét az otthonom felé vettem az irányt. Az utolsó pár utcát már sétálva tettem meg, és csak a zenére koncentráltam.

A ház bejárata előtt torpantam meg ismét, hiszen egy csomag volt oda téve, már kezdem megszokni az ajándék kosarakat csütörtökön ként, a baj csak az, hogy kedd van. Kivettem a kis papírt a kosár tetetjéből. 

Csiripelték a madarak, hogy hosszú napod volt, remélem ez segít abban, hogy egy kicsit el tudj lazulni a munka előtt...

P.

Most vagy a Ferrarisok közül lesz valaki az a P. vagy Leclercnek járt a szája valakinek, habár valamiért inább az elsőre tippelek, de ezzel sem vagyok előrébb. Felemeltem a kosarat, amiben fürdőbomba volt, fürdősúval, olajjal és mindennek levendula illata volt. 

- Anya!- kiáltottam el magam, amikor beléptem a házba.

- Te még élsz?- jött a válasz nevetve a konyhából, így arra vettem az irányt.

- A hangsúly a mégen van, ha ez megnyugtat anyukám.- léptem be a konyhába, majd a kosarat ledobtam a konyhapultra, édesanyám pedig felvont szemöldökkel méregge azt- Nem tudod mikor jött a futár?

- Azt se tudom mikor jöttél te haza kislányom, nem hogy egy futár mikor jött, aki ezek szerint nem is csengetett.

- Nagyszerű,- morogtam az orrom alatt, majd elmeletem egy epret édesanyám tányérjáról- megyek lezuhanyzom, hátha segít túlélni a mai napot.

- Én inább fürdenék, ha már ennyi dolgot kaptál hozzá, kitől is?

- Hadi titok édesanyám, hadi titok. Annyira titkos titok, hogy még én se tudom.- toltam elé a levelet, majd a kosarat eléve indultam el az emelet felé, lehet mégis fürödnöm kellene.

Nyolckor értem be a gyárba, és azonnal a fejlsztők felé vettem az irányt, ahol a fiúk már nagyban dolgoztak a kocsikon, hogy a heti beállítások időben meglegyenek. Három papírt nyomtak azonnal a kezembe, hogy adjam rájuk áldásomat, még melőtt kiadják a kezeik közül az autókat. Monjduk azt még nem tudom, hogy miért kell Carloséra is nekem igent mondanom, de nem is lényeg.

- Jól aludtál hercgnő?- szólalt meg mögöttem a csapat kedvence, mire összeszorított ajkakkal fordultam felé, a szerelők pedig kíváncsian néztek felénk.

- A hátsó szárnyakat zárjátok lejjebb.- adtam nekik vissza a papírokat, mire csak hevesen bólogatni kezdtek, de nem mentek el- Még az idén!- szóltam oda élesen, mire szinte mindenki ottis hagyott bennünket azonnal.

- Ezek szerint nem aludtál jól?- szólalt meg ismén a monacói.

- Egy percet se aludtam Mr. Leclerc.- mosolyogtam rá negédesen, majd el is indultam az irodám felé. 

- Nem hagyhatsz ott mindig, amikor beszélgetést kezdeményezek veled.- jött utánam a férfi.

- Üm, ha jobban belegondolok, de, de otthagytahtlak, ez nem volt szerződési kitétel, de ha tévedek kérlek frissítsd fel a memóriámat.

- Nem foghatod a szerződésre azt hogy nem akarsz velem beszélni.

- Üm, nem, nem foghatnám, de rá fogom, szóval ez van.- mosolyogtam rá, majd ismét becsuktam előtte az irodám ajtaját, csakhogy most rá is zártam azt. 

Délután kettőkor jutottam az ebédhez, és Mia foglalt helyet mellettem, és vele kezdtem el beszélgetni, miközben mindketten a csirkés szendvicsünk elfogyasztásával foglalatoskodtunk. 

- Szép napot a hölgyeknek.- dobta le hozzánk magát Charles hatalmas vigyorral arcán.

- Eddig az volt.- mosolyogtam a férfira, Mia pedig majdnem kiköpte ami a szájában volt, mikor nevetni kezdett. 

- Nagyon cuki vagy Ferrari.

- Tudom, tudom, nem kell mondani Charles.- mosolyogtam rá, de ő csak unottan figyelt engem. 

- Clarisse, Charles az irodámba, Mia, magának jó étvágyat.- sétált el mellettünk Binotto, mire csak egy nagy sóhajjal indultam el utána, Charles pedig engem követett az orra alatt franciául motyogva.

- Értek franciául Leclerc, hagyd már abba Binotto szidását, tegnap reggel óta nem ettem semmit, nem lyukad ki a hasad, ha nem ebédelsz.- forfultam hátra hozzá talán vicsorogva, talán nem, de hogy morogva, na az biztos...

- Majd meghívlak egy kávéra Mattia.- hallottam meg magam mögül a férfi hangját, majd ismét mellettem jelent meg, majdelém tartott egy ugyan olyan csirkés szendvicset, amit kénytelen voltam otthagyni.

- Ez mi?- nézek rá, mire még jobban felém tartja az ételt.

- Hát, felénk ételnek hívják, és edd meg. Most!- nyomta a kezembe.

- Nem vagyok éhes.- adnám vissza neki, de a testem áruló, a hasam elkezdett korogni.

- Aha, persze.- neveti el magát mellettem a pirosba öltözött férfi, komolyan miért olyan minden pilóta, mint egy két lábon járó hírdetőtábla?- Na edd már meg, Mattié volt, nem mérgező. Vagy ha az, akkor sürgősen keresnem kellene neki egy pszichológust. 

- Nagyon elemedben vagy ma Charles.- kezdtem el enni a szendvicset mellette.

- Na, haladunk, már nem vagyok Mr. Leclerc.

- Csak, mert adtál kaját.- válaszolok neki tele szájjal, mire ismét nevetni kezdett mellettem- Ne éld belle ennyire magad Leclerc.- löktem be magam előtt Binotto ajtaját. 

- Főnök.- üdvözölte Charles, én pedig csak intettem neki, majd le is vágtam magam az asztala előtti egyik fotelbe.

- Fiatalok.- bólintott felénk- Gondolom egyikőtöknek sincsen fogalma arról, hogy miért vagytok itt. Clarisse befejeznéd az evést?

- Még öt perc, és megvagyok.- motyogtam neki, miközben még egy falatot betömtem a számba. 

- Clarisse, fejezd be az evést.- szólalt meg dühösen Binotto, majd el is törte a kezében lévő ceruzát, eldobta, és kézbe vett egy újat- Ti ketten,- mutat felváltva Charlesra és rám, a szemei viszont vérben forogtak- nem komunikáltok!- csapott az asztalra indulatosan, ez pedig annyira meglepett, hogy kiesett a kaja a kezemből. Ne már a szendvicsem! Összetört arccal néztem a földön heverő ételt, a monacói pedig próbálta megállni, hogy nevessen rajtam, mire én megütöttem a felkarját- Ide! Figyeljetek már! NEm komunikáltok, és enneki mi az eredménye? Na mi?! Az, hogy Max Emilian Verstappen vezet előttünk! Vezet! Versteppen! Pedig, ti ketten, ti lehetnétek az év párosa. Te! Te,-  mutatott rám dühösen az olasz, már tíz éves autómodelleket raktál össze, és az elektronikát tanultad az apádtól, vagy éppen tőle! És te! A másik jómadár, már a második évedben a Ferrarinál voltál! És mi van veletek? Itt ültök előttem, és a Clarisse szendvicsét siratjátok. És miért?! Mert nem komunikáltok! Ha te!- mutatott Leclercre- És te!- mutatott rám- Nem kezdtek el komunikálni a hát vége alatt, akkor párterápiára küldelek benneteket!

- Hogy mire?- nézek elkerekedett szemekkel az olaszra.

- Amúgy csak megjegyezném, hogy én próbálok nyitni Cla

- ELÉG VOLT LECLERC!- állt fel eddigi helyéről Binotto, miközben az asztalra csapott- Tűnjetek a szemem elől, mert kinyírom valamelyikőtöket!- intett az ajtó felé, én pedig amilyen gyorsan csak lehetett el is hagytm a helyiséget, miközben a pilóta tolt a hátamnál fogva kifelé. Legalább nem csak nekem költözött el az életkedven Alaszkába.

- Kellett ez neked?- mutatok az iroda felé, mire döbbenten néz rám a monacói.

- Nekem? Legjobb tudomásom szerint te nem beszélsz velem, de kérlek javíts ki, ha tévedek.

- Ha nem jönnél állandóan utánam, mint egy kiskutya, akkor nem vette volna észre.- fordulok el tőle felháborodva, de mivel nem tekintettem ezt befejezettnek, így még visszafordultam a férfi felé- És kíváncsi vagy rá, hogy miért nem beszélek veled? Mert egy lekezelő barom voltál bármilyen szakmai megnyilvánulásom iránt, ezért.

Otthagytam a hal ként tátongó férfit, majd átviharoztam az étkezőn, hogy minél előbb be tudjam fejezni a mai munkámat. A folyosón Charles egyik mérnökébe ütköztek, aki a kezembe nyomott egy adag papírt, mondván, hogy baj van a kis leszorító erővel, rakjam helyre. Nagyszerű... Egy mély levegő vétel, és egy mindenki mehet a picsába kijelentés után indultam ismét az irodám felé, ami elött Mia ült. Aki csak döbbenten figyelte minden mozdulatom.

- Tudok segíteni valamiben?- állt fel, amikor megálltam mellette, hogy bejuthassak a helyiségbe.

- Hacsak nem tudod legálisan megölni Leclerct, akkor sajnos nem.

- Hidd el néha én is ezen agyalok.- nevette el magát a nő, amibe én is csatlakoztam. Ha nem jutok haza aludni egy jót, akkor viszont itt fogok megkattyanni, főleg a holnapi gálával- De hozok neked egy kávét, utána pedig visszajövök, nehogy meghalj itt nekem, vagy megöld ezt.- mutatott maga mellé, ahol hirtelen ott termett a pilóta. Ez komolyan olyan mint egy kiskutya, csak nem olyan szőrös, meg nem olyan aranyos.

- Tudok segíteni valamiben?- kapkodta a fejét köztem és sajtósa közt, a szőke nő pedig engem figyelt miközben fuldoklott a visszafolytott nevetésétől.

- Igény menj le azon a szép lépcsőn ott,- mutattam mögé- fordulj balra, menj be a műhelybe, és holnap estig ne kerülj a szemem elé, ha túl akarod élni a szezont.- mentem be a papírkötegemmel az irodába, majd ledobtam azt az asztalra, és elkezdtem tanulmányozni. De rövid időn belül arra is rájöttem, hogy ez nekem egyedül nem fog menni, lemenni, és emberi lényekkel kapcsolatot létesíteni azonban nem igen volt hangulatom.

Clary

Lia, neked megy az aerodinamika, ugye?

Lia

Hülye kérdés...

Clary

És szeretsz is?🥺

Lia

Csak küld...😂

Clary

IMÁDLAK!❤️

Lia még az előtt csatolt egy dokumentumot, mielőtt Mia megérkezett volna, belenéztem, és el se hittem, hogy ennyire hülye lehettem... Továbbítottam a lentieknek az utasítást, Liat pedig biztosítottam róla, hogy hálám üldözni fogja. Ezek után érkezett meg Mia is, egy-egy kávéval, és ötig vele beszélgettem, majd mind a ketten haza indultunk, és mivel nekem éppen útba esett a nő szállása így hazafuvaroztam, majd csak ezek után vettem saját otthonom felé az irányt, mert mindegy hány éves leszek, ide mindig hazajövök.

- Farara, kincsem mi a baj?- vettem kezembe a kis barna gombócot, aki azonnal lábamnál kezdett el ugrálni, amikor betettem a lábam a házba.

- Gyere csak kincsem!- kiabált ki nekem a konyhából az anyám, így arra vettem az irányt kézben az izgága jószaggal- Kutattam egy ici-picit.- szólalt meg édesanyám, egy halom papír közepén ülve- Ezek itt a Ferrari dolgozók, akik potenciális P. jelöltek,- mutatott fel három A4-es papírt, tele nyomtatott sorokkal- ezek pedig a Forma 1-es pilóták, szintén erre a szerepkörre jelölve.- oké, én ehhez határttan vagy nem aludtam eleget, vagy még túl józan vagyok.

- Anyu! Paranoiás vagy.- nézek rá enyhén sokkos állapotban.

- Vagy, éppen nekem van igazam.- áll fel, és adja a kezembe a papírokat, amiket én még mindig döbbenten nézek a fehér kötegre. 

- Oké, akkor most megyek, és elteszem magam holnapra, és reménykedek abban, hogy ezt,- emeltem fel a papírokat- csak az álmosság idézte elő.- indultam el mosolyogva az emelet felé, nyomomban a kis barna gombóccal.

A kádat teleengedtem vízzel, majd beleültem, miközben a kilógatott kezemmel szórakoztattam a kis teriert. A kádban helyet foglalva hagytam, hogy a gobdolataim teljesen elterelődjenek a mindennapi dolgaimról. Már majdnem el is aludtam, amikor a telefonom csipogni kezdett, így kénytelen voltam kiszállni a kádból, hogy megkereshessem azt.

Ismeretlen szám

Holnap nem kell bemennünk a gyárba, a fiúk pakolnak ki a pályára, Bino modta, hogy mi pedig készüljünk az esti fogadásra. (Megjegyezném nem örült neki, hogy tőle kérem el a számod, de mindegy (ja amúgy talált párterapeutát, csak úgy megsúgom, szóval visekednünk kellene, főleg egyikünknek, khm...)) Este hatra ott leszek érted, feslőbb utasításra. Nagyon remélem, hogy pirosban leszel, jól áll. C.L.

Szemforgatva elmentettem a számát, majd úgy agogy voltam, helyet is foglaltam az ágyamon köntösben, hogy visszírjak neki.

Clarisse

Tudod Mianak is meg van a számom, ha megerőltetted volna magad, akkor tőle is elkérhetted volna... És nem pirosban, hanem kékben megyek, királykékben, szóval hajrá.

A készüléket feltettem a töltöre, majd elidítottam egy sorozatot a Netflixen. Farara beleült az ölembe, én símogatni kezdtem, így nem tudom, hogy ő vagy én aludtunk e el előbb.

Reggel morogva fogadtam, hogy az anyám közölte velem, hogy elmegy az étterembe, ha éhes vagyok, akkor nézzek majd be hozzá. Ez lehetett olyan kilenc óra felé, amikoris átfordultam a másik oldalamre, és aludtam tovább. Legközelebb a telefonom sokadik csörgésére keltem fel. 

- Mi van?- szóltam bele kicsit se kedvesen a készülékbe. 

- De cuki vagy reggel.- elemeltem a fülemtől a telefont, és megnéztem pontosan ki is az.

- Csak annyira, mint délután.- morogtam ismét a készülékbe.

- Lényegtelen, megszoktam. Mi az, hogy kékben jössz?

- Baj van az értelmező olvasásoddal Leclerc?

- Te egy Ferrari vagy, pirosban kellene lenned. 

- Nem, nem kell, senki nem írta k sehová, így abban a ruhában megyek, amelyikben eleve akartam.

- Rám ne merd csapni!- kezdett el hisztizni a férfi a vonal másik végén, majd videóhívást indított, amit morcosan ugyan, de elfogadtam- Te még ágyban vagy?- nézett bele felvont szemöldökkel a kamerába.

- És aludtam is, amíg valaki fel nem keltett.- mosolyogta rá erőltetetten.

- Zseniális. Ámbár lényegtelen. Fekete öltöny lesz rajtam, és kell egy nyakkendő, egy új nyakkendő. Szóval figyelj ide, hogy ugyan olyan színű legyen, mint a ruhád.

- Charles kék, vegyél egy kéket.- tettem egyik kezemet arcomra.

- Van egy sornyi kék.- mutatta végig a sort, miközben én kiduktam az orrom, és az egyik szemem az ujjaim közül.

- Bal második oszlop, felül harmadik sor.

- Ennyiból láttad?

- Aha, aludhatok tovább?

- Szép álmokat Clarisse.

- Clary, mert agyhasadásom lesz ha mégegyszer meghallom ezt a nevet.- nyomtam ki a hívást, majd kiszálltam a takaróim alól, és tárcsáztam Ziat a fürdőbe menet.

- Hey, hey, Ferrari, mi a helyzet?

- Kellenél drága barátnőm.- néztem rá kiskutya szemekkel.

- Igen? Mire?

- Haj, smink, satöbbi, kapsz érte kaját.

- Uh, Enrichetta néni étterméből? Mert akkor repülök.- um, onnan. 

- Vedd úgy, hogy ott vagyok.- mondta, majd le is tette a telefont, én pedig nekiálltam a reggeli rutiomnak, a fejemre pedig felkentem egy kivis arcmaszkot, amikor valaki kopogot az ajtón.

Zia nem kopog, jézusom, még kis korában sem kopogott. Nem éppen most fog rászokni. A köntösömet magamra kapva, és a kis elefántos mamuszomban trappoltam le a lépcsőn, majd kinyitottam az atót, ami előtt egy nem igazán várt személy állt.

- Úgy nézel ki, mint egy kivi.

- Ettől szebb bókot még soha nem kaptam.- mosolyogtam rá a váratlan vendégemre. 

- Igen, azt mingyárt gondoltam.

- Megzavartam valamit?- jelent meg a pilóta mögött Zia egy doboz fánkkal.

- Nem, Charles egy élő kivivel beszélget, maximum annyit.

- Nekem inább az elefántok jönnek be, ha már erről van szó.- nevette el magát az olasz lány, majd mellém lépve megölelt, vigyázva, hogy haja nem ragadjon az arcomra- Na de akkor hol eszünk?- nézett rám hatalmas mosollyal, én pedig csak magam mögé intettem, mivel már elég jól ismeri itt a járást- Ő jön?- mutatott a monacói felé, mire előttem lepörgött a tegbapi irodai beszélegtés Binottoval, párterapeuta, idegösszeroppanást kapnék...

- Gyere.- intettem magam után, a pilóta pedig szótlanul követett. Zia már kirakott a konyhába három tányért, az aszta közepére pedig a doboznyi fánkot, ami a tegnapi ebédem után eléggé hívogatónak tűnt.

- Szóval azt vágom Clary miért kivi, azt is, hogy én miért vagyok itt, csak azt nem tudom, hogy te milrt is vagy itt?- mutatott Zia Charles felé.

- Na ezt én se tudom.- tömtem a számba egy fánkot. 

- Mostmár inkább vagy hörcsög.- nevetett Zia.

- Najon viszes.- küzdöttem le valahogy a kaját a szából a gyomrmba- Szóval miért vagy itt Charles?

- Gondoltam te se akarsz párterápiára menni, amit Binotto szervez, így gondoltam eljövök pletyizni veled.- rebegtette meg pilláit a monacói, mire csak unottan néztem rá- Ja igen, ezt meg Mia küldni.- vett elő egy kisebb köteg papírt a pulóvere belső zsebéből, majd elém rakta azt.  

- Valahogy sejtettem, hogy valami ilyen van. - nyitottam ki a papírokat, majd be is csuktam azt, amikor megláttam. Ma nem fogok dolgozni. 

- Na nem is lényeg, akkor ti együtt mentek a bálba?

- Nem bál Zia, csak valami fogadás.

- Az ugyan az,- legyitette a lány- a ruhád akkor is káprázatos. Um te láttad már?- fordult Charles felé.

- Nem látta, és nem is fogja, mert a szabónál van, kivetettem a hátulját.- mosolyogtam a lányra.

- A végjegyed a hát nélküli ruha?- nézett rém felvont szemöldökkel a monacói.

- De csak ha te is ott vagy, ha ez megnyugtat, amúgy teljesen normális ruhákban járkálok.

- Igen, erzt valahogy nem nehéz elhinnem.

- A piros?- nevette el magát Zia, mire csak hatalmas mosollyal bólogatni kezdtem- Az a ruha gyilkos volt.- értett egyet bólogatva a lány, miközben a fánkot tömött a szájába- Na szedd le a pofidról ezt a maszkot Clary, addig én elszórakoztatom az urat. Meg van még az Xboxod?

- Tudod hl van, ne kérdezz hülyeséget.- álltam fel, de még elveteótem egy fánkot, majd elindultm fel a szobámba, de még éppen hallottam, hogy Charles telefonja csörögni kezd, mert ez se nem Zia, se nem az én telefonom volt, az biztos. 

És a gyanúm be is igazolódott, amikor ismét leértem, mert Zia közölte velem, hogy Charlesnak be kellett mennie a gyárba, hogy átnézze mit vigyenek, így ketten maradtunk, így kénytelen leszek vele én játszani. 

Ötkor Zia segített nekem készülődni, majd háromnegyed hatkor el is hagyta a házat, egy olyan felkiáltással otthagyva engem, hogy vegyem fel a hercegemnek a ruhát, amit nap közben hozott ki nekem a szabótól. Nem igazán értettem ezt a monadot, fpleg nem a férfi megnevezését, de nem is firtattam igazán. 

Negyed óra múlva, amikor én már teljes harci díszben állta, valaki dudálni kezdett a ház előtt. A táskámat magamhoz véve, lábaimra felhúzva a cipőmet képtem ki a házból, miközben egy ezüst színű bolerót húztam fel a ruhámra. Lassan lépkedtem el a az autóiga, majd szálltam be abba.

- Ha eddig nem vágták a szomszédok, hogy közöm van a Ferrarihoz, akkor ezek után biztosak lesznek benne.- fordultam egy negédes mosollyal a férfi felé.

- Te is nagyon jól nézel ki ma este Clary.- hagyta figyelmen kívül a megjegyzésemet a monacói, majd elindul az előre megadott cím felé. 

- Miért vannak oda a Ferrarisok ennyire az ilyen eseményekért?

- Jó kérdés.- bólogatott a férfi ugyan olyan értetlen arccal, mint amilyennel én a kérdést tettem fel.

Belesüppedtem a bőr ülésbe, és úgy vigyeltem az előttünk haladó tájat, miközben a pilóta az útra koncentrált teljes mértékben. Egy háromnegyed órás út után parkolt le valahol, majd kiszállt, ahogy tetem volna azt én is, csakhogy mellettem termett, majd kisegített a kocsiból.

- Köszönöm.- ejtettem meg felé egy mosolyt. A ruhatárban leadtuk a felesleges dolgainkat, majd célba vettük a terem belsejét.

- Szerintem csak te hordasz ilyen hátrésszel rendelkező ruhát.- tette meleg tenyerét a hátamra, amit egy négyzetcentiméternyi anyag sem fedett, így a keze a bőrömön landolt.

- Nem csak én, ha ez megnyugtat, és én se sokszor.

- Aha, de senki máson nem látok ilyen ruhát.- mutatott körbe a nagyteremben, ahová beértünk- Gyerünk, fussuk körbe a kötelezőket, mielőtt Binotto leszedi a fejünket. Amúgy tíz évesen komolyan olyan dolgokat csináltál, amit mondott?

- Eléggé introveltált gyerek voltam, és ez így nyilvánult meg.

- Te? Inrovertált? Mással etesd ezt meg.- nevette el magát mellettem.

- Három évig jártam intenzíven pszichológushoz. Azt hiszem ez kmolyan közrejátszott a mostani személyiségemben, ha ez megnyugtat.

- Basszus elfelejtettem.

- Mosolyogj, ott a UPS igazgatója.- kezdtem el a férfi felé terelgetni a monacóit, aki egy mosolyt varázsolt ajkaira, és belém karolva indult el a férfi felé. 

Két órán át cikáztunk a teremben, amikor helyet foglaltunk az asztalunknál, ahol ott volt még Carlos, az ő mérnökével, és sajtócával valamint Mia is nálunk kapott még helyet. A vacsora egy óra alatt lezajlott, utána pedig megjelent a zenekar, akik tánczenét kezdett el játszani.  Binotto pedig úgy mosolygott ránk, mint aki bekattant. Ijesztő.

- Binotto mióta üzizik? Főleg neekm, amikor Charlest keresi?- nézett ránk összehúzott szemekkel Mia, a monacói pedig elvette tőle a telefont, és elolvasta amit Mattia írt.

- Gyere.- tartotta felém a kezét, hogy felsegítsen, én pedig mentem vele, még ha nem is tudtam mi van.

- Hová megyünk? Mit akarsz csinálni?- néztem rá döbbenten, mivel megállt velem a még szinte üres tánctér közepén.

- Nem tudsz táncolni?

- Általában jobban megváligatom kivel táncolok.- néztem körbe, amikor egyik kezét a csípőmre tette.

- Ez szomorú, mert Binotto figyel, és ugyanitt egy jó párterapeuta száma pihen a zakója belső zsebében.- olyan gyorsan simultam a férfi kezei közé, ahogyan csak nem szégyelltem, amit ő nevetve fogadott, legnagyobb sajnálatára ezzel kizökkentett a koncetrálásból, így sajnos a lábára léptem, amit csak sziszegve és szikrákat hányó szemekkel fogadott, majd még közelebb rántott magához.

- Azt hiszem ennyire nem szükséges magadhoz préselni.- jegyeztem meg, mire csak egy ördögi mosoly telepedett ajakira.

- Oh dehogynem, hiszem tangó jön, az pedig éppen a szenvedélyről szól, nincs igazam?- nézett le rá olyan tekintettel, ami már szinte égetett, én pedig elkezdtem vele mozogni a zene ritmusára.

clarisse_f_f-chevalier

10 769 ember kedveli

ha elhagyom az üvegcipőm, akkor mehetek haza...?

879 hozzászólás

•🧸•

Kíváncsi vagyok a véleményetekre, mit vártok, hogy alakul Clarisse és Charles sorsa a továbbiakban? Vagy hogy lesz e esélyük egyszer helyrerakni ezt (vagy szükségük lesz Binotto párterapeutájára😂)?

Legyen pihentető és produktív hétvégétek!🥰