Cʜᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

Ausztria. Gyönyörű ország, de azt hiszem nem a legjobb ötlet volt ellvállalnom ezt a munkát. Az apám, Leclerc, de főleg az apám... Bár legalább a pszichológusom örülhet majd az újabb heti két alkalmi találkozásnak, vagyis az ezek után nála hagyott becsületes összegnek. Még jó, hogy csak egy fél éves szerződést írtam alá...

Lassan sétáltam az interjú szoba felé, hiszen volt elég anyagom erre a hétre, így csak ezeken az interjúkon veszek részt, ha hallok valami érdekeset, akkor azt megírom, máskülönben pedig az előző heti anyagaimat dolgozom fel, ezt pedig már most elkezdem jobb híján, hiszen még alig van pár ember a teremben, én pedig szinte senkit sem ismerek. Amikor már éppen befejezném az egyik cikk gépelését, a telefonom rezegni kezd a zsebemben, így azt halászom elő.

Daja

Vasárnap hajnalban ott leszünk Martinnal

Clary

Én aznap ötig dolgozom, vagy amíg ez a cirkusz elhúzódik, utána indulok csak, de Toto mondta, hogy megáll itt, felvesz, és elvisz

Daja

És Lia mikor megy?

Clary

Lia, ZIAval jön, vasárnap délelőtt, ők is autóznak, csak ti vagytok olyan elitek😂

Daja

Mondja ezt az, akié a negyed Ferrari gyár😂

Clary

Ah, bárcsak ne lenne...

Daja

Valami baj van?

Clary

Semmi tragikus, csak anya már el akarja felejteni a céget, így szeretné ha végre átvenném tőle, és lehet igaz is van, megterhelő lehet neki már az is az étterem mellett...

Daja

De neked most van ez a munkád nem?

Clary

Csak fél évre, de már az elején majdnem idegösszeroppanást kaptam az apám még az a Leclerc gyerek miatt...

Daja

Leclerct átpasszolhatod, apádat eláshatjuk a hátsó kertünkben, a kertész úgyis csak minden szerda délelőtt jön...😂

Clary

A monacóit megtarthatod, apám meg nem éri meg azt a sok hűhót...

- Szia! Leülhetek?- szólalt meg mellettem egy mély hang, így ijedten fordultam felé- Bocs, nem akartalak megijeszteni.- szavazott azonnal.

- Semmi baj, csak belemerültem, de persze, ideülhetsz.- mutatok magam mellé, ő pedig mosolyogva foglal helyet.

- Gabriel Engel.- nyújtotta felém mosolyogva a kezét, amit ugyan ilyen mosollyal fogadtam el.

- Clarisse Chevalier. Nagyon örülök.- éppen mondani készült valamit, de valaki lecsapta magát egy székre elöl, ami a pilótáknak van kirakva. Kettőt lehet találni ki volt az.

- Ajaj, valakinek nincs jó kedve.- jegyezte meg a férfi, miközben elővette a telefonját és megnyitotta a hangrögzítőjét, de még nem indította el- Eddig még nem láttalak egy helíszínen sem.- fordult ismét felém a férfi, mire én is ismét felé fordultm, közben azonban elkaptam Leclerc pillantását, ami engem tartott sakkban.

- Eléggé friss szerzemény vagyok.- mosolyogtam a férfira, aki csak nevetni kezdett a válaszomon, mire többen is felénk fordultak, de amikor rájöttek, hogy semmi érdemleges nem történt ismét a saját dolgukkal foglalták el magukat. 

- Friss szerzemény? Nos Miss Friss szerzemény nagyon remélem, hogy nem ez lesz az első és az utolsó találkozásunk is, mert határozottan kellemes társaság a kisasszony. 

- Így gondolja?- fordulok felé, mire csak bólint egyet- Azt hiszem akkor ki kell hogy ábrándítsam Mr. Engel, csak nem ismer eléggé, majd megváltozik a vélemyénye, ha elég időt tölt velem.- erre ismét csak nevetni kezdett, de szerencsére most nem mi voltunk a főatrakció, hanem az éppen megérkező Lewis Hamilton. De egy ember még így is volt, aki engem figyelt, komolyan minden monacói ilyen unalmasan lekoptathatatlan? De még ha kedvelne, de még az sem...

Mivel a brit is megérkezett, íg yteljes volt az interjút adók csapata, ezért elkezdődhetett a kérdések áradata az öt férfi felé. Hogy lehetnek az emberek ennyi mindenre kíváncsiak? Vagyis persze kíváncsiak lehetnek, de ki az aki arra kíváncsi, hogy Charles Leclerc mégis miért szakított a barátnőjével, vagy Lewis Hamiltonnak mégis miért nincsen barátnője. Kik olvassák ezeket a lapokat, tizenéves tinilányok? Még jó, hogy engem nem ilyen hírek leközlésével bíztak meg, különben már rég felmondtam volna... 

A hétvégémnek három alappillére volt, szerezzek új anyagaott egy cikknek, dolgozzam fel az eddigi anyagaimat, minden áron kerüljem el Charles Leclerct. Azt hiszem az utolsó ment a legnehezebben, de szerencsére ez is sikerült, hiszen már itt vagyok a bőröndömmel vasárnap kora este, és Toto üzenetét várom, hogy elindulhassak én is vele Bécsbe, ahol a többiek már várnak ránk, hogy megünnepelhessük, hogy egy újabb évvel lettem idősebb.

Toto

Mennyi is?  24? Öregszel kiscsaj, de gyere le, mert valakik leszedik a fejünket, ha ezt a tényt nem ünnepeljük meg...

Clary

Nem is vagyok öreg! Menj a picsába...😂

Visszapötyögtem a válaszomat, majd az összepakolt dolgaimmal együtt elindultam, ki a szobámból, csakhogy az ajtó előtt egy oda nem illő dolog várt rám. Egy díszdoboz volt a szőnyegre rakva, félre csúsztatott tetővel, az egyik felébe rózsák voltak rakva, a másikba pedig egy üveg francia bor, két borospohárral együtt. A bőröndömet elengedve vettem fel a dobozt, amiben az utolsó elem egy kis kártya volt. Sajnos gépelve.

Kedve Miss Chevalier! 

Remélem a születésnapja kellemesen fog telni, tekintettel arra, hogy holnap lesz. Tudom, hogy születésnapot nem illik előre köszönteni, de mivel holnap már nem találkozunk, így kénytelen vagyok előre átadni jókívánságaimat, és remélem egyszer lesz szerencsénk együtt elfogyasztani ezt a palack bort. Innen is előre boldog születésnapot kíván, és szeretettel jegyzi: 

P.

Ki az a P? Nem is ismerek semmilyen P-t. Főleg nem itt. Hiszen itt nem is ismerek senkit. Ezekkel a gondolatokkal indultam el le, hiszen már vagy háromszor hívott Toto. A recepción leadtam a kulcsomat, kijelentkeztem, és már indultam is kifelé, ahol a Mercedesének nekidőlve várt rám a német férfi. 

- Az kitől van?- mutatott a kezemben tartott dobozra.

- Ha én azt tudnám.- ingatom meg a fejem, mire csak nevetni kezd, és amennyire bír magához ölel.

- Amúgy ugye tudod, hogy ha most nagyon szőrszálhasogató lenék, akkor azt mondanám, hogy nem ülök be egy Mercedesbe?- mutattam a kocsira, miközen ő a csomagomat rakta el. 

- Mióta vannak neked ilyen elveid Chevalier?- nézett rám az autó teteján keresztül a nyitott ajtóban megtámaszkodva.

- Ja nincsenek, csak gondoltam megosztom veled.- ültem be vállat rántv az anyósülésre.

- Tudod majd amikor kapok tőled ajándákba egy Ferrarit, akkor majd nem kell beülnöd egy Mercedesbe, ha velem akarsz valahová menni.

- Valójábban nekem ez valamiért jobban tetszik.- simítottam végig a kocsi műszerfalán, és valóban jobban tetszett, mint egyes Ferrarik belső kialakítása. Még jó hogy nem én vagyok a főnök...

- Amúgy még soha nem mondtad, mennyire van többlet szavazati jogod?- fuh zseniális kérdés, imádom. Gyors fejmatek után, egy fintorral az arcomon fordultam a mellettem ülő felé.

- Négy.

- Azt a kuhu, jézusom, az nagyon sok Clary!

- Ne is mondd, jobb nem is rá gondolni. És anya azt akarja, hogy lassan vegyem át a részem.

- És te?- nézett felváltva az útra és rám. 

- Én? Én nem akarom, hogy anya belerokkanjon a teherbe, ami ezzel jár. És mit is tudnék csinálni, ha nem veszem át a részem? Eladni nem akarom, ez a családomé, és én is Ferrari vagyok. Meg amúgy is a diplomám is ehhez a munkához köt. Meg ott van Mattia is.

- Még mindig rágja a füledet?- neveti el magát a mellettem ülő, mire kicsit meglököm, de ő meg sem rezzen, csak nevetve hajt tovább.

- Pontosan, még mindig, és nem is hiszem, hogy abba hagyná, főleg nem azok után, hogy ebben az évben én is ide keveredtem.

- Érdekes, érdekes.- bólogatott a német, mire én csak a szemeimet forgattam meg, amit ő szerencsére nem láthatott, különben már rég kiakadt volna- És az ajándékdobozos gyerek?- intett az utastér felé, ahol letettem az ajtóm előtt hagyott tárgyat.

- Nem tudom, fogalmam sincs, hogy ki az a P.

- Kik vannak P betűs pilóták?

- Mert a szerelők, riporterek, kisegítők, mérnökök, sajtósok nem is emberek, csak a pilóták?- nézek rá ferde szellem, mire csak legyint egyet.

- Játszunk nagy pályán. P betűs pilóták?

- Pass, azt hiszem van Pierre és ennyi. Vagy nem ott van még Pérez is. És ennyi. 

- Meg a középső nevek. Amiket nyilván jó újságíróhoz méltón tudsz.

- Áh persze, örüljél, hogy a tiédet tudom.- néztem rá felvont szemöldökkel, mire ismét csak nevetni kezdett. Azt hiszem hosszú lesz ez az út.

Totoval sosem lehet unatkozni, ha utazik az ember, azt hiszem ezt most is sikeresen bebizonyította, ennek viszont csak örüli tudok, mert így legalább nem agyaltam végig minden egyes másodpercet, csak minden másodikat. Ki a fene lehet az a P? És mit akar pont tőlem? Szerencsére most sem volt sok időm ezen agyalni, mivel azonnal letámadtak bennünket a már hotelben lévő barátaink. Zia és Lia azonnal a nyakmba borultak, míg Daja és Martin kicsit messzebb álltak meg tőlünk. Mikor megelégeltél, hogy Lia és Zia éppen próbál a szeretetükkel átvitt és normál értelemben is megfojtani, Martin odalépett Totohoz, és valami meccsről kezdtek el beszélgetni, Daja pedig hátulról támadott meg, állítása szerint magához ölelt. 

Amikor a három nő befejezte szeretgetésemet, és így Martint is üdvözölni tudtam, elindultunk a szobáinkba, hogy fel tudjunk készülni az éjszakára, hogy át tudjuk bulizni magunkat a huszonnegyedik életévembe. Milyen szép is lesz ez... Egy arany színű tetőtől talpig csillogó ruhát vettem fel, végülis csak egyszer leszek huszonnégy. Amikor már éppen befejeztem az öltözködést valaki hármat kopogott az ajtómon, majd egyszer megütötte azt erősebben.

- Toto már nem az egyetemen vagyunk.- kiabáltam ki, mire ő nevetve dugta be a fejét nyomában a többiekkel- Egy perc, és készen vagyok.- szóltam nekik, miközben a fülbevalómat próbáltam a megfelelő helyre ügyeskedni. 

- Nem is ezért jöttünk.- hallottam meg magam mögül Lia hangját, mire megfordultam, és ott álltak mind az öten mosolyogva. El sem tudom mondani, mennyire jól esett mindannyiukat együtt látni ismét.

- Át akarjuk ezt adni.- lépett előre Martin, és felém nyújtott egy borítékot.

- Ez mi?- léptem egyet hátra.

- Az ajándékod, tőlünk, mondtad, hogy ne hozzuk semmit, ezt mindannyiunkank külön elmondtad, csak legyünk itt. Hát itt vagyunk,- mutatott körbe, mire mind nevetni kezdtünk- és nem mi houztuk, mert előre feladtuk postán.- fordította felém a boríték másik felét, amin valóban ott volt a bélyeg. 

- Egyszer még megfojtalak mindnyájatokat.- vettem el töle könnyes szemekkel a papírt, majd a nyakáb borultam, és sorban megöleltem mind az ötüket. 

- Botsd ki.- lökdösött meg Lia, mire csak nevetve téptem fel a leragasztott részét a borítéknak. Egy december huszadikától január huszadikáig tartó ,,kirándulás" sorozat állomásiara szóló repülőjegyek, hoteli utalványok voltak a borítékban, ami nem is lenne baj, mivel imádok utazni, csakhogy minden kát személyre szólt.

- Páros jegyek? Kit vigyek? Anya egerésző haszonállatát?- néztem rájuk hisztisen, mire csak elnevették magukat.

- Reméljük addig összeszedsz valakit, és nem kell anyád egerésző haszonállatát vinned.- karolta át a nyakam még mindig nevetve Toto, és a kijárat felé indult velem- Ma el is kezdheted a helyen, ahová megyünk.

- Jaj ne, előre félnem kellene?

- Hát ez egy nagyon jó és jogos kérdés, mert mindent Toto szervezett.- ingatta a fejét Lia.

- Az már Svájcban sem jelentett soha jót.

- Főleg nekem nem.- emelete fel egyik kezét a csapatunk másik férfi tagja.

- Te mit sírsz, egyszer még egy randit is majdnem összehoztam neked.- háborodott fel a német.

- Igény egy csajjal.- nézett rá unottan Martin, mire mi többiek nevetni kezdtünk, Totó pedig a tarkóját vakarta zavarában.

- Részletkérdések haver, csak részlet kérdések.- legyintett a német, miközben bement a liftbe.

- Bezárta valaki az ajtómat?- fordulok a másik öt felé, mire a francia hevesen bólogatni kezd.

- Nálam van mindenki kulcsa, mert amilyen Toto ő az se biztos, hogy ide jön vissza, Lia, Zia és Daja ha valaki nem figyel rájuk akkor még a fejüket is elveszítik, és így csak te meg én maradtunk, de neked szülinapod van, ezért most én vigyázok a kulcsokra.

- És ha előbb hazaérek, minthogy te feleklnél?- néz felé Toto, mi pedig csak nevetsünket visszatartva nézünk egyik fiúról a másikra.

- Semmi baj Thomas, ha reggel téged Martin mellett találunk meg, akkor tudni fogjuk, hogy a csaj páros lábbal vágott ki, így kénytelen voltál Martinnál aludni.- vigyorgok rá, mire ő csak tátogni kezd mellettem egyet nem értésének jeléül. 

- Na jó, add ide azokat a kulcsokat.- tartottam a kezemet a francia férfi felé, aki bár kétkedve, de a kezembe nyomta a hat szobakulcsot, én pedig azonnal a recepció felé vettem az irányt. 

- Jó estét.- szólaltam meg, mire a recepciós kíváncsian nézett rám, majd tetőtől talpig végig is mért- Esetleg leadhatom a szobakulcsokat, hogy még véletlenül se keverjük el sehová az éjszaka folyamán?- mosolyogtam rá, ő pedig csak bólintott.

- Csak a neveket, és a szobaszámokat kérném szépen.- kezdte el nyomkodni a laptopját. 

- Tazia Ricci, 154. Khadija Rousseau, 155. Thomas Tobias Müller, 156. Cornélia Rossi, 157. Martin Martin, 158. Clarisse Chevalier, 159.- daráltam le neked a kért adatokat, aláírtam a papírokat, majd el is indultunk a város szíve felé. 

Amikor a Thomas álltal előre kiválasztott helyhez értek a taxik mind újra összerendeződtünk, majd megvártuk míg Thomas a csapatunk elejére ért, átkarolta a nyakamat, és így indult meg velünk a sor mellett a hely belső része felé. Ilyen az, ha az ember apja az egyik legnagyobb italbeszállítója a nagyobb európai szórakozóhelyeinek. Kösz Her Müller. Toto csak intett egyet a kidobóknak, akik be is engedtek bennünket, és azonnal az emelet felé vette velünk a német az irányt. 

Az egyik páholyból beszélgetve és nevetve figyeltük a tömeget, amikor az egyik pincér egy üveg pezsgőt hozott ki az asztalunkhoz. Moet & Chandon? Moet & Chandon, honnan olyan ismerős ez nekem? És minek van itt pezsgő?

- Nem is szeretem a pezsgőt.- szólaltam meg döbbenten, mire a többiek is hasonló arccal fordultak felém.

- Lehet szülinapi ajándék.- vont vállat a német, majd a kezébe vette az üveget, és lapattintotta annak tetejét, és tölteni kezdett a hozzá kapott poharakba. Ekkor ugrott be, hogy honnan volt ismerős a márka, a Forma 1 is ezt használja...- Igyunk arra, hogy Clarynek ismétsikeres éve legyen.- emelete középre a poharát Toto, mire mi is hozzáütöttük sajátjainkat. 

- Claryre.- mondták egyszerre, majd megvárták, hogy én igyak bele először a kitöltött italba. Egy fintorral az arcomon tettem le a vékony talpas poharat, mire mindenki nevetni kezdett körülöttem. Még mindig utálom a pezsgőt...

Pár itallal és órával később én is és a csapat többi lánya is a táncoló tömeg közt ringatóztunk a zene ütemére, a kezünkben egy-egy koktéllal, amikor valaki mögém lépett, és átfogta a derekamat, a kezemből pedig kivette a Good Nightomat, engem pedig nem eresztett el, bármennyire is próbáltam kiszabadulni karjai közül. Egy zöldes szempár ragadott magával, miközben még mindig azzal szenvedtem, hogy kiszabaduljak az idegen erős karjából.

- Ne mocorogj már annyira,- hallottam meg az akadozó tört angol mondatot mögülem- eddig nem így viselkedtél.- erre még jobban nyöszörögi kezdett, és  még inkább mocorogni.

- Már elnézést, de a kisasszonynak más programja van.- hallottam meg magam elöl egy ismerős hangot, majd egy rántást éreztem, de nem én voltam, akihez ilyen durván hozzáért, hanem az engem sakkban atrtó kart rántotta le rólam. Valamit németül mormogott még az eddig engem szorongató alak, és még nyelvtudás nélkül is ki lehetett venni, hogy nem éppen jókívánságok voltak. 

- Köszönöm.- néztem az engem kiszabadító monacóira, aki csak kétkedve figyelt engem.

- Nem jössz oda hozzám meg a fiúkhoz?- mutatott maga mögé, ahol valóban egy csapat Forma 1-es pilóta ült.

- Azt hiszem inkább felmegyek megkeresem Martint.- mitattam az emeleti rész felé, egyrészt nem akartam alkalmatlankodni, másrészt maradni sem akartam sokáig ezek után. Ő a válaszomat csak egy bólintással nyugtázta, így neki hátat fordítva indultam el az emelet felé.

- Boldog születésnapot Clarisse.- szólt utánam, mire én megfordulva egy a karóráját figyelő férfival találtam szembe magam. 

- Köszönöm, ezt is.- bólintottam felé, majd már ténylegesen az emeletre sétáltam, és lenéztem a tömegre, aminek a közeépen egy szobrot megszégyenítő módon állt a monacói, és még mindig engem figyelt árgus szemekkel. 

Azt hiszem lesznek meég gondjaink...

clarisse_f_f-chevalier

13 017 ember kedveli

itt most nem tudom, hogy bealudtam-e, vagy (vagy hogy hol készült a kép, de ez részlet kérdés)... 😂

1 892 hozzászólás

•🧸•

Oké, oké, egy kicsit laposabb rész (ezt tudjuk be a 9 matek videónak, amit egy nap alatt meg kellett néznem😂), de lassan beindulnak majd az események.

Remélem jól vagytok, és a napjaitok is jól telnek!🥰