Fᴇʀʀᴀʀɪ

- Toto! Toto!- szaladtam a férfi után a paddockban, az osztrák férfi pedig kíváncsian fordult felém.

- Mrs. Leclerc? Segíthetek?

- Van rám egy fél órája Mr. Wolff?- álltam meg előtte.

- Ha nem zavarja, hogy kávét iszom közben, akkor van.- bólint, majd maga elé int a kezével, be a Mercedes kis étkezdéjébe. Be az oroszlán barlangba?

Mindketten rendeltünk magunknak kávét, és bár csapatpóló nem volt rajtam, de egy vörös ing igen, és mivel tudták ki vagyok, eléggé ferde szemmel néztek rám, kicsit sem értettem magam feszéjezve, innen szép nyerni Clarisse. Mély levegőt vettem, majd rendeztem arcvonádaimat, és egy mosollyal néztem a velem szemben helyet foglal férfira, és neki is előadtam azt, hogy a Elkann és az én fülembe jutott, hogy az apám cége be akar robbanni a Forma 1-be, és szeretne egyes alaktérszeket, melyeket a hibridérianak gyárt, ő szállítani a csapatoknak, de mi a Ferrari cégnél ezt szeretnénk elkerülni, felvetettem neki az ellenérveket, és más sokkal előnyösebb beszállítókat állítottam elé. Majd kitértem a szerződésre, amit elé is csúsztattam, és elmondtam, hogy ebben semmi záradék, semmi apró betűs rész nem volt, csak hogy nem vesznek tőlük semmit, mi pedig ezért cserébe garantáljuk azt, hogy kiállunk a csapat mellett, hogy a sportágban maradhasson, mondjuk erre a Mercedesnek éppen semmi szüksége, de ez van minden csapat papírján, így nekik is ennyit tudnunk ajánlani.

A férfi végig csak bólogatott, miközben beszéltem, majd lassan elmosolyodott, a kávéjaba kortyolt, majd kezein megtámaszkodva figyelt engem, szinte csillogó szemekkel. Tud valamit, amit én nem, és ez Toto Wolffnál soha nem jó...

- Kisasszony, ugye tudja, hogy nem maga az első, aki egy hasonló kérdéssel fordul hozzám?- tette fel a következő kérdését a férfi, de szerencsére nem kell rábeszélnem, hogy folytassa, ugyanis megteszi magától is- Mattia Binotto éppen egy nappal ezelőtt keresett meg éppen ennek a kérésnek vagy ajánlatnak, nevezze, aminek akarja az ellenkezőjével. Mégis miért lenne nekem jobb, ha a maga ajánlatát fogadom el Mrs. Ferrari Leclerc? Hiszen maga nincs olyan rég óta a csapat élén vagy akár csak ebben a sportban, mint Mattia.

- Monjduk,- teszek úgy, mintha elgondolkodék valamin- mert Mattia Binotto csak az én egyik alkalmazottam? És nekem tartozik elszámolással, az én ajánlatom peidg felülírja az övét.

És mondjuk azért is, mert most állt össze a kép, az a telefon, hogy zavarban volt utana, a francia e-mail, a csapat összhang megbomlása, a harag valami miatt, ami mindig ott lebegett, csak eddig nem tudtam hová tenni, eddig nem értettem, az, hogy minidg mellettünk akart maradni... Csak azt nem tudom, hogy mégis miért.

- Elfogadom, amit ajánl a kisasszony, oh pádon, a hölgy,- javítja ki magát, engem pedig kirángat a saját gondolatam közül- de lenne egy feltétele.- persze, azt valahogy mingyárt gondoltam... Bólintottam felé, mire csak egy hatalmas vigyorral nézett rám, és aláfirkantotta a papírt, amit már biztos vagyok benne, hogy elolvasott- Öröm önnel üzletelni, Mrs. Ferrari Leclerc, remélem a továbbiakban is ilyen kellemes lesz.- állt fel a férfit de még egyszer vissza fordult felém- Igazán aranyosak az ikrek, szerencsére nem az apjukra ütöttek.- szúrt még oda, gyanús is volt, hogy túlzottan kedves.

Erre csak megforgattam a szemeim, majd én is felálltam, de nem hagytam még el a teret, hanem a két üres csészét fogtam kezeim közé, és visszavittem a kiszolgáló lánynak, aki egy mosollyal köszönte ezt meg, majd elhagytam a helyiséget, mert most, hogy nem volt velem az osztrák még több ferde pillantást kaptam. Bocs, hogy élek Mercedes...

Ezek után csak egy valamit tudtam, de azt nagyon is, akit eddig kívül kerestem, az belül volt a csapatban, a családban, és ahol egy kilazult láncszem van, ott az egész lánc elszakad, hacsak időben ki nem cseréljük...

Lassan lépkedtem a Ferrari felé, szimetrikusan összehajtogatva a szerződést. Ahogy haladtam a vörösek boxa felé, mintha valaki folyamatosan tőrt szúrt volna a hasamba, a rossz érzés egyre inkább magával ragadott. Mikor tudod, hogy valami rossz fog történni, de nem tudod, hogy mégis mi, azt viszont pontosan tudod, hogy nem lehet elkerülni bármi is legyen az.

Az utolsó pár métert már futva tettem meg, mert tudtam, hogy ha nem így tennék, akkor kihánynám az előbb elfogyasztott kávét. Nagy széllel érkezem meg a Ferrari ebédlőjébe, ahol mindenki felém kapja a fejét. Köztük Charles és Mia is, akik döbbenten néztek rám.

- Charles!

- Clarisse! Valami baj van?- állt fel azonnal, és kezei közé fogta arcomat- Clarisse mi a baj?

- Olyan rossz érzésem van.- nézek fel rám könnyfátyolos szemekkel- Hol vannak az ikrek?

- Az utolsó üléspróba alatt Miara bíztam őket.- fordult a sajtósa felé, akivel egy asztalnál foglalt helyet.

- Utána jött Mattia, és adott nekem egy feladatot, és azt mondta, ő vigyáz rájuk.- csak bólintottam a nő felé, majd kiszabadulva Charles kezei közül indultam el a férfi irodája felé, a monacói és a sajtósa pedig követtek.

A cipőm kopogott a lapokon, a viszont szívek legalább kétszer olyan hangosan dübörgött. Benyújtották Binotto irodájába, minden előzetes bejelentés nélkül, de ott a férfi teljesen egyedül tartózkodott.

- Hol vannak a gyerekeim?!- csattantam fel, de ő csak halál nyugodtan fordult felém.

- Clarisse. Nem tudom miről van szó, vagy mivel vádolsz.- ingatta meg a fejét lassan- Én csak akkor láttam ma Lilibethet és Julest, amikor levittem Mianak egy adag papírt.

- De... De hiszen utána- kezdett bele a nő kétségbe esetten, de nem hagytam, hogy befejezze, matt megragadtam a velem szemben álló férfi ingének gallérját, és félig átrántottam az asztalon, ezzel lesodorva arról tartalmának jelentős részét.

- Leszarom mit mondasz Binotto, az egész életem egy hazugság volt, szóval vagy megmondod, most, hogy hol vannak a gyerekeim, vagy egyesével töröm el az ujjaidat, utána pedig kiszedem a szemeidet, és Chalres és én azzal fogunk pingpongozni legközelebb. HOL VANNAK A GYEREKEIM?

- Az apádnál.- nyögte ki nagy nehezen, mire még jobban összeszorítottam a gallérját nyaka körül.

- Hogy hol?!- sziszegtem neki, amikor Chalres elkapta az egyik csuklómat.

- Clarisse. Engedd el!- parancsolt rám, amit meg is tettem nagy nehezen, mert nem lett volna jó megfolytani a férfit, aki ezek után levegő után kapkodott, csakhogy nem sokáig, mert az én kezeim helyét a pilóta szorítása vette át.

- Most nyögd ki hogy hol az a nyomorult Chevalier, vagy itt folytalak meg, világos?- húzta saját arcával egy vonalba a csapatfőnök arcát a férfi.

- A VIP részleg.- nyögte ki nehezen, mire Charles szinte eldobta a férfit, de én ekkor már kint is voltam a helyiségből, és az említett hely felé futottam.

Lᴇᴄʟᴇʀᴄ

Miaval azonnal Calrisse után indultunk, de már sehol nem láttuk, mintha a föld nyelte volna el, de beérve a VIP helyiségbe, hol nem sok mindenki lézengett csütörtök lévén, de a felfordulás ezzel fordítottan aranyos volt, ugyanis az egyik asztal mellett egy felborult szék volt, ami mellett Léon Chevalier ült vagy feküdt, a férfi felesége megilletődve állt az asztal mellett a feleségem pedig a babakocsi előtt térdelt, sírva. Most kéne megtaposni annak a nyomorultnak a légcsövét.

- Jézusom, kicsikém!- vette ki a babakocsiból sírva mindkét kisbabánkat Clarisse- Kincseim! Jól vagytok?- ringatta őket a nő, még mindig zokogva, mellé érve húztam fel a földről, és ültettem le a nőt egy székre, és mellé tettem Miat, aki eddig döbbenten figyelte az eseményeket, de most kapcsolt, és azonnal Clary mellett volt, testige és lelkileg is. Így nyugodt szívvel fordultam vissza a nyomorult francia férfi felé, akit hasonlóan Binottohoz, a gallérjánál fogva rántottam magammal egy vonalba.

- Ki a faszomnak képzeli magát, hogy elrabolja a gyerekeimet?- szinte köpöm felé a szavakat, de ő ezen csak elmosolyodik.

- Csak gondoltam meglátogathatnák a nagyapjukat.

- A nagyapjukat?- nyomtam neki a falnak az idősebb férfit- Maximum a börtönben, ahová ezek után juttatom! Elrabolta a gyerekeimet!

- Ez sok minden volt fiam, csak emberrablás nem.

- Azt majd én eldöntöm!- nyomtam még jobban a falnak a férfit, és ekkor érkeztek meg a biztonságiak is.

- Mr. Leclerc.- fogta meg az egyik a kezem, és el is rántott eddigi helyemről.

- Ok nélkül támadott meg!- mutatott felém a férfi. Na azt nem!

- Elrabolta a gyerekeimet.- szólalt meg egy megtört hang mögöttem, én pedig ismét Clarisse feléd fordultam, az az összetört arc, mintha valaki egy angyalt ölt volna meg a szemem láttára...

- Mrs. Ferrari.- guggolt le elé az egyik férfi, aki az előbb érkezett, majd felé nyújtott egy zsebkendőt, hiszem Jules már Mia kezében pihent- Mrs. Ferrari, mi történt?

- Léon Chevalier elrabolta a gyerekeimet.- kezdett el sírni ismét a nő, és ekkor szakítottam ki magam a még mindig engem szorító kezek közül, és léptem a feleségem mellé, akit azonnal magamhoz szorítottam a még mindig remegő testét.

- Mrs. Leclerc, biztos ebben?- jelent meg mellettünk a másik férfi is, mit gyilkos tekintettel néztem rá.

- Maga szerint?!

- Igen.- szipogta Clarisse a karjaim között.

- Asszonyom, elintézzük, hogy ez a férfi ne tehesse be a lábát több Forma 1-es eseményre.- tette kezét a nő vállára a zsebkendős biztonsági őr.

- Minden rendben lesz Clarisse.- öleltem még jobban magamhoz, amikor a két férfi közrefogva vezette ki Léon Chevaliert a teremből- Minden rendben lesz.- simogattam a fejét, mire még jobban zokogni kezdett.

Brazíliában Clarisse megtört, talán teljesen derékba is tört volna minden, ha nem érkezik meg a nő két barátnője Zia és Daja, akik szerencsére segítettek neki, és ez által nekem is, hogy a hétvége ne legyen teljes kudarc.

Ennek ellenére Clary egy pillanatra sem hagyta el a szobát semmilyen indokkal, főleg nem a kicsikkel, és fájt vagy nem, de jelenleg ez szerintem is egy ésszerű döntés volt. Így lesz a legjobb, míg haza nem érünk...

- Chalres?- battyogott le álmosan a lépcsőn a feleségem, hiszen azt a két hét szünetet végre Monacóban töltjük nyugalomban.

- Baj van?- nézek hátra rá, miközben a TV-t halkítom még lejjebb, mondj a nullától az már nem igen van alább...

- Igen.- foglalt helyet mellettem a nő félig az ölemben ülve, a nyakamat átkarolva- Fázom odafent egyedül.- kijelentése megmosolyogtat, és végigsimítok hátán.

- Menjek fel veled?

- Ühüm. De ne csak gyere fel, hanem aludj is.- simítja kis kezét az arcomra.

- Még mindig nem mondtad el, hogy mit mondott Wolff.

- Belement.- húzta el a száját Clary, majd amilyen hirtelen a TV felé fordult, olyan gyorsan fordult is vissza, mert ott éppen megöltek valakit. Elcsaptam a készüléket, és minden figyelmemet csak az ölemben fekvő feleségemnek szenteltem.

- De?

- De egy Ferrari motoros csapatban akarja tudni az egyik pártfogoltját.

- És Russell beülteted a Haasba vagy mi a fene?- nevetem el magam, mivel nem tudom elképzelni Toto mi a fenéért nem teszi simán az egyik Mercedes csapatba azt a kis taknyos, akit akar.

- Russell, jó is lenne.- motyogja az orra alatt, és ennyivel le is zárja a dolgot, amiről ezeket szerint még ő maga sem tud többet.

- Drágám.- simítottam végig gerince vonalán.

- Hm?

- Miért mondtad azt Binottonak, hogy az egész életed hazugság volt?- teszem fel halkan a kérdést, mire még jobban belém csinpaszkodik. Imádom, amikor ilyen bújós.

- Az apám meg Binotto, kapcsolatban vannak, már volt egy hasonló sejtésem, egy E-mail, meg egy telefon miatt, de Brazíliában Wolff adta meg a kegyelem döntést azzal, hogy kijelentette, Binotto előző nap ment el hozzá, az én szerződésem ellenkezőjével.- és ekkor bevillant nekem is az SMS ami egy francia számról érkezett, és egy fenyegetés volt, amit Chevalier be is váltott Brazíliában- És Lionel Knight, az Lépni Chevalier, csak éppen angolosítva, erre is ott jöttem rá. Nem is olyan rossz az a Wolff, lehet alkalmazni kéne.- gondolkodott egy ásítás mellett, ami miatt halkan elnevettem magam, majd őt megfogva álltam fel az ágyról, hogy az emelet felé vehessük az irányt- Kár, hogy Binotto öt évre írt alá...- motyogja még utoljára, mire csak egy csókot nyomok válaszul a homlokára.

Egy hétig csak a pihenésre koncentráltunk, semmi másra. Sokat sétáltunk az ikrekkel a szabadban. Megterveztük a téli hónapjainkat, az ünnepeket, és bébicsőszködtük Arthur felett, aki állítása szerint csak a kicsik miatt van itt, de amióta a barátnőjével nincsenek állandóan együtt sokkal tapadósabb lett, ennek hazadéka pedig az volt, hogy szétbarmolt egy kiságyat, mert állítása szerint ő Julesszal akart aludni benne. Komolyan Kaktusz mellé kellett volna kirakni, bár tekintve, hogy ő is mennyit nőtt, lehet kirakta volna a kutya házból az öcsém szűrét, mielőtt azt is összetöri. Nos mindennek és Clarisse vaj szívének köszönhetően ül most a repülőn közöttem és a feleségem között az én minden lében kanál kisöcsém, akit imádok, de már egy hete nálunk csövel, és kérlek, nekem is vannak szükségleteim...

Ha pedig ez mind nem lett volna elég, a másik szabad hetünkön Clarisse pörgött, állandóan telefonált vagy meetingen volt, mert valami nagy bejelentést készül tenni a Ferrarinál, az év végi gálán, amit még velem sem szándékozik megosztani.

- Tesó, ugye Clary nem azért pörög így, még nem azt akarja beljelenteni az év végi partin, hogy megint terhes?- néz rám felvont szemöldökkel az öcsém, amikor az említett elment tisztába tenni Julest, én pedig köpni nyelni nem tudta. Az nem lehet...

- Biztos, hogy nem.- jelentettem ki határozottan. Mikor is volt meg neki utoljára? Egy hónapja? Kettő? Nem az nem lehet, de még csak hónap eleje van, akkor még nem kell, hogy meglegyen neki, ugye? Jól van, csak nyugi, biztos nem terhes megint, van valami sokkal logikusabb magyarázat.

- Charles miért vág olyan képet, mint akit pofoncsaptak?- lépett vissza hozzánk Clarisse kezében pedig Jules nézelődött hatalmas szemekkel.

- Hagyd rá, hülye.- legyintett Arthur, amikor a nő helyet foglalt közöttünk- Hogy van a család szeme fénye?- hajolt a kisfiamhoz, aki nevetve kapja el a haját.

- Jules! Nem szabad!- szörnyűlködik Clary, de én csak nevetek az egész jeleneten, Arthur nagy nehezen kiszabadítja a haját a pici kezek közül.

- Egyre erősebb lesz.- jegyzi meg az öcsém fejbőrét masszírozva.

- Nyilván. Mert én etetem!- jelentem ki büszkén, hogy amióta az ikrek nem csak tejet esznek én is aktívan részt veszek az etetésekben, kissebb nagyobb sikerekkel.

- Ja, azt el tudom képzelni.- néz rám vissza folytott nevetéssel testvérem, mire Clarisse valóban nevetni kezd.

- Nem kell, elmesélem én. Múlt héten Charles répás bébiétlet akart adni Lilinek, de nem tudta beleimádkozni, viszont sikeresen előtte hagyta a tálat, amiben volt az étel, amíg elment felvenni a telefonját, Lilinek pedig tetszett, így amikor Chalrles ki akart venni az etető székből az össze narancssárga pép a pólóján és az arcán landolt.- ecsetelte a nem olyan régi történetet nevetve Clar Arthurnak, akiből kitört a nevetés.

- Charles szerintem te vagy abban a házban a harmadik gyerek, akit Clarisse próbál helyesen nevelni.

- De legalább ha finom lenne, de nem az, nem is értem hogy várhassuk el, hogy megyék azt a m

- Ki ne mondd!- rivall rám Clarisse- Mert egy hétig csak azt kapsz enni!- fenyeget meg, mire elhúzom a számat, ami miatt Arthur még jobban nevetni kezd.

Na szép mondhatom... A feleségem és a öcsém együtt fordultak ellenem, újra...

A reptérről rögtön a hotelbe vettük az irányt, hogy ki tudjuk magunkat pihenni az év utolsó nagy hajszája előtt. Szerdán csak egy fél órára kellett a pályára beugrani Clarynak, utána a kicsikkel együtt indultunk el az ikrekkel várost nézni.

Csütörtökön a média még jobban ránk szállt, mint bármikor eddig, hiszen a csapat helyezése attól függ majd, hogy Carlos és én hogyan teljesítünk a hétvégén, ha jobban, mint a két Red Bullos, akkor miénk a második hely, ha viszont ők hozzák el az előkelőbb helyeket, akkor viszont csak a sereghajtó harmadikak lehetünk, aminek se Clary se én nem igazán örülnénk, még ha ezt soha nem is mondaná el nekünk , attól még számít ránk.

Péntek reggel, arra keltünk, hogy valaki közénk ugrik az ágyba. Olyan hirtelen ültünk fel mind a ketten, hogy az szinte már fizikai lehetetlenség kellene, hogy legyen.

- Atya ég Daniel! Szívinfarktust kaptam te állat.- sikított fel először Clarisse, amikor realizálta, hogy csak az ausztrál pilóta részesített minket ilyen nemes reggeli ébresztőben.

- Sziasztok drágáim, csak jöttem megnézni az unokaöcsén, és unokahúgom.- mászott le rólunk a férfi, majd a két kiságy felé vette az irányt.

- Te adtál neki kulcsot?- fordult felém Clar.

- Azt hittem te.- néztem rá hasonlóan döbbenten.

- Nyugi van galambocskáim, csak villantottam egy mosolyt a recepciós csajnak, és már repült is a kulcs.- ringatta kezében a kislányunkat, aki el akarta kapni a pilóta orrát, csakhogy az nem engette neki.

- Itt se szállunk meg többet!- keltem ki morogva a puha ágyból, ahová Clary visszadőlt, és ahogy elnéztem vissza is aludt azzal a lendülettel, mivel ő volt fent éjszaka a kicsikkel.

Ezt a helyzetet Daniel is pontosan ugyan így konstalálta, és egy hatalmas vigyorral indult el az ágy felé, miközben én Julest emeltem ki eddigi helyéről, de ő még mindig nagyokat ásított, és befeészkelte magát a kezeim közé.

- Clarisse, szerintem a lányod éhes.- dobta le magát a helyemre a pilóta, mire Clar csak morogva lökte őt meg.

- Arra van az apja.- intett felém.

- Igen, de ő az anyukájával akar ám enni.- csikizte meg Lili pociját, majd letette Clary feje mellé, a kisbaba pedig szinte azonnal mellé is mászott, és átölelte a fejét- Jaj de kis édesek.- vette azonnal elő a telefonját Daniel, és vagy tíz képet csinált róluk, amikor az edzője Michael rontott be a szobánkba. Mi van itt, átjáróház?

- Hát itt vagy te nagyra nőtt gyerek, na húzzál lefele futni, mert a fülednél fogva rángatlak el!

- Ne már Mick! Csák segítek megetetni Lilit!- próbálta felvenni a kislányomat, de az erre sírni kezdett, amire már Clary is felkelt, és a kezei közé vette a pöttöm testet, majd nyugtatni kezdte.

- Daniel! Csak a bajt csinálod szerencsétleneknek, gyerünk futni. Indulás!- mutatott a férfi kifelé, mire az ausztrál fülét farkát behúzva indult el a folyosó felé.

- Daniel!- szóltam utána, mielőtt teljesen kiért volna, csak megszeppenve fordult vissza- Küld el a képeket, légyszi.- arcán egy fültől fülig érő mosoly jelent meg, majd integetve hagyta el a szobát, míg az edzője visszaforudlt felénk.

- Bocsi srácok.-ingatta meg a fejét száját összehúzva, de Clary csak fáradtan rámosolygott.

- Semmi baj, de menj utána, mielőtt elveszik.

Miután a férfi elhagyta a szobát szerencsére semmi érdemleges nem történt velünk, egészen a reggeli öltözködésig, amikor is érdeklődve fordultam a feleségem felé, aki soha nem hord csapatruhát, de most éppen egy piros Ferrari logós pólót ráncigált magára.

- Clary beteg vagy?- lépek mögé, és a kezeimet a csupasz csípőjére csúsztatom, mire azonnal libabőrös lett.

- Mert?

- Ez egy csapatpóló.

- Ha nem mondod, észre sem veszem.- neveti el magát a nő, ami megnyugatóan hatott rám a szabadedzés előtt.

- Akkor?- tettem a fejem a vállára, miközben ő lehúzta a pólóját, amennyire azt a kezeim engedték.

- Tudod, éppen a hétvégi csapatfőnöködet taperolod.- duruzsolta a fülembe, majd az arcomat maga felé fordítva nyom egy csókot ajkaimra.

- Igen?- hajolok ismét a füléhez, mire ismét kirázza a hideg, ami mosolygásra késztet, majd egy hirtelen mozdulattal a mosdó kagyló szélére ültetem- Te vagy a főnök, drágám?- duruzsolom a fülembe, mire csak meghúzza a hajam, hogy a szemeibe nézzek, ne a nyakát csókolgassam.

- Igen,- hajol annyira közel ajkaimhoz, hogy már szinte össze is érnek az övéivel- és ha késel, akkor szétrúgom a hátsó feledet. Világos voltam Leclerc?- néz rám egy mindentudó mosollyal.

- Teljesen.- lehelem ajkaira, majd végre meg is csókolom a velem incselkedő nőt.

Szerencsére időben értünk ki mindketten pénteken a pályára, így a szebbik felem is megúszta, egyenlőre, és mehettem megint interjúzni, míg Clarisse a csapatot hívta össze, hogy előadja nekik a kisebb motivációs szónoklatát. Hát, nagyon remélem, hogy segít is valamit...

A szabadedzéseken a Red Bullok és a Mercedesek sem adták könnyen a bőrüket, így a versenyen se lesz könnyű dolgunk. 

- Pierre meglátogat bennünket.- jelentette ki Clarisse, amikor bejött a szobánkba, Lilivel a karján, majd be is lépett utánuk az emlegetett francia, amikor Clar a kislányunkat tette vissza a kiságyba, majd megszólalt a telefonja, amit fel is vett, majd Pierre felé intve indult el a konyha felé.

Kezet fogtam az érkezett pilótával, de egyre furcsábban néztem rá, hiszen a kezében két nagy rózsaszínű szatyrot szorongatott, és ahogy elnézem nem igazán szeretett volna megválni tőlük. De mielőtt még rákérdezhettem volna a feleségem viharzott át a szobán, még mindig telefonálva.

- Ühüm, igen Toto, küldök egy szerződést, egy hosszú távút, és keress nekem benne valamit, egy kiskaput, amivel fel tudom bontani- ez volt az utolsó dolog amit a telefonbeszélgetésből hallottam, mert Clary az erkélyre sétálva hagyott egyedül Pierrerel, aki már az ikrekkel volt elfoglalva, a szatyrokat pedig az ágyra dobta.

- Még szerencse, hogy nem az apátok arcát örököltétek.- gügyögött nekik, én pedig az általa hozott papír zacskóhoz léptem. Clary ki fog készülni. Még több plüss, lassan egy szobányi lesz belőlük, és akkor nálunk nem labda medence lesz a szülinapokon- Jól áll az a kezedben tündér hercegnő.- röhögött rajtam a francia, én pedig először nem értettem, hogy miért, majd realizáltam, hogy a kezemben egy bot van, aminek a végén egy unikornisfej kapott helyet. Ijesztő...

- Menj a picsába.

- Hogy beszélsz hercegkisasszony.- ingatja a fejét rosszallóan, mire megindulok felé lendítésre tartva a dolgot a kezemben, de mivel neki is hasonlóak a reflexei, így simán ellép onnan, ennek következtében egy kisebb macska-egér harc alakul ki a lakosztályban, ami pontosan addig tart, amíg Clarisse be nem lép ismét a szobába, mert akkor mindeketten megállunk abban a helyzetben, amiben éppen voltunk, míg a nő döbbenten figyel bennünket.

- Charles Leclerc, tedd le azt az unikornis!- néz rám döbbenten, mintha ő se hinné el, amit mond, mondjuk megértem...

- Pierre kezdte.- mutatok a férfi felé, hát azt már tudjuk, ki nem fogja nevelni a gyerekeinket.

- És mit akartál vele csinálni? Elvarázsolod, hogy ezek után csak rózsaszín vattacukorpamacs felhőkön járhasson és csak rózsaszín csokidrazsét hányhasson vagy mi?- néz rám értetlenül, a francia pilóta pedig szinte már a hasát fogva a földön fetreng a nevetéstől- Leclerc add ide az unikornist.- tartotta felém a kezét, szavai pedig inkább parancsot, mintsem kérést tükröztek, így jobbnak láttam neki adni a kezemben lévő tárgyat- Komolyan mondom, mellettetek tönkre mennek az idegei az embereknek, kell szereznem jövőre egy nyugató gyártó céget, aki szponzorál bennünekt.- hagyott ott bennünekt a haléntákát masszírozva a nő.

A szombati nap további részét szerencsére mindannyian sokkal nyugodtabban vészeltük át, és az az eredményeinket is meglátszott. Vasárap reggelre pedig minden olajozottan működött Clarisseval az élen, míg Arthur vigyázott a kicsikre, amikor kellett.

- Charles! Muszáj jönnöd, lágyakat kapsz, ha nem hozzuk a plusz egy pontot, akkor a Red Bull előbb végez, mint mi.- hallottam meg Clary hangját a füleimben, mire egyre idegesebb lettem.

- Mennyi?

- Nyolc kör.

- Idő.- nem érkezett azonnal válasz, ez pedig én is pontosan tudom, hogy ilyenkor mit jelent. Bassza meg.

- Figyelj ide Charles, é elhiszem, hogy visszahozod, nem veszítesz olyan sokat, nem lehet baj, új lágyakat kapsz, Verstappen, közepeseken van, használt közepeseken.

- Leclerc hallgass a feleségedre, box! Box!- hallottam meg Jock hangját is a fülemben.

- Megyek.- nyögtem ki lassan, miközben reagáltam is a boxba hívásra.

Két másodperces boxkiálláson voltam túl, és éppen, hogy csak a holland mögött vetődtem ki a pályára, nyolc köröm van behúzni ezt a versenyt, nyolc köröm van elhozni a leggyorsabb kört.

Nyolc köröm volt megelőzni a legnagyobb riválisomat.

- Nyolc kör bébi!- ordítottam a rádióba, ahonnan csak nevetést kaptam válaszul.

- Szép volt.- hallottam meg a feleségem hangját, akivel éppen beszélni is akartam.

- Várlak az egyes előtt Clarisse!- csak a nő nevetését halottam váaszul, ami éppen elég is volt nekem.

Kicsit tovább tartott odajutnom Clarisse karjaiba, mint általában, és még Jock is előbb találkozott velem, mint ő, de ahogy a nyakamba ugrott az mindenért kárpótolt.

- Clarisse.- tettem le a nőt, aki kislányos kíváncsisággal figyelt rám, de még mindig magához ölelt, ami nagyon jól esett.

- Igen?

- Tudod, akkor, ott a faházban, egy ici-picit talán hazudtam nekem Clarisse.- toltam el magamtól az engem ölelő nőt, aki döbbenten nézett rám, így előszedtem azt a dobozt, amit az előbb csúsztatott át nekem Jock- A párterapeuta nem azt mondta nekem, hogy ne csesszem el.- ingattam a fejem, majd a kis dobozt kibontottam és fél térdre ereszkedtem, még ha ez fel is ért egy keresztre feszítéssel jelenleg- Azt mondta nekem tegyek egy olyan gesztus, ami meglepe, és azt hiszem ez az a gesztus. Gyere hozzám Clarisse Fortuna Ferrari Leclerc, gyere hozzám megint, de nem azért, mert Piotro azt mondja, hanem azért, mert szeretsz. Legyél a feleségem újra, kérlek.- mosolyogtam rá, neki pedig könnyek szántották arcának mindkét oldalát.

- Hozzád megyek Chalres, újra.- nyögte ki nehezen, mire körülötünk mindenki ujjongani kezdett, én pedig felugorva, vagyis inkább fel tapászkodva csókoltam meg a még mindig remegő nőt.

- Ne éld bele magad Leclerc, csak megsajánlt.- veregetett hátba Pierre, és a poén miatt lepacsizott vele Lando is, én azonban csak a fejemet ingatva szorítottam még jobban magamhoz a nőt.

•🧸•

Jelentem, szerintem sok sorozatot nézek drága édesanyámmal, így egyre drámaibb és elrugaszkodottabbak lesznek a gondolataim, de mivel ez az utolsó előtti rész, így talán belefér. Nos kiderül, hogy miért kellett minden csapattal egyeztetni, és ki is van mindez mögött, már csak a megoldás várat magára....
Remélem a rész mindnekinek tetszett (azt hiszem ez lett a leghosszabb).

Mindnekinek legyen csodálatos napja, holnap pedig érkezem a következő résszel...🤭❤️