Fᴇʀʀᴀʀɪ

- Szóval, most, hogy megint itt vagytok végre elmehetünk együtt valahová ebédidőben.- segített nekem kipakolni a kicsiknek szükséges dolgokat a kocsiból Charles.

- Nem, valójában ebédszünetben én Christina Hornerrel és Toto Wolff-fal fogok tárgyalni, utána pedig szépen lassan a többi csapat vezetőjável is a hétvége során.

- Hogy mi?- fordul felém hirtelen a monacói- És ezt mikor akartad nekem elmondani?

- Nos, soha, tenintve, hogy neked nem az üzlettel, hanem a kocsival kell foglalkozni.- vettem ki kezei közül a kisfiunkat- Ők az én dolgom.

- Akkor bár vigyél magaddal.- tette bele Lilit a babakocsiba.

- Nem. Mondtam, téd a kocsi, enyémek az emberek, de a rajongóidat megtarthatod.

- De nem, ezt nem lehet, a párterapeuta szerint minden feladaton meg kell osztoznunk.- makacsolta meg magát a monacói, és még kezeit is összefonta maga előtt, mint egy durcás gyerek.

- Igen? Akkor beüljek én a Ferrariba a második szabadedzésen?- nézek rá felvont szemöldökkel, miközben csípőre vágom kezeimet.

- Ez nem ugyan az!- háborodik fel azonnal.

- De, ez pont ugyan az.- tettem be a húga mellé Julest is a kocsiba, majd a kicsik cuccával a táskát még alulra tettem, és elkezdtem velük a paddock felé sétálni- Ha kidurcáztad magad, akkor tudod, hogy hol találsz bennünket!

- Nem is vagyok durcás.- lépked ezt azonnal mellém a monacói, és átvette tőlem az ikrek szállítását.

- Dehogynem, te kis pukkancs.- fúrtam ujjam az oldalába, mire csak elkapta a kezem, és összefűzte ujjainkat- Mondták már, hogy sokkal jobban áll a sportautó, mint a családi kocsi?- törtem még egy kis borost az orra alá.

- Ne kezd te nő! A gyerekeimet amúgy is jobban szeretem.- igazította meg a takarót Lili pociján, aki előszeretettel mozgolódt azt le magáról- Meg amúgy is tudom, hogy a családi kocsinkkal is éppen olyan szexi vagyok, mint egy tűzpiros kétajtós Ferrari sportmodellel.- mondta ki a szavakat egymás után egyre jobban belegebedve, mire csak nevetni kezdtem mellette.

- Aham, papi. Már csak a sörhas hiányzik.

- Clarisse, beteszlek Lili mellé aludni, úgyis elférsz ott, amilyen pici vagy.

- Nem is vagyok pici!

- Nekem meg nem lesz sörhasam!- durcizott be ismét a monacói, mire csak nevetni haladtam mellette az emberek között.

A hétvége két nyugisabb napján sikerült a két Red Bull-os csapattal beszélnem, viszont  a Mercedes csapatfőnökét nehezebb elkapni, mint arra számítottam, így ők maradnak a következő hétvégére, vagy amikor sikerül elkapnom őket.

Clarisse

Beszéltem a két bikás csapattal, most ennyi futotta...

J.

Lényegtelen, már ez is haladás, lassan járj tovább érsz... Robbantod ma még a cikkeket is?

A mellettem békésen szuszogó monacóira vezettem a tekintetemet, aki úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajta, majd felemelve a fejem szembe találtam magam a két kisággyal, amikben az ikrek pihentek.

Clarisse

Azt hiszem, éppen itt az ideje ennek is!

J.

Okos nő maga Clarisse, tudja mikor mit kell tennie, nem volt teljesen hülye az az öreg Ferrari...

Ja, teljesen nem. A készüléket magam mellé dobtam a párnákra, majd a pilóta nagy ölelő mancsai között lejjebb csúsztam, hogy még aludhassak egy kicsit, mielőtt az ikrek úgy döntenének, hogy feltétlenül szükségük lenne rám a reggelihez.

- Megölöm!- morogta mellettem a pilóta, amikor mindketten arra keltünk, hogy valaki ott ragadt az ajtónk előtt, ami nem is lenne baj, ha az a valaki nem kopogna azon folyamatosan- Pláne ha Norris vagy Russell az!- állt fel nehezen mellőlem Chalres, miután nyomott egy puszit a homlokomra, én azonban csak a másik oldalamra fordulva fúrtam a fejem még jobban a párnámba.

Amikor megelégeltem, hogy a monacói nem jön vissza mellém, így hideg van, nehezen én is felkeltem, majd először a kiságyakhoz mentem, ahol azonban az egyik pici sem volt ott, így azonnal a nappali felé vettem az irányt, ahol Chalres ült a kanapén a kezében Julest fogva, aki a TV lapos képernyőjét figyelte hatalmas szemekkel, eközben pedig Lili ott feküdt a pilóta mellett, akinek nagy keze a kislány apró pocakján terült el, Lili pedig előszeretettel próbálta rágcsálni az apja nagy ujjait.

- Jó reggelt.- szólaltam meg rekedt hangon, mire mindhárman felém kapták a fejüket, még a kicsik is, hihetetlen, kellett nekem ennyi Leclerc?- Ki volt az?- tettem fel a kérdést, amikor helyet foglaltam Chalres mellettem az ölembe véve Lilit, aki azonnal a selyem köntös zsinórjaval kezdett el játszadozni, ami azonban szinte mindig kicsúszott ujjai közül, amire ő különböző módon reagált, ami borzalmasan aranyosra sikeredett.

- Binotto?- inkább hangzott ez kérdésnek, mint válasznak.

- Most akkor Mattia volt az, vagy nem?- néztem rá felvont szemöldökkel.

- Ő volt az.- jelentette ki határozottan.

- De minek? Miért nem keltettél fel?

- Mert csak a kicsiket akarta megnézni, csinálni róluk egy képet.- vonta meg a vállát, miközben Julest szórakoztatta, aki próbálta elkapni az apja nagy ujjait, de nem sikerült szegénynek, mivel a férfi sokkal gyorsabb, mint ő.

- Ennyi?

- Nem egészen.- húzta el a száját a pilóta, mire nem mondtam semmit, csak vártam, hogy folytassa- Kérdezte, hogy kikkel tárgyaltál tegnap és tegnapelőtt, és miről.

- Hogy mivan?!- háborodtam fel azonnal- Honnan jött ez neki? Csak te meg én tudtuk, hogy mi volt!

- Nem én voltam.- emelete volna fel a kezét a pilóta kétségbeesetten, ha nem lenne a kezében kisfiunk.

- Azt tudom! Jézusom nem is gondoltam, hogy te voltál, de ezt nem tudhatná.

- Mi van, ha a Red Bull-osok mondták neki?

- Nem, ők hallgatnak, erről biztosítottak, amúgy is ez az én ügyem, nem az övék.

- Clarisse, tudnom kell valamiről?- a férfi szinte suttogta a szavakat, mire én csak megingattam a fejem, majd a monacói keze alá bújtam, aki magához húzott.

- Ugye azt a szeretőt nem vettétek vissza...?

- Akit felképeltél?- hallottam a hangján, hogy alig bírja visszatartani a nevetését- Szerintem a fiúk azóta is annyira félnek tőled, hogy ha azt mondtad volna, akkor levegőt se vennének külön a te írásos engedélyed nélkül.

- Nagyon vicces.- morogtam az orrom alatt, de valami még mindig nem volt nekem tiszta- Ki vette őt egyáltalán először fel?

- Passz. A mérnökök néznek néha bele, vagy maga Harry Potter.- erre a névre csak oldalba könyököltem, mire nevetni kezdett- Bocs, szóval van, hogy Binotto is kap egy két aktát, szóval nem tudom, ki vette őt fel.

Csak bólintottam, majd végleg a TV felé fordultam még mindig a pilótához simulva. Egy belga adóra volt csapva a készülék, amiben egy animációsfilm ment éppen, és ha így haladunk, akkor azt hiszem a gyerekeink nem franciául fognak először megtanulni, és nem is olaszul...

A verseny előtt négy órával Chalres elindult a pályára, én azonban még maradtam a kicsikkel, hogy mindent helyre rakjak a holnapi indulásig, így éppen a kicsik bőröndjét pakoltam be, amikor is valaki kopogott az ajtón, így a dolgokat otthagyva lépkedtem a bejárat felé, amit kinyitva két rég nem látott hölgyel találtam szembe magam.

- Mrs. és Miss Norris, kiket fújt erre a szél?- nézek rájuk mosolyogva, mire a kis göndör csajszi azonnal a karjaim közé veti magát.

- Clary néni, az ikrek itt vannak?- néz rám miután kiölelgette magát.

- Hát persze kincsem, bent vannak az ágyon, alszanak.- mutattam a háló felé mosolyogva.

- Szabad megnézni őket?

- Persze! Csak nagyon vigyázz rájuk, kérlek, még picikék.- simítottam meg a kis arca egyik oldalát. Olyan csoda egy kiscsaj.

- Nagyon vigyázok rájuk Clary néni!- ezzel ott is hagyott bennünket, de az ajtó nyitva volt, így mi is pontosan láttunk mindent.

- Jaj nagyon sajnálom Clar, csak engem már nem tud így ölelgetni, és ezért van most ennyire oda.

- Ugyan Zoe, ne is mondj ilyent!- fordultam azonnal a már egyre nagyobb pocakos kismamák felé, és akarva akaratlanul is eszembe jutott, hogy mennyire imádtam, amikor az ikrek még csak az enyémek voltak, és nem voltak kitéve egy ilyen mostoha világnak, ilyen emberekkel körülvéve...- Amúgy is, vigyázni kell a kis trónörökösre vagy örökösnőre.- mosolyogtam a nőre, aki csak a száját rágta- Ugye nem?- néztem rá még nagyobb mosollyal.

- Ah de, és amióta Jules megszületett Norris csak azzal rágja a fülem, hogy milyen jó lenne egy kisfiú nálunk is otthon, hogy mindenre megtaníthatná, lenne kivel gokrátoznia, hasonlók.

- Na az én fiam akkor ül kocsiba, ha meghaltam, plusz három nap.- torzult el az arcom arra a személyre gondolva, akitől a nevét örökölte...

- Ilyent ne mondj szívem!

- Inkább mesélj, hogy tudtátok meg?- indultam el a konyha felé, ahová a nő azonnal követett is, majd míg én vizet forraltam ő helyet foglalt egy neki kényelmes helyen.

- Valójában Lando még nem tudja.- húzta el ajkait- De nem tudom, hogy hogyan mondhatnám el neki.- ingatva a fejét, mire nekem beugrott valami.

- Lando szeret játszani nem?- néztem a velem szemben ülő nőre.

- Kérlek Clarisse.- nézett rám unottan, mire majdnem elnevettem magam, mivel tudom, hogy már megpróbálta ezt "kinevelni" az angol férfiból.

- Mi lenne, ja csinaltatnál neki olyan Legot, amiből a baba nevét tudja kirakni, vagy egy Forma 1-es kocsit, amin vagy a kicsi neve van, vagy az hogy fiú.

- Jézusom, zseniális!- kezdett el azonnal tapsikolni a nő.

Annyira jól elbeszélgettünk, és annyira jól elvoltunk a két picivel, hogy észre sem vettük, mennyire elszaladt az idő, így a futamot is hotelből néztük végig, majd Zoe és Daya is örömmel maradtak megfürdetni a kicsiket, akikkel most a hatalmas francia ágyon fekszem, már félálomban, és várom, hogy Chalres visszaérjen a hotelbe. Lassan nyílik az ajtó, majd be is csukódik, és halk léptekkel indul meg a férfi a háló felé, majd egy csókot nyom a homlokomra.

- Ügyes voltál ma.- suttogtom neki rekedt hangon, mire vigyorogni kezd.

- Nem voltatok kint.- ingatta a fejét lassan, de nem volt mérges, sokkal inkább érdeklődő, miközben az egyik babát leemelte rólam, és a saját ágyába tette, majd ezt megismétle a másikkal is.

- Átjött Zoe és Daya, elment az idő.

- Lando mondta, hogy ez lehet, merthogy a lányok sem voltak.- hajolt megint hozzám, de most egy hosszú csókot kaptam- Megyek lezuhanyzom, utána jövök én is.- kelt fel mellőlem, majd összeszedve a dolgait indult a fürdőszoba felé, de onnan még visszafordult felém- Amúgy tetszett a cikk.- kacsintott rám, mire még az álmosság ellenére is majdnem elnevettem magam, és félre dobtam a telefonom, amin az említett írás volt megnyitva...

Lemondott a Ferrari örökösnő...

...na nem kell megijedni kedves olvasónk, ugyanis semmi drasztikus dologról, csak a nevéről. Vagyis pontosabban abból is csak az egyikről, így ezentűl kicsit rövidebb lesz a hölgy neve, mindössze:

Clarisse Fortuna Ferrari Leclerc

Lapunknak el is mondta, hogy milyen indíttatásból lépte meg ezt a dolgot, és meg is mutatta nekünk azt a két személyt, akik a legjobban inspirálták erre a változásra, így mi is mutatjuk először azt a két személyt:

- családi kirándulás az olasz tengerparton a nyári szünet ideje alatt. A képen Mrs. Leclerc és a legkisebb Leclerc fiú, Jules Charles Hervé Ferrari-Leclerc -

- a Ferrari rezidencia falai között készült anya lánya kép, mélyen Clarisse Ferrari és lánya Lilibeth Pascale Enrichetta Ferrari Leclerc láthatóak -

De ahogy mondtuk is, idézzük a hölgy szavait, hogy mi miatt is döntött úgy, ahogyan:

„Főleg a gyermekeim miatt tettem azt, amit, hogy nekik a későbbiekben semmi hasonló problémájuk ne lehessen, mint ami nekem is volt. Borzalmas procedúrát kellett végigcsinálni, mire nem csak a Ferrari nevet kaptam meg, hanem a vele járó jogaimat is. Nekik ezzel már nem kell vergődniük, főleg, hogy Charles is felvette a Ferrari nevet, még ha nem is változtatta meg sehol a nevezését, mégis neki is ott van ez a családi név is az aláírásában, ezzel pedig kifejezi azt is, hogy mennyire támogat engem, a kapcsolatunkat és a gyermekeinket is.“

Valóban igaza volt a hölgynek, hiszem mindannyian végigkövettük, milyen kálváriája volt a fiatal párnak, amikor házasodtak, soká még azzal is gyanúsították őket, hogy ez még csak nem is szerelemből történt, amire azonban a moancói Forma 1-es pilóta, Clarisse álltel elmondott gesztusa teljes mértékben rácáfolt, mindenki számára.

„Emelett ott volt az a tény is, hogy az az ember, akit apámnak kellene hívjak, és aki saját elmondása szerint nagyon is az apám, az évek óta semmit nem tett az én vagy a családom érdekében, így nem érzem azt, hogy viselnem kellene a nevét, amivel előtte tisztelegnék, mert ő nem apa. Az apa az olyan ember, mint Chalres, aki reggel ott van, és segít etetni a piciket, ott van délután, és segít a kicsik körül, valamit ott van eset és fürdeti őket velem. Ilyen egy apa, de ezeket a dolgokat Léon Chevalier már akkor sem tette meg, amikor pici baba voltam, így én nem tartozom neki azzal, hogy viseljem a nevét, a Chevalier nevet, amely hozzá sem méltó, mert előtte már sok nemes ember viselte, és ő nem az, mert a nemesség a család szeretetével és tiszteletével kezdődik, nála pedig ez soha nem volt meg.“

Nos kedves olvasónk, lapunk szerint Mrs. Leclerc igen csak megalapozott érveket hozott fel saját igaza mellett, de ezt mindenki eldöntheti magának, viszont ebben a helyzet sokunk szeirnt csak ez a lépés lehet kifizetődő...

•🧸•

Fejben végre sikerült helyrerakni a dolgokat, és tudom, hogy mi lesz a történet vége, már csak papírra kéne azt vetni... (megj.: ennek annyira örültem, hogy tapsikolva ugrálni lettem volna képes, ha nem éppen éjszaka fél tizenegy lett volna...🤦🏻‍♀️) Annyit erről még, hogy ezt a történtbeli szezont maga a történt vége fogja zárni, jelentsen ez bárhány részt is még.

Legyen mindenkinek csodálatos hete!❤️