Lᴇᴄʟᴇʀᴄ

- Örömmel hallom, hogy a múlt heti programok igazán feloldották önöket.- csapata össze kezeit a nő velünk szemben, amikor beszámoltunk neki a múlt heti programainkról, mármint pár apróbb részletet kihagyva.

- Szerintünk is igazán jó volt a múlt hét.- vigyorogtam a nőre, miközben a kezemet a feleségem fedetlen térdére fektettem, és reménykedtem abban, hogy azt mondja nekünk a nő, hogy ennyi volt, és nem kell többé ide jönnünk, bármit mondtam is neki pár nappal ezelőtt, a piknik után...

- Én is egyet értek önnel Mr. Leclerc! És akkor el is mondanám a következő heti programjukat.- vigyorgott rám, szóval átlátott rajtam. Lejjebb csúsztam a széken, és még jobban megszorítottam Clary térdét- A héten minden egyes nap írni fognak egymásnak egy-egy szívhez szóló levelet, mégpedig azzal az apropóval, hogy egy hét erejéig úgymond munkakört cserélnek, de most nem a Forma 1-re vagy az üzletvezetésre gondolok, hanem az otthoni dolgokra. Clarisse a füvet nyírja vagy tudom is én mit csinál Charles, Chalres pedig addig, mos, főz, takarít, rendezi az ikreket.

- Mármint, hogy tisztába is rakom őket?- teszem fel a kérdést, mire a nő csak értetlenül néz rám, Clary pedig alig tudja visszatartani a nevetését.

- Amennyiben azt Clarisse csinálta eddig, akkor igen, ön fog pelust cserélni is, Mr. Lecler. Így a hét végére kölcsönösen tisztelni fogják egymás mindennapi elfoglaltságait.

- De nem mondhatnánk azt, hogy én már most tisztelem azt, hogy Clarisse pelenkát cserél, és mondjuk helyette egy napig mindkettőnk feladatait én végzem?

- Maga nem tud pelenkát cserélni, Mr. Leclerc?- hajolt előre a nő az asztalán, mire csak egy nagyot nyelek, én félek ettől a nőtől.

- Nem.- cincogom, mire csak lesajnálóan néz rám, valljuk be, ez most lehet jogos is...

- Akkor azt hiszem éppen itt lesz az ideje, hogy megtanuljon!- csapott az asztalra a nő, mire én megugrottam, Clarisse pedig mellettem nevetni kezdett.

- Igen, én is azt hiszem.- mosolyogtam rá zavartan- De nem is szeretnénk tovább rabolni az idejét. Azonnal megyünk.- pattantam fel, mire mind a két nő furcsán nézett rám.

- Mr. Leclerc az egy óra, az fix, előre ki is fizette. Nem emlékszik?- nézett rám a nő felvont szemöldökkel.

- Akkor van egy plusz ebédszünete.- mosolyogtam rá feszülten, miközben felállt mellém a feleségem is- Öröm volt találkozni ismétnönnel hölgyem.- mosolyogtam a nőre, és belekaroltam a feleségembe, aki még mindig nem is értette mi van velem.

Már a földszinten voltunk, mikor Clary megelégelte, hogy szinte húzom magam után.

- Charles mi a baj?- makacsolta meg magát, és megállt a kijárat előtt pár méterrel.

- Feláll a hátamon a szőr ettől a nőtől.- rázott ki a hideg amikor csak a nőre gondoltam.

- Hasonlóképpen.- fogta meg a felkaromat, és kibújtatta a lábát a magassarkújiból- De segít nekünk, nem?- néz fel rám, miközben ellépett mellőlem.

- De, segít.- bólintok egyet, mire ő csak rám mosolyog.

- Akkor ne rá gondolj, hanem rám és a kicsikre.

- Meg a kényelmetlen kanapéra a hálóban?

- Meg akár arra is.- bólint nevezését visszatartva, miközben kinyitom neki a kocsi ajtaját.

Beszálltam a vezető oldalra, majd haza felé vettem az irányt, hogy leválthassuk Enrichettat, aki a picikre vigyáz, amíg mi nem vagyunk otthon.  Lassan az idősebb Ferrari nő is kezd megbocsátani nekem, és azt hiszem, hogy itt a lassún van a hangsúly.

Hazaérve az olasz nő azonnal el is rohant, mivel valami probléma volt az éttermében, és a szemlélyzet állítása szerint csak ő tudja megoldani. És ezt még csak nem is én intéztem, rendesen büszke is vagyok miatta magamra! 

- Akkor szerintem az lesz a legtisztább, ha összeírjuk kinek mit kellett volna a héten csinálnia, és azt követnénk.- sétált le Clary a lépcsőn, miután ránézett a kicsikre.

- Oké, legyen.- bólintok, így mindketten helyet foglalunk az ebédlőasztalnál egy-egy tollal és papírral, majd írni kezdtünk

- bevásárlás
- medencetisztítás
- fűnyírás
- kocsimosás
- kutyasétáltatás
- gyárlátogatás
- séta a kicsikkel
- Kaktusz fésülése és fürdetése
- beszéd megírása egy gálára
- reggeli péklátogatás

Amikor készen lettem átcsúsztattam a lapomat az asztalon Clarisse elé, aki csak felvonsz szemöldökkel nézett azon végig, és folytatta a sajátját, majd kipattintotta az örökkírót , és előttem is landolt egy papír.

- főzés (reggeli, ebéd, vacsora)
- takarítás (babszoba, nappali, háló - minden nap; konyha, fürdőszoba - heti kétszer teljes felmosás, stb.)
- mosás/teregetés/vasalás
- babák (öltöztetés, babtorna, meseolvasás, peluscsere, fürdetés...)
- konyha rendberakása (minden nap étkezések után)
- süti sütés (heti egy min.)
- kert renberakása (föld fellazíása, gyomlálás, virágok rendebrakása, locsolás (minden nap))
- gyári adatok táblázatba rendezése
- zöldség/gyümölcs beszerzése piacról

Kezdem úgy érezni, hogy nem is igen csinálok itthon semmit... Sóhajtva bólintottam egyet, miközben szépen élére hajtogattam a papít. Ennyi mindent egyszeri is éppen elég volt elolvasni. 

- Az etetért, az vállalom.- nézett rám visszafolytott nevetéssel a nő, mire csak unottan néztem rá.

- Hát lassan már azt is kinézem abból a nőből, hogy a következő alkalommal azt mondja, hogy növesszek melleket, és szüljek én is gyereket.- morogtam az orrom alatt, amit a nő csak nevetve fogadott.

- Te kis hiszti Kriszti.- csapta meg a vállam miközben elhaladt mellettem be a konyhába, hogy megcsinálja a kicsiknek a délutáni tápot, mivel mostmár nem elég nekik az anyatej. 

Az asztalon hagyott telefonom megrezzent, így azt kezeim közé véve oldom fel a készüléket, hogy megnézemm ki keres.

Ismeretlen szám

Turom, hogy te és Clarisse mire készültök, de vigyázzatok, mert megüthetitek a bokátokat, főleg így, hogy már ott vannak a kicsik is. 

- Valaki fontos?- lépett hátra a pulttól Clary, hogy láthasson engem az ajtóból, mire csak lezárom a készüléket, és mosolyogva fordulok felé.

- Semmi érdemleges kincsem.- ő csak mosolyogva bólint egyet, és visszasétál a kicsik ételéhez.

Semmi érdemlege, amit itt Olaszországban megtalálhatnánk, ugyanis a szám, amiről az üzenet érkezett az francia volt, vagyis akit keresünk, vagyis aki minket keres az is Franciaroszágban van...

Cʜᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

Reggel, ahogy azt már négy napja teszem, ma is a pékségbe vezetett az eslő utam, hogy a pilóta elkezdhesse elkészíteni a reggelinket. A friss péksüteményekkel visszatérve egy álmos Charles Leclercrel találtam szembe magam. 

- Jó reggelt.- köszöntem neki visszafolytott nevetéssel, mire csak egy unott pillantást kaptam válaszul. 

- Volt már jobb is, de szerencsére már csak a mai és még két nap.- nézett rám reménykedve.

- Char, sajnálom, ha kiábrándítalak, de mindig a hétvége a legrosszabb.- léptem elé, majd homolkon csókolta, és elvettem a nekem kikészített kávét is, majd helyet foglaltam a pilóta mellett elhelyezett bárszéken, amikoris a telefonom csörögni kezdett, de nem volt elmentve a szám, így felvont szemöldökkel néztem a kijelzőre.

- Ismered?- nyújtottam a pilóta felé a telefont, ami még mindig csörögött.

- Clar, olyan nyúzott vagyok, hogy örülök, hogy egyáltalán le tudtam úgy jönni a lépcsőn, hogy nem törtöltem fel azonnal azt.

- Egy nem is megtette volna.- morogtam az orrom alatt, miközben felvettem a telefont- Háló?- szóltam bele azonnal, annak reményében, hogy végra megtudom ki is az.

- Clarisse? Még nem jött be a papírokért...

- Ah igen, elnézést. De ma megyek be a városba, akkor megállok azonnal ott is, és felveszem, ami még ott maradt.

- Nagyszerű, és mikor is szeretné elkezdeni megvalósítani a szerződésben leírtakat?

- Amint lehet, nem tudom, mikor hová tudok menni, de minden úgy lesz, ahogyan azt megbeszéltük.

- Ebben nagyon reménykedtem Mrs. Ferrari Leclerc. Várom a nap folyamán. Szép napot.- ezzel le is tette a telefont, én pedig Charles felé frodultam, aki kíváncsina nézett rám. 

- Szóval ismerjük?- motyogott nekem a pilóta, 

- Azt hiszem jobban is, mint szeretnénk. De amúgy is ma kellene bemennem a gyárba, vagyis neked kéne, de na érted a lényeget, szóval útba ejtem majd az ügyvédi irodát is.- vontam vállat, mire csak egy félmosollyal bólint felém.

- Akkor, hogy is kell etetni?

- Most megetetem őket én, utána kapnak tápot, utána megint én etetem őket, így amikor én nem leszek itthon megetetheted őket táppal.- tettem a piszkos csészémet a mosogatósba, majd az emelet felé vettem az irányt. 

- Amúgy mikor kezdenek el enni?- jött utánam a pilóta is, akinek ideje lenne kiszellőztetni a házat. Azt nem írtam volna fel a papírra?

- Mivel kapnak tápot is, így olyan öt vagy hat hónaposan, azt hiszem, de már kicsit fél éves koruk előtt is meg lehet próbálni valamilyen szilárdabb ételt adni nekik, valamilyen babakaját vagy pépes gyümölcsöt, esetleg tejbe áztatott kekszet, de előbb nem. 

- Aham, akkor lehet ki kéne dobnom a babakaját?- vakarta meg a tarkóját a fréfi.

- Akarom én tudni minek vettél te babakaját?

- Hát, nem hinném, tekintve, hogy már lassan egy hete elfelejtettem szólni, hogy otthon azzal van tele a fagyasztónk.

- Anyám borogass.- álltam meg a gyerekszoba ajtajában, és visszafordultam felé- Szerintem hívj fel valakit, mielőtt visszamegyünk oda, hogy likvidálja a hűtőt a házból és amit csak lehet nyisson ki azon, hogy ne legyen büdös.- ingatom a fejem, majd belépek a szobába, ahová ő is követne- A-a Leclerc, szellőztesd ki a házat.- nyomtam a mutatóujjam az orrának, és úgy kezdtem el kifelé tolni.

- De csak megnézem, ahogy esznek a kicsik.- néz rám hatalmas szemekkel, amik már csak éppen hogy nem fátyolosak is minden mellé.

- Aha, ahogy a kicsik esznek, nyilván azt.- nézek le, mire ő is arra vezeti a tekintetét, és szemeivel már ki is gombolta az ingemet, amikor állánál fogva felemelem a fejét, hogy a szemembe nézzen- Menny és szellőztesd ki a házat.- hajolok olyan közel hozzá, hogy szinte egy papírlaot sem lehetett volna becsúsztatni kettőnk közé- Most!- ezzel el is engedem, és belépek a szobába, ahol a kislányom már felfelé kapálózott, hogy valaki vegye fel, kisfiam azonban még békésen aludt.

Lassan és csendben az ablakhoz lépkedtem és kinyitottam azt, hogy egy kis levegő jöjjön be a szobába, még ha augusztus lévén meleg is van. Az egyik polcról elemeletem egy plüss nyuszit, és az izgága kislány ágyához leépekdve hajoltam le hozá, hogy egy puszit nyomjak a homlokára.

- Hát jó reggelt anyuci pici hercegnője.- gügyögtem neki, miközben a kis plüssel játszottam felette, ő pedig megpróbálta elkani azt, amit egy idő után hagytam is neki, hogy kivehessem az ágyából- Jól aludtál kicsikém?- mosolyogtam rá, miközben orromat övének dörgöltem.

'*°*'*°*'*°*'*°*'*°*'*°*'*°*'*°*'

- És ennek köszönhetően a Ferrari cég minden ágazatának a bevétele jelentősen megnőhet, amikor a cég vezetősége is rábólint a változtatások által kreált kisebb változtatások okozta kárlehetőségejnek, melyek értéke többszörösen megtérül majd.- fejezte be a monadandóját az egyik fejlesztési tanácsadója a cégnek. Valaki adja nekem vissza a felmosómat és a gyerekeimet, kérlek szépen... Én ezt nem bírom még egyszer!

- Mrs. Ferrari! Van esetleg valamilyen hozzáfűzni valója?- szólított meg engem valaki, mire csak mosolyogva fordultam felé.

- Azt hiszem nincs jelentősége, egy annyira összerakott és mesteri prezentációt hallhattunk, amibe igen csak nehezen lehetne belekötni.

- És mint a cég egyik többségi tulajdonosa?- kapom a kérdést egy másik embertől. Ezeket Charles is mindig megkapja? Mert akkor csoda, hogy még nem ment az agyára ez az egész...

- Nos azt hiszem, hogy aki nem vállal egy minimális kockázatot, annak a sikerül is jóval csekélyebb esélyűek és értékűek is.- dőltek hátra a székemben, magam előtt összevont ujjakkal.

Többen bólogattak, és helyeseltek a konferencia teremben, ami már nem az a csendes hely volt, mint pár perccel ezelőtt, csak egy valaki figyelt még mindig engem rendületlenül. Carlos. Carlos Sainz. Felvont szemöldökkel nézett rám, amikor végre felé fordultam, és csak oldalra döntötte a fejét, de még mindig nem szólt semmit, csakhogy tudtam mit akar.

- Azt hiszem, hogy én leszek az első, aki asztalt bont, már igazán várnak otthon, és nem tudom, hogy inkább Charles, vagy a kicsik.- álltam fel a székből, a mondatomat pedig nevetés kővette az asztal körül.

- Örülünk, hogy itt volt Mrs. Ferrari.

- Igény többször is jöhet.- kaptam ilyent és ehhez hasonló monadatokat, ami megnyugtatott, hogy nem csak egy kis minden lében kanál örökösnőnek gondolnak.

- Igyekszem majd többet itt lenni. Legyen további szép napjuk!- hagytam el mosolyogva a helyiséget, de nem a kijárat felé vettem az irányt, hanem a Charles és Carlos számára kialakított helyiségbe fordultam be, ahová nem sokkal később a spanyol is csatlakozott.

- Clary? Hogy hogy nem az az egomán férjed jött?- jegyzi meg visszafolytott nevetéssel, miközben magához ölelt engem.

- Ez egy igazán hosszú történet Carlos, és nem akarlak untatni vele.- ingatom a fejem mosolyogva.

- De ugye jól vagytok?- foglal helyet, így én is követem a példáját- Mármint az a Charlottes ügy, meg, hogy van egy gyereke. Ugye nem a miatt jöttél te előbb Olaszországba?

- Azt hiszem lassan minden újra rendben lesz Carlos. Lassan sikerül megoldanunk.- mosolyogtam rá lustán, ő pedig csak lassan bólintott, és összerakta, hogy még rohadtul semmi sincs rendben...

- És a kicsik?

- Otthon vannak Chalresszal, és egyre többet izegnek-mozognak. Azt hiszem egyenlőre élvezik olaszországot. Na és te és Isa?

- Jó is, hogy mondod. Vár egy kései ebédre, ha nem baj.- állt fel azonnal, mire csak mosolyogva megrázta a fejem.

- Semmi baj! Üdvözlöm!

- Átadom.- mosolygott rám, majd a tekintette az előttem heverő mappákra siklott- Azt most kaptad? Nekem olyan nincs.- nézett a legfelsőre, ami előttem foglalt helyet, majd sajátjait is végig pörgette kezében.

- Oh nem, ez egy másik dolog. Még mielőtt ide értem volna vettem át a városban.- mosolyogtam rá, mire csak ismét lassan bólintott.

- Mondd meg Charlesnak, hogy ah háztartásbeli anyuka akar lenni, akkor az öccse szívesen átveszi a helyét.- indult az ajtó felé ismét nagy mosollyal a spanyol.

- Mindenképpen átadom!- nevettem ep magam, majd amikor kilépett a szobából kinyitottam a legfelső mappát.

Egyezségi szerződés, mely két személy között létrejövő kapcsolat szabályait és eredményeit (vagy azoknak hiányait) hivatott hivatalos formában is lefektetni nevezett Mr. John Elkann és Mrs. Clarisse Fortuna Ferrari-Chevalier Leclerc között

Lecsaptam a mappa tetejét, majd sóhajtva dőltem hátra a bőr székben, miközben a homlokomat masszíroztam, és gondoltban már csomagoltam magamnak és a kicsiknek Belgiumba...

clarisse_f_f-chevalier

57 208 ember kedveli

gyárlátogatásON...

1 067 hozzászólás

•🧸•

Nagyon remélem, hogy a rész mindenkinek tetszett! És végre az is kerül, hogy ki volt az a jó pár résszel ezelőtti titkos reggeli zaklató.🤭 Na de...

Mindenkinek legyen csodálatos húsvétja!❤️