Cʜᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

- Nos, azt hiszem, ezeket a feltételeket nagyon is módunkban áll betartani, hiszen ezek mindkét fél javát szolgálják.- csukta össze a velem szemben ülő ügyvéd a mappáját, amelyben az én, illetve "üzlettársam" papírjai voltak.

- Ebben az estben, ha megbocsájtanak ideje lenne mennem a kisbabáim már igazán várnak.- álltam fel, és kezetfogtam mindkét velemtartózkodóval, majd Mr. Riccivel az oldalamon elindultam Maranelló utcáin.

Az olasz férfival igazán jól el lehetett beszélgetni, amíg meg nem szólalt a telefonom, ezzel félbe szakítva az éppen mesélő Mr. Riccit. A kézitáskám aljáról előtúrtam a csörgő tárgyat, amin egy nem várt név fogadott, mire elhúztam ajkaimat.

- Ah, elnézést, de ezt fel kell vennem.

- Hát persze Clarisse, majd valamelyik nap meglátogatunk benneteket, ha nem baj.

- Szeretettel várom magukat.- mosolyogtam rá, mire csak egy mosollyal bólintva hagyott ott engem, egyedül a még mindig csörgő telefonommal, amit kénytelen voltam felvenni.

- Igen, tessék?

- Szép napot Mrs. Leclerc, csak egy gyors kérdés, ma van a tárgyalás napja, és ön még nincs a bíróságon, ahogy Mr. Leclerc sem, ennek van esetleg valami oka? Mármint olyan, amiről tudnom kellene? Mert természetesen nem kötelesek megjelenni, csak akkor kérem azt mondja meg.

- Jó napot Mr. Johnson. Én nem tudom elmenni a tárgyalásra, mivel halaszthatatlan dolgom akadt Olaszországban, az itteni ügyvédem fel is fogja majd venni önnel a kapcsolatot ezen ügyek lebonyolításával kapcsolatban ha ez önnek nem probléma.

- Természetesen nem, hölgyem. És Mr. Leclerc?

- Oh, abban biztos vagyok, hogy Charles hamarosan ott lesz Mr. Johnson.- biztosítottam a férfit, holott semmit sem tudtam a moancóiról, csak amiről Arthur beszámolt nekem.

- Köszönöm Mrs. Leclerc. Reménykedem a mihamarabbi táplálkozásban.

- Én köszönöm Mr. Johnson, hogy segít nekem.- pár másodpercig mérlegelem a mondandómat, de végül csak a szívem nyert- Értesítene kérem az ügy kimeneteléről, amint vége a tárgyalásnak?

- Ez csak természetes! A viszont hallásra Mrs. Leclerc.

- A mihamarabbi találkozás reményében Mr. Johnson.- nyomtam ki a telefont, majd ismét a Ferrari birtok felé vettem az irányt, hogy átvegyem a forintot édesanyámtól, aki önként és dalolva maradt otthon az ikrekkel.

Reggel eléggé nyűgösek voltak a babák, de ha három nap alatt megtudta szervezni az ittlétét a társam, vagy nevezzük bárhogy is, akkor megtettem, hogy ezt a délelőtti két órát, még ha nem is boldogan, de rászánom.

Negyed óra autókázás után ismét a birtokon voltam, ahová még nem ért el a moancói, habár a zermatti lakásomat már meglátogatta, mint arról értesített a bérlő, de a kisfia biztos fontosabb volt neki, mint mi...

- Itt vagyok!- dobtam le a kulcsaimat a komódra, majd kilépek a cipőmből is, ami már igen kényelmetlen lesz.

- Hívott a vonalason.- jelent meg előttem édesanyám, amikor a nappali felé vettem volna az irányt, ezzel viszont engem szinte halálra ijesztett.

- Jézusom, anya!- kaptam azonnal a mellkasomhoz.

- Sajnálom kincsem.- fogta meg a vállaimat, majd a nappaliban leültetett az ágyra, vagyis inkább rá lökött, de az már durván részletkérdés...

- Ki hívott? És mit akart?- néztem rá zavarodottan, hiszen ezek az információk még mindig nem jutottak el hozzám, habár azt hiszem eléggé lényegesek lennének.

- Charles.- nyelt egy nagyot édesanyám, én pedig megmerevedtem a név hallatán. Öt napja, hogy eljöttem onnan, és minden módon elszakítottam magam és a férfi közt a kommunikációs lehetőséget, de a vonalas telefon, na az kiment a fejemből, sőt kifelé menet lehet még szaltózott is...

- Mondd, hogy nem vetted fel.- néztem rimánkodva az anyámra, de ő csak ugyan olyan nagy szemekkel nézett vissza rám, amikből a bűntudat sütött.

- Sajnálom kincsem.- fogta meg a kezemet, amit én csak még jobban megszorítottam, most van a legnagyobb szükségem rá, és ezt ő is tudja.

- Azt, hogy remélte, hogy itt vagytok, hogy reméli jól vagytok, és hogy ideje jön, amint tud, de a tárgyalásra el kell neki mennie.- sütötte le a szemeit a velem szemben ülő nő, holott nem volt rá semmi oka.

- Köszönöm anyu, és azt is, hogy itt vagy.- öleltem magamhoz az idősebb nőt, aki csak hálásan és hatalmas szeretettel ölelt vissza.

A nap további része teljesen eseménytelenül telt, a piciket szórakoztattam, vagy körbe sétáltam velük a birtokot, és akkor még nem számítottam semmire sem, ami ezek után indult meg. Késő délután érkezett egy SMS-em a Charlesszal közös ügyvédünktől, miszerint a baba nem Charles Leclerc gyermeke, így semmilyen kötelezettséggel nem tartozik Charlotte Sine sem kisfia felé. Ez a tény megnyugtat, az viszont már kevésbé, hogy mindennek ellenére a monacói azonnal képes lett volna visszatáncolni az exe karjai közé, miközben állítólag engem szeret. Az pedig méginkább felzaklaltott, hogy ha én megkaptam ezt az SMS-t, akkor vége a tárgyalásnak, akkor pedig a férfi minden bizonnyal már éppen erre tart valamilyen formán.

Mondjuk remélem, hogy gyalog jön. Csak, hogy óvjuk a környezetet.

A babákat a hatalmas franciaágyra fektettem magam mellé, hogy ne legyen olyan üres az sem, amíg egyedül vagyok velük, hiszen úgy voltam, anyának is van saját élete, ahogy Zaianak is, és mindenki másnak körülöttem, így senkit nem láncolhatok magam mellé, de nem is akartam, hiszen kellenek néha ezek az önfeledt baba-mama pillanat is.

Az éjszaka közepén nyöszörgésre keltem fel. Először azt hittem a moancói az, de ő nem lehet, hiszen nincs itt. Csak a picik vannak itt. Lilibeth feküdt mellettem de ő aludt, így csak Jules lehet. Lassan átnyúltam a kislányom felett, majd az ölembe emeltem a kisfiam, akinek kis kezei és kis lábai is melegek voltak, ahogy az egész pici teste is. Azonnal a telefonom után kutattam, ahol anyát tárcsáztam, és amikor felvette el is hadartam mi van velem, miközben a sírás folytogatott. Beteg lett az egyik pici angyalkám...

- Kincsem nyugodj meg, jó? Fürdesd meg a picit, öt perc és én is ott vagyok, jó? Addig beszélj hozzám.- próbált kicsikarni belőlem egy választ, miközben én már a fürdő felé tartottam Julest szorongatva, amennyire csak tudtam.

- Jó.- válaszoltam neki elfolytott hangon.

- Megállok egy éjjel-nappali gyógyszertárnál kincsem, addig leteszlek, de azonnal ott vagyok.- erre már nem válaszoltam neki, egy részt nem is tudtam volna mit, másrészt csak a kisfiamra akartam figyelni.

Miattam lett beteg? Igaza van Charlesnak? Rossz anya vagyok?

Ezekre a gondolatokra csak még jobban elfogott a sírhatnék, és miközben óvatosan beletettem a kisfiam a kádba, amibe vizet engedtem szaggatottan énekeltem neki egy régen tanult altatót, ami végül csak ütemes szipogásba csapott át.

Rossz anya vagyok. Rossz anya. Rossz. Anya.

Csak ez az egy kis rövid mondat mantrázódott a fejemben, újra és újra, miközben Julest mosdattam megállás nélkül.

Kivágódott a bejárati ajtó, én pedig már meg is nyugodtan, hogy édesanyám itt van, de csalódnom kellett.

- Clarisse?- hallottam meg a férfi hangját a hálószoba ajtajában, aki amint meglathatta a fényt elindult a fürdő felé, ahol voltam- Jó Isten, Clarisse mi történt?- térdelt le azonnal mellém, kezeit a vállamra téve, én pedig könnyes szemeimet rá emelve néztem végig nyúzott kissé beesett arcán.

Rossz anya...

clarisse_f_f-chevalier

87 207 ember kedveli

🦙🖤

A hozzászólások korlátozva vannak!

danielricciardo mondd hogy hová angyalom, és visszük az alpakát Maxszal!
     →maxverstappen1 pontosan!🦙 Kicsit, nagyot, szőröset, szőrtelent, amilyen kell!
     →danielricciardo te majom, mégis hogy vinnél szőrtelen alpakát?
     →georgerussel63 felénk azt ✨kopasznak✨ hívják, de csak mondom, semmi rosszindulat...👐🏻
     →landonorris szerintem letolod Max haját, és lesz is egy ✨kopasz✨ alpakád😂🦙
     →maxverstappen1 mondod ezt te, aki egy tehenet összekever egy birkával...🤦🏻‍♂️
     →landonorris HÉ! Azok igenis hasonlítanak! Most mondd, hogy nem: 🐄🐑
      →pierregasly pont, mint két tojás, Norris...🥚🥚
      →danielricciardo ✨vagy mint Max és egy kopasz alpaka✨😂🦙👴🏻
      →georgerussel63 mondjon, ki mit akar, de ez 👴🏻 ez itt 👴🏻 tiszta Max Emilian Verstappen!😂
      →maxverstappen1 nagyon humorosak vagytok...🙃
      →landonorris tudjuk, gyakorlunk is rendesen azokra az időkre, amikor már olyan öregek leszünk, mint te, hogy ne kelljen ropogós térddel is az autóba üléssel szenvednünk, hanem legyen B opciónak is. Neked is kellene valami, nem gondolod papi?🧐
     →georgerussel63 hát én sírok😂😭
     →maxverstappen1 Norris neked vágok valamit!
     →danielricciardo képernyőn keresztül?😂
     →landonorris látszik, hogy öregszik na, már felejt is...😖 Ez olyan szomorú😭
     →maxverstappen1 NORRIS komolyan mondom, neked vágok valamit!
     →georgerussel63 majd a botod...😂
     →danielricciardo milyen bot? Járókeret😂
     →maxverstappen1 amúgy te ész, te idősebb vagy, mint én...🙄
     →danielricciardo igen, de én legalább nem vagyok egy kopasz alpaka, papi👴🏻🦙

•🧸•

Nyögvenyelősen ugyan, de kész lett a rész, mivel a Wattpad úgy gondolta, neki nem kell beengedni engem az alkalmazásba, a telefonom meg úgy, hogy neki most kell egy rendszerfirssítés (nekem mondjuk pár szem nyugtató kéne, de azt közben senki nem kérdezte, de legalább már megvannak a terveim az életem következő durván kn. 300 évére...😂).

Na de, eltelt pár rész a nagy kérdés óta, hogy folytassam-e a könyvet, a válasz igen volt, amiért mindenkit imádok! De a kérdésem, hogy sikerült e hozni azt a csavart, azt a lendületet, amite akkor számítottatok?

Remélem mindenkinek jól telik eddig a hete!❤️