Lᴇᴄʟᴇʀᴄ

A következő pár hétben én a futamokat jártam, és a babaszobát rendeztem Clarisseval, és meg kell mondjam, nem tudom melyik volt a stesszesebb időszak. Bent az autóban, vagy bent a házban. Clary pocakja egyre nagyobb lett, de ő még mindig úgy próbát vele élni és létesülni, mintha csak az egy évvel ezelőtti önmaga lenne. Így telt el a márciusunk és az áprilisunk is. Cívódás, vitatkozás, majd békülések, lassúak, vagy éppen gyorsak...

- Clarisse meg ne próbálj beülni a volán mögé!

- Nem kell próbálnom, mert elsőre is menni fog.

- Clarisse! Clarisse kérlek, csak most az egyszer kérlek, hogy ne tiéd legyen az utolsó szó. Jó? Lehet?- álltam meg mellette a volán melletti ajtónál, miközben a nő csak összeszorított ajkakkal nézett maga elé, majd a kezembe nyomta a kulcsokat.

- Komolyan néha a plafonra mászok tőled Leclerc.- indult volna el mellettem, de még visszarántottam magamhoz.

- Tudom, hogy szeretsz.- morogtam a fülébe, mire a nőt csak kirázta a hideg.

- Csak szeretnéd Leclerc, csak szeretnéd.- morogta nekem, majd átlépkedett az autó másik oldalára.

Helyet foglaltam a volán mögött, majd be is indítottam a Ferrarit, amikor a nő is kéyelmesen elhelyezkdett mellettem. 

- Én ezt nem hiszem el.- motyogta a nő, amikor fél óra alvás után felébredt- Mikor érünk már oda, és miért nem repülhetünk?

- Mert terhes vagy Clarisse, terhes, nem megfáztál, és Spanyolország nem a világ végén van.- fordultam felé egy pillanatra, majd ismét minden figyelmemet az autópályára fordítottam- És ha odaérünk, akkor belellógathatod a lábad a tengerbe Clary, már csak harminc perc, és ott is vagyunk.- csúsztattam a kezem a combjára, és vártam, hogy elhesegesse onnan, de nem tett, csak ismét nyújtózkodni a kis helyen, már amennyire ez lehetséges volt jelen esetben- Honnan jött a Jules és a Lilibeth?

- Csak eszembe jutottak, és nekem tetszettek,- nézett felém- de ha neked nem 

- Imádom, mindkettőt.- vágtam közbe azonnal- Jul és Lili.- mosolyodtam el, amikor a hamarosan megszülető kisbabáinkra gondoltam- A világ leszebb kisbabái lesznek.- mosolyogtam magam elé. 

-Lorenzo vagy Arthur legyen a keresztapja?

- Valójában Pierrere gondoltam, hacsak szeretnéd, hogy Zia vagy Daja legyen az.

- Nem kellene, hogy valamelyik testvéred legyen az? Mert nekem Pierre is tökéletes, sőt, nála jobban talán csak George van bezsongva, de Zia és Daja fogadott nagynénik akarnak lenni.

- Akkor Pierre, beszéljek vele én?- nézek rá, majd azonnal vissza is az útra.

- Beszéljünk vele közösen.

- Ugye tudod, hogy tizennyolc ember fog halálosan kiakdni ránk?

- Nem Carlos és Lando nem fognak, Hamilton és Bottas se, annyira. 

- Annyira.- nevetem el magam- Na de George...

- Georgedzsal majd én beszélek. Amúgy is kell valaki, aki segít nekem június első heteiben, amikor ti a Ferrari gyárban vagytok, nekem pedig be kell fejeznem a babaszobát valakivel, és nem rángathatjuk állanóan Lorenzot vagy Arthurt. Szerintem már unalmas is vagyok nekik.- kezdett el csacsogni a nő mellettem, imádom, amikor ennyire felszabadult lesz, hogy szinte be sem áll a szája. alkan elnevetem magam, mire megáll a mesélés közben, ami éppen róla és Ziaról szól- Valami vicceset mondtam?- néz rám, mire csak hatalmas mosollyal ingatom meg a fejemet.

- Nem, nem csak imádom, amikor ilyen felszabadult vagy, hogy ennyit beszélsz. Mindig ilyennek kellene lenned.- csúsztatom vissza a kezem a combjára.

- Akkor jó, mert én pedig imádom hallgatni a hangom.- folytatta tovább ott, ahol abbahagyta, én pedig vigyorogva figyeltem tovább őt, miközben önfeledten felelt.

- Nem kellene neked valamilyen háziállat?- fordultam felé, miközben lesoroltam az autópályáról.

- Minek?- fordul felém kíváncsian a nő.

- Hogy ne legyél magányos.

- Akkor vegyél nekem egy kaktuszt.- nevette el magát a nő, majd felém nyújtott egy üveg vizet, amit ki is nyitottam, a kormányt fogva.

- Kaktuszt?- fordulok felé ismét felvont szemöldökkel.

- Azt.- nevette el magát, miközben keresett magának egy tábla csokoládét.

- Kaktuszt.- ingattam a fejét hihetetlenkedve, majd a szájám emelve az üveget, és ki is ittam volna annak a tartalmát, ha nem tör ki belőlem a nevetés, ezzel az egész műszerfalat elárasztottam vízzel.

- Charles.- kiáltott fel mellettem a nő, majd hangosan nevetni kezdett- Jaj Istenem, te férfi komolyan mondom, hagyd abba, mert itt szülök meg!- nevetett még mindig, miközben a hasára simította a kezét.

- Jóh, jóh, ohkéh.- kezdek el mélyen levegőt venni.

- Charles, nyugodj már le!- csapja meg a kezemet még mindig nevetve- Egyben akarok odaérni, és maximum hazafelé jövök hármasban, mondjuk, akkor egy autóvásárlást is meg kell ejteni.- fordul körbe a sportautóba.

- Na, na, na,- emeltem felé az ujjamat- ne fesd az ördögöt a falra! Még egy hónapunk van.

- Pontosan, úgyhogy ne idegeskedj már.- neveti el magát újra a nő.

- Amikor hazaérünk meg kell ejtenünk egy autóvásárlást.- morogtam az orrom alatt.

- Igen, meg kellenek hordozók, autóülések, meg kishinta bentre.

- Istenem, de jó, hogy nem én szülök...- morgom, miközben leparkolok a hotel elé.

- Hallottam Leclerc.- szállt ki a nő az autóból.

Szerda lévén egész nap sajtóztunk Miaval, míg Clarisse szinte az egész napot Arthurral töltötte, hogy egyikük se unatkozzon. A pályán töltött nap végén Jock, Mia és én is csatlakoztunk a duóhoz.

- Segítettek a jegyzeteim?- fordult Clarisse a mérnököm felé, mire az azonnal bólogatni kezdett.

- Ühüm, hazafelé valaki megtámadott, de agyon ütöttem vele. Príma volt.- jelentette ki a férfi, mire az öcsém röhögni kezdett, Clary pedig csak megfogatta a szemeit, szóval Arthur tudja miről van szó- Viccet félre téve Clar, sokat segítettek köszönöm.

- Milyen jegyzetek?- szólaltam fel, amikor úgy érezzem, már túl sok dologból maradok ki.

- Clary összeállított nekem egy jegyzetet azokból az adatokból, amiket küldtünk neki, és azokból az információkból, amiket a te segged álltal kapott meg, így én

- Várj!- vágtam közbe azonnal- Ez a mai négyes beállítás volt?

- Igen.

- Azt te találtad ki?- néztem a feleségemre, mire ő csak lassan bólintott egyet.

- Beszarás. Az zseniális, mármint eddig is jó volt az autó, de azzal, mintha lenne benne valami plusz. Vagy nem tudom.

- Át is adtam Carlos mérnökeinek. Holnapra már nála is minden helyre lesz rakva.- vázolta fel a helyzetet Jock.

- Úh, nem mehetünk el enni?- fordult körbe csillogó szemekkel Clary, mire én csak nevetni kezdtem. Mostanában mindig eszik...

- Nekem még dolgom van itt, de reggel veled reggelizek Clar, mert már régen dumálunk.- állt fel Mia, majd megölelte Clsrisset, és el is hagyta a társaságot.

- Nekem is itt kell még maradni, hogy biztos minden patentul menjen. Szevasztok fiatalok.- állt fel Jock is, így minden szem Arthurral szegeződött.

- Bocs, de én holnap kezdek, sziasztok, tarthatnánk még ilyen- itt elvékonyította a hangját- csajos napot Clary.- a nő nevetni kezdett, ami engem és az öcsémet is megmosolyogtatott.

- Veled bármikor Arth.

- Na sziasztok.- hagyott ott bennünket még mindig nevetve Arthur.

- Street food?- nézek a velem maradt nőre, aki csak bólint egyet, majd megpróbál felállni, ami már igen nehezen megy neki, így azonnal mellé is lépek, hogy segítsek.

- Köszönöm.- motyogja, amikor már stabilan áll két lábon.

- Ugye tudod, hogy nem szégyen, hogy segítséget kérj? Főleg nem ilyenkor.

- Tudom, csak áh, úgy érzem magam, mint azok a nagy tornalabdák.

- Mint a terhestornán?- nézek rá visszafolytott nevetéssel.

- Ne! Ne! Ne mert azt emlegetni Charles Leclerc, mert komolyan mondom, a kanapén fogsz aludni, vagy Hamiltonnál, Roscoeval, úgyis magányos lehet.

- Jó, jó, hallgatok, mint a sír.- tettem fel kezeimet.

- Meg ne fulladj nekem.- nyomja oldalamba egyik ujját Clary, mire kitört belőlem a nevetés.

- Hát itt meg mi ez a jókedv?- ér oda mellénk Pierre is, amikor én még a hasamat fogom a nevetéstől.

- Megyünk enni Pierre, jössz?- fordul felé Clary.

- Ezt utcára vinni? Most?- mutat végig rajtam.

- Eh,- legyint a nő- ha eddig nem csináltak vele semmi, nem most fogják elkezdeni.

- Van benne valami.- gondolkott el francia barátom, mire végre kiegyenesedtem.

- Én is itt vagyok ám.

- Tudjuk drágám,- simított végig fejemen Clsrisse- eddig is téged beszéltünk ki, pont e miatt.

Csúnyán néztem rá, mire nevetni kezdett, Pierre pedig amint kiértünk a pályáról elindult az állítása szerint legjobb helyi ételeket kínáló utca felé. Clarisse pedig végig beszélt mellette, megint felszabadult, és megint itt vagyok közben, és merem remélni, hogy ez egy kicsit talán miattam is van...

- Mivan pazarolsz?- fordulok a nő felé, amikor elléptüni az ételárustól.

- Nem csak hagyok, hátha ide jövünk holnap is.- nézett le nevetve a kiesett hús darabra.

- Figyelj C, ha Charles fukar, csak szólj, nem téma, néha kicsit tudom, hogy zsémbes.- lépett mellénk Pierre is.

- Komolyan, most őszülök meg.- sóhajtottam, mire Clary nevetve lépett mellém, és nyomott egy csókot a szám sarkába.

Cʜᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

A spanyol nagydíj előtti pár nap borzalamsan gyorsan telt, és néha-néha össze is folyt, de a lényeg, hogy végre nem otthon ültem a négy fal között. Éppen a paddockban sétáltunk Zoeval és Dayaval, amikor a kislány szinte sikítozva és ugrálva szaladt vissza hozzánk.

- Mi a baj drága?- emelte fel őt édesanyja, mire a kis szőkeségből kitört a nevetés.

- Lewis bácsi, és Roscoe.

- Hölgyeim.- jelent meg előttünk az emlegetett fél, kezében egy pórázzal.

- Jaj kutyus.- hajoltam volna le hozzá, ha a nagy hasam ebben nem akadályoz meg.

- Várj, majd mingyárt.- intett le a brit, és felemelte a kis jószágot, aki izgatottan nézett körül.

- Jaj de zabálni való valaki.- kezdtem el dögönyözni, amit mocorogva díjazott, és fejét a kezem után emelte, ahogy azt emeltem el bundajától.

- Srácok, nekünk mennünk kell, de majd vacsoránál találkozunk Clary.- ezzel Zoe és Daya ott is hagyott bennünket.

- Mikor születnek meg?- törte meg a csendet Lewis.

- Június közepén.- mosolyogtam rá. Már mindannyian nagyon várjuk a kicsik érkezését.

- Akkor még egy hónapotok van.

- És ti? Baba?- nézek rá kíváncsian, hiszen ha jól értesültem, és jól értesültem, akkor azóta van párja, mióta Zoe bekerült a száguldó cirkuszba.

- Hát, nem tudjuk még.- húzza el a száját a brit, mire a csapatfőnöke is megjelenik mellettünk.

- Mit nem tudsz Hamilton? Csak alá kell írni az alján a pontozott vonalon, és annyi. Mrs. Leclerc,- mosolygott rám- remélem nagyon jól van.

- Köszönöm Mr. Wolff, igazán kellemesen.

- Ennek örülök, de csak Toto vagyok, hiszen ha jól tudom, maga lett Mattia főnöke.

- Igen értesült Toto, és én is csak Clarisse vagyok.- mosolyogtam rá.

- Igazán örültem hölgyem.- bólintott felém egy nagy mosollyal, megvetette Lewis vállát, és ott is hagyott bennünket.

- Pontozott vonal?

- Egy szerződés,- fintorodott el a pilóta- hogy ha fel is adom a sportot, akkor is a csapatnál maradok.

- De te nem szeretnéd, hogy ide kössenek.

- Nem.- ingatja a fejét a pilóta- Rendes családot akarom, ha lesz gyerekem, az nem kéthetente vagy havonta lássa az apját.

- Ezt megértem.- néztem rá mosolyogva, amikor a kezemben rezegni kezdett a telefonom- Azt hiszem mennem kell,- néztem a britre- Akarsz egy kis nyugtot?

- Mégis, hogy?- néz rám értetlenül.

- Toto! Hozd a szerződést! Megdumáltam vele!- kiabáltam oda az osztráknak, mire mindenki nevetni kezdett körülöttünk, a pilóta pedig csak vigyorogva ingatta a fejét. Tudta, hogy ezt most ő nyerte, egy vagy két hétre, de nyugta lesz.

Lassan visszasétáltam a vörösek boxához, ahol Charles kint állt az egyik pályamérnökkel, aki ott is hagyta a monacóit, amikor meglátott engem.

- Ennyire ijesztő lennék?- fúrom oda magam nevetve a pilóta mellé, aki csak fejét.ingagva néz le rám.

- Te vagy a legszebb kismama, akit ez a paddock eddig látott.- hajolt le hozzám, és egy csókot nyomott a homlokomra- Merre voltál eddig?

- Elindultam Zoeval és Dayaval sétálni, de megálltunk a Mercedesnél, ahonnan ők el is siettek, így ott maradtam Lewisszel, olyan aranyos kutyusa van.

- Igen?- fordul arra a férfi, ahonnan érkeztem, majd int a még mindig kint szobrozó britnek, aki viszonozza a gesztust.

Az egy hét pörgés után jó volt az az egy hét otthoni nyugalom, amit csak George és Daja cívódasa szakított meg néha a babaszoba eltemdezéséről. Zia és Pierre pedig a kertet próbálták „bababiztossá” tenni, míg Charles és én ágynyugalomra voltunk ítéltetve.

- Csak engem idegesítenek?- fordul felém a féfi.

- Nyugalom drágám, holnap szerda, senki nem lesz már itt.- utaltam a hamarosan kezdődő nagydíjra.

- Hála istennek, csend, nyugalom és béke.

És valóban így is lett, ahogy mondtam, Daja az apjával volt kint a nagydíjon, Zia velem jött ki, a három férfi pedig értem szerűen az autóiban foglalt helyet, amikor kellett, amikor pedig nem, akkor valamelyik sajtótermékben koptatták a székeket.

Szombat reggel, éles telefon csörgés keltett fel. Charles már nem volt itt, vagyis ez csak az enyém lehet.

- Igen?- szóltam bele meg sem nézve ki lehet az.

- Clary, ki tudnál jönni a pályára?- hallottam meg Mattia kicsit sem nyugodt hangját.

- Mhm, persze, fél óra múlva ott is vagyok.

- Várunk.- ezzel bontotta a vonalat a férfi.

Komolyan mi lett vele? Soha nem szokta csak így lerakni a telefont. Amilyen gyorsan csak tudtam, elkészültem, és már mentem is a pályára.

Jock, Leclerc, Mia, ők foglaltak helyet a csapatfőnök irodája előtt.

- Mi ez, a Binotto öngyilkos osztag? Mit csináltatok?- mind két Ferraris a monacói felé mutatott.

- Charles, nagyon remélem, hogy egyik gyerekem se rád fog ütni, mert csak egyszer kelljen bemennem az igazgatójiba, és esküszöm minden égire, hogy én leváglak a Grand kanyonból, és utánad ugrok, hogy még meg is tapossalak.- foglaltam helyet a férfi mellett.

- Nem én csináltam, senki nem csinálta!- háborodott fel a pilóta, éppen amikor Binotto kilépett a kis helyiségből.

- Nagyszerű, mindenki itt van, gyerünk nagyon sok dolgunk van ma.- terelt befelé bennünket- A két kisasszony helyet foglalt. Uraim maguk állnak, Clarisse te most keltél, így ezt meg is mutatom.- nyom az orrom alá Mattia egy tabletet, amin egy cikk van megnyitva.

Botrány a vörös lovak istállójában?

Szárnyra kapott egy petyka, egy pletyka miszerint a Ferrari boxai között egy vastag acélfal húzódik, egy acélfal, ami magam Clarisse Fortuna Ferrari-Chevalier Leclerc, a nő, aki átvette az egész Forma 1-es csapat irányítását már lassan két hónapja. A nő minden bizonnyal egy új beállítás csomaggal léphette meg a férjét húsvétra, hiszen Charles Leclerc az utolsó nagydíjon (Spanyolo.) második helyezett lett, ezzel dobogóra állva, míg csapattársa Carlos Sainz éppen csak el tudta csípni a nyolcadik helyet, akivel éppen csak gyarapította a csapat pontjait. Mi lenne ez ha nem csapatok belüli megkülönböztetés?

- Ez mi?- tettem le a tabletet az asztalra, miközben szinte az egész testem remegett.

- Clary, nyugodj meg.- lépett mellém Charles, és magához ölelt.

- De ez nem igaz.- motyogtam szipogva, a pilóta pedig még jobban magához szorította, és Mia is mellém térdelt.

- Elkann.- mormolta Jock az orra alatt- Ő is tudta mi van, a szerelőimben megbízom, az életemet is rájuk bíznám.

- Elkann?- néztem rá könnyes szemekkel- Az a disznó tudja, hogy dolgoztam a kocsin?- szorítottam még jobban magamhoz a monacói férfit, aki csak a fejemet simogatta, miközben duruzsolt a fülembe.

- Clarisse, drágám, kérlek nyugodj meg, mert pánikrohamod lesz, tudod, hogy az milyen veszélyes, általánosságban is, nem csak most.

- Kaphatok vizet?- Mia azonnal felpattant, majd máris előttem termett egy pohár vízzel, amit remegő kézzel vettem át tőle- Köszönöm.

- Clarisse, nem akartam, hogy ez legyen. Csak szerettem volna, hogy ezt tőlünk tudd meg.- guggolt le mellém Binotto is.

- Tudom, tudom, és köszönöm.- töröltem meg az arcomat- Kint szeretnék lenni ma az időmérőn. Carlos részlegén.

- Beszélek velük, de persze itt lehetsz, mint mindig, amikor szeretnél drágám. Hozzunk valamit?

- Csak kamilla teát ha van, kérlek.- állok fel lassan, Charles az egyik oldalamon támogat, Mia pedig a másik felemen áll mellettem- Ezt meg kell oldanunk, még a héten, nem teheti tönkre a céget egy ilyen nyomorult kis szennylap.- simítok végig a pocakomon.

- Meg fogjuk oldani Clarisse. Megoldjuk!- simít magához Char, miközben elindul velem kifelé.

Mia és Jock mögöttünk sétáltak, és valamilyen cikkről diskuráltak, én pedig még jobban a monacói férfi karjai simultam. Megnyugtatott, csak azzal, hogy itt volt, de az még jobban segített, hogy lassan símogatta a hátamat.

Este nyolckor indultunk el Charlesszal az otthonunk felé, a pilóta vezetett, míg én az anyósülésen próbáltam már most pihenni.

- Fáradt vagy?- simítja combomra a kezét a férfi, én pedig a saját kezemet övéte tettem.

- Nagyon gyorsan fáradok mostanában.- motyogom az orrom alatt, remélve, hogy meghallja- Még a holnapi napot kibírom, után abban a maradék két hétben még az ágyból sem teszem ki a lábam.

- Ennek örülök.- emelte fel kezemet sajátjával, és egy csókot nyom a kézfejemre- Mindjárt otthon vagyunk, ott pihenhetsz.

Valóban otthon voltunk már tíz perc múlva, így lassan kimásztam a Ferrariból, amit lassan ideje lesz leváltanunk, egy kicsit család kompatibilisebbre. A nappaliba érve ledobom a kötött pulóveremet, majd felkapcsolom a lámpákat, a dohányzó asztalon azonban egy fehér kis szőrpamacs van. Szét nézve a házban semmi más nem változott, nem volt itt senki, nem vitték el semmit, nem mozdult el semmi.

- CHARLES!- kiáltottam el magam, amikor a kis fehér gombóc az ágyon meg is mozdult- Charles, ez mi?!- mutattam a mozgó hógolyó felé, amikor a pilóta mögém lépett.

- Ez?- nevette el magát mögöttem, miközben átkarolta a nagy pocakomat, és a fejét a vállamra tette- Ő Kaktusz. Egy kis szamojéd kutyus, hogy ne legyél magányos.- nyom csókot a nyakhajlatomba, ami miatt az egész testemen átfutott a hideg.

- De Charles, itt lesz nekünk a két pici, és

- Nem lesz de, mert neked is kell egy kis kikapcs, és kell valaki, aki itt lesz veled, menj oda.- enged el, majd egy kicsit meglök az asztal felé, de én megtorppanva néztem vissza a pilótára.

- De egy mozgó gombóc.- biggyeztem le ajkaimat, a pilóta nevetve lép el mellettem, majd magához veszi a szinte plüssnek kinéző kisállatot, majd felém lépked vele, miközben a kid állat kapkodja a fejét közöttünk.

- Kaktusz, ő a gazdid Clarisse, Clary, ő a kutyusod Kaktusz.- fordítja felém, mire a kis fehér pamacs a két mancsát óvatosan a pocakomra teszi, és úgy figyel tovább engem.

- Szia picuri.- simogattam meg a buksiját, mire megnyala a kezem, és halkan nyüszítve követel több szeretgetést.

Lᴇᴄʟᴇʀᴄ

Reggel Clarisse mellett ébredtem, vagyis ébredtem volna, ha nem fekszik közöttünk egy fehér trónbitorló jószág. Clary a kutyus fejére tette a kezét úgy aludt oldalra fordulva. A szamojéd kölyök is felébredt, majd a fejét felemelve kezdte el nyaligatni a kezem.

- Gyere te trónbitorló, főzzüni egy kávét és egy teát.- keltem fel, majd óvatosan a kis kutyát is elvettem Clary mellől, aki erre mocorogni kezdett, és teljesen a hátára fordult, de szerencsére még nem kelt fel.

Nyolc óra magasságában csatlakozott hozzánk Clarisse is, aki megjegyezte, hogy ki kellene kapcsoltstnunk minden lehetséges internet forrást, mert előbb vagy utóbb valamelyikünk ebbe beleőrül, ami tekintettel az állapotára most ő lesz...

Kilenckor értünk a pályára, ahol azonnal le is támadtak bennünket a csapattagok, így az ebéden kívül nem is láttam Claryt.

- Jól vagy?- ültem le mellé az asztalnál, ahol a nő már az ebédjét fogyasztotta.

- Hm, délelőtt szédültem kicsit, de ettem gumicukrot, és sokkal jobb lett, utána ettem még egy csomó gumicukrot. Miért nincs nekünk otthon gumicukrunk? Olyan kis macikák.

- Veszünk Clary, veszünk. De a szédülés.

- Csak leesett a vércukrom. De jól vagyok.- hajolt hozzám, majd egy lágy csókot nyomott ajkaimra, és vissza is fordult az ebédje felé.

Ennyi volt az össz kommunikációnk a verseny előtt. Clary az én csapatomban foglalt helyet ma. Így végig ott volt Jock mellett a futam alatt, ami borzasztóan megnyugtatott, a nap közbeni szédülése után.

A körök egyre fogytak, ahogy a gumijaim is, de már csak két kanyar.

- Jó vagy. Verstappen ott van mögötted, de ez a tiéd.- hallottam mag Calrisse hangját a fülemben.

- A miénk, a csapaté. Carlos?

- Negyedik. Lassú defekt.- csak elhúztam ajakimat, mert tudtam, hogy ez egy újabb támadási pont az újságíróknak, az utolsó másodpercek lassan teltek el, de minden úgy alakult, ahogyan azt Clary megjósolta nekem az előbb- Nyerem Clarisse, nyertem! Neked és a babáknak!- kiabáltam a rádióba.

- Igen, Charles nyert áh!- nem fejezte be a rádió üzenetet, a mondata egy fájdalmas kiáltásba torkollott, mire azonnal félre kaptam kormányt, ezzel azonban keresztbe álltam a kanyarban. A nyomorult utcai pályákba bele!

•🧸•

Huh, hát előbb terveztem ezt a részt kirakni, de sajnos csúszott az egész napom, viszont remélem mindenkinek elnyerte a tetszését, így a délután folyamán!🥰

Mindenkinek kitartást a hét további részére!❤️