Lᴇᴄʟᴇʀᴄ

- Anya nem! Ez nem lehet véletlen! Ott jött be az ajtón Clary apja, mögötte meg ott vigyorgott Elkann, biztos hogy az a nyomorult állat csinálta ezt! De ha valami baja lesz a gyerekeimnek vagy a feleségemnek, akkor ő fogja biztosítani a bio trágyát a hátsó kértem virágainak!- kiabáltam magamból kikelve, velem szemben pedig összeszorított ajkakkal ott állt édesanyám, míg Miss Ferrari Clary mellett ülve simogatta a lánya fejét.

- Én pedig azt hiszem, hogy az a mocskos nyomorult volt férjemet fogom megfőzni szappannak.- morogta a nő felháborodva, amikor egy idős ember lépett a szobába.

- Szép jó estét, Enrichetta, jöttem megnézni Clarisset, mégiscsak én lennék a család orvosa. Nemde?- lépkedett lassan az ágy felé, majd a táskáját kinyitotta, amit magával hozott. A sztetoszkópot elővéve kezdte el vizsgálni a feleségemet, én pedig fel alá járkáltam a szobában- Mr. Leclerc.- szólított meg a férfi, mire szorosan mögé léptem- Nem kell ennyire közel, köszönöm uram. Mikor evett utoljára a felesége?

- Reggel, de nem viselték jól a kicsik, és mindent ki is hányt.

- Az nem jó, az nem jó.- ingatta a fejét a férfi, majd valamit előtúrt a táskájából, és Clarisse orra alá tartotta. Az orvosoknál mindig ott van a fél rendelő? A szőkeség köhögni és tüsszögni kezdett, mikor kinyitotta a szemét.

- Enrichetta hozz fel ennek a szegény lánynak valami édeset enni.- intett azonnal az olasz nő felé, aki kérdés nélkül tette is, amit kért- Mrs. Leclerc maga hozzon egy vizes törölközőt.- intett most az én édesanyám felé, ami szintén ment azonnal, hogy hozzá, amit a férfi kért- Mr. Leclerc maga pedig üljön le, mert ön lesz a következő itt nekem, aki elájul.

- Dr. Welln?- motyogta a még mindig fátyolos tekintetű Clarisse.

- Calrisse, régen találkoztunk utoljára. Elájultál drága kincsem, de csak a stressz és valamilyen hirtelen sokk.

- Az apám.

- Igen, én is rá tippeltem volna. Viszont a következő napokban kerülnöd kellene mindent, ami nem hétköznapi, vagy kellemetlen érzést okoz.

- Erről majd én gondoskodom.- jelentettem ki.

- Rendben van, Mr. Leclerc.- bontott felém a férfi, éppen, amikor Enrichetta visszaétert az étellel, a vizes törölköző pedig már pár perce a nő tarkóján pihent.

- Felhoztam Charles vacsoráját is. Mi pedig lemegyünk, és elintézzük amit kell, na meg elindítjuk a vacsorát, ti pedig majd a tortát felvágjátok, ha addigra jobban leszel drágám.- fektette kézfejét a szőkeség homlokára, ami inkább volt ösztöncselekedet, mint hőmérséklet ellenőrzés- És valami Mr. Piotro azt üzeni, hogy elintézi a férgeket, ami megtámadta az ő szép piros almáját. De ezt nem értettem.- ingatta a fejét a nő értetlenül, viszont mi összenézve Clarissevel tudjuk miről van szó.

- Csak egy szenilis vénember anyu. Hagyd csak.- mosolyodott el Clary, az idősebbik Ferrari nő pedig vonakodva ugyan, de bólintott.

- Rendben, akkor mi megyünk is.- indult el kifelé édesanyám, nyomában a feleségem édesanyjával, és a sort az idős orvos zárt, aki még az ajtóból visszafordult hozzánk.

- És a héten látogassa meg a nőgyógyászát is kisasszony.- ezzel a mondattal be is csukta az ajtót maga mögött, így kettesben maradtam Clarissevel, aki csak a takaróját szugerálta.

- Hogy történet?- fordult felém a nő még mindig kicsit sápadt arccal, és kíváncsi, de álmos szemekkel.

- Köszöntöttük a vendégeket, majd mikor felalltál megláttad az apádat, és elájultál. Az egész nem volt több, mint fél órája.

- De ugye nem este el, a babáknak nem lett semmi bajuk és nem azért mondta Dr.

- Clarisse nyugodj meg.- intettem le, mielőtt nagyon belemerült volna a pánikolásba- Nem estél el, mivel ott voltam melletted én is, és a fiúk is. Segítettek. Semmi baj nem történt, amit nem lehetne helyre hozni. Csak edd meg szépen a vacsorát.

Végül csak egy órára mentünk vissza a vendégek közé, amíg felvagtuk a tortát, és Clary beszélt pár szót néhány régi barátjával, majd ezek után mindketten megváltás ként tekintetünk a hatalmas és puha franciaágyra.

Reggel nyöszörgésre keltem fel, mire azonnal kipattanatak a szemeim, és én is az ágyból. És körbe nézek a szobában, de a halvány fénynél csak Calrisset félig nyitott pilláit látom.

- Clary, minden rendben?- térdelek vissza a nő mellé, aki csak listán bólint egyet.

- Mhüm. Csak meg akartam fordulni, mert hason szeretek aludni, de rájöttem, hogy ahhoz már túl nagy a hasam, és így nem kényelmes.- mesélte el, miért is nyöszörgött, a mondatot megtűzgélve egy-egy ásítással.

- Monacóban veszünk neked olyan alvós párnát, hátha jobb lesz azzal.- simítottam meg az arcát, mire ismét csak lustán bólintott.

- Elmegyek zuhanyozni.- motyogta, majd pár perc után valóban birtokba is vette a fürdőszobát, erre az időre én pedig a telefonomat vettem a kezembe, ahol a hírfolyamon azonnal egy cikk jött velem szembe.

Léon Chevalier: A lányom egy szörnyeteghez ment hozzá, mert az mentálisan összetörte őt...

A média már lassan egy hónapja Charles Leclerc és Clarisse F.F.-Chevalier elküvőjétől zeng, amelyet a minap a fiatalok meg is ejtettek egy svájci kisvárosban, név szerint Zermattban. És bár a fiatalok szerint, ez szín tiszta szerelem, és az ikrek, melyekkel a fiatal hölgy várandós, ugyan ennek a szerelemnek a gyümölcsei, van pár megjegyzendő dolog ebben a szerelemben, kedves olvasóm...

Például, hogy abban a négy hónapban Charles Leclerc egyetlen egyszer sem látogatott el Ausztráliába.

Vagy itt van az a tény is, hogy a fiatalokat többen veszekedni látták szinte minden versenyhétvégén.

Emellett a hirtelen jött házasság, amikor kiderült egy öröklési záradék, és Charles Leclerc szerződése is a vége felé közeledik...

Minden esetre már ez a pár dolog is elég okot ad a kétkedéssel, hiszen ennyi véletlen már mégiscsak sok egy átlagos kapcsolatban, nemde? Nos mi is így gondoljuk, erről pedig egy igazán ritkán megszólaló személy ült le velünk beszélgetni, név szerint Léon Chevalier. Léon eddig nem igazán nyilatkozott előző családjáról, azonban most az egyszer kivételt tett, mivel úgy érzi mindenkinek meg kell tudnia, hogy mit tettek a lányával, a Ferrari család örökösnőjével:

„A lányom, egy intelligens, kifinomult és találékony nő, aki nem hozna meg ilyen hirtelen döntéseket. Hacsak valami vagy valaki nem kényszeríti arra. És szerintem ez ebben az esetben sem volt másként. Az a férfi valamit tett a lányommal, és azt hiszem, hogy a legrosszabbtól sem szabad eltekintetnünk, miszerint megerőszakolta őt, hiszen ott vannak az ikrek is, az állítólagos szerelem gyerekek..."

Lapunk kérdésére, ami arra vonatkozott, hogy ebben az esetben a nő miért nem tett feljenetést csak annyit felelt:

„Maga merne ellenkezni valakivel, aki meggyalázta magát? És ennek még maradandó követelménye is van? Merne ellenkezni valaki olyannal, aki nem csak testileg, de lelkileg is bántotta magát?„

És a válaszunk az, hogy nem, nem mernénk szólni, de elgondolkodtunk, mi van, ha valóban ez történt? És mi van, ha a Ferrari örökösnő csak fél? Mert kedves olvasóink az esküvő alatt is a fiatal pár kétszer tűnt el hosszabb időre, majd elég hamar vissza is vonultak... Vajon minden úgy történik, ahogyan Charles Leclerc rendelkezik a dolgok felett? És vajon meg szabadna ennek történnie a huszonegyedik században...?

Azt hittem, hogy összeroppan ujjaim között a telefon. Ez már mindennek a legalja... Az hogy engem bánt, az egy dolog, de hogy a lányát, aki a feleségem és az unokáit, akik a gyerekeim, azt már nem fogom hagyni!

- Mia?!- szóltam bele a telefonba ingerülten, amikor a nő felvette azt- Azonnal tűntesd el a cikket az internetről, mindet! És hívd fel az ügyvédem.- ezzel le is tetten a készüléket, mert nyílt a fürdőszoba ajtaja, és egy sokkal kisimultabb Clarisse állt velem szemben, és mért végig.

- Történet valami?- tette le a dolgait a komódra, mire csak megráztam a fejem, és sóhajtottam egyet.

- Semmi.- engedtem meg felé egy mosolyt- Elmegyek lezuhanyzom, és elmegyünk reggelizni.- nem hitt nekem, de lassan bólintott egyet, majd a bőröndje felé vette az irányt, én pedig a fürdőbe sétáltam be.

«★»

Két napja értünk vissza Olaszországba, hogy Clary minden szükséges dolgát össze tudja szedni, amivel éppen most is foglalaltoskodik az emeleten. Én pedig a helyi lapokat olvasom, amelyek szinte mind rólunk cikkeznek, amikoris csengetnek az ajtón, így felállva arra veszem az irányt, és ki is nyitom azt.

- Uraim.- nézek a két férfira velem szemben.

- Mr. Leclerc.- biccent felém az egyikük.

- Jó reggelt, esetleg beengedne bennünket?- csak bólintottam, majd félre is álltam az ajtóból, a két férfi pedig besétált.

- Arra kérem, az ebédlőbe.- mutattam a helyiség felé, majd az emeleti lépcső aljához mentem- Clarisse, drágám, esetleg le tudnál jönni?- ezzel én is a két férfi után sétáltam, és feszélyezetten mosolyogva helyet is foglaltam velük szemben.

- Charles, már mondtam, hogy a kávé a felső polcon van,- hallottuk, ahogy a nő halad egyre lejjebb a lépcsőn, ez nagyon jó lesz, mit ne mondjak- de azt is mondtam, hogy ne igyál, amikor itthon vagyok, mert nem bírom a- amikor a helyiség ajtajába ért lefagyva állt meg ott- szagát.- fejezte be a mondatot kis késés után.

- Mrs. Ferrari-Chevalier Leclerc.- állt fel minden a két rendőr.

- Jó reggelt.- lehelte lassan a nő, majd helyet foglalt mellettem- Történt valami?- motyogta Clarisse, mire az egyik kezemet a combjára csúsztarattam, ő pedig azonnal meg is szorította azt. Szóval ő sem tudja, mi miatt vannak itt. Akkor már ketten vagyunk drága...

- Az újságcikk miatt vagyunk itt.- jelentette ki az egyikük, mire a mellettem helyet foglaló nő még mindig nem értett semmit, nálam viszont kezdett összeállni a kép.

- Mégis milyen cikk?- nézett felváltva a két férfira, akik csak összenéztek, majd az egyikük egy fehér mappát csúsztatott Clarisse elé, aki kinyitotta azt, és a nyomtatott cikket vette ki belőle.

- Mr. Leclerc, van benne még egy példány.- mutatott a másik férfi a fehér mappára.

- Köszönöm, de már olvastam.- csúsztattam vissza a mappát.

- Charles?! Ez mikori cikk?- dobta le a lapokat Clarisse az asztalra, és könnyes szemekkel fordult felém.

- Az eksüvőnk utáni napon jelent meg, de még az nem eltűntettettem Miaval.- motyogtam az orrom alatt.

- És én?!- csao felháborodva az asztalra, majd a rendőrök felé kapja a tekintetét- Sajnálom.- suttogja, de a két férfi csak a fejét ingatja.

- Nem akartam, hogy felizgasd magad miatta.

- Rohadt sokra mentél vele.- törölte le a kifolyt könnyeit a nő.

- Mi csak a cikk hitelességének ellenőrzése miatt jöttünk hölgyem. Van ami igaz benne?- bök a lapok felé a tiszt. Még a feltételezés is sértő.

- Nincs,- szipogta a nő- nincsen. Csak az apámmal nem ápolok éppen rózsás kapcsolatot.- temette a kezei közé arcát a nő- Csak azt nem tudom, hogy te miért voltál akkora barom, hogy nem mutattad ezt meg.- sziszegte oda nekem.

- Nem akartam, hogy ideges legyél...- morogtam vissza neki.

- Nagyon bejött.- sziszegte vissza, majd ismét előre fordult, és a férfiakra nézett- Uraim, esetleg kérnek egy teát vagy egy kávét?

- Nem asszonyom, köszönjük.- álltak fel mind a ketten- Csak erre voltunk kíváncsiak.- mutatott a papírra- És has segíthetünk esetleg ezzel kapcsolatban valamit, akkor

- Köszönjük, de már megtettük a szükséges lépéseket.- vágtam közbe, a két férfi pedig csak bólintott.

- Kitalálunk. A viszont látásra.- indultak el mind a ketten- És gratulálunk a babákhoz!- fordult hátra még egyszer az egyikük, majd el is hagyták a házat. A bejárati ajtó csapódasavak egyszerre fordult felém az olasz nő.

- CHARLES LECLERC! Erről mégis mikor akarták nekem szólni?!- akadt ki teljesen a nő, mire csak döbbenten néztem rá.

- Clary, ne felejtsd el, nyugodtnak kell maradnod.

- Nyugodt lennék én! Ha valami nem titkolná el előlem a fél életemet! Ah!- csapott az asztalra- Megyek fel, és összecsomagolok, mert ha itt maradok, akkor megfojtalak, isten a tanúk rá!

- Clary drágám csak nyugodj meg.

- Majd akkor nyugszom meg, ha hallom ahogy fuldokolsz a zuhany alatt! Aucs!

- Jól vagy?- pattantam azonnal fel, és a lépcső tetejéig futottam.

- Auh, a kislábujjam.- hajolt volna le megfogni az említett testrészét, de a pocakjától nem fért hozzá, én pedig ezen akaratlanul is nevetni kezdtem- Ne nevess ki Leclerc, komolyan elegem van a mai napból.- kezdtek el folyni a nő könnyei, mire csak döbbenten néztem rá, ami miatt a nevetésem is abba maradt- Először az apám aláz meg, annyira, hogy kijön az olasz rendőrség, hogy megnézzék, nem versz-e, vagy nem erőszakolsz-e meg a nappaliban, aztán még te is kinevetsz.- rázkódott a lány válla a zokogástól.

- Clary nyugodj meg, nem úgy gondoltam.- nyújtom a kezem az arcához, de ő ellöki azt onnan, majd a hálószoba felé veszi az irányt.

«★»

Két napja költöztünk át teljesen Monacóba, és Clarisse két napja burkolózott teljes hallgatásba, amit semmivel nem lehet megtörni, ez pedig rá és rám is hatással van. Egyikünk sem alszik rendesen, alig tudja lenyomni a torkán az ételeket, és sokszor bent sem maradnak az elfogyasztott falatok a nő gyomrában. Elutasít engem, bármennyire is próbálok közeledni felé.

Valaki kopog az ajtón, így magára hagyva a nappaliban éppen jegyzetet készítő olasz nőt indulok el a bejárat felé, ami előtt Lando áll a kis arany hajú angyalkával.

- Hát ti?- nézek rájuk mosolyogva, miközben összeborzoltam a kislány haját.

- Zavarunk?- mutat be a brit, mire csak félreállok az ajtóból, hogy nyugodtan bejöhessenek.

- Leveszem a cipődet Daya, csak előbb

- Hagyd csak Lando, majd én segítek neki.- hallottam meg magam mögül Calrisse rekedt hangját.

- Biztos?

- Perszem.- mosolygott rá a nő, majd lassan leguggolt a kislány elé.

- Nagylány!- ölelte meg a szőkeséget- Anyut hol hagytátok?- bontakozott ki a kis kezek közül, majd elkezdte levenni a lány téli ruháit.

- Orvosnál van.- válaszolt a kislány helyett Lando, Clary pedig ijedten nézett fel rá- Jaj semmi komoly, csak rutin vizsga, volt egy kis megfázása.

- Áh értem, csinálunk egy-egy turmixot?- nézett le ismét a kislányra, aki csak vigyorogva tapsikolni kezdett mellette, úgy indultak el a konyha felé, miközben mi Landoval letelepedtünk a nappaliban.

- És mi a helyzet veletek?- néztem a britre, aki összehúzott szemekkel nézett rám.

- Zoe küldött, hogy nézzem meg, mi van veletek, mert Clarisse nincs jól.- egy nagy sóhaj kíséretében dőltek hátra a fotelben.

Majd mindent elmondtam neki, a cikket, és minden mást is, ami utána volt. Talán ennyire részletesen még Pierre sem tudja a dolgokat. És én csak meséltem, meséltem, a brit pedig csak hallgatott. Néha belekérdezett a dolgokba, de huzamosabb időre soha nem szakított félbe.

- Nézd Charles.- dőlt előre térdeire a brit- Ez szar helyett, és igen, te védeni akartad Claryt, de igaza van, joga van tudni, nem is tudni kell az ilyen dolgokat, hogy tudjon védekezni, a másik pedig terhes, eleve hormonok, bla, bla, de te kinevetted, mert a pocakja miatt nem tudott valamit megcsinálni. Hidd el haver nem is lesz annál rosszabb, mint amikor látod a feleséged, még nagy pocakkal, majd a következő alkalommal már nem lesz pocak, csak egy kis rózsaszín Pötty helyette, de te nem voltál ott, amikor az a pici rózsaszín Pötty megszületik, mert éppen dolgoztál. Értékeld azt az időt, amíg még minden a helyén van.- nézett a konyha felé Lando, ahonnan éppen a kislánya tartott felénk ugrándozva, míg Clary mögötte hozott két üveg poharat tele turmixszal.

- Néz apa, unikornisos.- mutatott boldogan az egyik csillámos pohár felé, mire Clary nevetni kezdett.

Apa, nemsokára nekem is ezt fogják mondani, de én nem akarom azt, amit Landonak át kellett élnie, hogy nem lehetett ott, amikor a lánya világra jött. Én ott szeretnék lenni, nem én ott fogok lenni, amikor a kisbabáim születnek!

Lassan Claryre emelem a tekintetemet, aki engem figyel felvont szemöldökkel, majd lassan fejét ingatva elmosolyodik, és tekintetét visszavezeti az arany hajú kis csodára...

clarisse_f_f-chevalier

187 309 ember kedveli

🐈 → 🦁

7 193 hozzászólás

danielricciardo hát egyem is meg mind a kettőt🙀😍
     →maxverstappen1 lehet arrébb menni, nem látod az oroszlán matricát? Kis aranyos angyalkák!😍
     →pierregasly na elég legyen, akarjátok le a még meg nem született keresztgyerekeimről! Charles! Tegyed helyre őket...
     →charles_leclerc gyereke, nem lehetne, hogy előbb megszülessenek a picik?
     →landonorris nem, én mondtam haver, titkos esküvő, ne mondd meg, hogy jönnek az utódok, és nyugodt életed lesz, amíg meg nem születnek...
     →clarisse_f_f-chevalier én mondtam! Mondtam, hogy csináljuk azt, amit Lando mond!
     →carlossainz55 na nem! Nem! Nem! Elég volt az a kicsitől is, nem kell, hogy még Leclerc is beálljon a sorba!
     →.zia.ricci. elég legyen már! Így is megkaptátok! Veletek van Monacóban, és nem itt, hát hogy látom én a keresztgyerekeimet?😭
     →pierregasly drágám, itt maximum nekem lesznek keresztgyerekeim
     →lewishamilton menjetek szobára, és húzzatok sorsot...😂
     →pierregasly menj melegebb éghajlatra Hamilton!

•🧸•

Nagyon remélem, hogy ismét tetszett a rész, és hogy mindenkinek jól telt a hétfője! Nekem igazán jól telt, és ezt nektek köszönhetem, hiszen igazán jól esik az, hogy a történet alatt beszélgetése alakulnak ki (khm témától függetlenül😂), mert ez azt jelenti, hogy valami olyant tudtam összehozni, ami az embereket is összehozza, vagyis én ebben reménykedem...

Mindenkinek legyen csodálatos hete, és kitartást a továbbiakban!🥰❤️

( U.i.: Remélem valaki még szereti rajtam kívül ezeket a cikkeket, mivel én imádom írni őket, kicsit sem hangzik őrültségnek, na mindegy...😂)