Cʜᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

clarisse_f_f-chevalier
ᵖᵉʳᵗʰ

20 217 ember kedveli

azt hiszem, erre volt most szüksége a lelki világomnak...️☺️🖤

A hozzászólások korlátozva vannak.

- És mit mondott Elkann?- kezdtem el sétálni fel-alá az ideiglenes házamban, amíg itt vagyok Ausztráliában, majd meg is álltam a hatalmas padlótól a plafonig érő ablak előtt, ami az nyílt vízre nézett- Mi lesz ezek után?

- Nem tudom drága Clarisse, van egy kiskapu, ami miatt ide kellene jönnöd, hiszen már novemberben elmentél, most pedig február van.

Mély levegőt vettem, majd a kezemet a hajamba vezettem. A legkisebb kedvem sem volt visszamenni Olaszországba, főleg nem úgy, hogy tudom, hogy ott van Charles Leclerc, alias Mr. P., ami abból derült ki, hogy az eset után minden nap szebbnél szebb levelek érkeztek tőle, amiket én egytől egyik kis cafatorkra téptem, majd az első géppel indultam Ausztráliába.

- Nem lehet Mr. Ricci, nem lehet, négy hónapja egy hatalmas hibát követtem el, és ha ez nem lett volna elég, a hiba közben még óvatlan is voltam.

- Ezt most nem értem Clarisse. De nem is nekem kell, figyelj ide, én mindent megteszek, és szólok ha valami van.

- Köszönöm Mr. Ricci, el sem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok.- sóhajtottam egyet, majd egy köszönés után ki is nyomtam a telefont.

Felkaptam a palack vizemet, majd törökülésben leülök a hatalmas ablakok elé, és nézem ahogy a hullámok a szikláknak csapódnak. Az ajtó felől kopogást hallok, így lassan felkeltve és értetlen arccal arra veszem az irányt, hiszen mióta itt vagyok nem volt nálam senki, főleg mert szinte senki sem tudja, hogy hol is vagyok. Amikor kinyitom az ajtót egy hatalmas csokorral találom szembe magam.

- Szia Clarisse, tudom, hogy nem számítottál senkire sem itt, de egy monacói már nagyon el akar érni, és nem volt szívem megvárni.- hallottam az ausztrál pilóta hangját, majd elvette maga elől a csokrot, így szembe találom magam a férfi hatalmas mosolyával, én viszont döbbenten nézek rá, de az ő arcán is pillanatok alatt hasonló arckifejezés jelenik meg- Clarisse, te...?

Lᴇᴄʟᴇʀᴄ

Unottan ültem Elkann irodájában, ahol már három hónapja lassan törzsvendég vagyok. Kinéztem az ablakon, az olasz tájon pedig szürke esőfelhők gomolyogtak, és öntözték a rónaságot. Mintha az idő a hangulatomhoz igazodna.

Az ügyvédem szinte azonnal megoldotta a szóbeli szerződés dolgot, tekintve, hogy konkrétan semmiben nem tudtunk megállapodni, így nem is tartozok senkinek elszámolással. A bőr fotel karfáján doboltam az ujjaimmal, és még mindig az ablakon néztem kifelé, miközben azt vártam, hogy Daniel három nap után végre valami életjelet adjon magáról, hiszen Mr. Ricci elszólta magát, hogy hol is van a lány, majd utána Clarisse is rakott ki onnan képeket, én pedig azonnal utána is küldtem az ausztrált. De mintha Ricciardo azóta felszívódott volna, még Lando sem mond róla semmit mostanában.

- Elnézést a kérdésére uraim, de volt egy halaszthatatlan dolgom.- érkezett meg az olasz férfi a homlokát törölgetve egy szövet zsebkendővel. És sokkal idegesebb volt, mint általában szokott lenni.

- Csak foglaljon nyugodtan helyet, Mr. Ricci,  nem maradt le semmi lényegesről, csak Leclerc nézelődik, és lassan leragja mind a tíz körmét, olyan ideges.- nézett szét unottan az amerikai, komolyan mintha amúgy csinálna bármi értelmeset is.

- Ennek igazán örvendek, Mr. Elkann.

- Nagyszerű, szóval tegnap ott hagytuk abban a dolgainkat,- szólalt meg az amerikai mellett helyet foglaló ügyvédje- hogy Miss Ferrari-Chevalier kisasszony igénye a Ferrari örökségre sajnos nem teljesen jogszerű, mivel Enzo Ferrari beleírt egy kisebb kitételt a szerződés szerű végrendeletébe.- hadarta el nekünk a találkozóin eddigi összes produktumát. Mondhatom sokat lendületünk előre három hónap alatt.

- Igen? Esetleg felfrissítené a memóriamat?- kezdett el turkálni az iratai között az olasz férfi.

- Feltétlenül szükséges ez?- fordulok nyúzott arccal a férfi felé.

- Leclerc csönd! Természetesen még annyiszor hallgathatja meg ezt a kitételt, amennyiszer csak szeretné.- intett az amerikai az olasz felé.

- Szóval Mr. Ricci,- kedzett bele újra a már milliószor elhangzott mondókájába az amerikai ügyvéd- Enzo Ferrari kitétele a következő képen szól:

A Ferrari örökség férfiról férfira szálljon a családon belül, mindig a legközelebbi rokonra, amennyiben ilyen családtag nem áll készen, hogy átvegye a cégrészt, csakis egy olyan nőnek a kezében szállhatnak a családi részvények, aki már házas, máskülönben a család minden részvénye és ingatlanja a Ferrari autógyártó cég fő vagy leányvállalatára száll.

- Ennyi elég lesz, Mr. Ricci?- szólalt meg egy stressz labdát nyomkodva Elkann, és már látszott rajta, hogy a pokolba kíván mindnyájunkat.

- Pontosan elég Mr. Elkann.- hallottunk meg egy hangot az ajtóból, és mindnyájan arra kaptuk a fejünket.

•🧸•

Valahogy elkapott az ihlet, és mivel ez csak egy átvezető rész, így nem elég hosszú szombatra vagy keddre, (és mondtam is ha lesz rész, akkor ki is rakom, mivel páran kértétek is, ami nagyon jól esik), ezért gondoltam megosztom, amikor készen lettem vele!❤️