Cʜᴇᴠᴀʟɪᴇʀ

A csomagomat magam után húzva közelítettem meg a repülőtér kijáratát, miközben a nevemmel ellátott táblát kerestem, mivel a jelenlegi főnököm azt az instrukciót adta, hogy egy férfit keressek ezzel a táblával, egy fekete Audi mellett. Nos vagy én vagyok teljesen szerencsétlen, vagy elfelejtettek engem. Mondjuk a kettő éppen ugyan azt takarja jelen helyzetben, de lényegteleni is, mert vagy itt maradok, vagy hívok magamnak egy taxit.

- Clarisse Chevalier kisasszony?- fogta meg valaki a vállamat, amikor éppen a telefonomat bújtam taxitársaság után kutatva, de így döbbenten néztem az engem megérintő személy felé.

- Öm igen?

- Elnézést a késésért, ha jól tudom, ön a Formula-1.eu legújabb írója, aki az európai futmokon fog tudósítani. Én leszek a segítségére itt Spanyolországban, beszélem a nyelvet, ismerem a helyet, bármire is legyen szüksége, csak nyugodtan szóljon nekem.- nyitotta ki nekem a kocsi hátsó ajtaját.

- Igen, köszönöm a segítséget, de lenne egy első kérdésem, vagyis inkább kérésem, ön szinte minden jelenleg releváns dolgot tud rólam, akkor remélem elárulja nekem a nevét.- mosolyotam rá, majd feltoltam a napszemüvegemet a fejem búbjára.

- Domenico.- viszonozta mosolyomat, majd a kocsi beljese felé mutatott kezemből kivéve a csomagomat, majd be is csapta utánam az ajtót, amikor elfoglaltam a helyemet, majd miután a csomagtartót is lecsapta ő is helyet foglalt az autóban, a volán mögött, és kikanyarodott a spanyol utak forgatagába.

- És Domenico, esetleg a Forma 1-ről is tud valamit?- nézek utitársamra, miközben kényelembe helyeztem magam az autó hátsó részében, ami jelenleg a kis hely miatt annyiból állt, hogy keresztbe tudtam tenni a lábam, és kényelmesen hátra dutam dőlni, bele a puha ülésbe.

- Azt hiszem kisasszony, ön többet tudhat nálam, ha már ilyen feladatot bíztak magára, de kérdésére válaszolva igen, tudok valamicskét a sportról.

- Kérhetek valamit?- erre csak bólintott- Ne magázzon.

- De akkor te se engem.

- Azt hiszem, ebben megegyezhetünk.- bólintottam, majd a mellettünk elsuhanó tájat kezdem el kémlelni, ugyanis rengeteg felé utaztam már, de Barcelona eddig mindig kimaradt, de szerencsére most ezt is bepótolhatom.

Domenico a hotelem előtt rakott ki, és megadta a számát, amin el tudom érni, ha menni szeretnék valahová, vagy nyelvi akadályokbe ütköznék. Mondjuk jelenleg sajnos egyik anyanyelvemet sincs szerencsém használni, spanyolul pedig csak annyit tudok, hogy Hola, így marad az angol. Ezért csak egy nagy sóhajjal magam után húzva a bőröndömet indultam be hotel recepciója felé, és egy nagy mosolyt varázsoltam az arcora.

- Szép napot! Szobafoglalásom van Clarisse Chevalier névre.- mosolyogtam a talán velem egyidős recepciós hölgyre, aki csak unottan nézett fel rám. Ez a nap is jó lesz, mit ne mondjak...

- Mikor foglalta?- mégis minek kellenek neki ezek a keresztkérdések? Honnan tudjam én, hogy mégis mikor foglalták le nekem a szobát?

- Sajnos nem tudom, mivel nem én foglaltam, hanem a főnököm, de gondolom nem tegnap.

- Jól van na, nem kell azonnal ilyen legmának lenni.- nézett rám lenézően a nő- 212-es szoba.- dobta oda nekem a kulcsot, amit csak egy szemforgatással vettem el, majd elindultam a lift felé, csak szabaduljak már a nőtől.

A negyedik emeletre felliftezve indultam a szobám keresésére indultam, miközben ujjaim közt forgattam a szobakulcsomat, miközben a folyosó egyik oldalán figyeltem a szobaszámok növekedését, ami miatt nem figyeltem előre, így neki ütköztem egy mellkasnak, és a hozzá tartozó kezek azonnal el is kaptak, nehogy a földön landoljak az incidens után.

- Jézusom, én annyira sajnálom.- léptem egyet hátra, és azzal a szméllyel találtam szembe magam, akit majdnem letaroltam, vagyis ha úgy vesszük, akkor le is taroltam.

- Semmi baj,- nevette el magát a férfi- de jól vagy?

- Persze.- mosolyogtam rá, majd újra magamhoz vettem a bőröndömet, amit idő közben elengedtem.

- Öm, Carlos Sainz vagyok.- nyújtotta felém a kezét a férfi, így belecsúsztattam a sajátomat.

- Clarisse Chevalier.

- Uh, mint az a matematikai akármi, az az elv, mi is volt.- gondolkodik el a másik férfi Carlos mellett.

- Cavalieri-elve, és majdnem, de mégsem, bocsi.- mosolyogtam rá kényszeredetten.

- Ő Lando Norris,- mutatott felé a már bemutatkozott férfi- ne is figelj oda rá, olyan, mint egy óvodás.- legyintette, majd tetőtől-talpig végigmért. Áh kicsit sem volk kínos- Nem láttalak még erre, új vagy?

- Olyasmi, azt hiszem.- gondolkodom fejemet ingatva, mire mindkét férfi kíváncsian nézett rám, így kénytelen voltam folytatni- Szabadúszó riporter, újságíró és fotós vagyok, és felkértek, hogy közvetítsek az európai Forma 1-es futamokról.- mosolyogtam rájuk, és csak reménykedni tustam abban, hogy nem nagyon akadnak ki azon, hogy újségíró vagyok...

- Ez oltári menő!- kezdett el boldogan tapsikolni a Lando nevű, amit kicsit kétkedve fogadtam, ez pedig a társának is feltűnt.

- Mondtam, mint egy ovis, ne is figyelj rá.- legyintett Carlos- Akkor most te is a magánéltünkben fogsz válykálni?

- Nos arra azt hiszem vannak elegen.- rántok vállat- Sokkalinkább érdekelnek a csapatok, hogy hogyan működnek, hogyan utaznak, milyen az összhang, satöbbi, a magánéleteteket pedig tiszteletben tartom, kivéve, ha lesz valami dráma, azokat imásom.- mosolygok rá, mire csak nevetni kezdenek mindketten, oh észre se vettem, hogy a másik férfi abbahagyta a tapsolást- De nem szeretném rabolni az időtöket,- kezdek el lassan elhaladni mellettük, a szobám felé, vagyis remélem, hogy arra van a szobám-azt hiszem, hogy még lesz szerencsénk találkozni.

- Remélemi is!- integet nekem a fiatalabb férfi, mire csak visszaintegetek neki, és el is haladok mellettük.

- Te hülye, megijesztetted.- hallottam, ahogy Carlos korholja a másikat, aki felkiált, így gondolom, hogy az idősebbik fejbecsapta fiatalabb társát.

Fellélegezve álltam meg a szobaajtóm előtt, és kinyitottam volna az ajtót, csakhogy nem volt a kezemben a kulcs, dehát ott volt, nem? Oké, nem pánikolunk, nyugodtak vagyunk. Átnéztem a zsebeimet, majd a pulóverem zsebeit is, csakhogy sehol sem találtam. Oké, mostmár pánikolhatunk.

- Bocsi.- tette valaki a kezét a vállamra, mire ijedtem fordultam arra- Bocsi, nem akartalak megijeszteni.- kezdett el azonnal szabadkozni a férfi.

- Jaj semmi baj, csak éppen keresek valamit.

- Gondolom ezt.- nyújtja elém a kulcsot, amit én csillogó szemekkel néztem.

- Jézusom, az éltemet mentetted meg!

- Nem, nem azt akkor tettem, amikor Landot nem engedtem ide visszajönni.- nézett rám komolyan bólogatva, majd minketten nevetni kezdtünk- Annyira ismerős vagy nekem, de nem tudom, hogy honnan.- nézett rám immár elgondolkodva a férfi.

- Biztos valamilyen internetes oldalon láttál már.- tártam szét kezemet, mivel fogalmam sincs, hogy honnan lehetek ismerős a férfinak.

- Lehet.- értett velem egyet- Akkor majd találkozunk, amikor munkába állsz.- mosolygott rám, majd ott is hagyott engem, így végre el tustam foglalni a szobámat.

A bőröndömet a hálóban hagytam, csak a laptopomat, és a fényképezőmet vettem ki belőle, majd ezekkel indultam meg a nappali felé. A laptopot benyomtam, majd azonnal minden figyelmemet a fényképezőmnek szenteltem, amire tegnap érkezett meg az új objektív, amit még március végén tört össze egy idegen Maranelloban, amikor az anyámat látogattam meg. Charles. Azóta sem láttam, vagy hallottam róla, de lehet ennek így kellett lennie. Elkezdtem összeszerelni a szerkezetet, hogy megbizonyosodjak arról, hogy biztos jó objektívot kaptam-e meg. Miközben ezt a műveletet végeztem a laptopom is életre kelt, így meg tudtam nyitni a két napja kapott mailemet, ami a pontos adatokat tartalmazta a munkámmal kapcsolatban.

Kedves Miss Chevalier!

Örömömre szolgál, hogy elfogadta a munka ajánlatot, amelyet én terjesztettem elő önnek. Mint már arról értesítettem ugyan azt kellene folytatnia, amit szabadúszó ként is tett. Cikkeket kell írnia, csak ezentúl nem ön választja a témát, hanem én adom azt, ami az európai Forma 1-es futamok csapatainak dinamikája lesz. Emellett szívesen fogadunk bármi olyan cikket, amelyet ön alkalmasnak talál a publikálásra. Természetesen mindenezk mellé fényképeket is nagyon szívesen fogadunk öntől.

Reméljük ebben a munkában mind a mérnöki, mind a publicisztikai diplomáját kamatoztatni tudja, és ez a munka egy sikeres együttműkösés lesz mind köztem és ön között, mind ön és a társa (aki az Európán kívüli futamokról cikkez nekünk) Ryo Asai közt. Ha bármilyen probléma felmerülne, akkor kérem nyugodtan jelezze azt az irányomba.

Tisztelettel Mr. és Mrs. Black, a Formula-1.eu tulajdonosai

Levettem a szemüvegem, amit idő közben nyomtam a fejemre, hogy mire befejezem a mail olvasását ne follyanak ki a szemeim, majd masszírozni kezdtem a halántékomat, mert jelenleg még fogalmam sincsen hogyan is álljak neki ennek a munkának. Ez az átka annak, ha szabadúszóként dolgozol. Ezzel szemben mennyire is örülne az apám, ah mérnök lennék? Nos, még szerencse, hogy ez nem igazán tud izgatni, azok után, amit az anyámmal, és így közvetetten velem is tett. Azt hiszem ideje lesz elmenni futni, hogy kicsit kiszellőztessem a fejemet...

•🧸•

Kedves olvasó!

Remélem kezd kirajzolódni a történet, és hogy ez a rész is elnyerte a tetszéseteket. Ha van bármilyen észrevételetek, javaslatotok, ellenvetésetek vagy bármi már, akkor azokat szívesen meghallgatom, és nagyon szívesen fogadom is. ☺️

És lenne is egy konkrét kérdésem; vannak képek, amik inspirálnak engem, és ezeket szeretem megosztani, hogy felelne meg vagy tetszenek jobban, így, ahogy jelenleg van a fejezet tetején, vagy (mint egy másik könyvemnél) mintha instagram posztok lennének?
A válaszokat előre is köszönöm!🥰

Legyen nagyon-nagyon szép hétvégétek, és élvezzétek ki a szünet maradékát!❤️