clarisse_f_f-chevalier

78 210 ember kedveli

hello munka, hello Németország, szervusztok anya kis gyönyörűségei!🥰

1 806 hozzászólás

- Had vigyem én ki a kicsiket, légyszi, légyszi, légyszi!- kezdett el előttem nyöszörögni Geroge, mire én segélykérően fordultam Charles felé. Ilyenkor nem tudok neki nemet mondani. Na jó, neki soha nem tudok, azokkal a nagy szemeivel.

- Nem George, menj kunyeráld el Norris gyerekét, vagy tudod mit? Csinálj egyet.- húzza el onnan Charles.

- Nem mindenkinek pottyan az ölébe egy ilyen csoda nő Leclerc.- nyújtja ki a nyelvét a brit Charles felé, mire csak nevetve figyelem őket. 

- George, holnap babakocsival akarok kimenni a pályára, de csak olyant tudtam kettőt hozni, amibe csak egy pici fér fele, akkor majd segíthetsz azokat tolni, jó?- nézek mosolyogva a férfira, aki csak hevesen bólogatni kezd előttem. 

- Oké, akkor majd holnap viszem én őt.- veszi ki a hordozható kiságyból Lilibethet a brit, és kicsit esetlenül ugyan, de ringatni kezdi, amit a monacói férfi nem igazán néz jó szemmel.

- Nem lesz neki semmi baja nála.- teszem kezemet alkarjára megnyugtatás képpen, mire csak lassan megingatja a fejét, majd magához ölel engem.

- Hiányzott, hogy itt legyél mellettem a versenyeken.- motyogja a hajamba, miután a fejem tetejére nyomott egy csókot.

- Ne szokj hozzá, nem mindig tudom kihozni a kicsiket, és a fél házat elcsomagoli, de ha ott lesztek a közelben, akkor majd megyünk mi is.

- Vagy beizzítjuk a két szupernagyit, és vigyáznak a babákra.

- Nem fogom az alig megszületett babáimat másokra hagyni, még a cég miatt sem.- emelem fel az államat gőgösen.

- Borzalmas vagy.- neveti el magát a férfi.

- Elrontottam, elrontottam, elrontottam.- jött vissza hozzánk pánikolva a brit férfi a kezében a picivel, aki hatalmas szemekkel figyelte az őt fogó riadt férfit. 

- Mit rontottál el?- nézek hasonlóan döbbenten a férfira, mint a kislányom. 

- Lilit, büdi.- néz rám nagy szemekkel a férfi, miközben felém tartja a kislányt. 

- Biztos csak bekakilt.- vettem elő a táskát, amiben a tiszta pelusok vannak.

- Charles, kérlek tisztába tennéd?- nézek a férfira, akinek a kezei közé került a pici azzal az indoklással, hogy neki bizony nagyon fontos dolgot kell megbeszélnia a Mercedesesekkel. Nekem meg két anyám van, nyilván...- Nekem meg kellene etetnem Julest.- tettem a fotelbe a táskát.

- Tudod mit Clar? Inkább megetetem Julest, te addig nyugodtan tedd csak tisztéba Lilibethet.- adta a kezembe a kislányt, miközben én döbbenten néztem rá, de ő csak a kiságy felé fordult és kivette onnan a nyugodtan kalimpáló babát. Ja, nyilván. 

Kiterítettem egy kis törölközőt, és a kisbabát rátettem.

- Nos kincsem ketten maradtunk.

Sóhajtottam egyet, majd lehajolva a picihez kezdtem el neki gügyögni, miközben lassan elkezdtem levetkőztetni, mivel sajnos Lili az a fajta kisbaba, aki különösen utálja a pelenkázást.

A lelátón ültem Zoe mellett, aki kezében Lilit ringatta, miközben a kislányukra figyelt, miközben én éppen Julesba próbáltam beleimádkozni egy kis kamillateát. Daya a korláton csüngött és figyelte az alattunk sétálgató embereket, akik között nagy valószínűsséggel az apját kereste. 

- Clary Lilinek tele a pelusa, ki kell cserélni.- állt fel a nő mellettem, mire azonnal én is felpattantam.

- Akkor megyek is.

- Jaj nem nem drágám, majd én megcsinálom, és viszem Dayat is, mert lassan kiesik nekem innen.- nyomott vissza a székembe, ahol döbbenten foglaltam helyet, miközben a fejemet ingattam. Olyan kis mindenlében kanál nő, de annyira imádom.

- Látom megfogadták a tanácsomat.- hallottam meg magama mögött egy ismerős férfi hangot, így azonnal arra is kaptam a fejemet, így viszont a teás üveg kiesett a kezemből, és legurult a korlát két rácsa között. 

- Mr. Piotro.- néztem rá döbbenten, amit ő csak mosolyogva fogadott. 

- Szabad?- mutat a mellettem lévő székre, miközben lassan feláll az újságát összehajtva, de választ nem is várva foglal ott helyet- Ő a következő kis Ferrari? Igazán örülök, hogy még láthatom.- fogja meg az idős férfi a kisfiam kis selymes ujjait.

- Igen, ő a következő.- bólintottam egyet, miközben a kisfiam megpróbálta bekapni a férfi ráncos ujját. 

- Nagyon örülök, hogy betartották amit mondtam, és most mindenki boldognak látja magukat.

- Nem csak annak látnak bennünket, azok is vagyunk.- jegyzem meg, inkább magamnak, mintsem neki, hiszen őt nem igazán érdekli, hogy ki mit mondd körülötte.

- Láttam szépen kezelte a Ferrari botrányt.- bólintott már-már elismerően nézve rám- De az nem Elkann műve volt.- ingatta a fejét a férfi, miközben még mindig a kisfiammal játszott, a maga kissé elvont módján.

- Az apád Léon Chevalier. Sok idő volt, mire az összes szálat össze tudtam kötni, főleg a válás meg a majdnem veled egy korú kis mellék gyereke miatt, de végül mindent összeraktam, tudtad, hogy Robert Lottir az apád házasságon kívüli gyereke, aki egy...- nem fejezte be a mondatot, mintha arra várt volna, hogy én tudjam, hogy kiről is van szó, majd beugrott.

- Aki egy szerelő nálunk.- csapódott be hirtelen a gondolat az fejembe, majd ugyan olyan gyorsan én is felkeltem a székről, és megindultam a lovasok boxa felé. A kisfiamat óvva mindentől mentem előre amilyen gyorsan csak tudtam, hogy minél előbb a kívánt helyen lehessek. 

A férfi éppen Charlesszal beszélgettet kedélyesen csütörtök lévén, így én is arra vettem az irányt, amit többen is döbbenten figyelve kísértek végig tekintetükkel. Amikor a kisebb társasághoz értem Charles fordult először felém, arcán hatalmas mosoly volt, a homlokomra nyomott egy csókot, majd a kisfiunk felé fordult, és hozzá kezdett el gügyögni.

- Charles!- szóltam ingerültebben, mint azt a férfi várta volna, így döbbenten nézett rám- Fogd meg a kicsit.- tartottam felé, mire kérdés nélkül vette el tőlem a babát, de még mindig ugyan olyan értetlenül nézett rám, miközben én az egyik velem egymagas férfi elé lépkedtem, majd ökölbe szorult kezemmel orron vágtam, amit mindenki tátott szájjal figyelt, a férfi pedig azonnal az orrához kapta a kezét. Mondjuk azt nem tudom, hogy ez nekem vagy neki fájt e jobban, de a lényeg az akarat, nem igaz?

A kezemet rázva néztem a férifra, akinek már nem volt olyan döbbent az arca, sokkal inkább volt olyan, mint egy kisgyereké, akit rajta kaptak azon, hogy éppen összefesti a falat filctollal. 

- Ki vagy te, apuci pici kedvence?- sziszegtem neki, miközben közelebb lépkezdtem hozzé, erre azonban már több csapat tagjai is megjelentek a boxutcában. 

- Clarisse? Ő a szerelőm.- lép mellém a moancói.

- NEM! Ő az öcsém, aki minden kis rohadt dolgot megoszt azzal a féreggel, akinek annyi a gyereke, mint égen a csillag, csak most éppen belőlem tud élősködni, így ide külte az egyiket, hogy mondjon el pár olyan dolgot, amivel szart tud keverni!- keltem ki magamból ismét, amit már pár kamera is vett.

- Nem, Clarisse, kérlek, ésn már előtte is- lépett elém, majd megfogta a felkaromat, de én elrántottam azt előle.

- Ne. Merj. Hozzám. Érni.- sziszegem neki, amikor Charles lépett mellém a derekamat átkarolva, és ezzel magához húzva.

- Clary, drágám, mondd el, hogy mi ez?- suttogta a fülembe, majd letörölte a könnyeket az arcomról, amiket eddig észre sem vettem.

- Piotro, fent van, és elmondta, hogy nem Elkann adta kis az újságnak a dolgokat, hanem az apám, aki tőle tudta meg, aki a gyereke, aki attól a nőtől született, akivel édesanyámat csalta.- szpogom, mire Charles kezei jobban megfeszültek körülöttem.

- Hort dobd ki ezt a szemét állatot.- int az állával a férfi felé, majd velem elindul a saját pihenője felé. 

- Clarisse, félre érted, kérlek, én nem szeretem Chevaliert, hidd el, hogy...- hallottam még a hangját, mikor a biztonsági éppen ott vitte el, ahol mi indultunk el felfelé, de én csak még jobban a monacói mellkasához bújtam. 

- Nincs semmi baj kincsem, semmi baj.- simogatta a fejemet a férfi, miközben leült velem a szobában lévő kanapéra, majd az ölébe húzott.

- Velem lesz tele az újság holnapra.- szipogtam még jobban, mire ő csak erősebben szorított magához.

- Nem lesz semmi baj Clar, Mia mindent elintéz nekünk holnapra.- simogatta ismét a fejemet, majd ringatni kezdett, mindezek miatt pedig lassan de biztosan elnyomott az álom.

Késő délután lehetett, amikor felkeltem, és magamra rángattam Char egyik pulcsiját, hiszen elég hűvös lett itt délutánra. A hajamat felfogva lépkedtem lefelé a lépcsőn, de amikor leértem a garázsban mintha elvágtak volna valamit minden szerelő srác kezében megállt a munka, és a csak engem figyeltek.

Ha ez megnyugtat benneteket, akkor senkit nem fogok lefejelni.- emeltem fel a kezeimet, amire mindenki nevetni kezett, ez pedig az én ajkaimra is egy halvány mosolyt festett. Amikor ismét megtelt a hely élettel, elindultam a csapat kinti bázisa felé, majd a kisebb kiemelkedő szészen le is ültem a még hideg betonra, ahol Binotto foglalt mellettem helyet pár perc múlva.

- Annyira sajnálom Clary, hogy nem tudtuk meg előbb, de most midnent elintéztünk, amit csak lehetett.- tette egyik kezét a térdemre.

- Semmi baj, azt hiszem én is csak túlreagáltam mindent, lehet nem is ő volt.- ingattam lassan a fejem, hiszen ezt az eshetőséget számításba se vettem.

- De sajnos ő volt, beszéltem vele én is.- csak lassan bólintottam, amikor Mattiat éppen hívták így ő ott is hagyott engem, de nem sokáig maradtam egyedül a gondolataimmal, mivel két cipő ékelődött be a látóterembe, így felemeltem a fejem, ennek köszönhetően Max Verstappen került a látókörömben.

- Azt hiszem, ez a tiéd, vagyis gondolom valamelyik picié. Még déleléőtt esett a fejemre, és gondolom nem a gólya hozta.- vigyorodott el féloldalasan- Akkor még mérges volta, de az a jobb horog után, cc.- erre csak elnevettem magam ahogyan tette azt a holland is.

- Köszönöm.- vettem el tőle a kis üveget, és lassan felálltam. 

- Aranyosak a picik.- mosolygott még egyszer rám, majd egyet intve ott is hagyott engem.

- Mit akart?- karolt át hátulról Charles.

- Azt hiszem a kisfiad fejbe dobta egy cumisüveggel.- tartottam fel a nem régen visszaszerzett üveget, mire a monacói csak nevetni kezdett, és el is vette tőlem az üveget.

- Bekereteztetem.

Dobta fel nevetve a pilóta a kis tárgyat, majd el is kapta azt, én pedig csak nevetve figyeltem az cumisüveg útját, ami végül ismét az én kezembe került.

Egy kopogás és egy szabad után nyitottam be a 313-as szobába, ahol a Norris házaspár szállt meg a hétvégén, és jelenleg az én picikéim is itt vannak, mivel délután Zoe volt olyan kedves és elhozta őket a pályáról.

- Sziasztok.- léptem be a nappaliba, ahol az egyik kicsi Lando mellkasán aludt, a másik a kiságyában, amit a nő még a délután folyamán hozhatott át, Daya pedig az apja ölébe hajtott fejjel szudikált, Lando peldig hátra csapott fejjel és nyitott szájjal aludt.

- Ah Clary, végre.- pattant fel azonnal a nő, majd a csuklómat megfogva kezdett el a konyha felé húzni.

- Sajnálom, hogy a kicsik, zavartak, csak

- Jézusom, dehogy zavartak, de muszáj valakivel beszélnem.- ült le az asztalhoz, ujjait pedig azonnal hajába vezette.

- Jézusom, baj van?- ültem le lassan a székre, vele szemben, mire azonnal rám kapta a tekintetét.

- Baj? Az nincs, vagyis van, ha úgy vesszük. Terhes vagyok.- nyögte kis lassan, mire szaggatottan fújtam ki a levegőt, majd egy nagy mosoly telepedett az ajkaimra.

- Dehát ez nagyszerű.- néztem a nőre csillogó szemekkel, azt hiszem az után, hogy most itt vannak a kicsik velem az volt a kedvenc időszakon, amikor várandós voltam velük.

- Igen, de nekünk így is nehezen lehetett babának, mi lesz ha

- Hé, semmi baj.- tettem kezemet a nőéri, aki önkéntelenül tördelte az ujjait- Itt van Lando, ha kell, én is itt leszek, sőt ott van Chloé és Lewis is, minden rendben lesz, ha kell segítünk, bármiben.

- Köszönöm.- szorította meg mosolyogva a kezem a nő, amikor a férje lépett be a konyhába, feltartva a kisfiamat a hóna alatt fogva, én azonnal az eddig velem lévő Zoera néztem felvont szemöldökkel, aki csak megrázta a fejét, miszerint a férfi még nem tudja.

- Valaki büdi.- jegyzi meg a brit- Szia Clary.

- Hello Lando, azt hiszem, akkor ideje lesz, ha én viszem a kicsiket, és hagylak benneteket alduni.- veszem ki a pilóta nagy kezei közül Julest.

- Lando majd visszaviszi a kiságyat úgyis akár beszélni Charlesszal.- jött azonnal utánam Zoe, és segített kivenni a kiságyból Lilit.

- Köszönök mégegyszer mindent.- mosolyogtam a párra az ajtóban, majd ismét a saját szobánk felé vettem az irányt, az én kis csodáimmal, hogy ki tudjuk pihenni ezt a mozgalmas napot.

•🧸•

Huh hát túléltem a hétvégét (ami nálam szülinapokkor már nagy szó😂), de sajnos a történet(el)hez nem igazán tudtam hozzányúlni, viszont remélem ez ezen a késői részen nem igazán érződik...  Viszont lassan úgy érzem, hogy hosszúra nyújtom a történetet (ami nekem szokásom😅), de ez rajtatok is múlik, hogy ti hogy érzitek, (mert szerintem én még tudnám folytatni, ha igény lenne rá) tud még újat mutatni ez a sztori nektek, érdekel még benneteket annyira, mint az elején, van valami ellenvetés, észrevétel?

Mindenkinek legyen szép hete!🥰