clarisse_f_f-chevalier

127 309 ember kedveli

azt hiszem egyre többen akarunk elférfi, egyre kisebb helyen...

3 072

danielricciardo úh, úh, úh
     →pierregasly ez most szül?
     →maxveestappen1 remélem nem... Danny szívem! Apás szülést akartunk, emlékszel?
     →danielricciardo Clarisse, én is mehetek, és kaphatok kiskutyát?😁
     →charelsleclerc nem, maradsz a seggedet, nekem dolgoznom kell, Clarisse dolgozni akar, de nem lehet neki, a babaszoba még nincs kész, és még egyetlenegy nevünk sincs, nem hogy kettő! Szóval hacsak nincs diplomá, hogy kezelj valakit az idegösszeomlás szélén, akkor nem, nem jöhet, és nem, nem kapsz kiskutyát!
     →clarisse_f_f-chevalier hacsak nem tudsz vélrtnül összeszerelni egy bölcsőt, mert Charlesnak nem igen megy...
     →charlesleclerc de megy, csak nem mindenben érték egyet a tervezővel...
     →carlossainz55 csak én éreztem az egyre emelkedő hangtónust, ahogy olvastam ezeket a sorokat?🤔
     →alex_albon nem, de ide már csak popcorn kell!😂🍿
     →clarisse_f_f-chevalier de amúgy persze, hogy jöhetsz Daniel drágám, és kaphatsz egy kutyust is☺️
     →pierregasly 🎀: Silvie 🧸: Pierre
     →charelsleclerc én ezt nem hiszem el, CLARISSE! tedd le azt a serpenyőt, Daniel maradsz a seggeden, szedd össze valahol Nicot meg a kutyáját, Pierre a lányom neve akkor lesz Silvie, ha meghaltam + három nap, hátha felélekedek, és nem, nem még Pierrenek sem fogják hívni a fiunkat!
     →.zia.ricci. most Clary kit akart leütni?
     →pierregasly nagy valószínűséggel a férjét😂
     →khadija.rousseau áh nem, nála azt nem lehet tudni
     →clarisse_f_f-chevalier nem akarok senkit leütni, vacsorát akarok csinálni...
     →charlesleclerc mondtam, hogy én megcsinálom?!
     →clarisse_f_f-chevalier mondtam, hogy nem akarom felgyújtani a házat?!
     →charlesleclerc öltözz!
     →danielricciardo minek?
     →georgerussel63 most értem ide, mi van itt?
      →landonorris haver passz, annyi van meg, hogy Gasly azt akarja, hogy a kis Ferrari Pierre legyen, szegény pici kislány pedig Silvie...🤦🏻‍♂️
      →georgerussel63 hallod! Gasly, álljál le, az én keresztgyerekeimnek rendes neve lesz!
     →danielricciardo most ki öltözzön?
     →charlesleclerc Clary, mert étterembe megyünk...
     →clsrisse_f_f-chevalier és ha így haladunk, akkor biztonságosabb lesz, ha a gyerekeim ott maradnak, ahol vannak...
     →carlossainz55 így visszaolvasva és belegondolva nem hülyeség...
     →clsrisse_f_f-chevalier ugye?

- Charles!

- Igen?- szakadt oda azonnal a férfi, hiszen éppen az utolsó dolgait pakolta el ami kellhet némi a hétvégén.

- Nem tudom bekötni.- mutattam fátyolos tekintettel a lábamon lévő Conversre.

- Jaj, ne sírj.- vette kezei közé arcomat- Majd segítek.

- De akkor is, olyan gyámoltalan vagyok.- töröltem meg arcomat a karommal, majd kezdim közé temettem azt.

- Dehogy vagy az.- ült le elém a földre, majd elkezdte bekötni a cipőmet, mintha öt éves lennék.

- Nem?! Akkor mégis miért rángattad ide Pascalet, amíg te nem vagy itthon?- kezdtem már szinte hisztérikus hangon, mire csak nézett rám, és tátogott, mint egy rossz aranyhal.

- Figyelj, Clarisse, nem akarlak benneteket itthon hagyni, ez az ötödik hónap. Mostmár nagyon-nagyon vigyázni kell, és tudom, hogy te mindent megteszel, de ehhez kell még gy ember, aki én kellene, hogy legyek, de én nem tudok itt lenni...- a mondást végére hangja elhalkult, szinte már elhalt.

- Charles.- a férfi rám nézett, de én szigorúan a lábaimat néztem, vagyis néztem volna, hiszen csak a pocakoma láttam magam előtt, és szinte már ösztönösen simítottam végig azon- Milyen szülők leszünk mi?- a férfi megfogta mind a két lábam, amelyeket eddig előre hátra hintáztattam.

- Nem tudom Clary, de az biztos, hogy én mindent meg fogok tenni a gyerekeimért és az édesanyjukért, és tudom, hogy te sem fogod beérni ettől kevesebbel.

- Nem, tényleg nem fogom.- suttogtam, mire csak lágyan mosolyogva bólintott egyet.

- Megyek, összepakolok fent.- állt fel, és elindult, de a lépcső felétől visszafordult- Minek neked a cipő?

- Megyek veled a reptérre.

- Nem jössz!

- De megyek!

- Nem.

- De!- folytattam vele a vitatkozást, miközben elindultam utána az emelet felé, és lehet, hogy ez nem a legjobb, dolog, de jól esett bele a veszekdni. Vagyis a tudat esett jól, hogy még itt van velem.

- Ilyen nincs Clarisse. Te nyertél, jöhetsz, és mégis te vagy durcás?- nézett rám felháborodva a monacói.

- Mert veszekedtél velem!- fordultam felé, miközben felé fordultam, a hasamon pedig összefontam a karjaimat.

- Istenem veled. Sajnálom?

- Nem haragszom.- ingattam a fejem, mire egy élését fékezett, és döbbenten, szinte tátott szájjal fordult felé.

- Hogy tessék?!

- Én nem haragszom.- ingattam lassan a fejem.

- Nem szóltál egy szót sem. Egész úton.

- Mert nem kérdeztél.- nézek rá értetlenül.

- Mert azt hittem, hogy mérges vagy.

- Pedig nem vagyok.- a pilóta orrnyergét masszírozva és valamit az orra alatt morogva dőlt hátra az ülésben, miközben a hátunk mögött valami eszeveszetten dudált- Charles. Egyrészt, valaki mingyárt rádun, kiszáll, és kirangat, másrészt, elmegy a géped.

- Clarisse Fortuna Ferrari-Chevalier Leclerc, komolyan mondom, ha nem lennél ki kéne találni. Nem vagy mérges?- csak a fejemet ráztam, mert már engem figyelt- Nem is voltál?- megint csak megráztam a fejem- És nem is leszel?

- Ez erősen attól függ, elütnek-e bennünket, vagy nem-e.- a pilóta elindította az autót, majd szépen lassan elindul a forgalomban. Engem pedig elkapott a nevethetnék, amikor a 30-at mutató kijelzőre néztem.

Lassan haladt át a reptéri ellenőrzésen a pilóta, én pedig ott vártam az egésznek a végén.

- Ígérd meg, hogy bármi van, szólsz anyának, meg nekem is!- ért oda elém a monacói, kezeit pedig csípőm két oldalára tette.

- Szólni fogok.- Charles sóhajtva bólintott, és homlokát az enyémnek döntötte, majd már készült ismét megszólalni, de megegelőztem- De te is ígérj meg nekem valamit.- kíváncsian nézett rám, de még mindig enyémnek volt döntve a homloka- Egyben szeded ki a hátsódat az autóból.

Hangosan nevetett fel a monacói, mire többen is felénk kapták a tekintetüket. A monacói magához ölelt, amennyire tudott, arcát pedig a nyakhajlatomba fúrta, hogy elnyomja a nevetésének hangját.

- Azt hiszem, te vagy az egyetlen nő, aki még ezt is így tudja megmondani.- nevetett még mindig- Jobb felől tele van az üveg újságírókkal.- motyogta a fülembe a pilóta- Szóljak egy biztonságinak?

- Nem kell, leintézem.

- Rendben.- vált el tőlem mosolyogva, majd az ajkaimhoz hajolva csókolt meg- És egyben jövök haza.- nevetett fel megint.

- Ajánlom is Leclerc, mert ha nem így lenne, akkor én fojtanálak meg ezzel a két kezemmel.

A monacói ismét nevetni kezdett, majd egy csókot nyomva a homlokomra hagyott ott, még mindig hatalmas mosollyal. Megvártam, amíg elhagyja a reptér belsejét, és a szememet körbejártattam a helyiségben, majd az egyik biztonsági őr felé vettem az irányt.

- Elnézést kérek.- álltam meg a férfi mellett, aki kíváncsian nézett le rám.

- Mi a baja?- uh, kedves.

- Azok a riporterek ott engem várnak, esetleg ha szépen megkérem, akkor kivinne innen, egy olyan helyen, ahol nem támadnak azonnal le?

- Miért, mégis ki maga? Az angol királynő?- levettem a kalapomat, majd a magas pasasra néztem. Egy hete az én arcom van Monacó minden szennylapjának az elején, de nem is ez a lényeg, nem kellene nekdvesebben bánnia egy fizető utassal? Vagy egy fizető utas terhes feleségével?- Oh, Mrs. Leclerc vagyis Miss Ferrari akarom mondani

- Csak a kijárat kellene, és esetleg a mosdó.- gondolkodtam el, hiszen mégsem tíz perc az út haza, a gyermekeim pedig, mint mindig most is jól tudnak időzíteni.

- Persze, a mosdóba erre kérem hölgyem.- mutatott egy irányba, majd el is indult arra, sűrűn visszanézve rám, hogy követem e még. Nem mintha lenne más választásom...

Végül a biztonsági őrrel az oldalamon sikeresen és élve jutottam el Charles kocsijáig, majd onnan vissza Monacóba, ahol a házban már Pascale várt rám, egy kiadós ebéddel.

Hat napig Pascale és vagy Lorenzo minden lépésemet figyelte. Most is éppen a monacói férfi mellett ülve haladunk a reptérre, hogy összeszedjük az öccsét.

- Egyedül is el tudnék jönni érte.- kezdtem el ismét nyafogni. Komolyan nem értem, hogy lehet, hogy még senki nem hagyott itt, amikor ilyen hisztis vagyok. Habár Lorenzo jelenleg lehet nem áll messze attól, hogy kiugorjon az autóból. Ehelyett csak áthajol felettem, és valamit kivesz a kesztyűtartóból, majd előttem tartva azt várja, hogy elvegyem- Csokoládé?

- Az,- bólint- ha ilyen a hangulatod, akkor ez mindig segít. Ezt már tapasztaltam. És azt is tudom, hogy el tudnál egyedül menni Charles kicsi elkényeztetett seggéért, de nem én fogom hamarosan szülni, ezért vezeték én. Nem azért, mert nem hiszem el, hogy nem tudnád megcsinálni. Edd meg a csokit Clar.- mutat a kibontatlan édességre.

- Belga csoki?- forgattam az ujjai között a dobozba csomagolt csodát.

- Azt szereted, nem?- nézett felém ismét, mire csak mosolyogva bólintottam. Kibontottam a csokit, és azt kezdtem el enni, miközben egyre közelebb haladtunk a város felé- Na jobb már?

- Mi ez Snickers?- fordultam felé, mire csak nevetni kezdett- De nagyon finom, köszönöm.- mosolyogtam rá, mire csak nevetve bólintott egyet.

- Mikor is ér ide az én drága öcsikém?- parkolt le a férfi a reptérhez közel, majd teljesen felém fordulva érdeklődött.

- Állítólag háromnegyed óra múlva.

- Nagyszerű. Gyere, megyünk ebédelni.- kötötte mi magát, mire én is izgatottan követtem. Azt hiszem három napja, ha valaki kimondja, hogy étel, akkor a boldogság szintem legalább ötven százalékkal megemelkedik.

- Mit eszünk?

- Nem tudom, mit szeretnél?- fordult felém vállat rántva, mire csak felcsillantak a szemeim.

- Valami görög ételt.- kezdtem el tapsikolni, amit a férfi csak nevetve konstatált.

- Keressünk neked akkor valami görög kaját.

A legidősebb Leclerc átkarolta a vállamat, majd így indultunk el a városba, hogy keressünk valamilyen görög ételt nem, és valamilyen spanyolt neki, mert ő azt szeretett volna.

- Ilyen nagy volt a forgalom?- szólalt meg a monacói, amikor már halló távolságon belül voltunk hozzá képest.

- Ne hisztériázz öcsi, valakinek enni is kell adni a feleségednek és a gyerekeidnek. Amúgy finom a fagyi Clary?- fordult felém az idősebbik Leclerc.

- Mhm. Najon joh.- mosolyogtam rá, miközben megtöröltem az arcomat, majd a fiatalabb Leclerc testvér elé lépve öleltem magamhoz, ő azonban magához húzott, és egy hosszú csókban részesített- Szia.- mosolyogtam rá, ő pedig viszonozta azt.

- Szia. És köszönöm Lorenzo. Mostmár megoldom. Ebédeltetek már?- nézett le rám, mire csak mosolyogva bólintottam.

Mintha valami baja lenne a bátyjával, csak tudnám miért? Imádja a testvéreit, akkor nem értem, hogy most miért játsza a hisztis tizenévest, mint aki irigy a testvérére.

- De meg kell állnunk valahol hazafelé.- világosítottam fel a két férfit, miközben a kocsi felé haladtam, magam mellett a két férfival.

- Pontosan miért is?- dobta be a csomagjait a kocsiba Charles.

- Mert rántott sajtot akarok enni vacsorára salátával, és kellenek a hozzávalók.

- Oké.- mosolygott rám, majd a bátyja felé fordult- Kulcsok?

- Minek az neked törpe? Én vezetek. Clarissejé pedig az anyósülés. Mert terhes.

- Na nem!- háborodott fel a monacói.

- Gyereke menjünk már, mert itt folyik el a magzatvizem. Ha pedig nem tudtok megegyezni, akkor majd én vezetek.

- Tárgytalan. Be kell mennem az irodába, dobjatok el oda, majd a kocsiért elmegyek holnap.- nyomta a zsebébe a telefont Lorenzo, majd beült hátra.

- Charles. Viselkedj,- néztem rá mérgesen, mire csak durcásan nézett rám- kérlek.- csak az ajkait összeszorítva bólintott, majd velem egyszerre ült be az autóba.

- Lorenzo, ugye nincs baj?- fordultam hátra hozzá, miközben Charles elindult ismét Monacó felé.

- Nincs, csak egy sürgős ügyfél.- mosolyogva bólintottam, majd az előttünk elterülő utat figyeltem, amíg az idősebb Leclerc fiú el nem kezdett telefonálni.

- Nagyon ügyes voltál a hétvégén.

- Nézted a futamot?- kapja felém a fejét, de azonnal vissza is vezette azt az út felé.

- Persze, hogy néztem. És gratulálok.- mosolyogtam rá.

- Nem nyertem.- ingatta a fejét szomorúan.

- Nem is lehet mindig, altatni is kell az ellenfelet.- erre a kijelentésemre csak jóízűen nevetni kezdett.

Az út Monacóig ezek után csendesen telt, Lorenzot lettünk ott, ahová irányított bennünket, és a lelkére kötöttem, hogy holnap ebédre várjuk, amikor jön az autójáért, majd mikor minderre sikerült rábeszélnem, akkor indult el Charles egy szupermarket felé.

- Miért voltál olyan ellenséges a bátyáddal?- tettem fel neki a kérdést, ami már az indulásunk óta a fejemben kavargott.

- Mert jól érezted magad vele.- motyogta, miközben nem nézett rám.

- És nem érezhetem jól magam valakivel?

- De velem nem szoktad.

- Ez nem igaz.- nevettem fel hisztérikusan- Azért mert nem mondom ki minden percben, még érezhetően jól magam veled. Ha nem érezném jól magam, akkor nem lennék itt, akkor Olaszországban maradtam volna, mert megtehettem volna. De nem tettem, hanem jöttem veled, azért mert jól érzem magam veled, és ami fontosabb biztonságban érzem magam melletted.

- Tényleg?- nézett rám döbbenten a férfi.

- Hát jelenleg nem értem, hogy miért.- ingatom a fejemet, és tovább megyek a sorok között, hogy megszerezzem magamnak a vacsora alapanyagait.

- Haragszol?- jött utánam a pilóta, a bevásárlókocsit tolva maga előtt.

- Nem, csak nem értem, hogy lehetsz ilyen gyerekes. Holnap kérj bocsánatot a bátyádtól.

- Rendben.- tette fel a kezeit, amikor belerakom a kosárba a zöldségeket, és csak egy bólintással reagálom le a monacói szavait.

- Sajt. Arra.- mutatok oldalra, ő pedig elindul utánam.

Amikor hazaértünk Charlesszal Pascale már nem volt a házban, csak egy levelet hagyott, miszerint el kell rendeznie Arthurt, mert rosszabb, mint egy ötéves, és majd a napokban átugrik megnézni bennünket.

- Megyek lezuhanyzom.

- Oké, én addig átnézem az mailt, amit Binotto küldött reggel.

- Mi van benne?- lett kíváncsi azonnal a férfi, és meg is állt a lépcső közepén.

- Ha tudnám, nem nézném. De remélem nem Elkann újabb hülyesége, mert kinyomtatom és lenyomkodom a torkán.- a monacói csak nevetni kezdett rajtam és a nyomoromon, és folytatta is útját az emberi fürdőszoba felé.

A konyhában miután mindet a helyére raktam, a laptopommal foglaltam helyet a kanapén, hogy még tudjam nézni, amit Mattia küldött.

Adatok, javaslatok, tesztek, adatok, szimulációs adatok, időmérő, gumikopás... Ah de nem szeretem a szezon elejét. Egy táblázatot megnyitva kezdtem el pötyögtetni az adatokat, amikor valami a vállamra telepedett.

- Valami érdekes?- szólalt meg a pilóta, miközben a vállamon próbálta eligazítani a fejét.

- Szerintem ezeket már mindent láttad.

- Lehet. Carlosé is itt van?- húzza maga felé a laptopot.

- A másik mappában.- pötyög párat, majd hümmögve figyeli a képernyőt.

- Érdekes, felettébb érdekes.

- Mi?- nevettem el magam- Rajta más színű alsó volt? Ezek az első adatok Charles. Szinte hajszál pontosan ugyan azok.- vettem vissza a laptopot még mindig nevetve, a férfi pedig már készült is megszólalni, amikor valaki csengetett.

- Várunk valakit?- nézett rám összehúzott szemöldökkel.

- Én nem.- tettem fel kezeimet, amikor már fél úton járt az ajtó felé.

- Tényleg? Pedig azt hittem, a szeretős az.

- Ja nem, az szombaton jön.- legyintettem, mire fintorogva nézett rám, amire csak kinyújtottam a nyelvem felé.

- Ugye tudod, hogy ilyenkor nem vagy aranyos?- néz vissza rám már az ajtóban állva, de amikor nem válaszolok, ki is lép azon, én pedig ismét osztatlanul szemtelen figyelmemet a képernyőnek és a számoknak.

Öt perc, tíz perc, tizenöt perc. Kín keservesen felállok, majd elindulok az ajtó felé, ami éppen akkor nyílik ki, és a monacói állt előttem kezében egy piros borítékkal.

- Azt hittem leülsz vele kint meg is vacsorázni.

- Már éppen el akartam hívni a fazont, de megláttam a jegygyűrűjét, szóval lehet a felesége nem preferálná annyira. Tiéd.- tartja azonnal felén a piros papírt, aminek így a sarkában tökéletesen kirajzolódik a kis Ferrari embléma.

- A-a-a, nem, nem, ez a tiéd, mivel a tiéd a ház.

- Nem, az a kettőnké,- javít ki azonnal- de ez a tiéd.- nyomja ismét felém a borítékot- Tudtommal te vagy itt Ferrari.

- Ha a ház a kettőnké, akkor ezek szerint már te is annyira Ferrari vagy, mint én.

- Jó, akkor vacsora után vagy máglyán égetjük el, vagy kibontjuk.

- Szerezz sok fát.- bólintottam felé, majd elindultam a konyhába, hogy elkészítsem az emlegetett étkezést, mivel vannak akik már igazán éhesek.

Vacsora közben mindketten végig a Charles által az asztalra rakott borítékot szugeraltuk. Komolyan nem tudta volna máshova rakni? Csak az evőeszközök csattogása és koccanása hallatszik a házban, valamit az eső lágy hangja, hiszen az is eleredt idő közben. Már milliónyi összeesküvés elméletet raktam össze fejben főzés közben.

A opció: Elkann és az apám kitalálták, hogy el kell válnunk, mert Charles pszichopata.

B opció: Elkann kitalálta, hogy a babákat mesterséges megtermékenyítéssel ültették belém, így nem is igazi Ferrari örökösök.

C opció: A nagy és utánozhatatlan Enzo Ferrari beleírta a szerződésbe, hogy nem mehetek hozzá a Ferrari cégcsoport bármely területén alkalmazott munkatárshoz.

És még pár ilyen hasonló gyöngyszem jutott az eszembe.

- Ki kéne bontani.- suttogtam, mire Charles kezéből kiesett a villa, és kis híján a szájából is az éppen aktuális falat. Ennyire félnénk Elkanntól vagy az öreg Ferraritól?

Nos, a válasz az, hogy igen...

•🧸•

Remélem mindenkinek nagyon jól telt a hete, és a hétvégéje is jól indult.❤️