Part Two
Louis
-Lou! Ébredj!-keltett anya, mivel ma van az első tanítási nap. Nincs kedvem menni, hogy őszinte legyek. Ki fognak nézni, mert más vagyok. A saját apám megutàlt mert más vagyok.
-Anyaaa nincs kedvem menniiii-nyújtottam el a hangom, mire anya csak megforgatta a szemét majd mondta hogy öltözzek. Kiment a szobábol, én pedig még öt perc szenvedés után felkeltem és elkezdtem öltözni. Egy feszülős farmert kaptam fel, egy fehér, mintás pólót, egy adidas pulcsit és ugyan olyan színű adidas cipőt. Mivel tankönyveim még nem voltak, így csak egy tolltartót raktam be a táskàmba és màr mentem is le anyához.
-Kérsz reggelit? Rántottát csináltam-mondta anya kiszolva a konyhából.
-Köszönöm-ültem le, anya elém tette a tányért, rajta a rántottával és már ettem is. Reggeli után felvettem a kabátomat és beültem a kocsiba anya mellé. Fél 8 volt, szóval ideje indulni, mert még a papirokat el kell intézni az igazgatóiba. Egyre idegesebb voltam. Új osztálytársak, új haverok és új ellenségek.
Akkor lettem még idegesebb, amikor érzékeltem hogy anya leparkol az iskola parkolójában. Amikor kiszálltunk a fekete Mini Morrisból, a diákok megbámultak, hogy mégis ki száll ki ilyen kocsiból. Annyira nem zavart, most mi van akkor ha anyámnak ilyen a kocsija van? Nő, és ez a kocsi nőies. Ha valaki csodálkozik rajta, az nem zavar. Ha viszont beszól valaki, azt leütöm.
Az épületbe beérve meglepődtem. Elég kultúrált volt minden, a wc rendezett, volt wcpapír, bár nekünk fiúknak nagy szükségünk nem volt rá. A falak mellett szekrénysorok sorakoztak, ahogy felmentünk az emeletre, az aulában pedig egy hatalmas tér volt, gondolom itt szokott az igazgató beszédet tartani vagy valami hasonló. Két emeletet kellett menni a titkárság irodájához. Az ajtón bekopogva léptünk be a kis helyiségbe, ahol az igazgató úr mosolyogva üdvözölt minket. Anyu elbeszélgetett vele, én pedig szétnéztem a helyiségben. A falon oklevél díszelgett, és volt egy üveges szekrény, ahol focikupákat tartottak.
-És Mr. Tomlinson, van valami érdeklődési köre? Tudja, az iskolánkban egy csomó szakkörre lehet jelentkezni, öröm lenne számomra ha valamelyik klubhoz ön is csatlakozna. Például ott van iskolánk futball csapata, ha szeret focizni, vagy érdeklődik iránta, ajánlom hogy csatlakozzon.
-Köszönöm, ezen még elgondolkozom.-mosolyogtam Mr. Turnerre illedelmesen.
-Rendben. Minden esetre örülnék neki ha megtalálná az önnek legszimpatikusabb szakkört. Van biológia szakkör is, kémia, kultúrális, énekkar és a sportokból például kosár, vagy ahogy említettem, a foci.
-Rendben értem. Köszönöm, remélem megtalálom ami a legjobban tetszik-mondtam, majd áttértünk másmilyen témára. Nem sokkal később a tankönyveimet megkapva léptem ki a helyiségből, véletlenül nekimenve valakinek. Zöld szemeibe belenèztem és azonnal elvesztem bennük. Azok a smaragdzöld íriszek megbabonáztak. Egy ideig meg sem tudtam szólalni. Csak bàmultam az elöttem álló srácot, mint aki lefagyott volna. Megráztam a fejemet és már mondtam volna hogy bocsánat, mire rámförmedt.
-Menjél már az útból!-mondta, majd vállával meglökve sietett be valahova valami olyat motyogva hogy szerencsétlen.
Ez az én szerencsém... Már az első nap lenéznek... Marhajó.
Sziasztook.😍😇
Meg is érkeztem a következő résszel. Remélem tetszeni fog, próbálom kihozni magamból a legtöbbet, és próbálom olyan izgalmakkal teletenni,mint amilyen a Playground volt. Ha tetszett, kérlek komizz és vote-olj.
Imàdlak benneteket mint mindig😘
Szép napot nektek
Lots of Love
XxBogixX
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro