Louis

Mivel a város híres pizzázójáról kiderült, hogy felújítás alatt van, ezért más éttermet kellett választanunk. A Mamma's Pasta-ba mentünk, ami egy kicsit elegánsabb olasz étterem volt, így mindhárman feszengtünk, mivel eléggé alulöltöztünk. Mikor találtunk egy helyet, màr jött is egy pincér aki felvette az ital rendelést és kiosztotta az étlapokat. Míg anya tonhalsalátát, addig én pasta carbonarát választottam, Harry pedig maradt az olaszok hagyományos ételénél, a Milánóinál. Desszertnek mindhárman Tiramisut rendeltünk, ami egyszerűen isteni volt, ám veszélyes is. Harrynek ugyanis allergiája van a dióra, és a Tiramisu amit kaptunk, nyomokban tartalmaz diót. Ezáltal egy idő után amikor már csak beszélgettünk semleges dolgokról, látszódott Harryn hogy erőteljesen kezd sápadni, majd vörösödni, aztán csak felállt az asztaltól elnézést kérve, és a wc felé sietett. Anyával csak összenéztünk döbbenten, majd ő ocsúdott fel elöbb.
-Menj, nézd meg hogy mi baja.
Azonnal cselekedtem, szinte rohantam a mosdó felé, ahová mikor beértem, aggódóan kerestem Harryt. Éppen az egyik wc fülkéböl jött ki, az arca kipirult volt, a szeme pedig könnyes. Odament a csaphoz, és megmosta a száját is, és az arcát is.
Minden oké? Mi történt?
-Lou, nem tudom... szerintem volt dió is abban a Tiramisuban.-nézett rám a tükörböl.
-Basszameg, arra meg allergiàs vagy.-jelentettem ki, mire bólintott.-Menjünk be a kórházba.
-Nem szük..-kezdett volna tiltakozni, de ekkor hirtelen bezöldült a feje, és alig ért el a wc-ig, ahol újabb adag kijött a vacsorából. Ez mostmár tényleg nem vicc. Szegény már vagy 15 perce bent lehetett, amikor lehúzta a wc-t és kijött.
-Be kell mennünk  a kórházba, ahol adnak gyógyszert és holnapra már nem lesz semmi bajod.
-De mostmár tényleg jobban...
-Nem érdekel. Addig nem nyugszom, ameddig be nem vetted a megfelelő gyógyszert.-szóltam rá úgy, hogy már nem volt kedve tiltakozni.
Mikor visszamentünk az asztalhoz, anya rögtön kérdezte hogy mi a probléma, mi pedig mondtuk neki hogy kijött az allergiája. Miután a pincért kérdőrevontuk és kiderült hogy új recept szerint dolgoznak, csak a vacsora felét kellett kifizetnünk kárpótlásul.
Mire a kórházba értünk, látszódott Harryn hogy még mindig nincs teljesen jól, és amint lehetett, elment mosdóba. Hiába mondogatta azt, hogy jobban van, ez még nem làtszódott, és ragaszkodtam hozzà, hogy kapja meg a megfelelő ellátást. Az orvos Antihisztanint adott neki, és garantálta hogy jobban lesz másnapra, plusz éjszakára bent is tartotta, nehogy a sok hasmenéstől és hányástól kiszáradjon.

Másnapra Harry tényleg jobban volt. Mivel anya nem engedte meg, hogy kihagyjam a sulit, így Harryhez csak délután mehettem be a kórházba. Elmondtam a fiúknak a történteket, akik aggódva hallgatták végig azt, majd végül megkönnyebbülve vették tudomásul hogy nincsen semmi baj. Ragaszkodtak viszont hozzá, hogy ők is bejöjjenek velem a kórházba, szóval suli után együtt mentünk meglátogatni őt.
Mikor beértünk a kórhàzba, az anyja már ott volt, és éppen nevettek valamin.
Még tegnap elmondtam Anne-nak hogy mi van Harryvel, aki nagyon aggódott, de megnyugtatt hogy biztonságban van, és hogy a megfelelő intézkedéseket megcsináltuk. Azt mondta hogy örök hálája kísér minket, és örül neki hogy vigyáz valaki a fiára, mire mondtam hogy ez természetes. Azt hiszem Anne nagyon kedvel, pedig kb csak 3-szor találkoztunk eddig.
Mikor Hazz meglátott minket, elmosolyodott, és mindenkinek öleléssel köszönt, nekem pedig az arcomra adott egy puszit. Nem akartuk a fiúkat azzal sokkolni, hogy elöttük csókolózunk, ezért döntöttünk úgy, hogy ha öten egy helyen vagyunk, akkor inkàbb csak ölelkezünk és arcra adunk puszit, mint most.
-Mikor engednek ki?-kérdezte Niall.
-Még ma haza mehetek szerencsére. Hamarosan aláírom a zárójelentést és már mehetünk is.
-Na. Szerencsére. És holnap jössz is suliba?
-Persze. Tényleg, mi volt ma?
-Őszintén? Minden órát végig aludtam. Nagyon unalmas volt.
-Akkor még jó hogy nem mentem be.

Kicsit később bejött az orvos, aki még megvizsgálta Harryt, majd mondta hogy pakolhat össze, ő addig amíg fentről le nem hozza a jelentést. Miután mindent aláírt Harry is és Anne is, távozhattunk is a korhàzból és míg a fiúk külön mentek haza, addig én Harryékkel tartottam. Harry anyukája angyal volt, mivel hazavittek, és így nem kellett a kórháztól 40 percet hazautaznom. A kocsiban Harry mellettem ült hátul, így egy kicsit össze tudtunk bújni, és bepótolni az elmúlt fél napot amit külön kellett töltenünk.
Végül mikor a házunk elé értünk, gyorsan elköszöntem, és már pattantam is ki a kocsiból. Anya otthon volt, és amikor meghallotta hogy hazaértem, rögtön kérdezte hogy mi újság Harryvel. Elmondtam neki hogy már hazaengedték, és hogy ő meg az anyukája hoztak haza. Örült neki hogy minden oké Harryvel, én pedig annak hogy aggódott érte. Szerintem jól kijönnek egymással, ami számomra nagyon jó jel, hiszen így jobban támogatja a kapcsolatunkat. Amúgy is támogatna, hiszen elfogadta azt hogy meleg vagyok, de egészen más az, ha ugxsn elfogadod hogy a fiad meleg, de nem szereted az illetőt akivel együtt van, vagy éppen elfogadod és szereted is a gyermeked választottját. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, hogy anya így áll a dolgokhoz.

___________________________

Sziasztok❤️💕
Elkészültem a következő résszel, amit márctegnap akartam hozni, de még nem készült el teljesen, ezért hoztam csak ma. Remélem hogy tetszik, és nem lett túl unalmas, igyekeztem belevinni egy kis izgalmat.

KÖZVÉLEMÉNY KUTATÁS
Igen, nem ennyi lett volna amit beköszönőként írni szeretnék, van még más is a tarsolyomban.
Arra a döntésre jutottam, hogy miután befejeztem ezt a történetet, lenne egy újabb Larrys történet amit hoznék nektek -erről egy kicsit később bővebb információt kaphattok, plusz elkezdenék egy olyan történetet, aminek semmi köze nincs a One Directionhöz, vagy Larryhez. Lenne rá igény? Kérlek írjátok meg nekem kommentbe, addig is itt egy kis ismertető a történetről.

Elisabeth Thomson ösztöndíjjal elutazhat angliába, ahol nyolc hetet tölt cserediákként, több ezer mérföldre otthonától, Atlantától. Nem is számít rá, hogy ez a pár hét megváltoztatja majd az egész életét, és a kezdetleges honvágya is elmúlik teljesen.
Ugyanis Angliában új barátokra lel, és rátalál a szerelem is, egy bizonyos Scott Hammer személyében, aki az iskola legmenőbb fiúja.

Szóval erröl szólna a történet, hogy Liz, az ösztöndíjas cserediák, és Scott a testvérsuli legmenőbb, ám a tanulásban leglustább fiúja hogy kezdenek el beszélgetni, hogy jönnek össze, és Liz miért nem akar visszamenni az Államokba.
Ha érdekel benneteket, akkor kérlek írjátok meg kommentbe.
A következő fejezet nem tudom mikor érkezik, a jövő és az utána lévő hetem kissé zsúfolt lesz, szóval nem ígérek semmit a részekkel kapcsolatosan.
Minden esetre legyetek jók, és ne aggódjatok, nem halok meg, csak ezer meg egy dolgom van.
Lots of Love
XxBogixX