Louis

Minden kurvagyorsan történt. Visszagondolva nagyon jól tettem, hogy megütöttem Nicket, hiszen régóta megérdemelte. Viszont az öklös, amit adtam neki, az nem kötötte le annyira hogy ne támadjon vissza, így belekezdtünk egy nagyon hosszadalmasnak tűnő verekedésbe, és senki nem tudott minket szétválasztani, vagyis inkàbb senki sem próbálkozott, a sérülések elkerülése végett. A különböző szitokszavak egymás után hagyták el a szánkat, cifrábbnál cifrább szavakkal illettük a másikat. A verekedésnek aztán az vetett véget, amikor a két osztályfőnök bejött.
-Louis! Nick! Maguk meg mi a fenét csinálnak? Azonnal fejezzék be, vagy hazamennek mind a ketten, egy-egy igazgatóival a zsebükben.
Erre már felfigyeltem, és elengedtem Nick nyakát.
Azért a biztonság kedvéért Harry mögém jött, hogy megakadályozza ha esetleg mégis ott folytatnám Nick fejének a falba verését, ahol abbahagytam.
-Na mi van, Tomlinson?! Csak nem beijedtél egy igazgatóitól?!
-Nem, Nick, csak nekem még van esélyem bejutni egy jobb egyetemre, ellentétben veled.-válaszoltam epésen, ami nem tetszett neki.
-Anyád picsája!-mondta Nick, és már mozdult volna, hogy ott folytassa ahol agybahagytuk, de Ms. Turner kinyújtotta a kezét, hogy a fiú ökle abba csapódjon bele, az arcom helyett.
-Na fiam, most azonnal befejezed a verekedést, vagy pakolhatsz. És ezt ön is jegyezze meg jól, Mr. Tomlinson. Ha mégegyszer meglátom hogy annál hangosabb szót váltanak a suttogásnál, kivéve ha a csoportos feladatban kerülnek össze,mind ketten mehetnek haza. Értve vagyok?! Ez volt az utolsó figyelmeztetésem.-Mondta az ofő. Az egész teremben csend uralkodott, még nem láttam ilyennek Ms. Turnert, és ahogy elnézem, még senki sem. Mind a ketten bólintottunk, ezzel pedig a tanárnő elment.

A történtek után senki nem mert megszólalni legalább öt percig, vagy még több ideig. Aztán egyenként ocsúdtunk fel a döbbenetből, és kerülve a további vitákat, inkább klikkesedve mindenki a saját megszokott társaságával volt. Azért a feszültséget lehetett még érezni a levegőben, és mindenki tudta hogy ezzel nem lesz vége, csupán fegyverszünet van. Visszaültem a többiekhez, akik még mindig a történtek hatása alatt voltak. Zayn tért magához először, és így szólt.
-Louis basszus, nem is tudtam hogy benned ennyi erő és bátorság van. Miért titkoltad ezt eddig?!-kérdezte belebokszolva a vállamba. Csak megvontam a vállamat.
-Ha azokat bántják, vagy okoznak csalódást, akik közel állnak hozzám, akkor bepöccenek. És Harry mindkettőböl kapott eleget Nickéktől, ami dupla ennyit ér, mert Ő az egyik legjobb haverom.-direkt mondtam Harryt csak egy havernak, hiszen azt beszéltük meg még a tábor elött, hogy ha szóba kerül a téma, jobb egyelőre nem elmondani azt hogy együtt vagyunk. Viszont ahogy elnéztem, Harrynek azért egy kicsit mégis fájtak a szavaim, és nekem se volt könnyű kimondani őket.
Ezek után minden féléről beszélgettünk. Egy óra múlva a két osztályfőnök újra bejött, és közölték, hogy mivel még mindig ömlik az eső, ezért ma a faházakban alszunk, hálózsákokon. A két osztályba járó fiúk és lányok a két különálló faházban lesznek elszállásolva, tehát Nickékkel kell egy légtérben lennünk, ami nem lesz móka és kacagás, ezt már előre sejtem. Míg a lányokat átvitték a másik faházba, addig nekünk az volt a feladatunk, hogy az asztalokat, székeket eltoljuk a falakhoz, mivel a földön fogunk aludni. Ezek után mindenki ötösével elment zuhanyozni, majd végül a hálózsákokon elterülve mindenki elaludt.

Másnap mikor felkeltünk, egyből éreztem hogy a kemény talaj miatt megfájdult a hátam az éjszaka alatt. A fiúk közül én voltam az első aki felkelt, és gondoltam, hogy inkább kimegyek, mint hogy bent kelljen teljes csendben lennem a többiek miatt. Vittem magammal egy fülhallgatót, meg a telefonomat, és csendben kimentem. Ahhoz képest hogy egy erdőben voltunk, az időjárás kellemes volt, de nem volt az a kibírhatatlan hőség. Tipikus májusi idő, az egyik pillanatban még leszakad az ég, majd hírtelen eltűnik az összes fekete felhő, az ég tiszta és kellemesen süt a Nap.
A ház elött találtam pár széket, így az egyikre leültem, bekapcsoltam azt a lejátszási listát amit mostanàban hallgatni szoktam, és egy kicsit ellazultam. Elkalandoztam egy kicsit.

El sem hiszem, hogy fél év alatt mennyi minden megváltozhat. Elköltöztünk egy számomra idegen városba, messze az otthonomtól és természetesen az apámtól. Emlékszem az első napomra, amikor Harry nekem jött, vagy én mentem neki, ezt máig sem tudjuk, én meg a meglepettségtől megszólalni sem tudtam. Ő viszont nagyon is megszólalt, és mondjuk ki, hogy elküldött a fenébe, csak azért mert neki mentem. Aztán megismertem Liamet és Niallt, akikkel nagyon jóban lettem. Mondták hogy Harryvel vigyázzak, amit már akkor figyelmen kívül hagytam, az Isten se tudja hogy miért. Még aznap mentünk el a fiúkkal focizni, ahol természetesen egy idő után Harry is megjelent, és elzavart minket, mivel hogy az az Ő és a barátai területe. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor reggel összefutottam vele, és egy kis szóváltás után, ami a legkevésbé sem volt kedves hangvételü, megfenyegetett egy levéllel, hogy a szemtelenségem miatt még kapok. Persze abból nem lett semmi, a fene sem tudja hogy miért... akkor döntöttem úgy, hogy itt elég, hazamegyek. És egy hatalmas ostobaságot csinàltam, amit nem igazán kellett volna, ezt belátom. Megvágtam magam, úgy mint már nagyon régen, majd egy ideig nem is mentem suliba. És ezt ki vette észre? Persze hogy Harry, és a barátai. Éppen a leckékért mentem be a suliba, mivel megkért anya rá, amikor Harry barátja Zayn, és még pár másik srác körülvett, azzal fenyegetőztek hogy megkeserítik a hátramaradt másfél sulis évemet, és ha Harry, aki arra éppen arra jár, nem szól rá Zaynre hogy fejezze be, talán nem csak a leckékkel, de még egy kicsi ajándékkal a szemem alatt tértem volna haza. Ezután viszont Harry vont kérdőre, rögtön észrevette, hogy miért is takarom annyira a kezem, és kérdőre is vont, mintha annyira sok köze lenne hozzá. Márpedig valamennyi volt, mivel Ő, és a barátai szidásai és szekálásai voltak az utolsó csepp a pohárba. Ezután viszont hétfőn jöhetett az újabb feketeleves. Mr. Jagger, a fizikatanár kihívott felelni, és hát rólam tudni kell hogy nem vagyok valami jó sem matekból, sem pedig fizikából. Viszont ki is az aki pedig kiemelkedően jó belőle? Hát persze hogy a nagy Harry Styles, akit a tanár az óra után, mint engem is, odahívta magához hogy beszélien velünk. Harrynek korrepetálnia kell engem fizikából, mert ha így folytatom, nem mehetek 12.-be, mivel megbuktat. Hát ez nagyszerű...
Mi pedig neki is álltunk az együtt tanulásoknak, ezek mellett meg elmentünk bulizni, ahol hát...részegen megcsókolt. Ez után jöttem rá hogy nekem Ő kell, Ő pedig arra hogy neki pedig èn kellek. Ezen a hétvégén kapta rajta az állítólagos barátját, a barátnőjével egy àgyban hemperegni, majd nem sokkal később köztünk is kialakult valami, amit mások szerelemnek hívnak. Igen, ebbe is furcsa belegondolni, hogy mennyi minden megváltozhat két ellenségeskedő személy között, ha elkezdenek beszélgetni, odafigyelni a másikra.-Erre a gondolatra pedig elmosolyodtam, mert ez ránk száz százalékban igaz, és úgy éreztem, szerencsés vagyok. A mosoly viszont hamar lehervadt az arcomról, ugyanis még a maximumra húzott zenémtől is is hallani lehetett az ordítozást, ami Nick, Harry és Zayn veszekedését jelentette.
-Mit jössz nekem hülyegyerek?! Valami bajod van?
-Nem mentem neked te szerencsétlen idióta.
-Anyád az idióta, te fasszopó köcsög!-és itt telt be Harrynél a pohár...
-Most megfizetsz, te utolsó barom!

Helló, helló😁😁
Igen, most, ezen a szép augusztusi napon mertem idetolni a képemet nektek egy új résszel, és boldogítani benneteket...
Izé, csak annyit szeretnék mondani nektek, hogy öhm...hát jó olvasást, és ne nyírjatok ki a rész vége miatt, légyszi😂😂🙈
Imádlak benneteket❤️
Lots of Love
XxBogixX