Harry

Csütörtök reggel korán keltünk, mert a vonat 10-kor indult, de mivel túlságosan elfoglaltak voltunk egymással, így a pakolás reggelre maradt. Így hát reggel hétkor ébresztett a telefonom, majd Louist is felkeltettem. Miután felöltöztünk és megreggeliztünk, gyorsan összepakoltuk Louis bőröndjét, mivel neki sokkal több ruha kellett mint nekem, majd átmentünk hozzám, és én is bepakoltam egy sporttáskába az előre összekészített ruháimat. Mivel anya szabadnapos volt, így kivitt minket a pályaudvarra, majd a peronig kísért, és megvárta hogy felszálljunk az akkor érkező vonatra.
-Nagyon vigyázzatok magatokra, és egymásra, Louis te pedig érezd jól magad Ausztráliában.-mondta anya Louisnak.
-Köszönöm szépen, Anne.-mondta Lou, és egy puszit adott anya arcára. Ezután gyorsan én is megpusziltam, majd már szálltunk is fel a járműre, mert féltünk, hogy a végén elmegy.
A helyet megtalálva feltettük a csomagtartórészbe a csomagokat, majd leültünk egymással szembe.
-Harry...tegnap nem kérdeztem meg, de hogy volt neked ennyi pénzed egy 4 napos londoni utazásra?
-Lehet ez az én titkom?-kérdeztem vissza, és az ajkamba harapva tekintettem rá.
-Hogyne, szívem.-mondta, és már viszonylag el is tért a témától-És ebben a három napban mit csinálunk?
-Hmm...-tűnődtem el.-Várost nézünk, eszünk, mozizunk, este pedig...-nem fejeztem be a mondatomat, csak beharaptam az ajkamba. Lou vette az adást, azonnal tudta hogy mire gondolok.
-Tetszik az ötlet-nyalta meg az ajkát, ezzel teljesen elvéve az eszem, és ezt ő is pontosan tudta. Legszivesebben én nyaltam volna bele, de nem tehettem, hiszen nem csak mi utaztunk a vonaton. Mostmár megbántam, hogy nem a kabinos vonatkocsiba foglaltam a jegyeket, hiszen ott bátran neki eshettem volna.
Mielött elgondolkodhattam volna jobban, és a végén még meggondolva magam neki esek, gyorsan fejet ráztam, és tovább mondtam a terveimet.
-Arra gondoltam, hogy miután elfoglaltuk a szobákat, ma csak pihennénk, esetleg este bemehetnénk a városba vacsorázni, de az igazi városnézést holnap kezdenénk meg. Mit szólsz?
-Én benne vagyok. És már alig várom.-mondta Lou izgatottan.
A következő pillanatban, egy kalauz jött oda hozzánk, ellenőrizni a jegyeinket. Mindketten felmutattuk, majd mivel a diákigazolvànyokat is kérték, azt is felmutattuk. Az ellenőr csak bólintott, majd a velünk szemben ülő utasok jegyét ellenőrizte, akik a Holmes Chapel-i megálló után szálltak fel, Comgleton-nál.

Két és fél óra utazás után, elgémberedett végtagokkal szálltunk le a vonatról a londoni pályaudvaron. A kijárathoz sétálva rögtön leintettem egy taxit és a csomagtartóba bepakolva a cuccunkat pattantunk be a hátsó ülésre mindketten.
-Jó napot kívánok. Hová vigyem önöket?-kérdezte a sofőr lassú és artikulált beszéddel, hogy még azok a turisták is megértsék, akik amúgy nem annyira tudnak angolul.
-A Princeton Hotelba szeretnénk menni.-mondtam, a férfi pedig rögtön megértette, hogy mi bizony angolok vagyunk, nem pedig turisták.
-Hová valósiak? Mert azt már észrevettem, hogy nem külföldiek.
-Én Chesire-i vagyok, Louis pedig Yorkshire-i.
-Óó, értem. Én Manchesterben születtem, aztán mégis itt kötöttem ki a fővárosban.
-Más azért itt, mint ott, nemde?-kérdezte Louis.
-Sokkal. Több élet, sok ember, rengeteg utas és így rengeteg munka. De meg lehet szokni, higyjék el.
Pár percig még utaztunk, majd hamarosan meg is érkeztünk a hotelhez.
-Hát, akkor jó szórakozást Londonban, uraim. Az út 25£ lesz.
A pénztárcámból kivéve a pénzt odaadtam a férfinak, majd már szálltunk is ki.
A szobafoglalás könnyen ment, mivel nem is voltak sokan elöttünk, plusz a névsorban az előre bejelentkezettek között a recepciós hölgy hamar megtalálta a nevemet, így 10 perc múlva már szálhattunk is ki a liftből a 2. emeleten, és kereshettük meg a 228-as szobát.
-Ez lesz az.-szólt Louis, megállva az ajtó elött, én pedig a kártyát fogva odaérintettem a leolvasóhoz, az pedig egy csipogással jelezte hogy az ajtó kinyílt, bemehetünk. Én a válltáskámat, Louis pedig a bőröndjét fogva beléptünk az ajtón, amit be is zártunk magunk után, és a táskákat lerakva szusszantunk egyet.
Ezután minden annyira, de annyira gyorsan történt, ugyanis 2 perc után azt vettem észre, hogy az ágyon ülök, Louis az ölemben, és épp kiválunk a csókból, hogy le tudjuk rángatni egymás ruháit.
-Istenem Hazz..-suttogja fülembe, majd beletúr a hajamba. Odahajolok a nyakához, és csókokkal hintem be, ő pedig az eddig hajamba túrt kezével mégjobban rámarkolt tincseimre, ezzel ösztönözve, hogy abba ne hagyjam amit csinálok.
Pár hónap alatt nagyjából kitapasztaltam, hogy mi az, amit szeret, és mi az amit nem, és ez így van fordítva. Erősebben csókoltam, majd haraptam a nyakát, majd inkább visszatértem az ajkához, és azt faltam, haraptam, nyaltam...

Sziasztok☺️
Nagyon régen jelentkeztem már új résszel, viszont most itt van, és hát ezzel szeretnék nagyon boldog születésnapot kívánni egyrészt Harrynek, másrészt pedig egy nagyon kedves barátnőmnek, aki iszonyatosan sokat segített és segít ennek a sztorinak a megírásában❤️ Nevet, ha nem haragszotok akkor nem írok, viszont remélem tudja hogy Róla van szó❤️
Nem tudom mikor fogok jelentkezni a következő résszel, de már írom, és lehetőleg hamarosan kész is lesz☺️😇
Addig viszont legyetek jók
Lots of Love
XxBogixX