A levelet elolvasva ismét csak dühroham vágott át egész lényemen. Rendesen vissza kell fognom magam annak érdekébe, hogy ne tegyem Jin lakását Namjoon szobájához hasonlatossá. A lapot zsebembe gyűröm, majd amilyen gyorsan csak tudok távozok ugyanazon az útvonalon visszafele, persze csak miután mindent bezártam magam után. Visszaérve felvágtázok a szobába, út közben a kanapé mellé hajítva a sporttáskát, és épp Nam mögött sikerül belépni, levegőt kissé gyorsabban véve, de igyekszem nem feltűnően tenni. 

-Azt honnét szedted? - néz rám felvont szemöldökkel és mutat a nagy ládára ami a jobb kezemben lóg.

-Jintől. - ennyit arról, hogy lebukjak. - Na ülj már le. - tolom az ágyra a vállánál fogva. - Elintézem előbb a sebeidet, addig nem kell a lebaszás, elég ha utána idegesítesz fel vele, még a végén te jársz rosszul. - egy sóhaj kísérletében leül az ágyra, látszik rajta, hogy nagyon elfolytja a kiakadását, de ha mázlim van nem fog leszólni, miután lekezeltem sem. Amíg én előveszem a gézlapokat és a leukoplastot (a/n: aki nem tudná az az erős ragtapaszhoz hasonló anyag az), Ő addig lekapja a felvett pólóját, amit alapból nem vágok, hogy minek kellett, de az Ő dolga. 

Jól begyakorolt mozdulatokkal hamar egy gézlapokkal kirakott csík fedi Nam mellkasán lévő hosszú csíkot, aztán karjával is eljátszom ugyanezt a kört, azt még fáslival is szorosan, de nem annyira, hogy elszorítsa a keringését, körbetekerem, hogy rendesen helyükön maradjanak a fehér lapok. Szerencsére már csak szivárog a vér, nem ömlik.

-Hmm... - állam dörzsölgetve nézek rajta végig, mintha nagyon gondolkoznék. - Csináljak belőled múmiát vagy ne? - meredek szemébe, kicsit játékosabbra véve a figurát, hátha dob valamit ezen a merev hangulaton.

-Nincs rá szükség. - állna fel, de most én kapom el és rántom vissza, bár én az ágyra és nem a lábaim közé, fekvő helyzetbe. 

-Mi kell? Most pihenj, nem kevés vért vesztettél. - végigfutom szemeimmel az ágyneműt, amit valószínüleg ki kell majd dobni. 

-Semmi. Csak gondoltam ránézek a többiekre is. - szavaival ellenben viszont fekve marad.

-Nem kell. Kook és Jin alszik, Hobi a konyhában mereng, de jobb ha most nem zavarjuk. Jimint nem láttam, de szerintem csak befoglalta valamelyik lenti szobát.

-Értem. És miért mentél át Jinhez? - nem épp kedves hangnemmel von kérdőre.

-Azért ott. - mutatok a ládára. - Nálad nem volt normális. Meg akkor már hoztam Jinnek át ruhákat is. Viszont mikor ott voltam... - nem tudom hogyan mondjam el. Muszáj lesz, de nem tudom miképpen. 

-Mi volt? - ülne fel, hogy a szemembe tudjon nézni, amit idő közben inkább a padlóra szegeztem, számat harapdálva gondolkodva, hogy mégis miképpen tállaljam az információt, de visszanyomom fekvő helyzetébe, ügyelve ne a sebhez nyúljak.

-A házban volt. - nyögöm ki nagy nehezen. Kezeim alatt érzem, ahogy megfeszül és ismét tápászkodna fel, de nem hagyom. - Had mondjam végig. Te meg maradj veszteg, nem akarom, hogy összeess. - Ahogy úgy látom, valamelyest lehiggadt, folytatom. - Nem láttam, se hallottam. Viszont volt egy levél az ajtó alatt, ami nem volt ott amikor bementem. Egy... - itt megcsuklott a hangom. - ...fénykép volt benne, meg egy üzenet. Viszont a képet elégedtem, csak a rendőröknek mondom majd el, hogy mi volt rajta, ne is faggass elég lesz egyszer. Nem akarok rá emlékezni. - temetem kezeim közé fejemet, bár leginkább homlokomat, hogy hideg tenyerem hűtse le valamennyire. 

-Te megőrültél? Így nincs róla bizonyíték! - vág közbe, de még mielőtt folytathatná, most én szólok közbe.

-Inkább így vezettem le a dühömet, mint rombolással. És nem akartam, hogy véletlenül is, de meglássátok. A levelet megtartottam. Ha felébrednek a hétalvók, megkérem Kookot, hogy hívja ide az apját, odaadom neki. 

-Mutatsd. - nyújtja felém a kezét határozottan, én viszont megrázom a fejem, hogy oda nem adom. - Add ide. Ha pont téged néz ki az az állat következő áldozatának, akkor legyen valaki, aki tud a dolgokról.

-Akkor sem neked akarom odaadni. Akkor már inkább a maknae. - megilletődve néz rám, egy kis megbántottsággal keveredve.

-Te komolyan a gyereket tennéd tönkre? 

-Ő kezeli a legjobban a helyzetet. Nem mellesleg nem akarom, hogy hülyeséget csinálj, kinézem belőled. - Értem itt arra, hogy a végén még saját magát nyírná ki, vagy öletné meg magát avval, hogy felajánlkozik... Hoppá! Most a kis villanykörte villant a fejem felett, még láttam is a fényét! - Most adtál egy ötletet!

-Min YoonGi! Mégis mi a francról beszélsz? Most már avass be. Tudod jól, hogy kurvára utálom, ha nem tudok olyanról, amiről előttem beszélnek! - morogja összeszorított állkapoccsal.

-Várj még egy kicsit, had gondoljam végig. - felrántom rá a takaróját, mert látom, hogy libabőrödzik, és tényleg nem lehet valami meleg felső nélkül. Néha úgy érzem, mintha...

-Anyám helyett anyám, esküszöm. - mondja ki a gondolataimat. Hát igen, nem hiába vagyunk meg ilyen jól. Csak rámosolygok, majd hümmögve elgondolkozok.

-Szerintem többet nyújtok, mint anyád. - igen, merek így beszélni a szüleiről. Nem éppen mintaszülök, csak a pénzt adják neki. Ha az én szüleimről beszélne így, lehet nem lenne már ép foga. Kijelentésemre rá is bólint.

-Akkor gyere ide anyuci, had ölelgesselek. - karolja át a derekamat és húz le maga mellé.

-Naa! Túlzásokba ne essünk. - próbálnék visszaülni, de nem jön össze. Ellenkeznék tovább, ha nem látnám meg könyörgő szemeit. Egy sóhajtás után beadom a derekamat és inkább kényelmesen elhelyezkedek mellette. - Mi az? Szeretethiányod van? Vagy csak ennyire kiborít az eset? - komolyan kezdem magam Teddy macinak érezni. Felvezetem a jobb kezemet még félig nedves hajába és finoman maszírozom a fejbőrét. Tudom, hogy szereti és ettől még bealudni is képes.

-Mindkettő. - motyogja a takaróba, amit aztán kihúz alólam és magunkra teríti, közelebb húzva magához, nyakamba temeti az arcát. 

-Ez így kényelmetlen. - ficergek, de sehogy sem tudok kényelmesen helyezkedni. - Nam, csak egy kicsit engedj el. - kérlelem, közben bökdösöm a felkarját. Sajnos Ő nem érzékeny rá, de enged szorításán. Hátamra fekszem, bal karommal átkarolom, őt pedig mellkasomra húzom, majd vissza is térek fejbőrének piszkálásához. 

-Fordítva akartam volna... De most így is jó. - bújik még jobban.

-Most olyan vagy, mint Holly. - megmosolygom a látványt, aztán csak kényelmesen a párnára ejtve a fejemet, lehunyom a szemem és úgy simogatom tovább. 

-Nem kényelmetlen farmerba? - szólal meg pár perc múlva mikor már majdnem alszom.

-Nem a legkényelmesebb, de meg nem mozdulok már. - morgom, csoda ha értette. De úgy tűnik még vannak azok is. Ezt is csak onnan tudom, hogy érzem, az övemmel babrál. Ráfogok jobb kezemmel, ami eddig a hajában volt. - Hagyd, nem kell csicskás aki levetkőztet. - visszarakom kezét hasamra, ahol eddig is tartotta, majd visszavezetem a hajába kacsómat. Fentebb csúszik a feje, a vállamon pihenteti.

-De durva az anyaga és rossz hozzáérni. - kinyitom szemeimet és ránézek, de nem számítottam rá, hogy jóformán alig 10 centire van a feje, így picit megugrok és hajába markolva hátrább rántom, ami belőle egy nem tetsző morgást vált ki. 

-Túl közel vagy, baszki, ijesztgesd anyád! - nem kiabálok, csak normál hangerővel beszélek, de már az is üvöltésnek hat a síri csendben lévő házban. - Jó, leveszem, de ilyet többet ne csinálj, mert infarktusba patkolok itt el aztán a te lelkiismereted lesz egy életen át kínozva. - morgom, miközben lerángatom magamról szűk fekete farmeromat. - Örülsz? Adj egy tréninget.

-Már jobb rád nézni. Nem hiszem el, hogy nem szorít el téged az a szűk cucc. - helyezkedik vissza mellkasomra, bár kicsit fentebb, a kulccsontom alá hajtja búráját. 

-Hozzá szoktam. Adj egy melegítőt. - ütögetem meg finoman a hátát.

-Minek? Inkább simogass tovább. - teszi kezem vissza loboncába. 

Már egy jó ideje simogatom megint, én is teljesen nyugodt állapotba kerültem mostanra, de NamJoonnak mániája elbaszni az alvásom lehetőségét. Megugrom picit és kipattannak szemeim, talán kissé erősebben martam bele Nam hajába is ismét, csak most nem rántom semerre, mikor ujjaival végig simít oldalamon, majd köldököm alatt hasamon. Igaz pólón keresztül volt, de attól még csikis a hasam. Az oldalam pedig senki ne simogassa. Erogén zóna, nem tehetek róla. Az ugrás közben pedig combom olyan helyre ért, amit jobb lett volna, ha nem. Pont NamJoon tagjának, ami nem épp volt olyan nyugalmi állapotban, mint én az előbb.

-Ezt most nem mondod komolyan ember... - nézek rá hitetlenkedve, de csak a szürke lobonca néz velem farkasszemet. Csak erősebben szorít magához, de erősen kerüli, hogy ismét ott érintkezzen velem. Hátravetem ismét a fejem és gondolkozok, erre mit mondhatnék. Még egyszer nekiáll végigsimítani oldalamon, de elkapom a kezét. - Ne csináld, nem szeretem. 

-Kérlek... csak egy kicsit had élvezzem ki a helyzetet. Utána úgy versz agyon ahogy csak akarsz. - állát kulccsontomra támasztva néz fel szemeimbe, mint egy kiskutya. 

-Nam! Nem. Tudom, hogy ezt a szót a legnehezebb felfogni, de nem. - söprök el szeme elől egy tincset, ami oda lóg. - Szóval vagy nyugodj le, vagy menj és intézd el magadnak a fürdőben.

-Csak neked had okozzak örömet. Jobb leszek, mint bármelyik lány. - lábaimra ül, épp úgy, hogy tagja, az enyémet érintse, fejem mellett megtámaszkodik és néz rám le. - Ígérem egy újjal nem nyúlok többet hozzád. - viszont ezt a kijelentést követően olyan fájdalmas és szomorú fejet vágott amire már nekem sajdult bele a szívem. 

-Még mindig nem izgulok pasikra. - senki nem tudja azt az életfájdalmas arcot utánozni amit Ő le tud vágni. Megforgatom a szemem és jó 20 másodperc múltán sóhajtok egy beletörődőt. - Megpróbálhatod, csak, hogy lenyugodj végre, de nincs se csók, se dugás, ha meg ki mersz bárhol szívni megfojtalak. - bólint egyet, én meg visszateszem kényelmesen a fejemet a párnára. Félek mit tervez, de bízom benne. 

Hujujujjj, ebben a részben mennyi eldöntendő kérdés volt, mint eddig semelyikbe. Szóljatok, ha van benne hiba, mi tetszik, mi nem. Én egyre jobban kedvelem ezt a kis nemtom mit.