Előjáróban annyit, hogy most írtam először ilyen jelenetet. Nem mondanám 18+-nak, inkább csak 16+, de ki, hogy érzi. Jelölöm, hogy honnan kezdődik.

Úgy kilenc fele már az utolsó páros, azaz Jin és Kook is távozik, a másnapra hivatkozva, pedig marasztalni szerettük volna Őket, meg a többieket is. Eddig minden évben másnapig maradtunk, de most valamiért mindenkinek dolga akadt.

-Te itt ne merj hagyni! – ölel szorosan magához átulról, most már hivatalosan is bejelentett párom.

-Csak a cipőket igazítanám meg és a kabátodat tenném a helyére, ha elengednél. – habozva ugyan, de teszi amit kérek, és én is véghez tudom vinni a kimondott tervemet. – Viszont most nem rakok rendet.

-Az ráér holnapig, gyere. – megragadja bal csuklómat és húz fel a szobájába, majdnem orra is bukok az egyik lépcsőfokba. – Igazából nem tudom, hogy ez melyikünknek lehet ajándéknak mondani, de vettem neked egy apróságot.

-Azt ne mondd, hogy valami páros, nyálas cucc, mert abba nem vagyok benne. Sose bírtam. – húzom fintorra a számat, alátámasztva mondandóm.

-Nem, dehogy is, ismerlek, meg az már nekem is sok lenne. Legfeljebb fülbevaló, ami nem látszik annyira, de nem azt vettem. Csak várj egy kicsit, amíg előásom. – és azzal el is merül a szekrényébe derékig, tökéletesen bepucsítva.

Nem bírom ki, muszáj kihasználni a helyzetet. Hangtalanul mögésétálok és egy olyan pillanatot kivárva, mikor még mélyebbre hajol, hangos csattanással találkozik a bal tenyerem, az Ő feszes popsijával. Na ezt nem akartam ennyire fájdalmasra, még én is éreztem. Nem tudom eldönteni, hogy belőle most egy morgás vagy egy sikkantás szökött ki, ugyanis elnyomta annak a hangja, ahogy beveri a fejét a gardrób szélébe. Ezt követően már csak a morgását hallom, amíg felém nem fordul, a kezében lévő dobozt elrejtve előlem.

-Minden normális pár ilyenkor megsimogatja vagy megmarkolja a másikat, de nem, neked egy baszott tenyérnyommal kell megjelölnöd... - érzem, hogy most küldene el minden gyönyörűséges helyre, így inkább közbeszólok.

-Ahha, szóval azt szeretnéd ha simogatnálak. Csak kérned kell. – vigyorodok rá pimaszul.

-Inkább. És nem fogom kérni, azt lesheted. Felőlem teheted, csak előbb használjuk el ezt a kis apróságot. – szemem elé emeli a dobozt, ami miatt kicsit hátrább kell dőlnöm, hogy lássam is, mit tartalmaz. Fekete hajfesték. Kérdőn felhúzva szemöldököm meredek rá. – A fekete áll a legjobban, ezért gondoltam, mi lenne ha váltanál, úgyis le van nőve a búrád.

-És te komolyan nekiállnál befesteni este kilenckor?

-Miért is ne?

-Hihetetlen vagy. – nevetek rajta és jobbját megragadva húzom magammal a fürdőbe. – De tetszik az ötlet. Rád bízom magam, csak maradjon is a fejemen haj.

-Nem kell félned, anyámnak is csináltam már, amikor nem volt ideje a fodrászhoz menni. – be is kavarja az undi trutyit.

-Na ezt nem is tudtam. Ha jól csinálod, megtartalak és spórolok a fodrászon.

-Én meg dolgozzak ingyen? Na nem! Most az egyszer ajándék, máskor fizettséget kérek. – játékos a hangneme.

-Oké, kapsz reggelit cserébe. – háttal fordít magának, fésülgeti az eléggé megnőtt loboncomat, már a szememet is eltakarja, ha előre söpröm teljesen. Tényleg, mint aki tapasztalt, úgy válogatja szét tincsimet a vékony végű, sűrű fogazású eszközzel.

-De te készíted.

-Én is úgy gondoltam. – biccentek is hozzá, de lefogja egyhelybe búrám.

-Ne mozogj.

Innét kezdve szótlanul, alig negyed óra alatt felviszi a színezőanyagot. Arra a fél órára amíg szívja be, lemegyünk enni, mert nincs jobb dolgunk. Rengeteg kaja maradt, muszáj pusztítani belőle, hogy beférjen a hűtőbe.

-Jin megint túlzásba esett, ez mindenki családjának elég lenne. Mit kezdesz ennyi kajával?

-Végigkérdezek mindenkit, ha senkinek nem kell, holnap eladományozom a gyerekotthonnak.

-Ahova a játékaid és ruháid is kerültek?

-Oda. Az igazgatóval jóban van anyám, így nekik szoktuk a felesleges dolgokat vinni.

-Értem. Bár szerintem Tae és Chim örülnének a kajának, még ha elsőre nem is nagyon fogadnák el. Főleg a fagyasztható dolgoknak, jól fog az még jönni nekik. Majd holnap reggel én viszek Taehyungéknak te meg Jiminéknek.

-Benne vagyok. Barátok az elsők.

-Inkább már család, mint barátok. Többet vagyunk együtt, mint a szüleinkkel és néhányan a testvérükkel.

-Igaz, főleg rám. – bepakol a mosogatóba, mire én már ugranék is, de egy kezével a vállamon megállít. – Csak beraktam, nyugi, nem zúzok. Viszont a fejedről már ideje lenne lemosni.

Így is tesz, finom masszázst adva fejbőrömnek szedi le a felesleges festéket. Kétszer samponnal, amit én túlzásnak tartok, a fodrász is csak egyszer szokta, plusz egy hajápoló kör, avval a balzsamos anyaggal, amit a festékhez adtak, színvédő néven. Törölköző szárazra törlöm csak, meleg van a házban, főleg Nam szobájában, így hamar meg fog száradni.

A hálóban az egyik szekrényre felszerelt tükörben nézegetem az új frizurámat, ami tényleg veszettjól áll nekem. Bár nekem mi nem? Na jó, rózsaszínt a büdös életbe nem fogom kipróbálni. Dolga végeztével megérkezik a szoba tulaja is, mögém lépvel, baljával a hasamnál átkarolva, jobbal a bozontomba túrva, össze-vissza állítgatva vizslat.

-Kibaszott szexi vagy. – csókol nyakhajlatomba, amitől végigráz a hideg, és ezt észre is vesz, ezért tovább puszilgat.

A jó érzés miatt, mit bensőnben is érzek tette okán, kicsit kibillentem a fejem az ellentétes oldalra, ezzel több szabad felületet hagyva a bal oldalon. Ki is használja, finoman simogatja a fejbőrömet és tincseimet, miközben rövidebb-hosszabb csókokkal halmoz el. Egy érzékenyebb területet talál, amitől elhagyja számat egy jól eső sóhaj, onnét kezdve csak azt a pontot rohamozza, apróbb harapásokkal és szívásokkal, de nem, mint egy porszívó, ami még a kellemes kategóriába esik, csak annyira. Teljesen ellazultam eddigre karjaiban, csak amiatt térek észhez, hogy megérzem merevedését derekamnak nyomódni. Fene a száját, hogy ilyen magas.

-Nam, elég. – paskolom meg karját, hogy engedjen el, de csak szorosabban húz magához.

-Túl vonzó vagy, és a nyögésid teljesen beindítanak. – búgja fülem mellett. Ezt ne csináld, könyörgöm, mert én sem fogok tudni nyugton maradni.

-Milyen nyögés? Nem is...

-Észre se vetted? – pislog rám a tükörből meglepődve.

-Nem? Te jó ég, csak szivatsz. Ha kellett volna is vissza fogom magam.

-Nem szivatlak, és ne is fogdd vissza magad. – megint arra a pontra harap, én pedig tényleg elengedek egy, kicsit megszeppent, nyögést és abban a pillanatban érett paradicsommá válik a fejem. És még az oldalamon is lesimít, ezt nem hiszem el.

-NamJoon! Állj le.

-Miért? Ne mondd, hogy nem tetszik. – félmerev tagomhoz érve markol rá.

-Nem akarok lefeküdni veled, legfeljebb aludni.

-Miért? Ennyire taszít a gondolat, hogy egy pasival legyél, nem egy csajjal?

-Nem ez a baj, csak nem akarom.

-Akkor mi? Engem nem akarsz? Jobb lenne egy kurvával, akit felszedsz valami bulin? – elenged. Megbántottam, tisztán kiveszem a tekintetéből, felé fordulok, hogy a szemébe nézzek.

-Tartok tőle. Tessék, kimondtam. Baszottul ijesztő a gondolat, hogy valaki seggbe akar tenni.

Párat pislog, mire kibukik belőle egy házrengető kacaj. Először elbújnék, szégyenembe, hogy bevallottam az álláspontom, de amikor már fél perce röhög, kezd felmenni bennem a pumpa.

-Ennyire azért nem volt vicces.

-De az. Csak ennyi a baj? Komolyan ezért nem engedtél soha tovább? – átkarolja nyakamat és lehajol egy puszira a számra. – Már gondoltam rá, hogy nem szeretnéd. Szerinted miért van az a fiókba, ami? Nem véletlen hagytam, hogy belenézz.

Pár pillanatig eltart mire leesik, mire gondol és utal, de az állam a földre koppan. Hát ez az ember nem normális, nem bírom. Derekánál fogva húzom közelebb és ágaskodok fel, hogy egyből mélyen csókoljam. Mennyire beteg az, ha ezzel most teljesen beindított?

________18________

-Nem figyeltem meg, mekkora is, de lehet, hogy én valamivel nehezebben férek majd be.

-Leszarom, nem élhetünk örökké apácaként. – felsőmet egy könnyed rántással szétszedi, amit a patentos gomboknak köszönhet, vállamról le is esik, de a nadrág még fent tartja, de az sem sokáig, túlzottan belelendül.

-De heves vagy. – vigyorgok rajta, és én is lehúzom róla pólóját épp, mikor már tolná le fekete farmeromat, ezzel meg is akadályozom.

-Fogd be. – ahogy ki mondja, úgy tapad vissza ajkaimra, sokkal hevesebben, mint eddig bármikor. Letolja alsóstól fogva az engem fedő anyagokat, én pedig megszenvedek övcsatjával fél kézzel.

Baljával besegít nekem, másikkal oldalamat cirógatja. Kár volt elmondani neki, amikor meséltem, hogy mivel lehet felhúzni igazán. A gombja már probléma mentesen megy, ahogy a slicce és az farmer eltávolítása. A csókot megszakítom és nyakán elindulva lefele puszilom végig vállát, kulccsontját, mellkasát és így térek rá bimbójára, ami már akkor keményen vár, mikor megérkezek. Na egy kifejezetten érzékeny pontra tévedtem, abból gondolva, hogy teljes testében megremeg. Kicsit kiszórakozom magam, férfias morgását, néha nyögéseit hallgatva aláfestőnek a bőre ízéhez. Még szerencse, hogy nem ettük halálra magunkat, így még menni is fog.

Úgy két perc elteltével lentebb haladok, V vonalához érve beakasztom ujjaimat az alsója korcába, és egy határozott mozdulattal attól is megszabadítom. Egy megkönnyebült sóhajt hallat amit megmosolygok, visszaállva hozzá egy szenvedélyes csókba hívom, amit én irányítok, de nem bírja a tétlenkedést, ezért tagjainkat hatalmas tenyerével összefogva együtt simogatja, amitől egy kapcsolót érzek a fejembe lecsapódni.

Finoman taszítva rajta jelzem neki, hogy ideje lenne az ágyba folytatni. Ez odáig jut, hogy Ő leül, engem pedig avval a lendülettel enged le a torkán, amitől csillagokat látok és egy számomra is új fajta nyögés hagyja el beszélőkémet. Őrjítően lassan enged kintebb végig a nyelvével kísérve, majd megint gyorsan le.

-Hogy nem fulladsz meg baszod? – lihegve kérdezem meg, egy elég fontos dolgot, nem akarom, hogy miattam patkoljon itt el.

Csak megrázza a fejét nemlegesen, jelezve, hogy nem fullad, és valamit mondana is, amitől torka megrezeg, így még jobban ingerelve. Sose voltam gyorstüzelő, de úgy tűnik, ez inkább a partnereim miatt volt, ugyanis már ennyitől kezdem a végét járni, az meg ahogy szemembe néz, még hab a tortán. Viszont, ennyivel nem elégszik meg, fokozatosan gyorsuló ütembe mozgatja a fejét, inkább csak az üregébe, de azért jó néhányszor leengedve. Hajára szorítva próbálom lehúzni magamról, ne így élvezzek el, de ezt tekintetével lekommunikálva tudatja velem, hogy már pedig Ő meg akar kóstolni. Hát legyen, még néhány erősebbet szív rajtam és épp időben tudok kintebb kerülni, hogy ne a torkára, hanem még a tágasabb részre engedjem ki termékemet, amit le is nyel mosolyogva, ahogy néhány utómozgást végez és hangos cuppanással enged ki magából. Kifáradva dőlök el mellette az ágyon és pihegek.

-Kevesebb, mint 10 perc? – tekintetem az órára téved és így tudom, mennyi idő volt. A nyolc perc sem telt el. Csak elnevetem magam. – Hát ez kész. – nézek szemébe, amik csillognak az elégedettségtől.

Hasra fordulva lenyúlok ép karommal a fiókba, belőle kivéve a szükséges dolgokat. A síkosító elég könnyűnek tűnik és csekkolva a valamennyire áttetsző flakont tágra nyílnak a szemeim.

-Ennyit elhasználtál egyedül? – Ülök fel mellé.

-Ez már a negyedik doboz.

-Hány éve csinálod ezt te magadnak vagy bárkivel is?

-Csak mióta kikerültél a kórházból, és csakis magamnak. Nem voltam még én se férfival. Az óvszer pedig nem kell, téged akarlak érezni. – venné el a kezemből, de nem hagyom neki és komolyan a szemébe meredek, avval is sugallva, hogy nem engedek belőle. – Miért nem? -konyulnak le ajkai, amikre mosolyogva egy puszit nyomok.

-Mert már több, mint egy éve nem voltam, hogy kivizsgáljanak és voltak óvszer nélküli éjszakáim. Nem kockáztatom az egészséged, ígérem elmegyek az ünnepek után.

Meg sem várom válaszát döntöm hanyatt és csókolom ahol érem. Nehezen ugyan, de juttatok a hideg gélből a bal ujjaimra és felcsúszva száját puszilgatom, ahogy belévezetem egy ujjam, amit egy tetszését kifejező nyögéssel díjaz, csípőjét egyből rámozgatva. Értek a célzásból és néhány ki-be mozgatás után csatlakoztatom hozzá másodikat is, de annál se rezdül kellemetlenül meg az arcizma. Nekem viszont remeg a jobbom, amin támaszkodom, így kénytelen vagyok eltávolodni arcától és térdemre ülni. Már harmadik ujjamat is bevenném a tágításba, amikor eréjesebben rámszól.

-Ne szórakozz már! – fenekét közelebb tolja, a már ismét merev tagomhoz.

______18 "vége", érdemes olvasni szerintem______

-Nyugi. Ha ennyire akarod, akkor segíts a gumival. – Számmal nyitom ki a kis alumínium zacskót, de ez egy hatalmas nagy hibának ígérkezik. – Csezd meg!

Kiugorva előle, a fürdőbe futva jön vissza belőlem minden, ami csak tud. Aggódja jön utánam és nyugtatólag simogatja a hátam, kérdezgetve, hogy mégis mi bajom van. Eltelik vagy öt perc mire már csak köhögök, és a mosdókagylóhoz sétálva kiöblítem a számat. Gyűlölöm ezt az epés ízt. Mikor már meg tudok szólalni mérgesen nézek rá.

-Hogy mi bajom? Rémlik valami olyasmi, hogy hányok a banántól? Mi a francnak van banán ízesítésű gumid? Balfasz!

-Azt hittem azok már elfogytak. Epres, sima és csokis kellene, hogy csak legyen.

-Mi a retekért kell ízesítettnek lennie? Fúh, most ezért kikapsz. – vigyorodok el gonoszul végigtekintve rajta, amiért hátrálni kezd. – Úgy-úgy, vissza szépen a szobába. – így is teszünk, majd az ágyra mutatok, ahova le is ül, de jelzem neki, hogy feküdjön csak le, én pedig leoltom a villanyt. Érzem, hogy fél. Mellé dőlök, kezeit lefogom magam mellett. – És most alvás.

-Kegyetlen vagy. – vinnyog néhány másodperc elteltével, ahogy realizálja, hogy mi a bünti. Nem lesz kielégülve, még saját maga által sem. Én kellően lelankadtam a banán ízének köszönhetően.

-Szép álmokat.

-Neked is. – bár a hangjából ítélve inkább kíván rémeseket.

Jöhet hideg, meleg :)