Szerintetek mi a világ egyik lehető legrosszabb érzése? Számomra a tehetetlenség. Beleőrülök. Se ötletem nincs, fáradt is vagyok, de az adrenalin is dolgozik bennem bőven, így képtelen vagyok pihenni is. A gondolataim már-már üresek, de mégis bántanak. Ebből az ürességből a csengő hangja ránt ki. Már épp állnék fel, de NamJoon beelőz. Ha már így felzavartak, ránézek a konyha falán ketyegő analóg órára. Hajnali 4 óra. Észre sem vettem, hogy így el ment az idő. Balra fordítom fejem, hogy ránézzek legidősebb társamra, aki az asztalra borulva, eltorzult arccal alszik.

-Sziasztok! - köszön halkan, egy elég ismerős, mély hang. Valamelyest nyugtatólag hat rám, JungKook apjának hangja. - Áthoztam Colly-t. Ejha, jó szarul festesz te is. - intézi hozzám szavait, amivel próbálná oldani a hangulatot, de nagyon nem jön össze neki, nem tudok úgy reagálni, mint ahogyan azt általában. Csak egyet biccentek, hogy vettem, de leszarom. 

-Hol az eb? - nézek körül, de sehol nem látom azt a bestiát.

-Nem jön be. - jelenti ki határozottan Nam. - Elég nagy a kert, legyen az elég neki. 

-Fiam merre? - mutatja a nem túl aggódó szülő álarcát, de mégis kiveszem tekintetéből, hogy ha nem vigyázunk rá, akkor nem a gyilkos fog minket megölni, hanem ő maga. Na igen, akármennyire is kemény, a családja a puha oldala. 

-Emeleten, Nam szobájában, Jiminnel. - adom a választ kérdésére. 

-Ajajj, remélem Jimin fog tudni járni. - kikerekedett szemekkel nézünk a férfira. Mivan? Értetlen fejünket látva elneveti magát. - Ne mondjátok, hogy nem tudjátok, hogy Kook meleg. Állandóan együtt lógtok, biztosan észrevehettétek már.

-Ácsi. Komolyan coming out-olt már otthon? Mi csak 2-3 napja tudjuk. - hápogva Nam dolgozza fel a tényeket.

-Nem kellett, mindig is tudtuk. Bár már egy ideje nem áradozik úgy, mint kicsiként. De hát nem az a lényeg, hogy kihez vonzódik, amíg nem bántja az illető, addig elfogadjuk és támogatjuk. Ha bárki összetöri, az nem éli túl. - lapogatja meg jobb oldalán szolgálati fegyverét. Egy sajnálkozó pillantást vetek Jin felé, aki már kótyagosan pislogva igyekszik felébredni, de látszik rajta, hogy fejben még nem teljesen van közöttünk. - Nyugi YoonGi, pontosan tudom, hogy kit fenyegetek. - értetlen pillantáomat egyből reagálja. - Nyomozó vagyok, élesebb a szemem, mint azt te gondolnád. 

-Akkor az ügy miért nem halad?

-Ki mondta, hogy nem? - fél szemöldökét felhúzva néz rám, mintha teljesen hülye lennék. Kezd felhúzni.

-Ne kelljen már fogóval kihúzni az összes szót. - hoppálé, Namot hamarabb felcseszte, mint engem. Diadalittasan elmosolyodik. Tetszik neki, hogy tudásfölényben van.

-A levélnek semmi köze nincsen ehhez. A csaj meg csak nagyzolásból írta, amit. Az autó már kőrözés alatt volt, amikor jelentettétek, meg is találtuk, de csak a tulaj nő ujjlenyomatait találtuk benne.

-Hogy a faszba vagy ilyen friss, ha ezek szerint te se aludtál? - már értem, hogy Kooknak honnan jön a hiperaktivitása.

-Tiszteletet fiam, és még nem fejeztem be. A módszerei alapján vagy egy másoló vagy az eredeti sorozatgyilkosról beszélünk. Nem régen került háziőrizetbe jó magaviselet miatt. Viszont, túl sok mindent tud rólatok, szóval biztosan nem egy emberről van szó, legalább kettő. A fiú akit láttatok lehet a másik, vagy egyike a segítői közül, ugyanis a férfi, Dong EunHyuk, egy testesebb, középmagas figura, 43 éves, 11 éve került be a börtönbe. Jelenleg ő a fő gyanúsítottunk és megfigyelés alatt tartjuk. Azonban fennáll a lehetősége annak, hogy egy utánzó, vagy valaki aki EunHyuk ellensége és rá akarja kenni a gyanút. És amit most elmondtam azt megtartjátok magatokban, mert szigorúan tilos lenne bármit is mondanom.

-De miért pont minket kell kinéznie magának? Persze nem azt mondom, hogy mást öljön meg, senkit nem kéne. - Jin végre magánál van és a tűzhelynél ügyköd valamit, miközben kifejti véleményét.

-Még nem tudjuk, de mindenképpen rá fogunk jönni. Addig is maradjatok együtt. Csak a fürdőbe mehettek egyedül és ott se zárjátok kulcsra az ajtót. Colly-hoz is kísérje mindig valaki Kookot amikor eteti. A nap folyamán még hozok kutyakaját, Nektek kell valami?

-Mindjárt nézem, kávé biztosan. - Jin, a háziasszony hozza a formáját. Ezt muszáj picit megmosolyognom. - Hát elég sok minden. Még tojás sincsen. 

-Nem akarok tojást látni. - ezen már fel is nevetek. Nem csodálom, Nam, nem csodálom. A többiek értetlenül vizslatnak minket, de egy legyintéssel elintézem és ezt egy vállvonással el is fogadják. Jin ír egy bevásárlólistát a szükséges dolgokról.

-De el tudunk ám menni mi is a boltba. 

-A házban maradtok. Bármi kell nekem, vagy a szüleiteknek szóltok. - itt keményen rámnéz az öreg, aki amúgy nem is annyira öreg, csak na, értitek. - YoonGi, ez rád is vonatkozik, ne kezdj magánakciókba.

-Miért kell mindenkinek hangoztatnia? - morgom bosszankodva hátravetett fejjel. - Értettem. - nincs erőm ellenkezni, ha valamit akarok, úgyis megteszem, bár most nem igazán van ilyesfajta tervem. Jin ment ki a szituációból, kezünkbe adva egy-egy csésze kávét.

-Mr. Jeon, a magáét nem ízesítettem még, hogyan kéri?

-Csak egy cukor vagy tabletta, ami van. - Bólintással veszi az adást, és bele is tesz egy kávéskanálnyi cukrot a férfi bögréjébe, amit már odaadott neki. - Köszönöm. Lehet, hogy most ez hülyén veszi ki magát, de örülök, hogy a fiamnak ilyen barátai vannak. Viszont a fenyegetés él.  - ugyan rám néz, de szavait Jinnek intézi. Ezt megmosolygom, és mind bólintunk. 

-Egyikünk sem tudná bántani a mi kis maknaenkat. Ha kell golyó elé is ugranánk érte. - bíztatólag mosolyog Jin.

-Az érzés kölcsönös. - Mind a lépcsó felé kapjuk fejünket, a hang forrására. - Szia, apa. - leérve lepacsizik öregével, és egy férfias ölelést követően, kiskutya szemekkel néz Hyungra. Véve a célzást már el is készíti a kávéját a legfiatalabbnak. 

-Jimin? - Nam.

-Alszik. Bocs, hogy befoglaltuk a szobát. 

-Nem probléma, de felmegyek hozzá. Még a végén ki tudja, hogy már megint mi fog történni. - Nyomja a bögrét Kook kezébe és már fel is szalad. Én is ezt terveztem, de így már mindegy. 

-Valószínűnek tartjuk, hogy Jint és YoonGit akarja utoljára tartogatni az elkövető, szóval valamelyikőtök mindig figyeljen a többiekre. Így most jó, de ennél tovább ne váljatok külön. Kook, itt van Colly. - ennyi kellett, a bögrét jóformán ledobva az asztalra, egy kevés fekete lötty az asztalra is került, már ki is fut a hátsó ajtón, a riasztóval sem törődve, hogy szeretet vadát egyből megdögönyözze.

-Hé! Jungkook, ez felelőtlen volt. - futok utána, a riasztót kinyomom, a 395664 kód segítségével, majd leülök a lépcsőre, hogy onnan tudjam felügyelni a gyereket és bestiáját. Bár nem számítottam rá, hogy ilyen hideg lesz. - Nam! Hozzad már ki a kabátomat! - kiabálok be neki, és készségesen teljesíti kérésemet, mellém ülve adja kezembe hű bőrdzsekimet. 

-Köszöntsd Suga bácsit is Picim. - erre rákapom a tekintetem az őrült módjára vigyorgó kilencedikesre, majd dögére, ami két ugrással előttem terem, jobb mancsát felfele tartva és fel-le mozgatja. Kell pár pillanat, mire feleszmélek, hogy mi is akarna ez lenni, mire a mellettem ülővel egyszerre röhögjük el magunkat. Odarakom a kezemet mancsa alá, amibe belehelyezi végtagját, majd megörülve és megőrülve nyaldossa végig a fejemet, közben ölembe mászva. 

-Jeon! Hívd vissza a ... pff.. pfúj! Dögödet! - üvöltök a kicsivel, a kutyát nem igen hatja meg a tiltakozásom, kapálózásom, ugyanúgy nyalogat, még a számba is bele. A többiek persze, jót mulatnak rajtam, Nam még képet is készített, ha jól hallottam. Bár, most az elsődleges, hogy valahogyan megszabaduljak ettől a veszedelemtől. Egy éles füttyszóra lemászik rólam, és visszamegy gazdájához. - Ezt hamarabb kellett volna. -törölgetem pólóm aljával a csupa nyálas fejemet és nyakamat, oldalra köpködve ki azt, ami oda jutott. NamJoon még mindig fetreng a röhögéstől mellettem. Egy gonosz vigyor kúszik számra. - Mivan édes, kérsz egy csókot? - nézek egyenesen a szemébe, Ő pedig lefagy egy pillanatra, majd felpattan, hogy még véletlenül se érhessem el. 

-Fogmosás után elfogadom. - kacsint egyet. 

-Akkor már csak a kutyától kaphatsz. - azzal hátat fordítok és bemegyek a fürdőbe, hogy megmoshassam arcomat és számat. Bátran merem otthagyni őket, ott a kutya és Kook apja is. Amennyire halkan tudom elvégzem, és egy almát felkapva a konyhából visszamegyek a többiekhez. Közben lecsekkoltam az időt, ami fél hatot jelzett. 

@tinaunicorn69 remélem veszed az adást. Amúgy meg, a számsor egy kis nyomravezető a sztoriba, hogy mi is lehet az inditék. Vélemények jöhetnek. 
!!!Nincs átolvasva!!!