Fáradtan érek haza. Az előbbi hányásom nagyon elgyengített. Ahogy benyitok az ajtón, Leo jön velem szembe. Amint meglátja az arcomat, aggodalmasan néz rám.

- Törpi, nagyon nem jó a színed, minden rendben?

- Igen, miután Mrs. Laney bokrába hánytam, szerinted minden rendben? - reagálok egy picit hevesebben, mint kéne. Tudom, hogy aggódik értem, de ez akkor is elég hülye kérdés.

- Oké, te kis mufurc! Gyere, készítettem gyümölcssalátát, egyél belőle - invitál be, miközben leveszi rólam a kabátot, és megfog, hogy ne essek fejre cipőlevevés közben. Hajajj, tényleg nagyon rámférne a mozgás.

✨

A gyümölcssaláta elfogyasztása után azonnal bealudtam. Leo karjaiban nem is megy másképp, hiszen teljes biztonságérzetet keltenek bennem. És én már ezek a karok nélkül nem szeretnék elaludni.

Reggel viszont nem az ébresztőórám kelt fel, hanem az ágyamnál lebzselő Judy.

- Ébredj, álomszuszék! Leo már lelépett, úgyhogy ketten vagyunk - mondja, és hozzámvág egy kis tasakot.

Nyöszörögve ülök fel, és veszem el a kis fehér papírt, amiből kihúzok valamit, amitől rögvest kimegy az álom a szememből.

- Ezt most miért hoztad ide? - nézek összezavarodva a barátnőmre.

Mielőtt válaszolna, megforgatja a szemeit.

- Ingerlékenyebb vagy, mint amúgy?

- Én világ életemben ingerlékeny voltam.

- De most szinte harapsz is.

- Nem tehetek róla, hogy gyakran felidegesítenek a hülyék - teszem karba a kezeim.

- Alvás?

- Mint a tej.

- Evészavarok?

- Ugyan! Egy nutricionistával beszélsz, kordában tudom tartani magam.

- Molly és Leo szerint megzabálod előlük a Nutellát - néz rám gyanakvóan Judy.

- Nem tehetek róla, hogy olyan finom.

- Igen, de te sosem vitted túlzásba a nassolást, most pedig egyszerre egy üveg... Nem is csoda, hogy kifulladsz, amíg felérsz hozzám.

- Szerinted kövér vagyok? - nézek könnyes szemekkel a barátnőmre. Ő elővesz egy kis füzetecskét, és az íroasztalhoz ülve jegyzetelni kezd.

- Ingerlékenység, kívánósság, túlzott érzékenység, elhízás... - motyogja magában, majd hirtelen néz rám. - Leo felhívott tegnap engem és Molly-t, hogy aggódik érted, mert kidobtad a taccsot.

- Nem hiszem el, hogy árulkodik - kezdek bömbölni, mint egy kisgyerek.

Értem én, hogy aggódnak értem, de valamiért mégsem tudom abbahagyni a sírást. Mintha a belsőm nem engedné. Olyan, mint a fulladozás. Te nem akarod, de a tested még azért sem hagyja abba.

- Mikor jött meg utoljára? - teszi fel nekem ezt a kérdést.

Megpróbáltam a szomorúságom ellenére visszagondolni az utolsó alkalomra, amikor tamponra volt szükségem, de nem ment. Ezért előkaptam a telefonomat, és megnyitottam a menszesznaptáramat. Az okos kis applikációm kicsit megbolondult.

- Eszerint utoljára 8 hete jött meg... Tehát már egy hónapja késik - akadok meg ezen a tényen.

Tányérméretűre nőnek a szemeim, és a barátnőm tekintetét keresen kétségbeesetten.

- Ne... - kezdek el bőgni.

- Naaaa, Nora-Bora, ne sírj már! - jön oda hozzám, és egy szoros ölelésbe von. - Megoldjuk, hidd el!

- De még csak 23 vagyok! Mit kezdek én egy gyerekkel? És ez egy friss kapcsolat! Nem hinném, hogy Leo mindenáron arra vágyik, hogy most apa legyen, hiszen a fénykorát éli, és mostanság nem igazán volt időnk egymásra - panaszkodok a legjobb barátnőmnek.

- Bármi történjék is, én mindig itt leszek neked.

- Mi lenne velem nélküled? - nézek rá kisírt szemekkel.

- Fogalmam nincs, de erre most nem kell gondolnunk. Inkább csináld meg a tesztet! - nyomja a kezembe a kiszsacskót, és szinte lelök az ágyról.

Veszem az adást, és elvonulok a fürdőbe. Gyorsan elolvasom a használati utasítást, majd el is végzem azt. Szerencsémre a húgyhólyagom mostanra időzített, és nem kell 2 liter vizet lenyomnom a torkomon.

Mindent úgy teszek, ahogy a kis papírka mondja, és kimegyek. A barátnőm fel-alá járkál az ajtó előtt, és amint meglátja, hogy nyitom az ajtót, odaszalad hozzám.

- Mit mond a teszt? Keresztanya leszek?

- Nyugi, még kell várni 5 percet. 5 idegtépő percet.

- Tudom, hogy elég vagyok neked, de most írt Molly, hogy 10 perc múlva nyithatom az ajtót neki - néz rám enyhén mosolyogva. Én viszont nem viszonzom ezt, úgyhogy folytatja: - Tudom, hogy anyukádnak valami különleges módon szeretted volna elmondani az első terhességedet, viszont ez most másképp lesz. Ő azért jön ide, hogy támogasson, mert tudja, hogy mennyire össze lehetsz törve.

- Oké - bólogatok szomorúan, és Judy-hoz bújok, ő meg rögtön megölel.

Úgy állunk percekig, amíg a telefonom időzítője meg nem szakítja ezt az idilli pillanatunkat.

- Itt az idő - motyogom savanyúan. - Nem akarod velem együtt megnézni?

- Dehogynem - mosolyog rám egy picit megveregetve a vállamat.

Most már mindketten bevonulunk a kis fürdőbe, és lassan közelítjük meg a fehér tesztet.

Ránézünk. Én a kezembe veszem a használati útmutatót, ami kimondja, hogy 2 csík pozitív, 1 csík negatív. Hát akárhogy nézem, ez egyértelműen pozitív.

- JÍÍÍÍÍÍÍÍ, KERESZTANYA LESZEK!!! - visít mellettem örömében ugrándozva Judy.

Én gyorsan a füleimre tapasztom a kezeimet, mielőtt megsüketülnék, de némán 2 könnycsepp kicsordul a szemeimből.

Ezek örömkönnyek.

Anya leszek.