"-Pár nap és otthon leszek. Addig nehogy megpróbálj nekem hősködni. Értve vagyok?-kérdezi mély rekedtes hangon.

-Igen.-mondja csalódottan, majd bontja a vonalat."

Már 1 nap eltelt a vérfarkasos incidens óta. Rebeca beszélt a fiúkkal és Bobbyval, aki megtiltotta hogy "hősködjön". Castielt és Crowleyt a legutóbbi találkozásunk óta nem látták, de lehet ez nem is baj. Van így is elég baja per pillanat.

-Minden rendben?-jön egy női hang a háta mögül.

-Igen, csak..... Hosszú idő óta először érzem magam tehetetlennek azt hiszem.-húzza el a száját.

-Szóval nem vagy az. Csak annak érzed magad.-fogja meg a vállát Natasha.

-Igen, lehetséges. Viszont megtiltották hogy "hősködjek".-mutat idézőjeleket.-Szóval nem csinálhatok mást mint hogy ülök a fenekemen és esetleg a könyveket nyálazom át megoldást keresve.

-De legalább az is valami.-húzódik együttérző mosoly ajkára.

Este 6 óra van, csend és nyugalom. Már ha Stark és Steve veszekedése nem menne a többiek agyára. Eddig nem különösebben érdekelt senkit, de már kezdi nagyon idegesíteni őket.

-Na jó, itt lett elegem!-szólal meg hangosan Beca, majd feláll a
kanapéról.-Hagyjátok abba! Nem hiszem el hogy nem unjátok. Olyanok vagytok mint az ovisok. Felnőtt férfiak vagytok. Komolyan mondom az eszem megáll.-mindenki csak hallgat. Eddig még nem nagyon bukott ki a lány. Lehet itt volt az ideje. A milliárdos hitetlenkedve nézett rá, közben Steve még mindig nagyon dühös volt de próbált meg nyugodni.

-Kikérem magamnak. Nem vagyok
ovis.-nézett rá mérgesen Tony. Rebeca csak meg forgatta a szemét.

-Sajnálom.-szólalt meg Steve, majd bűnbánóan nézett a lány szemeibe.

-Csak......hagyjátok abba.-megye fel a szobájába egy újabb könyvért.

Egészen biztos benne hogy megint nem fog találni semmi használhatót, de azért egy próbát megér. Mikor már a sokadik könyvet nézte át feladta. Lerakta maga mellé a különböző mitológiai lényekről szóló kötetet, majd a könyvespolcára pillantott. A könyvek össze vissza a papírok szanaszét. Kész káosz. Az íróasztal egy fokkal jobban nézett ki. Ott legalább rend volt, hiába a sok régi irat és könyv. Egy mélyről jövő sóhajtás kíséretében fel állt ülő helyzetből, majd elindult a polchoz, hogy egy kis rendet varázsoljon rajta. Minden könyvet leszedett a polcról és kis stócokba rakta a földre. Tartalom szerint kezdte vissza rakni az összes kötetet ami nem kevés időt vett igénybe. Mikor már az utolsó pár könyvet tette fel a polcra kicsit megszédült, ezért meg kellett támaszkodnia a szekrényben. A padlót nézte közben mélyeket lélegzett. A parkettán egy oda nem illő tényezőt vett észre.

Egy vér csepp volt az ami szemet szúrt. Csak nézte, nem bírta elképzelni hogyan került oda, majd még egy csepp le hullott a földre. Ezt szépen lassan követte a többi. Óvatosan az orrához nyúlt, majd elvette a kezét. Véres volt. Kicsit megijedt. Hirtelen kapta fel a fejét, hogy majd eltaláljon a fürdőbe, de ahogy tett egy lépést a lábai össze csuklottak és elterült a földön. Homályosan látott mindent, próbált felülni, több kevesebb sikerrel. Annyira el volt azzal foglalva hogy felkeljen a padlóról, hogy észre sem vette mikor valaki leguggolt mellé. Mikor az illető maga felé fordította a fejét kicsit megijedt. Mikor realizálta hogy ki van mellette valamennyire megnyugodott.

-Mi történt?-kérdezte, miközben fel segítette a földről és leültette az ágyra.