-Lady Rebeca. Ki volt az a másik 2 férfi? Akik itt voltak mikor megérkeztünk.-kérdezte Thor, ezzel kimentve Steve-et a válaszadás alól.

-A testvéreim. Sam és Dean Winchester.-adja az egyszerű választ.-Meg Castiel is az.

-De..... Ezt hogy? Hiszen te Irinoj vagy ők meg Winchesterek.-értetlenkedik Clint.-Ráadásul Tony még csak nem is említette.

-Nem is mondtad hogy vannak testvéreid.-néz az lányra Steve.

-Akkor nem voltak. Miután eljöttem, azóta vannak.-von vállat.

-Ennek semmi értelme.-szólal fel Stark.

-A család nem ér véget a vérrel.-feleli Beca.

-Hát ha te mondod.-néz rá Tony.

-Elég későre jár. Szerintem tegyük el magunkat holnapra.-áll fel Natasha a kanapéról, majd nyújtózik egyet és elindul az emeletre.

-Igen, lehet tanácsos lenne.-mondja Tony. Ezzel mindenki elindult az emeletre. Kivéve Steve-et.

-Baj van?

-Csak aggódom érted.-lép közelebb Rebecahoz.

-Pedig nincs miért. Jól vagyok.-mosolyodik el és a férfi vállára simít.-Még mindig olyan magas vagy.-nevet fel halkan.

-Te vagy kicsi.-mosolyodik el.

-Nem vagyok kicsi. A méretem pont ideális.-mondja durcásan mire mind a ketten fel nevettek. Hirtelen felindulásból átölelte Steve-et mire kicsit meglepődött de ő is átölelte.-Hiányoztál.-motyogja a mellkasába.

-Te is nekem.-temeti arcát a lány hajába.-Sajnálom hogy ilyen helyzetbe hoztalak.-ölelte jobban magához.

-Ne kérj bocsánatot. Tudod hogy szívesen segítek és nyugodtan jöhetsz akár a barátaiddal vagy egyedül. Csak még fura hogy ilyen népsűrűség van
itt.-mosolyodik el.-De majd megszokom. Attól félek hogy valakinek baja esik miattam.-ez a gondolat egyből elvette a lány kedvét amit Steve is észre vett.

-Nem kell minket félteni.-mosolyodik el, majd nyom egy puszit Beca halántékára..

-Nekem még van egy kis dolgom, de te menj nyugodtan aludni.-néz rá.-De persze ha nem vagy álmos nem muszáj, nem zavarsz csak....-habog össze vissza amivel mosolygásra készteti az őt ölelő férfit.

-Akkor ha nem baj maradok.-néz rá, majd elengedi. Rebeca kihozott a konyhából egy széket, meg festéket vett elő és ki javította a csapdán azt a kis "sérülést".-Még mindig nem értem miért csinálod ezt.-szólal meg halkan Steve mire a lány sóhajt egyet.-Tudom, tudom nem könnyű abba hagyni de akkor is. Féltelek Rebeca.-sétál mellé és a derekánál megfogva óvatosan le emelte a székről.

-Nem kell féltened. Tudok magamra vigyázni.-mosolyodik el.

-Azért jelentél meg kb 2 éve a lakásomon úgy hogy konkrétan alig éltél.-mondja komoran.

-Az akkor volt. Mostanság nem szoktam fél holtan járkálni.-kuncog.

-Ez nem vicces.-koppint az orrára.

-De az.-nevet fel. Kezét a szája elé kapta, hogy a többiek nehogy fel keljenek.

-Egyáltalán nem az.-néz rá csúnyán mire abba hagyja a nevetést. Kinyújtja a nyelvét, mire a szőke hajú el mosolyodik és ad egy puszit a lány homlokára.

-Mennyi az idő?

-Negyed egy.

-Jól el ment az idő.-állapítja
meg.-Egy film?-néz Stevere.

-Csak most valami értelmes filmet válassz.-indul el a kanapé felé.

-Ez szar film volt.-szólal meg Beca miután vége lett a filmnek.

-Ebben egyet értünk.-bólogat a mellette ülő férfi.

-Viszont ma már nem lesz alvás. Szóóóval kérsz kávét?-kérdezi miközben fel áll a kanapéról és nyújtózik egyet.

-Jobb lenne inkább aludnod egyet, nem?-kel fel az ülő alkalmatosságról Steve is.

-Jó ez így. Akkor már megnézem a napfelkeltét.-indul el a konyhába ahova Steve is követi. Míg Rebeca főzi a kávét, a férfi addig csak ül az asztalnál és nézi őt. Meg sem kell fordulnom hogy tudjam hogy figyel. A tekintete szinte lyukat éget a másik hátába. Miután lefőtt a kávé ki töltötte 2 pohárba, az egyiket oda adta Stevenek, majd leült vele szembe.

-Tudod azért meglátogathattál volna. Csak néha napján.-húzódik szomorú mosoly az arcára.

-Akartam is menni, csak valahogy sosem jött össze.-húzzza el a
száját.-Ahányszor menni akartam sosem volt biztonságos.

-Ezt hogy érted?-húzza fel az egyik szemöldökét.

-A démonok nagyon rám voltak szállva, sőt még most is. Attól féltem ha meglátogatlak veszélybe
sodorlak.-hajtja le a fejét és a bögréjét kezdte piszkálni.

-Miattam nem kellett volna aggódnod. Tudod hogy megoldottuk volna.-foga meg a lány kezét és picit meg is szorított, mire a másik ránézett.

-Gyere, mindjárt felkel a nap. Azt látnod kell. Nagyon szép. -áll fel. Egyik kezében a kávéja van, a másikkal meg Steve kezét fogva ki húzta az udvarra. Odakint nemes egyszerűséggel leült a kissé vizes fűbe.

-Fel fogsz fázni.-néz rá. Ideje sem volt reagálni, megfogta a lányt, majd át emelte az ölébe amin nem kis meglepetést okozott neki. Csendben ültek egy jó darabig, aztán Steve a fejét a az ölében ülő vállára hajtotta. Ahogy kifújta a meleg levegőt Beca egész teste libabőrös lett.-Fázol?-kérdezi a fülébe suttogva.

-N-nem.-mondja bizonytalanul. Érzi a bőrén hogy el mosolyodik. Lassan kezdett feljönni a nap.-Olyan gyönyörű.-szól halkan.

-Igen, tényleg.-öleli át hátulról.-Meg persze a napfelkelte is szép.-mondja mosolyogva. Bele telt pár másodpercbe hogy felfogja mit is mondott a férfi.

-M-mi?-kérdezi zavarodottan, majd hátra fordította a fejét, hogy lássa az arcát. Steve csak nézte őt, élvezte hogy össze zavarta a lányt. Kicsit előre hajolt így az orruk össze ért. Rebeca arca olyan piros volt mint egy érett paradicsom. A férfi tekintete Beca szeme és ajka között cikázott. Már majdnem össze ért az ajkuk.

-Jó reggelt. Mit csináltok ti a fűben?-a hang hallatára gyorsan elhúzódtak egymástól.

-Neked is jó reggelt.-mondja zavartan Steve és feláll a földről, majd a lányt is magával húzta.