2.rész
-Szóval ha jól értem azt akarod mondani hogy, csak azért mert nem adta át Stark a páncéljait a kormánynak, bűnözőknek lettetek beállítva?-kérdezte Rebeca, közben értetlenül húzta össze a szemöldökét.
- Hát lényegében, röviden tömören....Ja ez a szitu.-mondta az egyik barna hajú férfi.
-Óóó... Becky nem is mondtad hogy csináltál nekem pitét.-jött ki mosolyogva Dean a konyhából.
- Hányszor mondtam már neked hogy ne menj a konyhába? Ha nem főzni akarsz akkor ne tetted be oda a lábadat. Erősen kétlem hogy te jelen pillanatban főzni szerettél volna valamit.-mondta gúnyosan a lány. Sam csak a fejét csóválta, majd megfogta a testvérét és kihúzta a házból egy köszönés kíséretében.
-Miért ver engem az Isten?-tette fel a költői kérdést, közben az orrnyergét masszírozta.
-Megtudhatnánk a titokzatos vendéglátónk nevét esetleg?-kérdezi egy szőke hosszú hajú, kigyúrt férfi.
-Tényleg, hova lett a modorom? Rebeca Irinoj vagyok.-nézett a társaságra.
-Thor vagyok, Odin fia.-mosolyodik el a szőke férfi.
-Szóval akkor te egy Isten féleség vagy?-méri végig kíváncsi, egyben kétkedő tekintettel. Legutóbb mikor egy hasonló Istennel, pontosabbal Istenekkel találkozott, fel akarták áldozni.
-A mennydörgés Istene, szolgálatára.-húzódik pajkos mosoly az arcára.
-Ne most udvarolj Tarzan.-szól oda neki a napszemüveges fickó.-Tony Stark milliárdos, zseni, playboy és emberbarát.-vigyorodik el, majd leveszi a napszemüvegét. -Már biztosan hallott rólam.
-Nem kifejezetten.-rázza meg a fejét. Tony csak döbbenten bámul rá, mire a többiek el nevetik magukat.
-Bruce Banner vagyok.-mosolyodik el szerényen egy barnás fekete hajú férfi.
-Magáról már hallottam, és a.....-kezdett volna bele, de Bruce félbeszakította.
-A másik fickóról, Hulkról. Ugye?-mondja kínosan.
-Igen.-halvány mosoly jelent meg Rebeca ajkain mire, a férfi is el mosolyodott.
-Mi az hogy róla már hallott, de rólam még nem?-hitetlenkedik Tony.
-Köszönjük Tony, elég lesz.-szólal meg a Steve mellett álló
férfi.-Clint Barton.-biccent felém.
-Natasha Romanoff.-a vörös hajú nő is elintézte egy biccentéssel.
-Azt azért megtudhatnánk hogy honnan ismerik egymást a kapitánnyal?-szólal meg hirtelen Stark. Steve és én egymásra pillantunk, mire alig láthatóan megrázom a fejem.-Tudom már!-kiált fel Tony mire egy pillanatra az összes szín kifut a lány arcából.-Kavartak? Vagy volt valami komolyabb is talán?-húzódik kaján vigyor ajkaira. Erre a kérdésre Beca egyből megkönnyebbül.
-Ja persze. Van egy eltitkolt közös gyermekük is.-gúnyolódik, mire a zseni csak fehorkantott.
-De most komolyan. Honnan ismerik egymást?-kérdezi Clint.
-Egyszer még pár éve megmentette az életemet.-sóhajt fel.-Sokat köszönhetek neki, amit nem tudom hogy fogok tudni viszonozni.-néz Stevere.
-Most tetted meg azzal hogy itt lehetünk.-mosolyodott el halványan.
-Oké, és mi volt az a sok fegyver az asztalon?-szakította meg a csendet Thor.
-A munkámhoz kellenek.-nyökögte a lány, mire a kapitány fel horkantott.
-Azt mondtad abba hagyod.
-Ezt nem lehet egyik napról a másikra csak úgy ott hagyni.-morogja.-Ömm 3 vendég szobám van, az egyik francia ágyas a másik kettőben, van 2-2 egyszemélyes. Ezt inkább magukra hagyom hogy ki hol alszik. Végszükség esetén valaki tud aludni még a kanapén. A szobákhoz van külön fürdő, érezzék magukat otthon. Nyugodtan pakolják ki a holmijukat. A szobák az emeleten vannak, az utolsó az enyém. Ha végeztek jöjjenek a konyhába, addig megterítek.-hadarta el, majd mindenki elindult a dolgára. Miközben Rebeca megterített, beszélt Sammel. Van egy új ügyük amihez kellene még egy ember, de Bobby nem tud most menni és neki kéne beugrania helyette.
"-Ne haragudj de nem lehet. Milyen már az hogy elmegyek kb 2 hétre és itt hagyom őket, úgy hogy nem tudnák magukat megvédeni?-kérdezi idegesen. Hirtelen torok köszörülés jön a háta mögül így
megfordul. Mindenki ott állt a konyha ajtóban.-Most le teszem. Majd még beszélünk. Legyetek
óvatosak.-azzal bontotta is a vonalat."
-Nem tudunk magunkra vigyázni?-húzza fel a szemöldökét Clint.
-Nem. Egy ilyen esetben sajnos nem.-mondta, majd az asztalra tette az ételt.-Fűszeres csirkemell zöldség körettel, remélem szeretik.-mosolyodik el.
-Igazán nem kellett volna.-mondja Steve.
-Ugyan. Végre használtba vehettem a konyhát.
-Nem szokott főzni?-húzza fel a szemöldökét a vörös hajú nő.
-Keveset tartózkodom itthon.-feleli.-Egyenek annyit amennyi jól esik. Nekem van egy kis dolgom.-azzal ki is ment a konyhából, majd a házból is. Kinyitotta a kocsi csomagtartóját és kiemelt belőle egy nagy táskát.
-Ugye nem hulla van benne?-jön a hang a bejárat felől. A hang irányába kapta a fejét. Tony állt az ajtóban.
-Nem férne bele. Max
darabokban.-viccelődik, mire a férfi el mosolyodik.-Amúgy azt az izét nem lehetne eltüntetni vagy máshova le parkolni?-bökött a repülőszerűség felé.
-Majd Natasha és Clint elintézik.
-Nem azért, engem különösebben nem zavar. Csak hát tudja akik erre jönnek.-vakarta meg a tarkóját.
-Persze, ez érthető.-bólogat. Ismerős motorzúgás csapta meg a lány fülét, így felemelte a táskát és megfordult.
-Épp ideje volt.-nézett szúrósan a kocsiból kiszálló 2 személyre.
-Bocsi, feltartottak.-szólal meg Sam.
-Itt mindenki ilyen régi autókkal járkál?-jön közelebb Tony.
-Próbáljuk kerülni a feltűnést.-löki oda Dean félvállról.-Ne is hallgass rá Baby, nem vagy régi.-mondja a kocsijának, mire Tony értetlen arccal bámul. Hirtelen Steve jelenik meg mellettünk.
-Dean kérlek ne beszélj a
kocsidhoz.-sóhajt fel Beca, mire egy szemforgatást kap válaszul.
-Hagyd rá. Tudod milyen.-nevet fel Sam.
-Akkor csak ezek kellenek igaz?-néz a testvérpárra.
-Igen, azt hiszem.-mondta Dean, de egy pillanatra elgondolkodott.-Nem, kéne még a késed.-vakarja meg a tarkóját.
-Hol a tiétek? Ugye nem hagyjátok
el?-kérdezi idegesen.
-Valahol majd előkerül.-von vállat nemtörődöm stílusban az időseb Winchester.
-Ja, majd az a démon kurva vissza hozza.-mondja gúnyosan a lány.
-Démon?-jön egy női hang a hátuk mögül.
-Szívás Becky. Mi megyünk, Ohio messze van.-vigyorgott Dean.
-Akkor nem kell a kés?-emeli fel az egyik szemöldökét.
-Nem, majd az a "démon kurva vissza hozza".-idézte szavait Sammy. Beültek az Impalába majd elhajtottak.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro