Steve a földön feküdt egy hatalmas sebbel az oldalán amiből ömlött a vér, Bruce pár méterrel arrébb elkezdett zöldülni és valószínűleg nem azért mert hányingere van. Hulk jóvoltából egy hatalmas üvöltés rázta meg az erdőt és környékét. Megfordult és berohant a fák közé mire Natasha utána szalad. Rebeca csak állt és nézte Stevet, aztán valami kapcsolt benne és oda futott hozzá.

-Steve, Steve figyelj rám, oké?-letérdelt mellé és a fejét az ölébe fektette miközben az egyik kezét a sebére szorította.-Nem lesz semmi baj. Minden rendben lesz.-Tony is oda ment, de nem csinált semmit. Nem is tudott volna. Ha mentőt hívnak akkor lebuknak, de ha nem hívnak akkor Steve meghal.-Istenem, Tony mit csináljunk?-nézett fel rá mire a férfi csak lemondóan megrázta a fejét. A lány könnyeit nyeldeste vissza miközben próbált megoldást találni. Steve fejét a földre tette ő pedig felállt a talajról és befutott a házba. Tál, gyertya és a többi növény amire szüksége lesz, meg egy kés. Mindent a tálba tett és a gyertyákat is meggyújtotta, majd elkezdte mondani az igézetet, közben a késsel megvágta a kezét és pár cseppet a tálba csepegtetett. A tál tartalma fellángolt, a gyertyák is nagyobb lángra kaptak, majd minden kialudt. Semmi. Se Castiel, se Gabriel. Ki futott a házból hátha ott van valamelyikük, de semmi. Csak Steve és Tony voltak ott, Clint valószínűleg Nat után mehetett.

-Rebeca, nem tudunk tenni semmit.-nézett rá Stark.

-Nem, az nem lehet.-ment oda ő is.-Castiel! Gabriel!-kiabált miközben leült Steve mellé.-Kérlek. Valaki. Szükségem van rátok.-elcsuklott a hangja, Steve mellkasára hajtotta a fejét. Még érezte ahogy lassan emelkedik a mellkasa, aztán süllyed. Hallotta ahogy egyre lassabb ütemet ver a szíve.-Kérlek. Akárki.- egy idő után egy halk női hang csapta meg a fülét. "Még nem késő. Meg tudod menteni. Nem csak elvenni tudsz, hanem adni is." Mi? Adni? Értetlenül ült egy darabig, aztán beugrott. Az erőmmel eddig csak elvenni tudtam, de mi van, ha életerőt is tudok adni? A kezeit Steve mellkasára helyezte, majd koncentrált. A keze kéken kezdett világítani, ahogy Stevenek a mellkasa és a sebe is. Fájdalmat érzett az oldalán mire össze szorította a fogait. Érezte a keze alatt, ahogy egyre egyenletesebb Steve szívekének dobbanása, ezért elvette onnan a kezét és kimerülten terült el mellette a földön.

-Rebeca, mi volt ez? Jól vagy?-Tony sietett mellé és ülő helyzetbe húzta. Fájdalmasan ordított fel, és húzódott arrébb. Tony nagy szemekkel nézett rá miközben az oldalához nyúlt.-Te vérzel.

-Igen, ez ezzel jár.-felelte nehezen.-Tony, fejezd be az utolsó rúnát.-több sem kellett, Stark már ott sem volt. Rebeca kimerülten hanyatlott vissza a földre, közben a mellette fekvő férfi keze után nyúlt. Steve mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, ami megnyugtatta a lányt. Már az ,ájulás határán táncolt mikor Stark vissza tért.

-El kell látni a sebedet.-a lány reagálni sem tudott, az agya át adta magát a sötétségnek, mely nyugtatóan ölelte körbe.

Clint és Natasha nehezen akadtak Hulk nyomára, de utána kellett nagyából 2 óra, mire az orosz nő képes volt lenyugtatni a zöld hegyomlást. Ahogy Burce vissza változott, nagyon zavart volt, semmit nem értett. Mire vissza értek a házhoz, a két ügynök felvilágosította a férfit, hogy mi is történt, ám mikor meglátták Starkot és a két földön fekvőt még az ütő is megállt bennük.

-Stark, mi történt?-Clint tért először magához a sokkból.

-Rogers majdnem meghalt az oldalán levő seb miatt, aztán Rebeca valahogy megmentette.-mondta frusztráltan. Nem vallotta volna be senkinek, de a lány a szívéhez nőtt. Húga ként tekintett rá, még a nagy kor különbséget is elnézve.

-Mutáns?-húzta össze kérdőn a szemöldökét Nat.

-Nagyon úgy tűnik.-sóhajtott a zseni.

Bruce ellátta a lány sérülését, és csak reménykedni tudtak, hogy életben marad. Steve pár óra elteltével tért csak magához az egyik szobában. Mikor kitisztult a tudata, és felfogta hol is van, egyből a lányt kezdte keresni a tekintetével, de nem találta. Már állt volna fel az ágyból, mikor kinyílt az ajtó és Natasha lépett be.

-Ágyban kell maradnod Steve.-szólt rá a nő.

-Hol van Rebeca?-kérdezte aggódva.-Mi történt?

-Egy másik szobában. Elég csúnya sebet kapott. Reménykedünk hogy megmarad.

-Ezt hogy érted?-kérdezte ingerülten.

-A sérülése elég komoly. Brucenak össze kellett varrnia, és elég sok vért vesztett.-Steve hirtelen felállt az ágyról és az ajtóhoz indult, de az orosz nő vissza tartotta.-Pihenned kell!

-Nem, így nem fogok!-makacskodott a férfi.-Kérlek Natasha.-nézett a nőre könyörgő tekintettel, mire az csak elállt az útjából.

-A szomszéd szobában van.-felelte, mire a szőke már ott sem volt. Egy darabig hezitált, majd benyitott. Rebeca az ágyon feküdt betakarva. Mintha csak aludna, de Rogers tudta, nagyon jól tudta, hogy a lány nem alszik. Lassan az ágyhoz sétált, majd leült a lány mellé és megfogta a kezét. Érezte magán a fáradtságot, de egy darabig még azt hajtogatta magában, hogy nem fog aludni, végül a fáradtság győzött. Megkerülte az ágyat, és óvatosan lefeküdt a lány mellé. Percekig csak nézte az arcát, végül betakarózott ő is, és magához ölelte a törékeny testet. Ahogy átkarolta Rebeca derekát, érezte a vastag kötést. Fájdalmasan szorult össze a szíve, hogy ez miatta van. Valami befészkelte magát Steve agyába. Én sérültem meg, nem ő...... Akkor mégis hogy lehet az, hogy ő fekszik eszméletlenül és nem én? Ennyire azért nem gyors a férfi regenerációja.

-Mit titkolsz előlem?-kérdezte fáradtan, persze választ nem is várt, így inkább ő is elaludt.

-Kicsit kutakodtam a S.H.I.E.L.D. adatbázisában. Mármint abban is ami a H.Y.D.R.A.-hoz tartozott. nem fogjátok elhinni mit találtam.-szólt Stark, majd egy hologramos kijelző jelent meg, rajta egy adatlappal.

-Mi a jó élet?-döbbent le Barton ahogy közelebb ment ő is.

-Ennek így semmi értelme. Akkor miért segít nekünk?-kérdezte Bruce.

-Valószínűleg ez a feladata.-szólt Natasha.

-Biztos van valami jó magyarázata erre.-húzta el a száját Tony, majd eltüntette a hologramot.

Eltelt 2 nap a wendigo támadást követően. Rebeca még mindig nem ébredt fel, egészen ma hajnalig.

Hajnal fél 4 körül járt az idő, mikor a lány elkezdte pilláit nyitogatni. Kellett néhány perc, mire a látása kitisztult és fel tudta idézni a történteket. Az oldalába fájdalom nyilallt mire felmordult. A hátára akart fordulni, de a mozdulat közben valaminek neki ütközött. Először azt hitte, hogy a fal az, de egyből elvetette ezt a gondolatot, ugyanis aminek nekiütközött, meleg volt és puhább. Hátra pillantott, már amennyire tudott, és Steve alvó alakjával találkozott. A férfi békésen aludt, miközben magához ölelte a lányt. Rebeca nem szerette volna felébreszteni a férfit, de olyan szárazságot érzett a szájában, hogy úgy érezte ha nem kap azonnal vizet, megfullad. Nagy óvatossággal emelte le Steve kezét a derekáról, majd kihúzódott az ágy szélére, közben az alvó szőkét leste, mikor kel fel egy rossz mozdulatára, de ez hála az égnek nem következett be. Mikor felállt az ágyról, az oldala szúrni kezdett. Lassan felhúzta az atléta alját, majd szemügyre vette a precíz kötést. Itt vannak Deanék? Aztán gondolatban fejbe csapta magát. Biztos Bruce volt. Lassan elindult az ajtó felé, minden padlóreccsenésnél az ágyban fekvőre pillantott, hogy alszik-e még. Rebeca büszke volt magára, hogy úgy jutott ki a szobából, hogy Steve nem kelt fel rá. Szép lassan kisétált a konyhába, hogy igyon egy kávét, de ahogy meglátta a nappaliban alvó Bartont, egyből elvetette ezt az ötletet. Az ajtó hirtelen kinyílt, mire ijedten kapta oda a fejét. Stark lépett be a házba, majd meglepetten nézett a vele szemben álló lányra.

-Nem kellett volna kikelned az ágyból.-szólalt meg Tony.

-Szomjas voltam és nem akartam felkölteni Stevet.-rántott vállat a lány.

-Ülj le.-biccentett a zseni a fotel felé. Míg a lány leült, addig a férfi töltött egy pohárba vizet és át adta Rebecanak.-Hogy érzed magad?-kérdezte Stark, közben nekidőlt a pultnak.

-Nem tudom.-felelte, majd belekortyolt a vizébe.-Vagyis, fáj az oldalam, meg fáradt vagyok. De igazából ezek szinte minden naposak.-rántott vállat.

-Steve nagyon ki volt.-mondta csendesen a férfi.-Szinte el se mozdult mellőled. Csoda hogy nem kelt fel mikor kijöttél.-nézett a lány szemeibe.

-Ti hogy vagyok?-kérdezte a lány.

-Ez kicsit mindenkit megviselt, főleg Bannert és Stevet.-húzta el a száját Tony.-De most már úgy ahogy jól van mindenki.-Beca csak bólintott, majd a férfi felé nyújtotta a mostmár üres poharat.

-Újra töltenéd?

-Woaw te tudsz kérni is?-játszotta Stark a meglepett miközben elvette a poharat, engedett bele vizet, és vissza adta a lánynak.

-Igen, csak nem szoktam. Az én világomban annak nincs helye.-motyogta, majd megint nagyot kortyolt a vízből. Stark valamit nagyon pötyögött a telefonján, majd egy hologram ismét kivetítette azt az adatlapot, amit pár napja a csapattársainak is mutatott. Mikor Rebeca meglátta félre nyelte a vizet, és erős köhögésbe kezdett.

-Azt hiszem van mit mesélned.-mondta a férfi.

-Honnan szerezted?

-Feltörtem a H.Y.D.R.A. vagyis a S.H.I.E.L.D. adatbázisát és onnan.-Beca csak bólintott hogy felfogta, majd gondolkodni kezdett. Mit rontottam el? Gondosan ügyeltem arra, hogy a múltam ne tudódjon ki. Szépen hátrahagytam mindent, erre jönnek ezek, és felborítanak mindent! Innen már boldogulnak.-Reb~

-Nem volt hozzá jogod.-szólt halkan, pedig olyan vihar tombolt benne, hogy attól félt, ismét megtörténik az, ami pár évvel ezelőtt.-Segítettem. A kisujjam nyújtottam, de ti kitéptétek a karom. Innen már egyedül is boldogultok.-mondta dühösen, majd sebesen felállt a fotelből, és nem foglalkozva a fájó oldalával, vissza ment a szobába és az oda bevitt cuccát felkapva kiment a házból. Az egész házat felverte ezzel, de nem érdekelte. Mikor a lány berontott a szobába, felverte az alvó szőkét, aki úgy ült fel az ágyban mintha megégették volna. Kissé kómásan nézett Rebeca után, és csak akkor fogta fel mi történt,, miután a bejárati ajtó is csapódott. Tompa kiabálás hallatszódott kintről.

-Megmutattam neki azt az adatlapot, utána azt mondta hogy innen már egyedül is boldogulunk.

-Milyen adatlapról beszélsz Stark?-kérdezte Steve. Ő nem tudott erről. Hogyan is tudott volna? Végig a lánnyal volt. Tony megint csak kivetítette az adatlapot, így Steve közelebb lépett. Többször is átfutotta a sorokat, de nem tűnt meglepettnek, amit az orosz nő szóvá is tett.

-Te tudtad, igaz?-nézett rá, mire mindenki Rogersre nézett.

-Én mentettem ki arról a bázisról.