Már 1 hét telt el mióta Bobbyt eltemették és a helyzet egyre rosszabb. A srácokat a virrasztás óta nem nagyon látták, így Rebeca nem nagyon tudott kire támaszkodni. Cas és Gabe eltűntek, Steveet meg nem akarja ezzel terhelni így inkább csak úgy tett mintha jól lenne. Persze ennek is meg lett a böjtje. Teljesen befordult, alig evett, nem ment ki a szobájából és temérdek mennyiségű alkoholt fogyasztott el. Csoda hogy még életben van. Steve ma unhatta meg a lány önsanyargatását, ugyanis olyan délután 1 óra körül konkrétan ajtóstól ment be a szobába.

-Na jó Rebeca, ez nem mehet így tovább.-mondta miközben belépett az ajtón, de egyből meg is torpant.-Te jó Isten! Rebeca olyan a szobád mint egy kocsma. Legalábbis a szaga nagyon hasonlít rá.-kihúzza a sötétítőt majd kinyitja az ablakot hogy egy kis friss levegő jusson a helyiségbe.-Gyere ki egy kicsit. Kérlek.-még csak rá sem nézett, nem érdekelte. Hirtelen felindulásból felkapta a lányt az ölébe és úgy vitte le.

-Tegyél le Steve! Hallod? Tegyél le most azonnal!-kiáltozott miközben vergődött a kezében, de mind hiába, nem eresztette el csak mikor lerakta a kanapéra Tony mellé.

-Jé te még élsz? Azt hittem meghaltál alkohol mérgezésben.-nézett rá a zseni szórakozottan, de a vigyor egyből eltűnt az arcáról miután végig mérte az állapotom.-Szarul nézel ki.-állapította meg.

-Te sem vagy szebb.-egy unott pillantással jutalmazta.-Asszem megyek és lefürdök. Olyan szagom van mint egy lepukkant bárnak. Pia és cigi egyvelege.-morogja, majd megindul a fürdő felé.

-Aztán nehogy eret vágj!-Stark ma nagyon humoros kedvében van, de a csattanásból ítélve, valaki lekevert neki egy nyakast. Leöltözött, közben megnyitotta a vizet. Ahogy beállt alá és végig perzselte a bőrét, jóleső érzés cikázott végig rajta. Teljesen frissnek érezte magát miután kimászott a víz alól.

-Basszus, nem hoztam ruhát. Esküszöm fejbe lövöm magam.-ahogy magában mérgelődött, magára tekerte a törülközőjét és miután megbizonyosodott róla hogy senki nincs a közelben, átment a szobájába hogy keressen valami göncöt.-Melegítő merre vagy?-kérdezte miközben feltúrta az egész szekrényt. Végül csak meg lett a keresett ruhadarab. Még kivett egy felsőt ami nem tudja hogy került hozzá, nem az övé volt.-Ha neked jó, akkor nekem is.-vállat vont, majd magára kapta azt is. Lebattyogott a lépcsőn és levágta magát Stark mellé.

-Na most már hasonlítasz egy emberre.

-Kösz seggfejkém.-nézett rá vigyorogva mire teljesen megilletődött.

-Hogy mit mondtál?

-Na mi van, már süket is vagy?- jól esett a lánynak hogy tudott vele kötekedni. Már nyitotta a száját hogy vissza szóljon, de megjelent Steve és Natasha.

-Fejezzétek be most.-korholta le őket a szőke.

-Az nem egy férfi póló?-kérdezte Nat hirtelen, mire a másik kettő személy a felsőre nézett.

-De az.-von vállat.-Csak jó lenne tudni honnan van.-Tony kérdőn nézett rá mire megforgatta a szemeit.-Az hogy nem öltözködöm elég nőiesen, nem azt jelenti hogy férfi ruhákat hordok.-morogja.

-Lehet valamelyik barátodé.

-Igen, lehet. Ahogy elnézem Dean felsője lehet.-motyogja miközben jobban szemügyre veszi a ruhadarabot. Valaki élesen szívta be a levegőt mire felnézett. Steve elég feszültnek tűnt.

-Steve, minden rendben?-kérdezte az orosz nő miközben az említettre nézett.

-Persze.-mondta feszülten, majd az udvarra vette az irányt.

-Ez mi volt?-kérdezte a zseni, de csak megrázták a fejket. Ők sem tudják mi van. Rebeca felállt majd kiment az udvarra. Szemével a szőkeséget kereste akit elég hamar kiszúrt. Az udvar végében ült, egy hatalmas cseresznye fa alatt. Ez az egyetlen fa az udvaron ami bármilyen ehető termést hoz, a többi leginkább bükk, de van fűz is. Csendben a férfihoz sétált és leült szorosan mellé.

-Mi bánt?-kérdezi halkan miközben a távolba bámul. Csendben nézték ahogyan a távoli mezőből szépen lassan erdő emelkedik ki, amely a messzeségig húzódik. A fejét a vállának döntötte mire a férfi félkézzel átkarolta és jobban magához húzta.-Steve.

-Ne velem foglalkozz hanem magaddal. Nem rég vesztettél el valakit, mégis az érdekel hogy engem mi bánt. Gyászold meg Bobbyt. Annyi időt kapsz amennyit csak akarsz, de ne fojtsd el.-miközben beszélt a lényt nézte. Beca lehunyta a szemeit miközben egy reszketeg sóhaj hagyta el a száját.

-Én jól vagyok. De neked valami bajod van. Csak nem akarod elmondani.-motyogja.-A póló a baj?-néz rá. Az arca elkomorul de gyorsan vissza változik semlegessé.-Szóval a póló.-könyveli el magában, majd visszavezeti a tekintetét a tájra.

-Nincs semmi bajom a pólóval.

-De van. Mikor mondtam hogy valószínűleg a Dean felsője ideges lettél.

-Ez nem igaz. Nem lettem ideges. Mi okom lenne rá? Semmi közöm hozzá hogy kinek a ruháit hordod.-mondta nemtörődöm stílusba.

-Ohh rendben. Akkor gondolom nincs semmi kivetni valód azzal ha Sam, Thor vagy esetleg Tony ruháit fogom hordani.-mondja lazán. Érzi hogy a férfi izmai befeszülnek és hogy kicsit szorosabb lett a fogása. Megint élesen szívta be a levegőt és sokáig tartotta bent.-Minden oké?-kérdezi Rebeca pajkosan miközben az arcát vizslatta.

-Persze.-szűri a fogai között.

-Steve, csak szívatlak. Nyugi, semmi pénzért nem hordanám a ruháikat. A Dean-é is csak azért van nálam mert itt maradt mikor egyszer itt csöveltek, én meg mondtam hogy ez már az enyém mert rá már úgy sem jó.-nevet fel. Kicsit megenyhülni látszik, de még kicsit idegesnek látszott.-Tudod hogy szeretlek.-mosolygott. Feltérdelt és átölelted a nyakánál, mire ő átölelte a derekát.-Ahjj te. Néha nem tudok rajtad kiigazodni.-mormogja a vállába.

-Ezt pont te mondod?-kérdezi nevetve. Most szüksége volt erre az ölelésre és ezt Steve is érezte.

-Ma át megyek a fiúkhoz. A virrasztás óta nem láttam őket.-motyogta miközben a férfi tarkóján piszkálta a hajszálakat.

-Rendben, ahogy érzed.-még szorosabban vonta magához mire melegség öntötte el a bensőjét. Elkezdett fújni a szél és hiába a jó időnek, elkezdett fázni.-Gyere menjünk be. Nem akarom hogy megfázz.-engedi el Steve, majd miután felsegítette a földről elindultak be.

-Kell főzni?-kiáltotta el magát mire egy hangos "NEM" volt a válasz.-Akkor én elmentem. Ha gáz van hívjatok. Majd jövök!-majd már ki is lépett az ajtón.

Úgy volt vele hogy most sétál, úgy sincs olyan messze Bobby háza. Reméli nem csináltak semmi marhaságot a fiúk. Út közben rágyújtott egy szál cigire. Már kívánta a szervezete a nikotint. Nagyából negyed órát sétálhatott mire megérkezett az ismerős házhoz. A kapuban eltaposta a cigit és megindult az ajtó felé. Nem vette a fáradtságot hogy kopogjon, csak benyitott és elkiáltotta magát.

-Megjöttem! Hol vagytok?-kérdezte ahogy belépett a konyhába. Egy morgás jött a nappaliból, valószínűleg Dean volt az. Sam jelent meg a nappali ajtajában és ahogy felfogta hogy Rebeca az, oda ment és szorosan megölelte.-Szia Sammy.-suttogta, közben a mellkasához nyomta a fejét.

-Szia Beca.-szorította magához.-Jó hogy itt vagy. Dean szét van esve.-elhúzta a száját miközben elengedte a lányt és a nappali felé bökött. Beca nem szólt semmit csak az említett helyiségbe ment. Dean a kanapén feküdt, mellette pár üres sörös és whiskys üveg.

-Kelj fel Winchester.-bökte meg mire felmordult.-Gyerünk Dean, nem feküdhetsz ott életed végéig. Eddig nem voltam itt, de most itt vagyok és nem fogom hagyni hogy dagonyázz a depressziós önmarcangolós kis medredben. Szóval, kelj fel és járj!

- Köszönjük Jézus.-lépett be Sam.-Na Dean, igaza van Rebecanak. Nem csinálhatod ezt.-nézett bátyjára miközben Beca mellé állt.

-Miért is nem?-hunyorított rájuk, majd nagy nehezen felült és a térdeire támaszkodva vizslatta őket tovább.

-Mert rohadtul nem tesz jót!-csattan fel, de ez egyáltalán nem hatotta meg a férfit, csak a szemeit forgatta.-Nem sütök többet pitét.-erre már felfigyelt.

-Oké, lehet róla szó hogy befejezem.-kezdte el húzogatni a száját. A lány elmosolyodott, majd felkapott pár üres üveget és a kukába dobta azokat.-Ugye tudod hogy ez zsarolás?-morogta az orra alatt.

-Tudom.-felelte mosolyogva és össze borzolta a haját.-Gondolom nem főztetek.-kérdezte miközben felváltva nézett a két fiúra. Nemlegesen kezdték rázni a fejüket mire csak sóhajtott egyet.

-Elmegyek bevásárolni.-ajánlotta fel Sammy mire Rebeca bólintott egyet, ő pedig már ment is. Leült az idősebb férfi mellé és várta hátha megszólal.

-Hogy vagy?-nézett felé.

-Szarul.-mosolyodott el.-És te? Mondjuk feleslegesen kérdezem, hisz látszik. Olyan vagy mint akit megrágott egy pokol kutya, majd kiköpött.

-Kösz.

-Igazán nincs mit.-megpaskolta a vállát és hátradőlt.-Én tehetek róla. Ha hallgatok Samre és megvárlak titeket~

-Ne ostorozd magad Rebeca. Nem te tehetsz róla hogy így végződött. Ez benne volt a pakliban.

-Akkor is! Egy felelőtlen, önző csitri vagyok.

-Még egyszer meghallom ezt a szádból, Isten legyen a tanúm, megütlek.-Isten hallatára grimaszolt egyet mire a mellette ülő felnevetett.

-Castielről van valami hír?

-Semmi. Mintha a föld nyelte volna el.-dörzsöli meg idegesen a homlokát.

-Akkor szedjük elő tollasseggű barátunkat.-fújja ki a levegőt. Összekulcsolja a kezeit és a térdén támaszkodva hunyja le a szemeit.-Én Istenem, jó Istenem.....Castiel gyere le a kurva életbe!

-Ez egy nagyon szép ima volt.-kezd elismerően bólogatni Dean.

-Tudom, köszönöm.-mondja büszkén. Csak ültek és vártak arra hogy Sam vagy Cas megjelenjen, de egyik sem jött.-Szerinted hol maradnak? Vagyis inkább csak Sam. Casre nincs sok remény.

-Nem tudom, de már itt kellene lennie.-morogta. Elkezdett csörögni a telefonja. Sam hívta.-Hol vagy már Sammy?-kérdezte miközben kihangosította a hívást.

-Olyan sokan vannak a boltban. Csak órák kérdése és érkezek. Azért is hívtalak hogy szóljak.

-Na király. Akkor egy darabig nem lesz kaja.

-Megpróbálok sietni, de ha jól látom a pénztárnál egy idős néni éppen agyvérzést fog kapni mert nem fogadják el a lejárt ételutalványokat.-sóhajtott gondterhelten. Deanel egyszerre visítottak fel, közben Sam csak mérgelődött a vonal másik végén.

-Hát kitartást öcskös.-törölgette könnyeit az idősebb, majd letette.

-Ez így komoly. Hát hogy képzelik hogy nem fogadják el szegény néni LEJÁRT ételutalványait?-mondta Beca tettett dühvel miközben kiemelte a lejárt szót.

-Hát nem is értem mit gondolnak.-csóválta a fejét Dean. Egy kis idő után Sam is befutott két nagy szatyorral.

-Mit vettél?-kérdezi kíváncsian a lány miközben feláll és odasétál hozzá.

-Ööö mindent is.-kivette a kezéből a szatyrokat és megindult a konyhába. Elkezdte kipakolni a cuccokat miközben gondolkozott mit is tudna főzni.

-Csinálsz pitét?-nézett be Dean a helységbe miközben kiskutya szemekkel vizslatta Rebecat.

-Szerintem nincs meg hozzá minden. Majd máskor.-néz felé mire kicsit elszomorodott.-De csinálok sült csirkét, meg ha jól látom van itt oldalas is. Meg mellét szerintem krumplipürét.-erre kicsit felvidult és úgy ment vissza a nappaliba.

-Kell segítség?-áll meg mellette Sammy mire egy kedves mosoly kíséretében felé fordult.

-Ha a csirkét és az oldalast befűszerezed azt megköszönöm.-míg ő a húst csinálta addig Rebeca elkezdte a krumplit megpucolni utána megfőzni. Már a hús is sült javában mikor hívták.-Figyelj a húsra, mindjárt jövök.-felkapta a telefont és felvette miközben kilépett a házból.-Igen?

-Rebeca baj van.-szólt kétségbeesve a telefonba Steve.

-Steve? Mi történt?-kérdezte aggódva. Pár másodperc alatt a legszörnyűbb forgatókönyvek játszódtak le a szeme előtt.

-Megtaláltak minket.

-Mi? Kicsoda? Hol vagytok most?

-A kormány valahogy ránk talált. Most láttuk a tévében. Ide tartanak.-feleli idegesen.

-Nem, az nem lehet.-kezd el idegesen járkálni.-Istenem.-egy darabig hallgattak mind a ketten, majd ismét megszólalt.-Üljetek kocsiba és~ -a háttérből nagy robaj szűrődött ki, majd meghallotta Natasha hangját is ahogy Stevehez beszélt.

-Thor vissza ment Asgardba. Valami baj van ott is.

-Steve hallasz?

-Igen, igen itt vagyok. Mi legyen most?

-Van......van egy ház a Kanadai határnál. Vadászoknak van fenntartva vagy mi, de szerintem rég nem járt ott senki. Oda mehettek.-a hangja megremegett. Közben a fiúk is kijöttek és csak nézték hogy idegesen fel-alá járkál.-Petoskey, Michigan állam. Nagyából 2 órára ott van a Kanadai határ. Nem lesz gond. Ezt is megoldjuk.-nyelt egy nagyot és leült a porba.-Induljatok el most. Mindent vigyetek magatokkal, ne látszódjon hogy ott voltatok. Majd mi a többit elrendezzük a srácokkal.

-Neked akkor már van tapasztalatod a szökésben.-szólal meg Tony.

-Fogd be. Még mindig nem tudsz rólam semmit szóval~

-Ezt ne most Beca.-fogta meg a vállát Dean.-Hangosítsd ki.-tette amit mondott, majd elemelte a fülétől.-A michigani–tó, Little Traverse-öblénél van egy kisebb erdő szerűség. Ott a fák takarásában van egy kis ház. Nehéz oda eljutni és csak a vadászok tudnak róla. A kulcs nagyobb kő alatt van az ajtó mellett. A kocsit hagyjátok egy parkolóban így nem lesz feltűnő. Az arcotokat takarjátok és ha lehet ne álljatok meg, csak ha már odaértetek.-adta ki az utasításokat Dean.

-Úgy tűnik mindenki jártas ebben.-hallott egy halk hangot, de nem tudta megállapítani ki mondta.

-Köszönjük. Sokkal tartozunk nektek.-szólal meg Natasha.

-Csak ne bukjatok le.-nyögi ki.-Csak ezzel foglalkozzatok. A többit megoldjuk. Majd mi is utánatok megyünk.-ezzel bontotta a vonalat és a fiúk felé fordult.

-Mi lesz most?

-Nem lesz baj. Megoldjuk ezt is.-szorította meg a vállát Sam.

-Egyik bajból esünk a másikba.-sóhajt fel keservesen.