-Mennyi idő mire odaérünk?-kérdezte szenvedő hangon a telefonba. Valahogy muszáj tartaniuk a kapcsolatot és ez volt a legkézenfekvőbb.

-Ne nyavalyogj már Rebeca! Esküszöm kezdesz olyan lenni mint Dean.-szól a telefonba Bobby.

-Hé! Nem is szoktam nyavalyogni!-kiált fel az említett, közben Sam nevetését hallatszik a háttérből.

-Nemsokára ott vagyunk. Idióták.-mordul fel Bobby.

-Kb 7 órával ezelőtt is ezt mondtad.-kínjában felnyög, majd az útra fókuszál.

-Beca én értem hogy betartod a sebességkorlátot meg minden, de gyorsíts már. 90-el lehet menni te meg kb 70-el mész. Amúgy is miért te vagy legelöl?

-Na látod Dean. Erre értette Bobby hogy nyavalyogsz.-úgy tűnik Sam nem fél Dean nyaklevesétől.

-Bobbynak igaza van.-Castiel olyan hirtelen jelent meg az anyósülésen, hogy Rebeca ijedtségében félrerántotta a kormányt, így a másik sávba ment át, majd nyomott egy satuféket. Még szerencse hogy szemből nem jött semmi.

-A rohadt életbe! Castiel! Majdnem meghaltam!-kiáltott fel, majd hátra dőlt az ülésben. Ajtócsapódást, majd sietős lépteket hallott.

-Rebeca minden rendben? Mi történt?-Sam olyan erővel nyitotta ki a kocsiajtót, Beca azt hitte kiszakad.

-Látom megérkezett a másik idióta is.-jegyezte meg Bobby miközben feléjük sétált.-Jól vagy Rebeca?

-Igen, csak megijedtem de minden rendben. Mehetünk tovább.-mosolyodott el.

-Oké, Dean velem jön. Sam te mész Rebecaval. Ti innen menjetek, mi megyünk és idekint nézünk körül. Legyetek óvatosak és ne hősködjetek.-adta a parancsot Bobby, majd elindultak Deanel a másik ajtóhoz.

-Szerinted meg tudjuk őket állítani még mielőtt~

-Ne aggódj Beca. Nem lesz semmi gond.-Sam megfogta a vállát és biztatóan rá mosolygott. Kinyitotta az ajtót, majd a fegyverét – amiben angyalpengéből öntött töltény volt – maga előtt tartva bement Rebeca pedig utána. Minden csendes volt, senkit nem találtak. Az összes ajtón benyitottak de mind üres volt, aztán elértek egy lefelé vezető hosszú csigalépcsőt.

-Megyek előre.-Samel összenéztek, majd mielőtt megállíthatta volna a lányt, az elindult lefele. Miután leértek egy folyosó fogadta őket aminek a végén sárgás fény világított.-Szerinted ott lesznek?-fordul a mögötte állóhoz.

-Szerinte igen. Meg kellene várnunk Dean-éket. Megyek szólok nekik. Maradj itt és ne csinálj hülyeséget.-Sam szigorú tekintete nem hatotta meg. Ahogy eltűnt a látószögéből megindult a fény irányába. Ahogy egyre közeledett, el tudott csípni egy-egy mondatot.

"-Jaj Fergus fogd már be!-ez Rowena.

-Ne szólíts Fergusnak!

-Hallgass már el! Így nem tudok koncentrálni és elrontom a varázslatot!"

Ekkora rinyagépet......Közelebb ment hátha lát is valamit, de nem figyelt és hasra vágódottegy nagyobb kőben. Rowena és Crowley felé kapták a fejüket majd a nő gúnyosan elvigyorodott.

-Lám csak lám. Fergus látogatónk van.-a hangjából csöpögött a gúny. Gyorsan felállt, de éppen hogy ezt megtette, már a kőfalnak is csapódott. A feje nagyot koppant, a fegyverét elejtette és egy pillanatig homályosan látott.

-Minek köszönhetjük ezt a váratlan látogatást kedvesem?-kérdezte mézes-mázos hangon Crowley miközben Rebeca felé kezdett lépdelni. Felvette a földön heverő fegyvert, majd ki vett egy töltényt és megszemlélte.-Angyalpenge. Cseles, de nem eléggé.-szikrázó szemeit a lányra emelte.-Te és a Winchesterek mindenhol ott vagytok?

-Tényleg, hol hagytad őket? Nem hinném hogy egyedül jöttél.-szólalt meg Rowena miközben ő is elé lépett.-Igazából még jó is hogy jöttél.-mondta ábrándos hangon majd megvágta a lány kezét és a véres tőrrel vissza sétált egy nagy tálhoz majd a vörös nedűt bele csöpögtette. Hangos lábdobogás hallatszódott a folyosó felől, majd megjelent a három férfi akivel jött.

-Rebeca! Engedd el te seggfej!-kiáltotta Dean. Sam és Dean arcán aggodalom ült, Bobby meg leginkább dühösen nézett a lányra.

-Na, mindent csak szépen sorjában. Először is.....-Crowley egy intéssel térdre kényszerítette őket és el vette a fegyvereiket.-Felesleges volt ide jönnötök. Nem tudtok megállítani. Ki fogjuk engedni Lucifert.

-Nem tehetitek. Nem fogjuk hagyni.-ellenkezett, próbált kiszabadulni de sehogy sem ment. Eddig nem is figyelt, de Rowena elkezdte a varázslatot amivel kinyithatja a ketrecet. Már nagyon közel járhat ugyanis hatalmas láng csapott fel a tálban majd kicsivel odébb egy körben.

-Ó dehogynem kedvesem. Már meg tettük.-egy ördögi vigyor húzódott Crowley arcára, majd a lángok között megjelent Ő. Egy számító mosoly jelent meg az arcán, majd kilépett a tűz körből. Persze Rowena egyből rohant hozzá mint valami kis tacskó.

-Nagy uram, végre itt vagy.-ez a nő most vagy tetszelegni akar neki vagy csak szimplán zakkant.

-Rowena köszönöm a segítséget.-Lucifer végig simított a nő arcán mire az kicsit elpirult.-De már nincs rád szükségem.-egy mozdulattal törte ki a vörös nő nyakát. A teste élettelenül terült el a földön majd lángolni kezdett. Crowley azzal a lendülettel vált köddé ahogy ez megtörtént. Rebeca földre zuhant, kapkodta a levegőt. Dean egyből hozzá rohant és felsegítette.

-Jól vagy?-szemeivel végig pásztázta, csak bólintott egyet.

-Rebeca, örülök hogy látlak.-kimért léptekkel indult meg felé Lucifer mire Dean a háta mögé tolta. Sam és Bobby ugrásra készen voltak ha kell segítség.

-A közelébe nem merj jönni te mocsok.-szűri a fogai közt Dean, de a bukott angyalt ez nem hatja meg.

-Menj az útból Winchester. Most nem veled van dolgom hanem a lánnyal. Most az egyszer szabadon távozhatsz te, a testvéred és a vénember. Vedd fontolóra ezt az ajánlatot. Legközelebb nem leszek ilyen kegyes.

-Hogy te milyen nagy lelkű vagy.-szúrja oda gúnyosan de nem áll el a lány elől.

-Te akartad, én adtam egy lehetőséget. Nem éltél vele, ezek után nem mondhatod hogy egy szívtelen dög vagyok.-éles mosoly húzódik az arcára.-Jaj már. Az vagyok.-majd a falhoz vágta az előtte állót. Sam és Bobby támadásba lendültek de ők is úgy jártak mint az előbb az idősebb Winchester. Oda akart rohanni hozzájuk de Lucifer a falnak tolta és nem eresztette.-Ne siess annyira. Veled még beszédem van ha már nem figyeltél rám. Vagyis figyeltél csak éppen mégis figyelmen kívül hagytál.-egy pillanatra szomorú képet vágott. Nem érti miről beszél. Mikor beszélt hozzá? Hirtelen a felismerés mint villámcsapás úgy jött. Valószínűlegészre vehette hogy rájött miről beszél.-Igen. Én voltam az a hang. Én beszéltem hozzád, te pedig nem figyeltél rám.

-Fájdalmat okoztál, persze hogy nem figyeltem. De akkor sem hallgattam volna rád.-mondta dacosan. Ujjait nyaka köré fonta, megint itt tartunk. Ismét nem kap elegendő oxigént.

-Na ide figyelj te kis~

-Hagyd békén te szörnyeteg.-Bobby hátulról rontott Lucifernek aki egy pillanatra meglepődött de hamar túl tette magát rajta. Egy pillanat volt az egész, de tényleg. Lucifer egy határozott és gyors mozdulattal kitépte Bobby szívét. Meg fagyott a levegő, a levegő benn akadt. Csak akkor sikerült felfognia mi történt, mikor annak a férfinak a teste — aki óvta mindentől, akire apámként tekintett — a földre borult és nem mozdult többet.

-Hupsz. Ez úgy tűnik kicsit mélyen érintette.-behúzott nyakkal, kínos vigyorral nézett rám majd fordult a Winchesterek felé, a kezében még mindig ott virított Bobby szíve. Rebeca szemei megteltek könnyekkel amik végig szántották az arcát. A fiúk miközben oda rohantak addig Lucifer eltűnt.

-Nem nem nem!-sírva rázogatta az élettelen testet hátha felkel, de nem mozdult. Sam óvatosan megfogta a vállát és elhúzta onnan. Mind a ketten csendben voltak de látni hogy az ő szemük is könnyes. Átölelte Sam derekát, fejét a mellkasába temette. Sem a lányt sem a férfit nem érdekelte hogy tele sírja az ingjét, ő csak szorosan ölelte és nyugtatóan simogatta a hátát.

-Tisztességes vadász temetést fog kapni.-töri meg a csendet Dean elcsukló hangon.

-Itt temetjük el, nem? Majd tartunk egy virrasztást amire mindenki el jön.-a hangja egy egér cincogásához hasonlít, de így is értették a fiúk mit mondott. Nem mondtak semmit csak egyetértően bólintottak.

Samet öleli oldalról, másik oldalán Dean áll és a vállát simogatja. Így nézik ahogyan a lángok felemésztik a máglyát és vele együtt a becsomagolt testet.

-Lassan ideje menni.-nyögte ki a fiatalabb fivér mire mi helyeslően bólogattak.

-Sam te most Becaval mész.-Dean elindult a saját kocsijához és beszállt. Rebecaék is követték a példáját, majd elindultak. Egy újabb majd' 10 órás út vár rájuk.

Miközben az országutat rótták felhívott minden vadászt aki ismerte Bobbyt és elmondat hogy meghalt és hogy holnap — mivel már így is késő van — virrasztásra várják őket a lány házánál. Elég sok időbe tartott míg ezt elintézte, de addig is telt az idő.

-Rendben Ellen, akkor pár óra múlva.-ő volt az utolsó akit fel kellett hívni.

-Mindenkinek szóltál?-pillantott rá Sam miközben vezetett.

-Elvileg igen, mindenkinek szóltam.-becsukta a szemét, egy mélyről jövő sóhaj hagyta el a száját. Éppen Rapid City határát hagyták el mikor Sam telefonja csörögni kezdett.

-Szia Dean.-Sam kihangosította a telefont így Beca is hallotta amit a másik fél mond.

-Meg kéne állnunk éjszakára, már csak nagyából 5 órányira lehetünk otthonról, de mind fáradtak vagyunk.-elnyomott egy ásítást. Igaza van, majd' leesik a feje, Sam is fáradt látszik rajta.

-Ha minden igaz valahol van itt egy motel vagy benzinkút.-motyogja miközben elővesz egy térképet.-Nem olyan messze van egy motel. Ha megfelel.

-Király, akkor remélem van kiadó szobájuk.-morogta. Egész hamar odaértek és szerencsére volt kiadó szobájuk. Sikerült kifogniuk egy három ágyasat aminek örült. Nem szerette volna ha valamelyikük külön tölti az éjszakát. Vettek kaját szóval miután meg volt a késői vacsora mind lefeküdtek aludni.

Még hajnalodott mikor elindultak. Most Dean volt a lány utazótársa ami kifejezetten vicces volt ugyanis elég sokat morgott, mindenen felkapta a vizet amin mindig elmosolyodott.

-Mikor érünk már oda?-Dean nagyon szenvedett már pedig alig 3 órája voltak úton.-Pitét akarok.

-Majd kapsz pitét ha hazaértünk.-nézett rá. Sam előttük ment az impalával amit először testvére nem akart neki odaadni de végül meggyőztem róla.-Lehet fel kéne hívnom Steveet hogy minden rendben van-e.

-Jaj hagyd már. Ha gáz lenne már biztos hívott volna.

-Lehet igazad van.-nagyából még 2 óra kocsikázás után megérkeztk. A fiúkat rávett hogy ne Bobby házához menjenek hanem hozz. Kiszálltak a kocsiból és bevárták Samet, majd együtt indultak meg a ház felé. Ebben az 5 órában valamennyire lefelejtették hogy Bobby már nincs köztük, elterőldtek a gondolataik, de ahogy a házra nézett még az életkedve is elment amit a fiúk is észre vettek is megállították.

-Rebeca minden rendben?-Sam maga felé fordította és aggódó szemekkel vizslatta ahogyan Dean is.

-Igen csak......sok az emlék.-szorosan megölelték majd miután elengedték ismét megindultak a ház felé. Ahogy beléptek a házba semmilyen életre utaló jelet nem láttak.

-Megjöttünk!-Dean jó hangosan elkiáltotta magát és még a bejárati ajtót is jól bevágta.

-Nem budi ajtó, ne csapkodd mert én csaplak meg!-pirított rá hangosan. Lábdobogás hallatszódott a lépcső felől majd megjelent Steve. Ahogy meglátta a lányt hozzá sietett és szorosan megölelte amit viszonozott. Szorosan bújt a mellkasába, beszívta kellemes illatát amitől egyből megnyugodott.

-Minden rendben ment?-Natasha jelent meg a lépcső alján, mögötte a többiekkel.

-Nem mondám.-Sam kicsit kemény, közömbös hangnemben beszélt, az arcán nem volt semmilyen érzelem.

-Beszéljünk inkább másról. Beca te pitét ígértél nekem, szóóóval....

-Megyek már te éhenkórász.-ezzel bement a konyhába és nekiállt a pitének.

-Rebeca biztos minden rendben?-Steve állt meg mellette, kicsit megugrott a hirtelen kérdéstől majd felé fordult.

-Persze. Miért?

-Valahogy olyan más vagy. Mi történt?

-Én.....-nyelt egy nagyot majd felnézett rá. A szemei megint könnybe lábadtak, remegve fújta ki a levegőt. Nem mondott semmit csak megint megölelte és simogatta a hátát.-Bobby meg halt.-éppen hogy kinyögte kitört belőle a sírás. A többiek is bejöttek a konyhába, meghallották hogy baj van.

-Lucifer kiszabadult.-Sam olyan halkan szólalt meg hogy a lány alig hallotta. Össze kell szednie magát, lassan jön a többi vadász. Kibújt Steve biztonságot nyújtó karjai közül és megtörölte a szemét.

-Lassan itt vannak a többiek.-a fiúkra nézett majd megköszörülte a torkát.-Megyek és kezdek magammal valamit hogy embernek nézzek ki.-elindult az emeletre de még hallotta ahogyan Dean közli hogy el megy és vesz valami piát. A fürdőben arcot mosott majd csak nézte a tükörképét.-Szedd össze magad Rebeca.-farkas szemezett saját magával, majd mikor megunta vissza ment a többiekhez. Sam pont a többiekkel beszélt.

-Szóval kik is fognak jönni?-tette fel Clint a kérdést.

-Vadászok. Virrasztást tartunk, mivel mikor eltemettük Bobby-t nem tudtak ott lenni ezért tartunk egy virrasztást hogy együtt meggyászoljuk.-adja a választ miközben lemegy a lépcsőn.-Mindenki itt lesz aki ismerte Bobby-t.

-Ez egy nemes gesztus.-szólal meg Thor. Nyílt az ajtó és Dean lépett be rajta egy halom sörrel.

-Látom a legfontosabbat megvetted.-mosolyodott el Sammy, erre bátyja csak vállat vont.-Mikor jönnek a többiek?-nézett Becara.

-Ellenék bármelyik percben megjöhetnek.-ahogy ezt kimondta már kopogtak is. A lány ment ajtót nyitni ahol Ellen és Jo álldogált. Amint meglátták mind a ketten szoros ölelésbe vonták.

-Úgy sajnálom.-szólalt meg Ellen.-Bobby nem ezt érdemelte.-ahogy elengedte a szemeibe nézett és végig simított az arcán. Bent a fiúkat is megölelték, bemutatta őket a csapatnak közben Dean adott nekik 1-1 sört is.

Ahogy telt az idő egyre több vadász jelent meg köztük; Rufus, Claire, Missouri és még több számára ismeretlen férfi és nő. Mindenki részvétet nyilvánított. Nagyából este 11 körül mindenki el ment, akkor jelenet meg Castiel és Gabriel. Ők nem nagyon értették a dolgot, nem tudták úgy átérezni de ők is szomorúak voltak valamennyire.

-Hol van most Lucifer?-kérdezte meg Cas.

-Nem tudjuk. Eltűnt.-morogta Dean majd belekortyolt a sörébe. Az egész nappali csendbe burkolózott, én a sörös üveget piszkáltam Sam csak nézett maga elé Dean meg az ablakon bámult kifele.

-Az én hibám az egész.-suttogta maga elé. Gabriel leült mellé és felé fordult.

-Ilyen eszedbe se jusson Rebeca. Nem a te hibád. Lucifer~

-Lucifernek nagy az ereje, csoda hogy ti életben vagytok.-szólt közbe Cas. Steve egy kicsit megfeszült, belegondolt hogy ők is meghalhattak volna nem csak Bobby.

-Hány szerettünknek kell még meghalni? Mikor lesz már vége?-kérdezte fojtott hangon.

-Ennek?-kérdezte Dean majd erőltetetten felnevetett.-Soha Beca, soha nem lesz vége. Ebből már csak egy kiút van és mind tudjuk mi az.-felelte megtörten. Szomorúan elmosolyodott majd bólintott egyet hogy tudja miről beszél.

-Szép temetést kérek.-feláll majd a konyhába megy még egy sör reményében.

-Ugye tudod hogy itt vagyunk neked, és hogy nem kell egyedül csinálnod?

-Igen csak....... Annyira fáj. A szüleimet már elvesztettem és most Bobby-t is aki olyan volt mint az apám.-néz Casre szipogva. Nem is mond semmit csak oda megy és szorosan magához öleli Rebeca pedig könnyezve bújik hozzá.

-Mi itt vagyunk neked Rebeca. Nem tudom min mehetsz keresztül, de ránk számíthaszt.-suttogta a hajába.