-Hogy kerülsz ide?

-Gondoltam megnézem hogy vagy. Ahogy elnézem hamarabb is jöhettem
volna.-elhúzott szájjal néz a lángoló farakásra. Beca csak megrázza a fejét és közelebb lép hozzá. Ő sem volt rest, nagy léptekkel átszelte a köztük lévő távolságot és szoros ölelésbe vonta. Mikor karjai körbe ölelték a lány testét, jóleső nyugodtság járta át minden porcikáját.-Hiányoztál pöttöm.-mormolta hajába.

-Te is nekem.-motyogta mellkasába. Egy darabig még így álltak, majd finoman eltolta magamtól és Steve felé fordult.-Gabe, ő itt egy régi barátom, Steve Rogers. Már meséltem róla tudod.-néz fel az angyalra.-Steve, ő itt Gabriel, egy arkangyal. Mondhatni ő az őrangyalom.-néz mosolyogva az ex–katonára.

-Á, szóval ő az aki megmentette az
életed.-kezd bólogatni Gabe miközben
Steve-et méregeti.

-Azt hiszem ideje bemenni. Kezd hűvös lenni.-szólal meg Steve egy idő után először. Igaza van. Kezd lehűlni az idő, hiába hogy ott állnak a tűz mellett, kezdtek fázni. Rebeca elindult befele, nyomában a két férfival. Ahogy beléptek az ajtón —vagyis annak a helyén— egy felforgatott nappali fogadta őket.

-Ejha! Nem semmi rombolás.-néz szét Gabriel.

-Rosszabbul nézett ki. Már nagyából rendet raktunk, de még nem az igazi.-állít fel egy széket. A lépcsőn dr.Banner baktat le, arca gondterhelt.

-Baj van Banner?-lép felé egyet Steve.

-Semmi komoly csak Tony....-sóhajt-Kicsit aggódom.

-Rendesen elkalapálták a fémembert.-jön le Thor is az emeletről.

-Attól tartok egy darabig nem fog felébredni.-veszi le a szemüvegét Bruce.

-Gabe. Esetleg tudnál rajta segíteni?-néz fel a mellette állóra.

-Neked bármit tündérem.-mosolyodik el.

-Te ki vagy?-emeli Thor a pörölyét
Gabriel-re.

-Nyugalom hajasbaba.-tolja el Gabetől a kalapácsot.-Ő itt Gabriel, egy arkangyal. Jó barátom.-magyarázza.

-Ezesetben bocsáss meg Lady Rebeca, és te is tollas barátom.-teszi le a pörölyt az istenség.

-Tényleg tudna segíteni?-kérdezi Bruce.

-Abszolute! Ki a páciens?-élénkül fel, majd elindul a doki után az emeletre.

Eközben a Winchestereknél E/3

Dayton, Ohio állam

A két testvér egy rugarura vadászott az Ohioi Daytonban. Az egész sztori annyi hogy egy két gyerekes családapa egyszer csak bekattant és rátámadt a két gyerekre. A feleség mikor hazaért és meglátta a feldúlt házat egyből férje és gyermekei keresésére indult, közben már a rendőrséget hívta.

-Daytoni rendőrőrs, miben
segíthetek?-szólalt megy egy női hang a vonal túloldalán.

-Azt hiszem betörtek a házamba.-mondta remegő hangon az édesanya.

-Egyedül van otthon asszonyom?-érkezett a kérdés.

-Nem. Én.....a férjemnek és a gyerekeinknek itthon kellene lenniük.-mondta miközben elindult az emeletre miután a földszintem nem talált senkit. Mikor felért a lépcsőn teljesen elborzadt. A falon véres kézlenyomatok, az egyik ajtó a folyosó közepén darabokban.

-Asszonyom, itt van?

-Igen.-felelte nő el–el akadó hangon.

-Kérem maradjon vonalban. Mondja meg a címet és kiküldök egy járőrt.

-Perrine Street 114.-remegett meg a hangja. Elindult az ajtónélküli szoba felé.

-Egy járőr már úton-kezdte, de nem tudta befejezni a mondatot.

-Úr Isten!-sikoltott fel a nő mikor meglátta gyermekei széttépett testét és a férjét aki a tetemekből lakmározott. A férfi felemelte a fejét és éhes tekintettel nézett felesége felé.

-Asszonyom, itt van? Mi történt?-kérdezte a túloldali hang tulajdonosa.

-Johs. Mit tettél?-kérdezte sírós hangon a feleség. Ahogy gyermekei testére tekintett, hangosan felzokogott.

-Hölgyem, mi történt?

-A gyerekeim.-zokogta elfúló hangon. Csak egy pillanatara hunyta le szemeit, mikor ismét kinyitotta azokat, férje ott állt előtte. Ráfogott a nő vállára és a falhoz taszította. A telefon ki esett a kezéből és a földön landolt. A diszpécser hangja suttogásnak hatott, még annyinak sem.-Mit művelsz? Megőrültél?!-visított fel az anya mikor férje a vállába harapott és kiszakított onnan egy nagyobb darab húst. Még hangosabb sírásba kezdett ha ez lehetséges. A vállát szorítva rohant le az emeletről, kiszaladt a házból pont akkor mikor a rendőrkocsi is megállt az út szélén. Két rendőr szállt ki a kocsiból, az egyik a nőhöz rohant.

-Mentőt kérek a Perrine Street 114–hez.-szólt az adó-vevőjébe mikor meglátta a sok vért.-Mi történt?

-A–a férjem.-sírta. Alig kapott levegőt.

-Jól van, nyugodjon meg. Nem lesz semmi baj. Hol vannak a gyerekek?-kérdezte.

-M–megölte őket.

-Kicsoda?

-A férjem!-ordította fájdalmasan, majd térdre rogyott. Időközben a mentő is megérkezett és ellátták a nő sérülését, a két gyerek holttestét —vagyis ami maradt belőlük— a hullaházba vitték, a férjet már nem találták a házban.

-Tisztán emlékszem hogy egy démon miatt jöttünk. Erre két széttépett
holttest.-zsörtölődött az idősebb Winchester. A laptop előtt ülő inkább már sem szólalt.

-Szerinted mi tehette?-pillantott fel a laptopból a fiatalabb.

-Mit tudom én! Ghoul?-nézett testvérére miközben meghúzta a kezében levő sörös üveget.

-Nem, azok hullákból táplálkoznak.-húzza össze szemöldökét.

-Van mikor élőket is esznek.-ül le Dean az öccsével szembe.

-Igen, de miért kockáztatott volna? Biztos nem ér neki annyit hogy esetlegesen le is bukjon.-érvel Sam.

-Akkor mi?-tárta szét kezeit.

-Nem tudom.-rázza meg fejét.

-Na, öltözz aranyhaj. Kérdezzük ki a nőt.

Egy '67–es impala parkolt le a ház előtt amiből két öltönyös férfi szállt ki. Oda mentek az ajtóhoz majd becsengettek. Motoszkálás hallatszott bentről, majd fordult a zár és résnyire kinyílt az ajtó.

-Mrs.Matthews?-kérdezi az alacsonyabbik. A hölgy aprót bólintott.-Carter és Banner ügynök F.B.I.-mutatták fel —a természetesen hamis— igazolványaikat.-Szeretnénk feltenni önnek pár kérdést.

-Már mindent elmondtam a
rendőröknek.-felelte meggyötört hangon.

-Kérem ,csak pár perc.-mondta kedvesen a hosszúhajú. A nő csak bólintott, majd kijjebb nyitotta az ajtót hogy a két férfi be tudjon menni.

-Üljenek le nyugodtan.-mondta mikor a nappaliba vezette őket.-Teát?-nézett az ügynökökre akik csak megrázták a fejüket.

-Kérem mesélje el, pontosan mi is történt tegnap este?-kérdezett rá Sam, a hölgy pedig mindent készségesen elmesélt.

-Még most sem bírom elhinni hogy Johs ezt tette. Abban reménykedek hogy egy rossz álom az egész amiből egyszer csak felébredek.-szipogta.

-Fogadja őszinte részvétünket.-nézett rá Sam.-Köszönjük hogy időt szakított
ránk.-álltak fel a fiúk.

-Kérem hívjon fel minket ha bármi eszébe jutna az estével kapcsolatban.-adott Dean egy névjegykártyát a nőnek, majd elhagyták a házat.

-Mondtam hogy nem ghoul.-szállt be az autóba Sam.

-Jól van, dörgöld csak az orrom alá.-morogta Dean miközben beült a volán mögé és gyújtást adott. Az impala motorja felzúgott —szinte már dorombolt— majd elindultak vissza a motelba.

-Azt hiszem ez egy rugaru.-nézett fel Sam a fürdőből kijövő testvérére.

-Pompás. Nem is tudom mikor találkoztunk utoljára ilyennel.

-Még Missouri-ban. Jack Montgomery.

-Ja akit először nem öltünk meg mert "hátha nem változik át". Aztán persze megölte Travist.-bólogatott Dean mire öccse csak a szemét forgatta.

-Szerinted most hol fog lecsapni?

-Vissza megy megenni az
asszonypajtást.-rántotta meg a vállát.

-Akkor gondolom a ház előtt
éjszakázunk.-csukta össze laptopját a fürtös.

-Eltaláltad.-azzal ki is lépett a motelszoba ajtaján.

-Van lángszórónk?-kérdezte Sam miközben testvére után ment.

-Igen, de benzinünk és gyufánk is van ha szükség lenne rá.-csapta le a csomagtartó tetejét az idősebbik Winchester.

-Akkor indulás.-szállt be az autóba Sam, majd testvére is követte példáját. Dean gyújtást adott, a motor felbőgött majd a gázra taposott.

-Biztos hogy eljön?-kérdezte idegesen Sam már századjára.

-Ha még egyszer megmered kérdezni én esküszöm leütlek.-fújtatott Dean. Ő is feszült volt akárcsak öccse. Már 1 órája ott ültek az impalában de még mindig nem történt semmi. Sam már el is bóbiskolt mikor üvegtörés és egy női sikoly törte meg az éjszaka csendjét. A két fiú egyből reagált, kiugrottak a kocsiból, kivették a csomagtartóból a lángszórót, majd megiramodtak a ház felé. Az ajtó nem volt bezárva így egyből bejutottak. Egy pillanatra megtorpantak és füleltek. A síri csendet egy halk nyöszörgés vágta ketté ami a konyhából jött.

Elindultak a helyiség felé, de amikor átvágtak a nappalain megint megálltak. A padlón Mrs.Metthews feküdt, az amúgyis piszkos szőke haja most szinte fekete volt a rákerült vértől. Mikor meglátta a testvér párt, feléjük nyújtotta a kezét segítség reményében, de mielőtt bármelyikük is reagálhatott volna, valami behúzta —vagy inkább vonszolta— a nőt a konyhába.

Először Dean tért magához és rohant a konyhába ahol minden tiszta vér volt. Egy férfi magasodott a törékeny nő teste fölé.

Csámcsogást és csonttörést lehetett hallani. Időközben Sam is befutott és kissé sokkosan konstatálta, hogy az egykori Josh Metthews —aki most már csak egy szörnyeteg mintsem ember— éppen a feleségét fogyasztja el. A rugaru észlelte a két váratlan vendéget így felemelkedett a már halott női testről és a fiúknak rontott. Dean átesett a pulton, míg Sam a konyhabútornak csapódott.

-Sam! Hol a lángszóró?

-A....nem....nem tudom.-hebegi, közben próbál magához térni. Erősen beütötte a fejét ezért kénytelen volt várnia pár pillanatot hogy magához térjen. Mire valamelyest magához tért már sem Dean-t sem a rugarut nem látta a helyiségben. Bár szédelegve, de felállt majd lassan elindult vissza a nappaliba. Az emeletről dulakodás hallatszott, így arra veszi az irányt. Ahogy felér a lépcsőn egy folyosóval találja szembe magát ahol a tegnapesti vérengzésnek már nyoma sincs. Minden szép rendezett volt, a szoba ajtók csukva, kivéve egyet, hiszen ajtaja sem volt annak a helyiségnek. Az egyik szobából hirtelen Dean repült ki, majd csúszott végig a földön.

-Jól vagy?-kérdezi Sam miközben testvérét húzza fel a földről.

-Azt hiszem igen. Intézzük el azt a
mocskot.-morogja idegesen, majd mind a ketten a rugaru felé indultak. Hosszú dulakodás vette kezdetét amiből a Winchesterek jöttek ki győztesként —mint ahogyan azt már megszokhattuk tőlük—. Miután elégették a szörnyet, úgy gondolták hogy Mrs.Metthewsnak is kijár a végtisztesség. Kint az udvaron készítettek egy máglyát amin elégették a testet. Már pirkadt mikor vissza indultak a motelba.

-Aludj Sammy. Hosszú esténk volt.-dőlt az ágyba Dean. Ahogy feje a párnára került már aludt is. Sam is követte példáját és lefeküdt aludni. Hamar magával ragadta a sötét álomnélküli álom.