-Hogy vannak a többiek?-pillant a dokira.

-Most már jól. Natasha sebét össze kellett varrni, de már jól van. Clint alszik ahogy Tony is. Thor meg, nem tudom.-gondolkodik el egy pillanatra.

-Mi az a hulla a pincében?-kiáltja hirtelen Thor, majd hozzájuk rohan.

-Halkabban. Erre még a halottak is felkelnek.-mondja a lány tettetett dühvel.

-Bocsánat Lady Rebeca.-néz rá bocsánat kérően a szőke istenség.

-Semmi baj.-mosolyodik el. Elindult a pincébe, muszáj lesz kezdeni valamit azzal a testtel. Becsomagolta egy fehér lepedőbe, majd nehezen de kivitte az udvarra. Csinált egy máglyát amin elégette. Az esti szürkületben, ahogy a tűz lángjai a fát nyaldosták semmihez nem volt fogható. Kár hogy éppen egy hullát égetett el és nem pillecukrot sütött. Hát igen, ez az átka annak ha valaki vadász. Miközben a tüzet nézte valaki mellé állt.

-Jól vagy?

-Igen.-bólintott.

-Ne hazudj.-fordult felé. Az arca egyik felét meg világította a tűz narancsos fénye, míg a másik fele sötétségbe burkolózott.

-Nem. Nem vagyok jól.-hajtja le a
fejét.-Egy szörnyeteg vagyok. Akinek nincsenek érzései.-suttogja magam elé. Reménykedett benne hogy nem hallotta meg.

-Láttam már szörnyeteget és te nem vagy az.-fogta meg a vállát, majd maga felé fordította. Egy gyenge mosolyt küldött a férfi felé, mire az átölelte. Szorosan hozzá bújt, fejét a mellkasába fúrta. A kölnije illata az orroába kúszott mire jóleső borzongás futott végig a gerince mentén. Ezt az idilli pillanatot szárny suhogás zavarta meg.

-Szólhattál volna hogy démonok támadtak meg. Hisz tudod, csak egy szavadba kerül, még annyiba sem és jövök.-mondta kissé durcásan a hang tulajdonosa. Oly rég hallotta már ezt a hangot, mégis ezer közül is felismerné. Elengedte Steve-et és mosolyogva fordult rég nem látott barátja felé.