10.rész
Csörömpölésre és kiáltásokra riadt fel. Hirtelen nem tudta mi is történik. Nagy nehezen kikelt az ágyból és elindult a földszintre. Muszáj volt megkapaszkodnia a lépcső korlátban, mert félővolt hogy össze rogynak a lábai. A lépcső mellett Clint feküdt eszméletlenül. Óvatosan letérdelt mellé hogy ellenőrizze a pulzusát ami serényen lüktetett még.
-Lady Rebeca.-lépett mellé az Asgardi istenség. Rebeca rá emelte a tekintetét. A férfi arca tele volt kisebb vágásokkal, de ezt leszámítva jól volt. Szólásra nyitotta száját de a lány megelőzte.
-Mi folyik itt?-kérdezte rekedtes hangon.
-Hát tulajdonképpen mi sem tudjuk. Meg jelent három alak. Először csak kérdezősködtek, de utána megtámadtak minket. Bartont egyből kiütötték.-hadarja el.
-Milyen három alak?-nézett rá értetlenül. A terasz ajtó felől üveg törés, majd csattanás hallatszódott mire a lány oda kapta a fejét. Fekete özvegy feküdt a szilánkok között, oldalából lassan folydogált a vér.
-Rebeca Irinoj. Rég találkoztunk.-lépett Becahoz egy ismeretlen férfi.
-Maga meg ki?
-Fáj hogy nem ismersz meg. De had frissítsem fel az emlékezeted.-húzódott ördögi vigyor a képére.-Pár hónapja Floridában szépen helyben hagytál miután megöltem azt a családot. Most már biztosan rémlik valami.-döbbent ült ki a lány arcára amit gyorsan felváltott a düh.
-Te átkozott démon. De hiszen megöltelek.-nézett rá villámló szemekkel ami megmosolyogtatta a démont.
-Úgy tűnik nem végeztél elég alapos munkát.-mondja gúnyosan. Egy legyintéssel a szoba másik felébe repítette Rebecat aki a falnak csapódott.
-Rebeca.-sietett felé Steve és fel
ültette.-Jól vagy?-kérdezi aggódva.
-Kutya bajom.-legyint, majd óvatosan fel áll.
-Oké, mi a fene folyik itt? Kik ezek?-kérdezi dühösen Tony.
-Démonok. Pár hónapja Floridában megöltem az egyiket. Vagyis azt hittem.
-És hogy lehet ezeket megölni?
-Démon űzés, de azzal csak a pokolba kerülnek vissza. Van egy speciális kés ami megöli őket.
-És neked van ilyen speckó késed?-kérdezi Tony.
-Igen, van.
-Akkor kerítsd elő, már a csapat felét földre vitték.-mikor Tony ezt kimondta egy szék csapódott neki, majd elterült a földön.
Beca kint ült a teraszon, egyik kezében cigi míg másikkal a hajába túrt. A nappali kész felfordulás, a csapat nagy része eszméletlen. Valaki leült mellé és a vállára tette a kezét. Oldalra nézett és Bruce mosolygós arca nézett vissza rá.
-Hogy érzed magad?-kérdezte kedvesen. Egy frusztrált sóhaj hagyta el a száját, majd egy mélyet szívott a kezében lévő parázsló bűzrúdból.
-Őszintén?-néz fel a dokira mire
bólint.-Szarul. Csalódott vagyok.-sóhajt fel.
-Kiben csalódtál?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Magamban.-motyogta.-Egyetlen dolgom volt. Egyetlen. És azt is el szúrtam.-szorítja ökölbe a kezét. Ismét bele szív a cigibe, majd elnyomja. Kifújja a füstöt és feláll. Elindul be a házba, de a nappaliban megtorpan. Vissza gondol hogy mi is történt kb 15 perccel ezelőtt.
"Nagy nehezen sikerült elkapni az egyik démont. Levitte a pincébe ahol egy ördög csapda közepébe helyezett székhez kötözte.
-Most pedig dalolj madárkám.-dől a falnak miközben a kést forgatta a kezében.
-Úgysem mondok semmit.-morogja. Oda ment hozzá és egy jól irányzott ütést vitt be, pont az orrát kapta el. Elkezdett ömleni belőle a vér. Még egy ütés, ez szájba kapta. Egy adag vért köpött a padlóra.
-Na? Még most sem mondasz semmit?-néz rá kérdőn.
-Nem szedsz ki belőlem semmilyen információt.-mondta dühösen.
-Hmm...... Hiszek neked.-majd bele szúrta a kést. Egy újabb démon, ráadásul semmit nem tudott meg. Király...."
-Biztos minden rendben?-kérdezi mögüle Bruce.
-Igen, biztos.....
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro