-Szerintetek sokára kel fel?-hallottam Ren hangját

-örüljünk ha egyáltalán fel kel-hallottam Amayáét

-befejeznétek már végre?-hallottam Ichiruét

-Reiko!-kiáltotta Amaya

-Tessék,kisasszony?-hallottam egy életvidám vékony hangot

-ki cserélnéd a kötést?-kérdezte Amaya

-Természetesen kisasszony!-felelte....azt hiszem Reiko

Éreztem,hogy a testem el van zsibbadva,éles fájdalmat éreztem a nyakam területén és egy kezet éreztem,mely a nyakamon található kötést kezdte leszedni,ettől csak még jobban fájt.

Minden erőmet össze szedve ki nyögtem annyit,hogy-f-fáj-mondtam rekedt hangon,majd kinyitottam a szemeimet a szobában tartózkodó Amaya,Ren,Ichiru és Reiko felé kapták a fejüket.

Végig pillantottam magamon majd a szobán,már nem a köpenyem volt rajtam és a csizmám,hanem egy selyem hálóing-már ahogy a takarótól ki lehetett venni,mivel a mellkasom alatti részig fedett-,hajam ki engedve vállaimon pihenve.

Végig nézem a szobán is egy iker ágy egyik részén feküdtem,az ágy mellett egy éjjel szekrény,az ágyról nem messze egy ruhásszekrény és stb.Tudjátok,az a tipikus kastélyszoba.

-végre-sóhajtott fel Amaya
-akkor majd később kicseréled a kötést,most hagyd-tette hozzá
-igen is kisasszony!-mondta Reiko,kin egy szolgáló ruha volt,majd távozott.

-Mi történt velem?-érdeztem halkan.
-megcsípett a pók és miután elájultál,rögtön be is lázasodtál,nem nagyon tudtunk veled mit kezdeni,szóval so hoztunk az Akutagawa kastélyba,a méreg nagy részét már el távolították-válaszolta.

Villámként csapott meg a felismerés,az Akutagawa kastély a mi kastélyunktól körülbelül 2-3 városnyira található...ami azt jelenti,hogy anyám meg találhat.
-Szóval az Akutagawa kastélyban vagyok?-bár sejtettem a választ,mégis hallani akartam.
-igen-adta a választ Amaya.

Hirtelen kopogtattak az ajtón.
-be jöhetek?-hallottam egy boldog vidám hangot.
-igen-felelte Amaya majd az ajtón belépett egy 22-23 éveiben járó nő,egy fehér (báli ruhát) viselt,mely ki emelte éjjfekete haját és szempárját.A neve Tsukiko,tudom mivel a tanárom mesélt róla,miszerint ő képviseli a férjével az Akutagawa családot a mostani generációban.
-beszélhtek vele-kérdezte egy halvány mosollyal,Amaya bólintott egy aprót majd Rennel és Ichiruval el hagyták a szobát.
Le ült az ágy szélére majd felém fordult,felmutatta az eddig kezében lapuló levelet amin a családunk pecsétje volt,majd sóhajtott,mosolygó arckifejezése lassan át váltott komolyabbra
-Anyád kerestet,ma kellett volna,hogy megtartsák az eljegyzést...még tegnap kaptuk a meghívót-bökött fejével a levél felé.
-Tudja én...ahh-sóhajtottam fel gondterhelten,majd folytattam,-a nővéremről semmi hír?-kérdeztem.
-miután elvesztél anyád kénytelen volt a Hanabusa család tudtára adni,hogy mi történt...nem fogadták valami jól a hírt,de eltökéltek így nem hiszem hogy le mondanak rólad és a nővéredről,de a nővéred miatt nem nagyon kéne aggódnod-válaszolta.

-értem-mondtam halkan
-sajnálom...biztos itt is keresni fog-kezdtem
-nincs joga hozzá ez a mi területünk engedélyre van szüksége,hogy kutasson-vágott közbe
-viszont szerintem beszélned kellenne vele,nem kell előle bujkálnod,el kísérlek-mondta határozottan,ellentmondást nem tűrően,majd az arca meg enyhült.
Köpni-nyelni nem tudtam,mire már meg szólalhattam volna a keze a kilincsen volt amit le nyomott,Maj miután lenyomta Rennel és Ichiruval találta szembe magát,akik feltűnően az ajtó hült helyéhez voltak dőlve miközben kezüket fülük mögé téve formáltak félkört...Amaya sóhajtott,míg Tsukiko csak nevetve meg rázta a fejét,majd távozott.

-idióták jelentette ki Amaya majd besétált a szobába.
-kész a reggeli,jösz az étkezőbe?-kérdezte.
Nemlegesen megráztam a fejem,igaz hogy kicsit éhes voltam,de fáradt is.
-köszönöm,nem.Fáradt vagyok-válaszoltam
-de ha nem eszel még jobban le gyengülsz.Szólok Reikonak