Köszönöm mindannyitoknak, akik kitartóan csillagoztatok és motiváltatok az újabb fejezetek megírására! Mindig feldobtátok a napomat!
Biztos, volt olyan rész, amelyik nem sikerült a legjobban, de néha még magamat is megleptem. :D

Minden Wattpad olvasót arra bíztatok, hogy csillagozzon és kommenteljen bátran, igazi öröm az a szerzőnek, óriási lökést tud adni a további munkához. 

(Ugyan engem is bevonz néha a sztori annyira, hogy elfelejtkezem a tetszésem kifejezéséről, így gyakran a végén, utólag osztom ki a megérdemelt csillagokat. De úgy is jó, mindenhogy jó) 

Szóval köszönöm még egyszer, hogy velem tartottatok az első wp írásom megszületésénél, remélem számotokra is annyira élvezetes volt, mint nekem!

Borahae!

*-*

Ha hozzáfűzni való véleményetek van, szívesen látom. Mi tetszett, vagy mi nem? Kíváncsi vagyok, úgyhogy kommentelésre hajrá! Akár ide is összefoglalva, ha nincs kedvetek már visszabogarászni azt a bekezdést, ami valamikor valamiért tetszett. :)))

*-*

És akkor ígéretemhez híven, belevetjük magunkat az ARMY világába...              

 (update: Tae szülinapján! ;)

De hogy mégis mi vár rátok?

Egy túl jóra sikeredett este (és éjszaka) után Kim Taehyung munkára alkalmatlan állapotban jelenik meg a fotózáson, ahonnan ezzel a lendülettel ki is penderítik. Dühből (és egy picit kényszerből) besoroztatja magát. De a  katonaság korántsem fenékig tejföl, főleg nem a magafajtának. A kezdeti bajok után a csapatvezető a szárnyai (és más alá is szívesen :)) veszi, majd elviszi vacsorázni.
Az érzelmi problémák igazán az étteremben kezdődnek... :P