Hyungie

Látom, hogy sugdolóznak valamiről. Jimin évek óta a legjobb haverom, mégis enyhén ideges leszek attól a kedves intimitástól, amit sugároznak így, együtt. Jimin biztos nem tenné ezt meg velem! És akkor jut eszembe, hogy valószínűleg fogalma sincs, ki az a JK, legfeljebb egy erős tippje lehet arra nézve, hogy ő az a bizonyos látogató a virágboltból. 

Morgok egyet magamban, ami felkelti Wooshik figyelmét is.
– Mi az? Miért vagy olyan ideges? Amúgy erről jut eszembe, oda adhatnád már végre a rád eső részt a Jeju-i utazásból, mert én már kifizettem a kemping üzemeltetőinek az egész összeget, és még Seojoon is baszott fizetni.

– Oké-oké, ha átutalják az előleget a reklámfilmre, már meg is kapod. Wooshik hyung, maradtam én már neked adósód?
– Nem, Hyungie-ja, az még nem maradtál – enyhül meg, de azért örülök, hogy megtörte a gondolataimat, melyek túlságosan is JK körül kezdtek forogni. És ekkor felötlik bennem egy gondolat. Még nem tudom, hogy hogy fogom nyélbe ütni, de már elő is készítem a terepet Wooshiknál.

– Hyung – mondom neki –, tudom, úgy volt, hogy veled osztozom a lakókocsin, de mégis inkább egyedül lennék, ha megoldható. Viheted Seojoont – vigyorgok.
Wooshik meglepődve néz rám.
– Te, aki mindig annyit picsogsz, ha bárhol egyedül kell lenned, te akarsz magadban aludni a tengerparton?
– Aham – mondom, közben pedig JK-t figyelem, és elkezdem kitervelni a taktikát. Magasztos gondolataimat Jimin örömködése töri meg.

– Ez az, ez az! Srácok, van kedvetek egy kis bulihoz? Szereztem még pár jó arcot, menjünk el inni, és együnk sült császárhúst!
– Jimin enni akar, ne hagyjuk ki! – lököm el a faltól magam, és nyomok egy álpuszit a kék hajára. – És valójában mi ennek a kitörő örömnek az oka, Chimchi?
Jimin elpirul egy kicsit, és szemlesütve kezdi magyarázni:
– Elhívtam a srácokat a stúdióból, a koreográfusunkat, hatalmas a pali, meg kell ismernetek – majd nyel egy óvatosat, de az én figyelmemet nem kerüli el az apró megtorpanása –, és a zenei producert, ő meg egy géniusz, esküszöm!

– Oké, Jimin, úgy se mozdultam már ki egy jó ideje – nyújtózik Socks. Mindannyian rá meredünk, hogy hogy egy celeb nem mozdulhat ki akkor, amikor akar? Nyilván nem sok anyagi akadállyal küszködik. – A menedzserem kissé leszabályzott – von vállat.
– Rendben, gyerekek, akkor party time! – adja ki az utasítást Wooshik, végül is ő itt a legidősebb, mindenki hyungja, úgyhogy az ukáz az ukáz, mindenkinek indulás van a kajáldába, ahol Jimin-a sült császárt tömhet a káka belébe.

Nem sokkal később letelepszünk egy menő BBQ étterembe. Socks az asztal végéhez ül, jobbjára ülök én, és gyorsan magam mellé rántom JK-t, velünk szemben meg Jimin és Wooshik. Alighogy leülünk, megcsörren Wooshik telefonja.
– Mit igyunk srácok? – kérdem, és mire összeszednénk a rendeléseket, Wooshik bánatos fejjel tér vissza.
– Ma te fizetsz Socks, el kell mennem sajnos – ránt egyet a vállán.

– Aigo, Wooshik hyung, tudom, hogy direkt csinálod, de jobb lett volna, ha eszel valamit mielőtt lelépsz* – tetteti a sopánkodását Socks. – Jól van, nem bánom, fizetem a kajátokat kölykök, de utána a piálást mindenki magának, mert amennyit vedeltek, arra még az én pénztárcám is kevés – oltogat minket, úgy ahogy szokta.  (*itt Socks arra utal, hogy általában a baráti körben a legidősebb fizet)

De ez csak felszín, ismerem én jól, nagyon is jó lelke van, és igazából cseppet sem bánja, hogy ő ma a vendéglátónk. JK sört meg viszkit, mi többiek bort rendelünk. Amint kiérnek a piák, JK úgy tolja le a rövidet, mintha tablettát venne be fejfájásra, még olyan arcot is vág, mint akinek mindjárt szétszakad az agya. 

Jimin izgatottsága ránt ki JK figyeléséből, ahogy felugrik az étterembe belépők láttán. Eléjük megy, udvariasan köszönti és rommá hyungozza őket. Visszakíséri az asztalunkhoz a jövevényeket.
– Yoongi hyung és Hobi hyung, ők pedig itt Seokjin hyung, aztán Hyungie és JK – mutat be mindenkit mindenkinek. Hobi és Yoongi Jimin mellé telepednek a keresztbe-kasba bemutatkozás és köszönés után. 

A két srác jóvágású, de mintha egymás ellentétei lennének. Hobi olyan, mint napsütés a téli égen, észre sem veszed, jó kedvre derít, már csak a jelenléte is. Folyton viccelődik és mosolyog. Yoongi ezzel szemben Wednesday Addams hangulatot kelt, kábé pont olyan vidám fejjel, mint ami a csajnak van a filmben.
– Hát neked jó dolgod van Jimin, ha ilyen jókedélyű a koreográfus – udvariaskodom velük.
– Áh, próba közben azért elég szigorú Hobi hyung – mosolyodik el kicsit kelletlenül. Hobi felnevet, mind a harminckét foga kilátszik.
– Ugyan, Jimin-ssi, tudod, hogy csak a hatékonyság miatt van, egyébként szeretlek titeket.
Yoongi komolyan hümmög, ami valamiféle egyetértést jelenthet.

– Amúgy Hyungie az, akit mondtam, hogy a musicalben együtt szerepelünk. Nagyon jó hangja van – magyarázza Jimin Yoonginak.
– Ezt alá tudom támasztani, én ma hallottam először a színpadon, de hihetetlen milyen bársonyos – toldja meg JK is. Igaz, jól esik az elismerésük, de nem szeretem ha nagyon hájpolnak.
– Ugyan-ugyan, ha még sokáig fényeztek, még a végén elpirulok – válaszolom.

– Seokjin hyung – szól most Hobi – láttam a filmed, nagyszerű király voltál! Tudod, hogy én is dolgoztam benne? Mármint úgy értem, hogy a zombik mozgásának koreográfiáján dolgoztam.
– Ó, valóban? Nem tudtam, de hát annyi ember van ott egy ilyen forgatáson. És hát ehhez kellett rendesen statiszta, nem? – kuncognak össze.

– És mi van az új filmeddel? Láttam a trélerét múltkor, amikor bent voltam a filmstúdióban. Nagyon durva a szereposztás, melletted ott van még Cha Shinhye és Park Bogum... – Hobi zavartalanul folytatja a felsorolást, de ennél a pontnál, szolidan visszaköpöm a bort a poharamba. Socksra nézek, mire ő csak megvonja a vállát, mintha nem tehetne semmiről.

JK

Látom, hogy Hyungie vonásai megkeményednek, úgy, mint délután a próbán. Feszült valamiért. Ezért kimondom az első értelmesnek tűnő mondatot, ami eszembe jut:
– Ha tudom, hogy találkozunk veletek, szóltam volna Namjoon hyungnak!
– Ő ki? – kérdi a Yoongi nevű komoly fiú.
– Ő az értékesítési menedzser nálunk, és hát, az előző projektünk nem volt túl sikeres. A múltkor mondta nekem, hogy gondolkozik valami kollaboráción egy énekes csapattal, vagy ilyesmi.
– Akkor miért nem hívjuk fel ezt az Namjoont? Hátha ráér.
– Tényleg? – kérdezek vissza meglepetten, hogy ilyen könnyen belement.
– Aham, ha már itt ülünk, és beszélgetünk.

Namjoon lelkes a telefonban, alig fél óra múlva már ott is ül a körünkben. Amint meglátja Socksot rögtön fangörcsöt kap, és körbe rajongja a színészt. Ő persze mindjárt tudja, hogy ki a bánat ez a Socks. A többieket szinte észre sem veszi, egyenesen a jóképű sráchoz megy.
– Seokjin-nim*! Micsoda megtiszteltetés! – nyom egy olyan 90 fokos meghajlást, hogy majd lefejeli Socks térdét, és olyan vigyorral az arcán ül le a híresség mellé, mintha most hozták volna a gyépéből. Épp a nyála nem folyik. Socks kuncog a túlzó fanboyingolása miatt, de kedvesen fogadja. (*a -nim névvégződés udvarias kifejezés, megszólítás, egyfajta tisztelet adás)

– Köszönöm, kedves vagy – mondja és megajándékozza Namjoont egy igazi celebes mosollyal, és látom, hogy a komoly kollégám szinte elolvad a megtiszteltetéstől.
– Hívjad csak Socks-nak, még a végén fejébe száll a dicsőség – tromfolja le a barátját Hyungie. Megköszörülöm a torkom, és nekilátok bemutatni megint mindenkit mindenkinek. Namjoon közben visszatér közénk lélekben is, és rögtön ráveti magát a zenei producerre. Egy kicsit ott hagyja magában rajongásának tárgyát, és Yoongi mellé telepedik fontos dolgokról beszélni. 

A társaság tagjai gyorsan oldódnak, és ahogy fogy a pia, úgy próbálnak egymást túlkiabálva beszélgetni. Kicsit kiragad a képzeletem a beszélgetés sodrából. Miért változik meg bennem valami, mióta Jimin azt a mondatot mondta? Keresem a jeleket, hogy Hyungie csak barátjaként tekint-e rám, vagy egy kicsit másképp. Hyungie a fiúkat szereti, akkor lehet, hogy...? Eh, azért mert fiú vagyok, még nem feltétlenül akar felszedni! Én sem akarok minden lányt, vagy fiút, vagy mi van? A hetero srácok sem akarnak rögtön minden csajt... ja de, ők igen. Csak én nem voltam ilyen soha. És egyáltalán miért érdekel, hogy vajon fel akar-e engem szedni? Jézusom, lehet hogy mindig is meleg voltam, csak még nem jöttem rá korábban? Egyáltalán meleg vagyok? Teljesen idegennek érzem ezt a meghatározást magamról, egyelőre csak egy nagy összevisszaság kavarog bennem, a közepén Hyungie-val.

– JK! – integet az arcom előtt Jimin. – Kérsz még egy kört? – bök az üres korsómra. Tessék, itt van ő is, porcelán finomságú az arca, mégsincs rám hatással. Ő csak Jimin, és kész.
– Aham, kösz. De a következő kör az enyém, hyung! – mosolygok rá.
– Oké, nagyfiú, megdumáltuk – megpaskolja a combom, és tovább indul a kérdezőkörútján, hogy ki mit kér még. Önkéntelenül követem a szememmel Jimint, ahogy eltávolodik tőlem.

Közben a látómezőmbe kerül az engem figyelő Hyungie. Arcán megint megkeményednek a vonások, és a tekintete... na, azt inkább hagyjuk. Rögtön nyelnem kell, még ha nem is tudom, hogy miért mérges, de azt tisztán érzem rajta, hogy valamiért velem van összefüggésben a rossz hangulata. Már megint.

Hyungie

Ma már másodszor csinálják. Megőrülök tőlük. Úgy szorítok rá a mellettem elhaladó barátom csuklójára, hogy az felszisszen. ===> go to Magic HOT Shop / Toy
– Jimin-ssi! Elveszed a praclijaidat JK-ről, vagy mind a tíz cuki ujjadat egyenként töröm el! – morzsolom ki a fogaim közt.
– Hyungie-ja, elment az eszed, vagy mi? Mi a fészkes fenéről beszélsz? – aztán, mint aki megvilágosodik, vigyor szalad az arcára – Ja, vagy úgy! Ő az, igaz? – Én csak pislogok rá nagyokat, miközben még mindig satuban tartom a karját. – Öh, elengedsz, ha megígérem, hogy békén hagyom JK-t ma este?

Elkapom a kezem, és bocsánatot mormolok.
– C-c-c-c – ciccegi idegesítően –, Hyungie-ja, vigyázz magadra, meg a kis szívedre, mert nincs kedvem megint hónapokig ápolgatni, míg végre felmosod magad a padlóról.
Aztán ott hagy. Én kifújom magam, és becélzom JK-t, aki végre magában van. Pillanat alatt odacsusszanok mellé. Nem szólok egy szót sem, csak olyan közel ülök hozzá, amennyire ez csak lehetséges.

– Miért vagy rosszkedvű? – kérdi ártatlan tekintete vetve rám. Ellágyulok.
– Már egyáltalán nem vagyok rosszkedvű, JK, hogy végre melletted lehetek.
Látom rajta a meglepődést, és ugyanakkor a megrökönyödést is. A söréért nyúl, és közben a Jimin által kiszállított viszkit olyan lendülettel dönti le, hogy szinte hallom, ahogy a gyomrába ér. Jimin barátilag vet rám egy lesújtó pillantást, úgy, mint akit igazságtalanul ítéltek el.

– Lenne... khm – hajol kicsit közelebb hozzám JK. – Lenne kedved feljönni a lakásomra? Csinálok neked kimchis palacsintát, igazi, házi készítésű kimchiből*. Anyám hozta Busanból – suttogja a fülembe. Belenézek a viszkitől fátyolos gombszemébe.
(*kimchi = jellemzően kínai kelből készített fermentált, csípős köret)
Kibaszottul utálom a kimchit, de hogy lehetne ellenállni ennek az édes tekintetnek és ennek az édes invitálásnak. Igent bólintok, JK keze meg rásimul az enyémre.
– Akkor lépjünk le – suttogja tovább. JK bébi, mi lett veled, hogy ilyen laza lettél? Fejedbe szállt az alkohol?

Őszintén szólva eszméletlenül vonzó a gátlásaitól megszabadult JK. Szemében pajkos fény csillog, mint aki minden percben arra vár, hogy valami huncutságot csinálhasson. Vigyorog, és az arcán behúzódik az az átkozott gödröcske. – Hyungie – szólok magamban magamhoz –, véged van, ugye tudod?

Nem hagyom, hogy meggondolja magát, gyorsan elvonszolom a hangulatba jövő társaságtól, azok már annyira belemelegedtek, hogy talán fel sem tűnik a hiányunk. Taxiba vágom JK-t és magamat, majd nem sokkal később már a konyhájában nézem, ahogy durván spicces állapotban palacsintát süt. Boldogan teszi elém az elsőt, amit tisztességgel meg is kóstolok, csakhogy rohadtul nem bírom a csípőst. 

Pedig amúgy ügyes ez az én JK-em, finom amit készített, csak egyszerűen képtelen vagyok megenni a túl fűszeres ételeket.
– JK, töltenél nekem valamit inni?
– Ó, bocsánat. Persze – lelkesen fordul a hűtőhöz, és úgy belebújik, hogy csak a kerek feneke látszik ki, ami... hogy is mondjam... Kerek.

– Főleg sör van, de asszem azt nem szereted – mondja a hűtő belsejéből. – Meg szőlős soju, azt anyám hagyta itt, ő ezeket a gyümölcsös szarokat issza – emelkedik vissza álló helyzetbe, kezében fogva az üveget. – Borom sajnos nincs, de ezentúl beszerzek néhány palackkal! – és nyom hozzá egy olyan aegyot* hogy majdnem lefejelem a pultot. (aegyo = elviselhetetlenül cuki arckifejezés, elolvadás)
– A gyümölcsös szar az jó lesz, valami juice-ot kaphatok esetleg hozzá?
– Aham, narancs van, azt kérsz? 

Bólogatok. Ő elkészíti nekem az italokat, és átvezényel a nappalijába. A kanapé elé ülünk mindketten, egymás mellé, a szőnyegére. Előttünk az italok, és a palacsinta a kis asztalon. JK örömmel falatozza a hajnali csemegét, és dönti rá a hideg sört. Majd észreveszi, hogy nálam a narancslén kívül nem sok minden fogy.

– Nem ízlik? – kérdi aggódó tekintettel.
– De, csak nem annyira szeretem a fűszeres kajákat.
– Miért nem mondtad, hogy nem bírod a csípőst? Csinálok neked másikat! – jelenti ki és tényleg feláll nekem kaját csinálni hajnali háromkor.
Utána nyúlok: – Nem kell Jaja-jagi, úgysem vagyok éhes. (jagi = jagiya, édesem, drágám, kedvesem, párok közt)

JK visszafordul, és lenéz rám. A kezemre, ahogy a csuklóját szorítom.
– Elneveztél – pislog alkoholtól és meglepődéstől fátyolos szemével. Hát, el, basszameg – gondolom magamban, de nem mondok semmit. Hagyom, jöjjön rá önmagától. Visszaereszkedik mellém törökülésbe.
– Biztos nem kérsz semmit?
– Biztos, hogy nem kimchit – jegyzem meg kétértelműen.

JK a söréért nyúl, nagyot kortyol belőle, majd határozottan felém fordul.
– Mondták már neked, hogy milyen kibaszott szép vagy? – kérdi elúszó tekintettel.
– Hát, ha nem is pont ezzel a szóösszetétellel, de ja, talán említették. Szerintem nem fontos, hogy az ember szép-e, vagy jóképű, vagy ilyenek. Hiába tetszel száz embernek, ha téged csak egyvalaki véleménye érdekel – nézek egyenesen rá.
– Hyungie, te flörtölsz velem? – kérdi, és közben csuklik egyet.
– Miért? Lehetne?

– Nem... nem tudom – pislog nagyokat rám, de közben fülig pirul. Kicsit közelebb hajolok hozzá, míg tartom a szemkontaktust, és JK sem néz másfelé. Beleáll. Tekintetem belefúródik a gombszemébe. Még közelebb hajolok hozzá, leheletén érzem a kimchi fűszerességét és a sör keserűségét. Óvatosan nyúlok a kezemmel felé, és kisimítok egy hajtincset az arcából. Érintésemre sóhajt egyet. Elmerülök a látványában, annyira durván jóképű! Meg akarom csókolni azt a cseresznye ajkát! Még közelebb hajolok hozzá, szinte már összeér az orrunk, ő beharapja a száját a piercingje mellett, becsukja a szemét és... elalszik. Úgy ahogy van, rádől a tincsét babráló karomra, és azzal együtt kanapé szélére.

– Ó, Jaja-jagi, pedig már majdnem jutottunk valahova – suttogom neki –, de úgy tűnik, mégsem ma van az a nap... Most mit csináljak? – nézek a kezemen szundikáló JK-re. Biztos, hogy nem fogom felébreszteni édes-részeg álmából. Így felkászálódom a kanapéra, úgy, hogy jobb karom mindvégig Jaja-jagi párnája maradjon, majd engem is elnyom a részegek hirtelen jövő álma.

*-*

UPDATE! * UPDATE!* UPDATE!

Kimondottan ajánlom annak, aki szereti a fűszeresebb jeleneteket, hogy a főszál mellé olvassa el a side story-s gyűjtemény vonatkozó részeit is, mely immár új címmel és új borítóval található meg a profilomon: Magic HOT Shop
Nem fogjátok megbánni! XD

*-*

Nyomjatok egy csillagot, ha kíváncsiak vagytok a folytatásra! :):):)

*-*

Jaja-jagi becézés magyarázata (ha kell) Jaja a Jaykay-ből és jagi a jagiyaból

*-*