JK

A vacsora alatt lassan oldódom a társaságában, egyre felszabadultabban érzem magam Hyungie mellett. Ahogy kezdem megismerni, egyre inkább úgy gondolom, hogy mi tök jó barátok tudnánk lenni, és úgy tűnik a furcsa bizsergés is faképnél hagyott végre. Nagyon közvetlen és nyitott személyiség, mikor vele vagyok, szinte érzem, ahogy nyílnak az introvertált lelkem vasajtói kifelé.

– Mit iszunk? – kérdem tőle, amint letelepedünk az asztalhoz. Hyungie forgatja a nagy szemeit, és tanakodik.

– Őszintén? Nem nagyon szoktam inni. Ha iszok, akkor leginkább bort, vagy esetleg sojut*. (koreai nemzeti ital, mint kb. nálunk a pálinka, csak jóval gyengébb, gabonából -elsősorban rizs- esetleg édesburgonyából főzik, a japán sake alternatív verziója, nagyjából. Csak olcsóbb :D )

– Akkor legyen mindkettő – vágom rá, mert őszintén? én bizony szoktam inni. A viszki-sör kombó a kedvencem, de érzem, ez talán erős lenne neki. Ebben maradunk. Kikérjük a piát és a tésztát, majd várakozunk kicsit a pincér érkeztére. Hyungie arca az étterem lampionfényben olyan valószerűtlen, mintha egy hologrammal ülnék szemben.

– Amúgy miért szólít mindenki JK-nek, mikor van rendes neved is? – töri meg a csendet.

– Egy ideig Los Angelesben éltem és tanultam, ott mindenkinek csak JK-ként mutatkoztam be, mert azt könnyebben meg tudták jegyezni – vonom meg a vállam.

Közben kiérkeznek az italok. Töltök egy-egy sojut mindkettőnknek, Hyungie csak nyalogatja, én viszont gyorsan letolok kettőt is.

– Amúgy ezt én is kérdezhetném tőled! Mi az hogy csak Hyungie? Még bemutatkozni sem mutatkoztál be tisztességesen nekem! Van egyáltalán rendes neved?

– Ahhoz még nem vagyunk elég jóban, bébi – kacsint rám, és belekortyol az italába. – Egyelőre maradjunk annyiban, hogy Hyungie, így egyszerűen. Tudod, mint egy művésznév, mint például Sting. Csak Sting és kész.

Megüti a fülemet ahogy megszólít, és mintha a bizsergés a belsőmben megint fel akarná ütni a fejét, de gyorsan sojuba fojtom.

– Szóval a nevedhez nem vagyunk elég jóban, de ahhoz, hogy simán lebébizz, ahhoz igen? – engedem le a megint kiürült poharam.

– Miért, zavar?

– Melyik?

– Akit megkedvelek, elnevezem – magyarázza –,de ez csak olyan baráti dolog nálam. Van akit a haverjaim közül simán szólítok drágámnak, vagy édesemnek, vagy adok nekik cuki beceneveket. Ilyesmi. Ők már megszokták, de ha neked nem tetszik, nem csinálom.

– Akkor mi már barátok vagyunk? – teszem fel a kérdést, de ő csak mosolyog, miközben elkezdi magába tolni a vacsorát.

Egy pillanat csend áll be köztünk, és olyan természetesnek tűnik, hogy ő meg én együtt szürcsöljük a feketebab-szószos tésztát és közben iszogatunk.

Pici szósz marad Hyungie hologram arcán.Megnyalom az ujjam, és letörlöm. Ahogy a bátyám gyerekeivel szoktam.

Hyungie lefagy egy pillanatra, és megköszörüli a torkát. Tölt még egy kör sojut. Most ő az, aki hirtelen duplát dönt magába. Én érzem, hogy lassan az alkohol molekulák átveszik a vörösvértestjeim helyét szerte a szervezetemben.

– Nem kell több, hyung! – nevetek rá. – Azt hiszem, eléggé becsíptem.

Hyungie is mélyeket pislog rám a hatalmas szemével, de azért letekeri a zöld üveg kupakját megint, és újra tölt mindkettőnk poharába. Nagyon lelkes töltögető lett így a végére, ahhoz képest, hogy nem szokott inni.

– Ugyan, ezt még megisszuk – mondja rettenthetetlen elhatározással, de látom rajta, hogy neki már nálam is jobban meglágyult az agya a Soju erőteljes fogyásával összhangban.

– Hyungie-ja* – szólok hozzá barátságos korholással –, szerintem hívok neked egy taxit. Viszont, ne feledd, hogy kellenének majd a cuccaim.
(a -ja, vagy -a, névvégződés egyfajta kedvesség, mint nálunk a -ka, -ke,  senkit sem szólítanak a puszta keresztnevén, mindig kap valami végződést pl. Jimin-a, Yoongi-ja, de ez csak közeli ismerősök közt)

Ezzel lassan útjára bocsátom a becsípett modellemet. Hyungie-nak még a részegség is jól áll, az arcán megjelenő finom pír és az opálossá váló tekintete ad egy érzéki fűszert az amúgy is elég fenséges megjelenésének. Beül, pontosabban beesik az autóba, majd leengedi az ablakot és vigyorogva integetni kezd.

Lanyhán visszaintek neki, és gyalog indulok haza.

*

Másnap kissé indokolatlan örömmel lépek be a virágboltba, de nem azt találom, amire számítottam. Hyungie helyett egy fiatal nő áll a pult mögött.

Köszön, és visszamerül valami listafélébe, amit lelkesen pipálgat. Én teszek néhány felesleges kört a kaspók és cserepek között, majd odamerészkedem hozzá.

Egy pillanatig csendben vizslatom, és a lelkem kicsit megnyugszik, hogy minden rendben van velem, azért a lányokat is szépnek látom. Bár így közelebbről figyelve, mintha Hyungie vonásait tükrözné a lány arca. Megköszörülöm a torkom, és közben emlékeztetem magam, hogy mi barátok vagyunk, csak barátok eme virágbolt tulajával.

– Tegnap itt maradt pár cuccom. Hyungie azt mondta, ma bejöhetek értük.
Olyan széles mosolyra szalad a lány szája, hogy kivillannak hófehér fogai.

– Te vagy JK? – kérdi. Meglepődve bólintok:

– Igen.

– Tearin vagyok, Hyungie húga – nyújtja felém a kezét.

– A hú-ga? – tagolom, mintha nem érteném a szó jelentését. És rögtön érthetővé válnak a kellemesen ismerős vonásai.

– Az, Tea-rin a hú-ga – utánoz tréfásan. – Gyere, itt vannak a cuccaid – int, és elindul a hátsó szoba felé. Valamiért idegesíteni kezd, hogy Hyungie családjából bárki is látta a róla készített rajzaimat. De... miért is? – Hyungie azért nincs itt, mert bement az egyetemre, órái vannak ma – csacsogja tovább Taerin zavartalanul.

Hyungie

– Milyen meleg van ma – jegyzem meg, amint belépek az üzletembe. Taerin unottan kopogtatja a pultot a szivárványszín körmeivel. – Érződik, hogy nemsokára itt a nyár. Leellenőrizted a rendeléseket? – kérdem tőle, miközben fáradtan megropogtatom a nyakam.

Taerin nem válaszol csak sejtelmesen néz, amíg oda nem érek hozzá, és le nem rogyok a fal melletti székre. Majd rákönyököl a pultra, és a válla fölött figyel tovább.

– Itt volt – közli röviden. Kell néhány pillanat, mire rájövök, hogy ki. Benézek a mellettem lévő nyitott ajtón, és látom hogy már nincsenek ott JK cuccai.

– Oké – mondom, de látom nem elégedett a válaszommal. Pozíciót vált, és teljes testtel felém fordul.

– Ettél ma már, oppa? – kérdi, én intem neki, hogy nem. – Akkor gyerünk, tartsunk ebédszünetet! Rendeltem ttokpokkit*, mert tudtam, hogy éhes leszel mire jössz. Neked nem csípőset kértem – mondja, miközben bezárja az ajtót, és megfordítja rajta a táblát. A hátsó szobából, amit raktárnak és irodának is használunk, leválasztottunk egy kis konyharészt. Taerin már csomagolja is ki az ebédet, és elém teszi az asztalra, majd letelepedik velem szemben. (*rizstészta-rudak fűszeres szószban)

– Tetszik neked?

– A ttokpokki? – nézek a tálra.

– Dehogy, te hülye. Ez a JK gyerek, tetszik neked?

– Talán – vonok vállat –, de egyáltalán nem tudom, hogy lehet-e nála esélyem. Ha érted, mire gondolok.

Taerin töprengést erőltet az arcára: – Hm, talán. Már ha esélynek számít, hogy tokától-bokáig vörösödött el, ahányszor szóba kerültél – vigyorog kedves, testvéri szertettel, mint egy hóhér, a kötéllel a kezében.

Elgondolkodom azon amit mond, és úgy tűnik túlságosan is, mert arra leszek figyelmes, hogy dühösen toppant a lábával.

– Oppaaaa! – ad hangot elégedetlenségének. – Ne legyél már ilyen gyáva! Nem is volt normális kapcsolatod azóta a színész vagy énekes, vagy kicsoda óta. Hogy is hívtad?

– Gummy-gom – válaszolom megadóan.   ===> go to Magic HOT Shop / Stage kiss

– Ja, igen, gumimaci, hát elég gyökér megnevezés, ha engem kérdezel. És neki, adtál már nevet? – néz rám, miközben túlzóan megrebegteti műszempilláit.

– Taerin-aaa! – szólók rá, mert úgy érzem, túl messzire ment a faggatásomban. – Tegnap láttam őt másodszor az életemben!

– Elég szokott az neked lenni – szemtelenkedik, miközben teletömi a száját a tésztarudacskákkal. Leteszem az evőpálcikáimat, és bosszankodva hátradőlök a széken.

Hallgatunk mindketten. Taerin vidáman, mint aki megnyerte a „hogyanidegesítsemfelabátyám" versenyt, én meg, mint aki elvesztette.

*-*
UPDATE! * UPDATE!* UPDATE!

Kimondottan ajánlom annak, aki szereti a fűszeresebb jeleneteket, hogy a főszál mellé olvassa el a side story-s gyűjtemény vonatkozó részeit is, mely immár új címmel és új borítóval található meg a profilomon: Magic HOT Shop
Nem fogjátok megbánni!      XD

*-*

Ehhez a részhez készült egy kiegészítő történetecske, nézzétek meg a Magic HOT Shop -  c. írásomban: Stage Kiss

Szívesen várok további subplot javaslatokat, ha tetszett :)