*-*
Azok a bizonyos gyűrűk, itt fent ^^^^
*-*

JK

Igazából hazudtam neki - töri át a gondolatom az álmom küszöbét, és ébreszti tudatára az agyam. Kinyitom a szemem. A függönyök közt beszökő hajnali napsugár derengő csíkokat szúr a lakásom sötétjébe. Mélységes csönd honol, csak két ember lassú, nyugodt lélegzése ver némi zajt.
Nem tudom, hogy miért nem akartam neki elmondani, de valójában sokkal jobban élveztem a fordított helyzetet, annál, mint amit bevallottam. Ismeretlen és különös érzés volt. Őszintén szólva eléggé fájt, mégis... mintha a japán hőforrások zubogtak volna fel a lelkemben. Mintha a lényem egy darabkáját odaadtam volna neki tegnap. Valahogy már nem csak a saját testemben élek, hanem az övében is.

Megmocorogtatom zsibbadó kezem. Hyungie feje még mindig a vállamon nyugszik, karjával átölel, és a gyakorlatilag a lábával is, melyet befúrt az enyémek közé. Egymásba fonódó testünk csupaszságát csak a fehér takaró töri meg deréktájon. Beletúrok a hajába.
- Kim Taehyung... mit tettél velem? - mondom ki hangosan is a gondolataimat. Azt hiszem alszik, de ő felpattan fektéből, és az arcomat kezdi méregetni.
- Mi a baj? Fáj valahol? - pislog rám álmos, de aggódó szemekkel.
Éppen ki sem látok a szerelem ködéből, ezért kell egy kis idő, míg rájövök, hogy a fenekem állapotáról érdeklődik. Elmosolyodom, és pontosítok a mondatomon.
- A szívemmel mit tettél? Hogy már csak érted képes dobogni? - vallok, de ő csak megkönnyebbült sóhajjal hanyatlik vissza a mellkasomra.
- Azt hittem, valami bajod van, olyan drámaian mondtad...

- A déli vidékeim állapota érdekelt?
- Aham.
- Érzem azért még egy kicsit, hogy este egy komplett expedíciót szerveztél tájaim bejárására, de a találkozás kifejezetten kielégítőnek tűnt, úgyhogy, azt hiszem minden rendben.
Hyungie halkan kuncog a hasonlattól a vállam hajlatában, ahová visszafészkelte magát. Puha haja a csupasz bőröm cirógatja. Majd felemeli a fejét, és csókot nyom a számra.
- Akkor jó.
Mocorogni kezd, majd a takarót a derekán tartva a combjaimra ül. Nem szól, csak cikázik rajtam a tekintete, mintha először látna.
- Veszélyzónában vagy - vigyorgok rá, és megragadom a csípőjét. Megmozgatja magát rajtam, majd elgondolkodó tekintettel figyeli a falat a fejem felett.
- Igazából a reggelin gondolkodtam, te nem kapnál be valamit, bébi? - kérdi, és a szemöldökhúzogatása egyértelművé teszi, hogy valójában egyáltalán nem a reggelin törte azt a szép buksiját.
- Ó, dehogynem!

A hátára gördítem, fölé hajolok, és lassú csókokkal haladok a nyakától lefelé. Elidőzök a köldöke körül, érzem, ahogy a bőre alá feszülnek a hasizmai. Szeméremcsontjánál megharapdálom, forró sóhajokat hintek rá. Mielőtt elérném a reggeli ébredésében megzavart férfiasságát, a bokájához nyúlok és visszafele végigsimítom a csodás lábait, fel az oldalát, majd a nyakánál kezdem előröl a csókolgatást. Türelmetlen sóhajtás szakad fel belőle, és látom, farka is rándul egyet. Lefelé haladtomban megint elidőzök a csípőcsontjai közt, utána a combjai belsejét is megízlelem. A feszített vágyakozás megteszi a hatását egy szépen kivitelezett merevedés formájában. Megint bokájához nyúlok, simogatom. A térdeinél befordítom a kezem, és a lábai érzékenyebb belsején húzom végig, majd tovább, fel a bordáin. Füléhez hajolok, pihéit megbizsergeti a tüdőmből kiáramló levegő. Túlságosan intenzív számára a csiklandozás, vállát a füléhez rántja, míg apró libabőrök szaladnak szét a testén. A mellbimbója is reagál a nyakában felejtett szusszanásaimra, nyelvemmel tapintom, és apró harapdálással fokozom az érzékenységüket. Hyungie kéjes morgással elégedetlenkedik, hogy még mindig nem kapta meg, amit kért. Nem váratom tovább, csókjaimmal célba veszem a már örömkönnyben kitörő keménységét. Mormogása egyre mélyül, ahogy engedem becsúszni a szám nedves melegébe.

Lassú, ingerlő mozgással kényeztetem. Felpillantok rá. Tekintete gyönyörködik a látványban, ahogy a szám körülöleli.
- Tegnap is virslit ettél, és ma is? - jegyzi meg mosolyogva.
- Bébi, ez sok minden, csak nem virsli. Ezt bizton állítom, főleg mióta tegnap közelebbről is megismerhettem, határozottan nem virsli jellegű!
Hyungie elneveti magát. Majd kezével az éjjeli szekrényen kotorászik, és felém nyújtja a tubust.
- Úgy gondoltam, ma reggel te kapsz desszertet.
- Biztos nem vagy éhes, hogy folyton kajákról beszélsz? - kérdem, de közben nagy örömmel pattintom ki a síkosító tetejét. Értem én, hogy mi a dolgom.
- De az vagyok. Rád vagyok éhes - szinte az egész alsó ajkát beharapja a gondolatra. Hát hogy is tudnám neki nem megadni amit szeretne? Visszafordulok a munkámhoz, és orális ingerlés közben a zselésített ujjaimat többször megmártom feszes, finom testében.
- Elég jó úton haladok, úgyhogy térjünk át rád egy kicsit - lihegi. Megszakítom a tevékenységem, és a hátamra dőlök, megterítek neki a desszerthez. Hyungie fölém mászik, számra tapad. Nyelvével ízleli ajkaimat, majd ütemesen be-behatol kemény nyelvével a szám puhaságába.

Nem nagyon tudja türtőztetni magát, ha be van indulva, és most úgy tűnik, hogy be van. Ujjaival felülről fogja meg a farkam, úgy cirógat. Majd hirtelen ötlettől vezérelve besíkosítja a tenyerét és úgy folytatja kéjesen csúszós izgatásomat. A zselé miatt könnyen jár rajtam a keze, és ez a lágy, sikamlós érzés hamar okoz kellemes merevedést. Hyungie elégedett, ölem fölé térdel, beilleszti a helyére amit kell, majd lassan rám engedi magát. Mindketten felnyögünk a vágyott érzésektől. Arcán a kezdeti, pici fintor elsimul, szisszenései sóhajokká mélyülnek, majd ritmusuk egyre hevesebb lesz. Meg sem várja, hogy kezelésbe vegyem, saját maga ingerli a saját farkát. Most inkább tűnik úgy, hogy ő szolgálja ki magát belőlem. De nem bánom, akkor teheti meg, amikor csak akarja. Szapora lélegzetvételei egy pillanatra abba maradnak, benntarja a levegőt, majd örömével együtt szakad ki belőle. Fátyolos tekintettel néz le rám, látszik rajta, hogy ez most nagyon jól esett neki. Én sem panaszkodhatom, az a látvány, ahogy az élvezet átjárja az én gyönyörűségemet nekem is földöntúli élmény. Számra hajol, újra csókjába von, és hagyja, hogy saját ritmusomban fejezzem be a kora reggeli szeretkezésünket. Kisimítom az izzadt tincseit a homlokából. Elveszek a hologram szépségében, és abban a pillanatban nem hiszem el, hogy az enyém. Pupillán keresztül simogatjuk egymás lelkét a kielégítő testi kontaktus után.

- Lehet, hogy mégis ehetnénk valami rendeset - mondja, hangja rekedt és mély.
Engem zavar először fürdeni, és amíg ő bújik illatos habokban, én a konyhában serénykedek. Eszembe jut az a furcsa reggel, amikor először ettünk együtt itt, a nappalim szőnyegén omlettet. Bájos nosztalgiával virágzik ki bennem az emlék, ahogy véletlenül a fenekemre simított.
- Mi tetszik annyira? - kérdi vizes haját törülgetve, miközben az arcomon szétterülő bárgyú mosolyt vizslatja. Rá nézek, és a világ legőszintébb mondata hagyja el a számat:
- Te tetszel...

A valódi reggeli elfogyasztása után Hyungie felajánlja a rendrakást, ha már én főztem, és ezzel is bársonyba csomagolja a lelkem. Mindig olyan figyelmes velem szemben. Hirtelen egyenlőtlennek érzem az érzelmi mérkőzésünket, és elhatározom, hogy sokkal-sokkal jobb pasi leszek számára. Olyan, amilyet valóban megérdemel. Mert neki nem csak az arca szép.
Széthúzom a függönyöket, és a nappalit elárasztja az őszi reggelek mélyarany napsütése. Hyungie örömmel nyugtázza a jó időt, és javasolja, látogassunk el a Yeouido Parkba.

A sétányon andalgunk, a zöldből narancsba-vörösbe boruló levélkoronák alatt. Kezéhez nyúlok, és összefonom az ujjainkat. Neki csak a gyűrűsujján nincs ékszer, nekem meg csak azt díszíti a vékony ezüstkarika, amit tegnap ráhúzott.
- Kapsz tőlem egy igazi karikagyűrűt a csupasz ujjadra.
- Nem házasodhatunk itt össze - von egy lemondót a vállán.
- Hivatalosan nem, de elég, ha te tudod, meg én tudom, hogy mit jelent. Vagy elmegyünk Vegasba.
Hyungie megtorpan.
- Tényleg? - néz rám, és mogyoró szemébe boldogság költözik.
- Teljesen tényleg - mondom, és kezét nem elengedve, a karommal magamhoz húzom egy ölelésre, és a szájára nyomom a számat.
- Megőrültél? Itt vagyunk a park közepén...
- És akkor mi van? Már mindenki tudja rólunk, nem? - nevetek fel. Nevet ő is. Egyszerre van bennünk keserűség és megkönnyebbülés is.

*-*
Happy boys :)
*-*

*-*
Ha tetszik a történet, nyomj, kérlek egy csillagot, hadd lelkesedjek!
Köszönöm! <3
*-*