JK

Már majdnem az apartmanházhoz érünk, ahol lakom, mikor ránk szakad az ég az évszakhoz képest meglepő ridegséggel. A szokásosnál hűvösebb zápor, nem, inkább szakadó eső elől húzzuk be a nyakunkat, és igyekszünk a gyorsan gyűlő tócsák tengerén át a lakásom védelmébe jutni. Hyungie kezéért nyúlok, úgy menekítem meg a csapdékbombáktól.
Alig csukódik be mögöttünk az ajtó, alig rúgjuk le a sáros-vizes cipőinket, Hyungi tenyere máris a mellkasomra tapad. Elkezd tolni befelé.
- Az előttünk álló programhoz feltétlen szükséges, hogy lezuhanyozzál.
- Pont azelőtt fürödtem, hogy találkoztunk - méltatlankodok. - Olyan illatos vagyok, mint egy kibaszott virágoskert, még a boltodnál is jobb szagot árasztok.
Közben azért hagyom, hogy a testünk közti távolság néha összeszűküljön, hogy random puszikat tudjak nyomni arra az ennivaló szájára, amire a folyó part óta epekedem.
- Akkor is! - csak nem tágít a tisztogatás gondolatától.
- Mi az? Gyomormosást akarsz tartani, vagy mi?
- Hát ha azt nem is, de valami hasonlót. Amúgy meg majdnem kockára fagytam, úgyhogy vagy viszki, vagy forró zuhany. Vagy mindkettő.
Nemtörődő lendülettel szabadítja meg magát az átázott cuccaitól, mintha ott se lennék. Láttam már meztelenül (párszor), mégis... mozdulatlan maradok. A pólóm széle a kezemben, a másikkal az övem csatolnám, de csak ámulok rá. A karcsú testére, a vékony combjaira és a markolni való fenekére. Ebben a pillanatban egyáltalán nem értem gondolataim szövevényes labirintusát, mely valaha azt sugallta, hogy nem eme gyönyörűséges lény mellett lenne a helyem.

- Na mi van? Te tényleg kockára is fagytál? - nevet rám. De mosolya napsugár, és valamennyire felolvadva magamhoz térek. Ha gondolkodni nem is, levetkőzni azért tudok. Hagyom, hogy intézkedjen, alaposan megmosdat, kedve szerint. Aztán bevasalja rajtam azt a viszkit is, ami igazán könnyű, mert az üveg még mindig ott árválkodik a nappali asztalán. Örül, hogy társaságra lel bennünk. Hyungie ugyanúgy csupasz mint eddig, és ugyanúgy nem zavarja. Rajtam azért lóg egy szomorú törülköző. Felé nyújtom az italt, és Hyungie összerebben a viszki maró ízétől, ahogy az végigfolyik a torkán.
- Miért kérted, ha nem szereted? - érdeklődőm a nyilvánvaló fintorát látva, míg én jóleső érzéssel küldöm le az italt.
- Mert JK íze van - válaszolja, és szeme sem rebben, habár nekem okoz egy kis légzészavart a mondandója. Asszem picit el is olvadok. - És most, jagi, beváltom azt a bizonyos ígéretemet, miszerint egyszer meglátogatom azt a csábos feneked! Magyarán: nagyon-meg-foglak-dugni - tagolja mondata minden szavát, nehogy bármelyik is elkerülhesse a figyelmemet. Közben kacéran vonja fel a szemöldökét.
Egyszerre önti el a nyál a számat, és ugyanakkor szárad tropára a torkom a mondatától, és attól a megsemmisítő tekintetétől, ahogy rám néz. Rögtön moccan bennem a vágy, és furcsa mód, akarom is, hogy megtegye. Ezzel a tekintettel világokat lehetne leigázni.

- Akkor irány az ágy - leteszi a poharát és hozzám lép. Én hátrálok a szoba felé, ő követ és közben vadul csókolózunk. Szája érintésétől apró fájdalom szúr belém, ott ahol korábban szétharaptam magam, de most ez sem érdekel. Vékony ujjai izomról izomra simogatnak végig. Keze éhesen keresi a szerencsétlen törülközőm szélét, és tépi le rólam másodperc alatt. Az ágyhoz érve rám helyezi a súlyát, én meg vele a mellkasomon dőlök el, hanyatt a friss szaténra. Fekvőtámaszba tolja magát fölöttem. Nem tudok mást tenni, csak gyönyörködöm benne, a műalkotás szépségű arcában és a belelógó puha, szőke tincseiben.
- Fordulj meg, bébi - mély hangjához egy mély csókot is kapok, majd kérésének megfelelően engedelmesen hasra fordulok. Nekitolja magát a fenekemnek. Egyértelműen érzem gerjedelmét, ahogy minden keménységét hozzám nyomkodja. Csupasz domborulatomat simogatja, lenyúl az oldalam mentén. Megemelem a csípőmet, hogy jobban hozzám férhessen. Ő pedig nem tétovázik, úgy markol rám, hogy felsikkantok, mint fangörlök egy k-pop koncerten. Ráengedi magát a csupasz hátamra. Megérzem kutakodó leheletét a nyakamon. Minden szőrszálam rögtön az égnek áll a belőle áramló forróság miatt.

Kezét visszahúzza, és gömbjeim alapos fogdosásába kezd.
- Mmmm, csábító a látvány - élvezkedik az elé táruló meztelenségemen. - Emlékszel? Azt mondtam, hogy csak akkor teszem meg, ha készen állsz rá. Akarod most, jagi?
Azért jól esik, hogy rákérdez, annak ellenére, hogy korábban határozottan állította, márpedig ma az övé leszek. És hogy akarom-e? Ebben a pillanatban mindent. Igen, az övé akarok lenni minden lehetséges módon, hogy ne legyen többet ő meg én, csak egy összeolvadt nonfiguratív alkotássá szeretnék válni vele együtt.
- Igen - nyögöm ki. Pillanat alatt megérzem mutatóujját a gerincemen, ahogy elkezdi lassan lefelé húzni, egészen be a naiv gömböcskéim közé. Simogatva ingerli az idegekkel huzalozott bőröm, le a gátamig, és vissza. Majd két kezét a térdhajlatomba nyomja, mozdulatával összhangban húzom magam alá a lábaim.
- Told ki azt az észvesztően kerek popsidat, bébi - állít be kívánt pózba. Úgy nézek ki, mint egy szőnyeggel játszó kiskutya. Kicsit furcsa így kitárulkoznom előtte, de a zavaromat hamar felváltja a kellemes borzongás, ahogy hosszú ujjai táncot járnak a bőrömön.
Húsomba markol, és széthúzza a fenekem. Nyelve kutatja fel az érzékeny pontjaimat, amíg lassan egy merő bizsergéssé válok. A testemen felbukkannak a kis libabőrök, minden egyes érintésétől.

Ilyen élményben még soha nem volt részem, úgy csókolgat, nyalogat, harapdál odalent, mintha nem is az alsófertályomról lenne szó, hanem valami édes desszertet ízlelne. Tevékenysége izgatóbb az izgatónál. Amikor úgy érzi, elég mélyeket sóhajtok az ágyneműbe, a szekrényről síkosítót szerez, és zselébe burkolja a mutató ujját. Lassan köröz a bejáratom körül, megnyomogatja, megsimogatja, a lehető legfinomabb behatolást tervezi. Majd nagyon óvatos mozdulattal görbíti az ujját, ezzel belém vezetve az első ujjpercét. Közben másik kezével a lábaim közé nyúl, könnyed simogatásába vonva a szerszámom is. Már nem is feszít, ahogy mozgatja bennem az ujját, pedig érzem, egyre mélyebbre csúszik. Kutatja a pontomat, nyögve adom tudtára, amikor megtalálta. Amikor hallja a hangosabb reakcióimat, elidőz egy kicsit, tovább stimulál.

Ez az érzés gyötrelmesen jó. Egy pillanatig nem tudom eldönteni, hogy bepisilek vagy inkább elélvezek, ahogy masszírozgat belülről. Az ujja nyomása alatt keletkezik egy bizsergő góc, majd szétguruló gyöngyökként tölti meg a testem a vágyakozó gyönyör. Megérzem az újabb adag síkosító hidegét, és a következő ujját. Először ráfeszülnek az izmaim a dupla vastagságra, de aztán könnyen engednek a kérlelésének. A farkamon lévő kezével egyre gyorsabb ritmust diktál, szinte már az orgazmus határán billegek.
- Oh, jagi, még nekem is feláll attól, ahogy nyögdécselsz.
Kicuppantja belőlem az ujjait, majd belenyal a fenekembe. Furcsa vágyakat indít be a túlstimulált testemben ez a lágy, nyálas simogatás.

Elementáris módon akarok még belőle, akarom, hogy még tovább kényeztessen! Nyögdécselve tologatom felé a csípőmet, Hyungie nevetve adja meg, amit szeretnék. Lassan az összes gélt lenyalogatja rólam. Másik különös, eddig sosem tapasztalt érzésre leszek figyelmes.
- Fordulj meg bébi, látni akarlak - mondja.
Hátamra gördülök, és az engem mustráló tekintete hőfokától el is pirulok. Az előbbi furcsa érzés még erősebb lesz.
- Mi az? - kérdi az arcomat vizsgálva.
- Az normális, ha azt kívánom, hogy, hogy...
- Hogy?
- Azt, hogy tedd belém - nyögöm ki, és karcsú, merev falloszára fut a tekintetem. Széttárom a combjaim, és közelebb húzódom hozzá. Ujjaimat rákulcsolom a farkára, Hyungie a szájamra hajol. A testem zamata a síkosító édes ízével keveredik összeérő nyelvünkön.
- Az csak jó, ha ezt kívánod - morogja az ajkaimra. Elveszi a kezem a testétől, és lucskos bejáratomhoz illeszti magát. Hiába járt már könnyedén bennem a két ujja, a farkát érezni, egészen más, hogy is mondjam, sokkal inkább háromdés élmény. Szisszenek a feszüléstől, kicsit fáj is, ahogy kezd jobban bennem lenni. Megáll a mozdulatban.

- Engedd el magad, és szólj, ha már nem feszít - tanácsolja, miközben csókokkal halmozza el a nyakam. Jobbján támaszkodik a mellkasom mellett, baljával újra kezelésbe veszi a farkam. Ingerlő a simogatása, a fokozódó vágy segít ellazulni. Lábam a derekára kulcsolom, és bólintok.
- Mehet...
Ennek ellenére addig érzem a kellemetlen feszülést, míg a bennem előre haladó farka az előbb már felizgatott pontocskámat nem érinti. Prosztatám örül az ismerős nyomásnak, és lelkesen lövelli szét az endorfint a testemben. Hyungie halkan nyög fölöttem, lehunyja a pilláit az élvezettől. Szinte újra szerelmes leszek a gyönyörű vonásaiba, amit az őt átjáró kéjérzet most még csodálatosabbra fest.

Hyungie

JK megismerése előtti éveim inkább könnyed és rövid kapcsolatokban bővelkedtek, amelyekben szívesebben vállaltam az aktív szerepet. Neki viszont örömmel adtam oda magam. Sőt, kívántam, és kívánom most is, bármilyen pózban.

Ez a helyzet viszont valami földöntúli élvezetet jelent számomra. Ez az eszméletlen, kidolgozott test, ahogy vonaglik alattam, mégis a kisfiúsan kipirult arc, ahogy halkan nyöszörög a teste kéjes feszülésétől és a farkán járó kezemtől. Nagyon lassan, türelmesen dolgozom benne és rajta, pedig a lüktető vágyam már könyörtelen korbácsként sarkallna gyorsabb ütemre. Nem akarom hogy fájjon neki, azt akarom, hogy sikítva élvezzen el alattam, hogy semmi más ne maradjon számára, csak a gyönyör, amit én adok.

Óvatosan fokozok a tempón és a lendületen, figyelem a reakcióját. Néha fintorogva szisszen, de egyre több mély nyögés buggyan ki eltátott ajkai között. Tekintetünk összetalálkozik, szinte elolvadok a rajongástól, amivel rám néz. Kezét az arcomra simítja, ujjait a hajamba túrja.
- Csinál-hatod gyo-horsabban - lihegi, és csókra húz magához. Örömmel engedek a szavainak, fokozatosan emelek a ritmuson, mindvégig figyelve őt, közben nyelvemmel is kényeztetem finom ajkait. Annyira rá koncentrálok, szinte meglep a hullámokban közelítő orgazmusom. Nagyon jó lenne tudnom, hogy jagim hol tart az élvezet létrájának megmászásában, mert nekem kezd kihívást jelenteni a visszatartás. Most nem mehetek el előbb, ez az első alkalma, számára kell a leges-legjobbnak lennie. Próbálom azt a behatolási szöget tartani, amikor a legmélyebbeket szuszogja. Nyelvemet fülére, nyakára vezetem, az álla vonalát ízlelem. Mert imádom ezt a férfias vágást a babafinomságú, cuki arcán. Fülét is ajkaim közé cuppantom, miközben egyre forróbban lélegzek bőrére. De ekkor meghallom a megváltó mondatot:
- Istenem, istenem, iiiiiisteneeeeeehem... - feszül meg a teste, majd sóhajai ölelésében elernyed.
Még forrón lüktet a farka a kezemben, teste pulzálva húzódik össze rajtam, orgazmusa eredménye frissen folyik kettőnk közé, én máris követem.
- Annyira... szeretlek - toldom meg néhány szóval is a testébe spriccelő szerelmi vallomásomat. Csatakosan borulok a nálam is csatakosabb testére, és összekeverjük a pórusainkból távozó nedveinket. Mikor eloszlik az eufória-köd az agyamban, lassan kihúzódok belőle és édes csókokkal jutalmazom.
- Milyen volt, bébi?
- Ha ezt tudom, hamarabb hagytam volna magam - suttogja kipirult arccal.
- Akkor ezentúl maradjon ez a felállás?
- Na, azt azért nem... Inkább maradjunk annyiban, hogy kaphatsz néha egy kis desszertet - vigyorog rám.

Miután kicsit rendbe szedjük magunkat, mellé gördülök. Belegubózok JK ölelésének feromon-fészkébe, mint árva kisveréb. Lenge kézmozdulatokkal simogat, bőrömön cikázik az érintése. Ujjaimat babrálja, a vékony ezüstkarikákat forgatja szórakozottan. Könyökömre támaszkodom, és a gyűrűsujjamon lévőt leveszem. Megfogom a kezét, és az ő gyűrűsujjára húzom.
- Ez a kis ékszer emlékeztessen rá, jagi, hogy mennyire szeretlek, ha megint furcsa gondolataid támadnának.
Megnézegeti meggyűrűzött ujját, szeme csillog a boldogságtól. A mellkasára húz, és betakargat mindkettőnket.
- Köszönöm... - suttogja, és szorosan magához von, majd arcát a nyakhajlatomba fúrja. Így alszunk el az édes, remélhetőleg végleges, kibékülős szeretkezés után.

*-*
JK megadta magát... minden lehetséges módon! ;)
*-*