Hyungie

A két celebünknek köszönhetően, gyorsan átbútorozunk a klub vip részlegébe, de ettől sem lesz sokkal jobb a bulizós kedvem. A bárpulthoz vackolom be magam, és tőlem szokatlan lelkesedéssel iszok. Az alkohol lassan a vérlemezkéimmel együtt oldja a feszültségem, kellemes nemtörődömség kezd úrrá lenni rajtam. Tüntetőlegesen ignorálom Bogumot, és merülök mindenkivel valami érdektelen beszélgetésbe, aki arra méltat, hogy egy kis időt a pultnál eltöltsön velem. Socks furakodik oda hozzám.
- Ne haragudj, de nem tudtam levakarni magamról, tudod, együtt forgatunk - sutyorogja a fülembe. - Pedig nem akartam magammal cipelni. Olyan rossz érzésem van, már a múltkor is mondtam a telefonban. És tudom, hogy egykor mennyire szeretted.
- Most már mást szeretek, hyung, ne aggódj. És nem olyan ellenállhatatlan, mint amilyennek gondolja magát - mosolygok összevont szemöldökű barátomra.
- Hát remélem is Hyungie-ja, remélem... - csücsöríti össze csókos száját, és koccintásra emeljük a poharainkat.

A húgom és aktuális lovagja, alias Namjoon köt ki mellettünk, egy kis frissítőért ácsingózva. Tearin ledönti a kikért shot-ot, majd váratlanul Socks nyakába omlik, és elrángatja magával táncolni. Namjoon pislog utánuk egy sort, de gavallér, és nem tesz semmilyen megjegyzést. Még jó. Egy ideig babrálja a kezével a rövides poharakat, majd felém fordul.
- Hyungie-ja, kérdezhetek valamit? - próbálja túlüvölteni a zenét. - Sokat gondolkodtam JK problémáin. És szeretném tudni, hogy te például hogyan élted meg a coming outot? Hogyan mondtad el a szüleidnek, barátaidnak, testvérednek? - biccent a tánctér felé, ahol is Taerint sejti. - Szerintem JK-re vár még néhány nehéz menet...
- Mellette leszek, hyung, eddig is mellette lettem volna, ha hagyta volna - jelentem ki, értésére adva, hogy nem vagyok teljesen hülye, és eszem ágában sincs magára hagyni a lelki dolgaival. Persze, azért örülök, hogy van még rajtam kívül, aki ránéz JK-re néha. - Hát tudod, anyám gyakorlatilag hamarabb tudta mint én. Nálam már gyerekként voltak furcsa jelek, hogy talán nem minden oké, már ha ezt a dolgot bajnak vagy problémának lehet felfogni. Szóval, mire berobbant nálam a pubertás, a szüleim már elég jól kitrenírozták a lelküket az elfogadásomra. Én egy kicsit nehezebben éreztem rá, a középiskolában megpróbáltam a lányokkal kapcsolatot teremteni. De még a csókig sem igen jutottam el, annak ellenére, hogy számtalan, úgymond barátnőm volt. Ezek ellenére népszerű voltam köztük - kuncogok. - Aztán Bogum kapcsolta fel a villanyt a fejemben a színművészetin - biccentek az említett alak felé. Namjoonnak nagyra kerekednek a szemei.
- Khm, ő az exed? - kérdezi, szinte ijedten. Fél, hogy el kell mondania JK-nek, hogy az exemmel buliztam?
- Mondhatjuk - fintorodom el. Szinte látom, ahogy Namjoon agytekervényei járnak a fejében, mindenféle esélyeket latolgat. - Nem én hívtam ide, ne aggódj. Pont a hátam közepére kívánom. Socks volt a tettes, mármint, inkább áldozat.

- Akkor lehet még egy kérdésem? Nem ezzel a Bogum gyerekkel kapcsolatos, inkább Socks-szal, ha már így szóba került.
- Ki vele, ma jótékony hangulatban vagyok.
- Taerin? - a tétova, egyszavas kérdését nem igazán értem, de mivel magas labda, úgy döntök lecsapom.
- Ő is a fiúkat szereti, talán túlságosan is. Ebben hasonlítunk - kacsintok rá, de egyértelmű, hogy nem ez lett volna, amit meg akar tudni.
- Úgy értem, hogy mi van közte meg Seokjin között?
- Valami különös barátság. Talán úgy, mint Jimin meg köztem. De sosem jártak, vagy ilyesmi, ha ez érdekel. Amúgy is, szerintem te ezt már sokkal jobban tudod nálam - vigyorgok rá, Namjoon pedig fülig pirul.
- Taerin mondott valamit?
- Ó, nem, és pont ez a gyanús. Mert egyébként be nem fogja a lepcses száját.
Az említett húgom épp ekkor libben vissza, kezét Socks csuklóján tartja, míg Namjoonnak kezd nyafogni, hogy táncoljon ő is vele.
- Taerin-a, nem lesz neked sok, két ilyen, hogy is mondjam, nemes vad? - pillantok végig a két jó kiállású férfin, mindkettő megszeppenve néz a vagy húsz centivel alacsonyabb húgomra.
Taerin megütközik ugyan a mondandómon, de fátyolos tekintetét látva gyorsan rájövök, hogy teljesen feleslegesen tépem a szám. Egyébként is fafejű, de ha iszik, akkor aztán az isten sem robbantja ki az agyából az elhatározását. És ahogy elnézem őket, Taerinnek ma dupla fogásra szottyant kedve. Majd eszembe jut Namjoon múltkori fanboyingolása Socks körül, és lenne rá egy tízesem, hogy össze is fog jönni a húgocskám ma esti terve. - Na, menjetek innen - legyintek feléjük, miközben Taerin csak rám ölti a nyelvét, és a két fiút magával vonszolja a táncparkett felé. ===> go to Magic HOT Shop / Temptation

Magamra maradok, de valaki pont erre a pillanatra vár. Bogum úgy terem mellettem, mintha mindig is ott állt volna. Egy ideig csak halkan és lopva stíröljük egymást. Figyelem, az évek hagytak-e nyomot rajta. Be kell valljam, akárhogy is nehezemre esik, de nem lett kevésbé jóképű. Most rövidebb a haja, mint akkor, elhagyta a rosszfiús külsőt, befutott sztár megjelenése van.
- Hiányoztál, Taehyungie - ér hozzá szórakozottan a pulton lévő kezemhez, majd játszani kezd a kisujjammal. Elhúzom tőle, és intek a bártendernek.
- Komolyabb alkoholmennyiségre lesz szükségem, ha még sokáig akarsz velem beszélgetni.
- Ugyan már, ne mondd, hogy nem gondoltál rám - néz rám jelentőségteljesen.
- Valamikor, de az nem mostanában volt.
- Pedig én szívesen emlékszem vissza a lakókocsik közt történtekre - vigyorog rám, de látja az arcomon, ez most nem az a pillanat, amikor értékelem az emlékei közti kutakodását. - Táncolj velem! - vált hirtelen témát.
- Ez nem olyan hely, és féltem a reputációdat. Nem venném a lelkemre, ha tönkretenném a karrieredet. Tudod, hogy nincs jó hírem... Már ezzel hogy itt állsz mellettem, kockáztatsz. Mostanában szeretnek engem fotózgatni.
- Ugyan, ez a vip részleg, itt nem fotóz le minket senki - legyint.
- Azért ne igyál rá hideg vizet - jegyzem meg gúnyosan, de Bogumról lepattan.
- Egyébként is a te hibád, miért vagy ilyen szép? - próbál bókolni, és komolyan nem hiszem el, hogy csak ennyire telik tőle. Valahogy hiteltelen... Összehasonlítva azzal, ahogy JK tudja elremegni, egészen más érzés. Amikor ő mondja, tényleg gyönyörűnek érzem magam. Most csak egy üres frázisnak hangzik.
- Jó, majd megcsúnyulok.
- Te nem tudsz - vigyorog rám egy szívdöglesztőt, mert azt azért tudja nagyon jól, hogy milyen a mosolya. Nem hiába tart ott, ahol.

Kezd bosszantani a sehová sem vezető beszélgetésünk, és ez a hirtelen előbukkant közeledési vágya. Kiülhet az arcomra a nemtetszésem, mert morcosan megjegyzi:
- Rendben, felfogtam, hogy most nincs ínyedre a társaságom - húzza el a száját. Rögtön dobban egyet a szívem. Régen, ilyenkor mindenáron a kedvében akartam járni, hogy kiengeszteljem. Bármit megtettem, hogy jobb kedve legyen, egyenesen éreztem, ahogy összecsavarta a lelkemet, mikor haragudott rám. Most viszont ellenállok ennek a felbukkanó, régi érzésnek, és elfordítom a fejem. Nem akarom látni az ismerős fintorokat az arcán. De mondata ellenére nem adja fel az ostromomat. - Taehyungie! Viszont akarok neked mondani valami fontosat. A fülembe jutott egy olyan hír, ami szerintem téged érdekelne. A botrányos képeiddel kapcsolatos.
Nem kerüli el a figyelmem a jelzője, és igazán kíváncsivá tesz, hogy mit tud. Visszanézek rá, és várom hogy előjöjjön a farbával. Persze, ő nem olyan.
- Na, bökd ki, mit akarsz! - vágom hozzá.
Meglepett arcot vág, nem erre a reakcióra számított.
- Megváltoztál... - pislog rám.
- Megváltoztam? Hát tudod, az történt velem, hogy egyik napról a másikra dobott ki a szerelmem, és választotta a karrierjét helyettem. Még csak rám sem nézett, mikor robbant a pletyka-bomba és én addigi életem legszörnyűbb napjait éltem át - iszok egyet, és nem tudom, hogy miért van ez az őszinteség-tolulásom, de már nem tudom abbahagyni. Bűneit az ujjaimon számolom, miközben folytatom a ráolvasást. - Zsebedben a diplomáddal nézted páholyból, hogy hogyan basznak ki miattad a suliból, és omlik össze egy pillanat alatt az addig felépített életem. Ráadásul, utána, ha jól emlékszem valamelyik interjúdban, még le is tagadtál, bele a kamerába. Mindenki szemében én voltam a gonosz, aki megrontott, te meg csak valami áldozat szerepében díszelegtél. Pedig, ha jobban belegondolunk, ez pont fordítva volt. Nemde, Gummy-gom? - Bogum elsápad, megütközik a rég hallott becézésén, vagy csak nehezen dolgozza fel a szavaim. - De most már nem haragszom, megértelek. A színészet neked volt fontos, nekem meg csak te - fejezem be a mondandómat. ===> go to Magic HOT Shop / Scandal!

Felállok a bárszékről, és ott akarom hagyni. Ujjai bilincsként fonódnak a csuklómra.
- Hallgass meg, Taehyungie... kérlek! - utolsó szavából végre őszinteség csendül, én meg ellágyulok.
- Rendben - adom meg egy szusszanással magam.
- Gyere, ne itt beszéljünk ilyesmiről. Elviszlek fagyizni. Van itt a közelben egy Baskin & Robbins. Még mindig a mandula-csokis a kedvenced? - cseveg, és közben elfelejti elengedni a kezem. Finoman vonszol magával keresztül a tömegen, ki az épületből. Elbizonytalanodom, miért hagyom ezt neki? Valóban annyira érdekel a mondanivalója? És rájövök, hogy igen. Hátha tud valamit, mert ez a helyzet, amiben most szenvedek, az hogy JK nincs velem, bizony mind ezeknek a fotóknak az eredménye. Bogum fekete Kiája mintha csak végszóra gördült volna elénk. Betessékel hátra, majd mellém ül. A sofőr szótlanul követi az utasításait. Az alig tízperces úton a Sinnonhyeon Állomás felé minden érdekel az esti főváros látványából, csak a mellettem ülő férfi nem.

Az Ice Cream ATM már messziről látszik. A sofőr a járdaszegélyhez húzódik, mi meg kiszállunk az autóból. A mindig elérhető rózsaszín automatából Bogum vesz nekem egy Almond Bonbont, magának meg egy Very Berry Strawberry-t. A Gangnam-daero mentén a járdát szegélyező bokrok körül padok húzódnak, letelepszünk az egyikre. Mostanában csípős reggelekben már megmutogatta magát a közelgő ősz, ma este, mégis a nyarat idéző lágy levegővel kényeztet minket az időjárás. Mintha még ő is összebeszélt volna Bogummal.
Míg élvezem a számban szétmálló édes ízt, várakozóan nézek a mellettem elszántan fagyizgató srácra, hogy immár adja elő azt a nagyon érdekes információt, amiért eddig el kellett rángatnia. Lábamat keresztbe téve lógatom, míg ő belekezd a sztoriba.
- Először is tudnod kell, hogy sajnálom, ahogy akkor döntöttem. Hiba volt.
Nem válaszolok rá, csak mordulok egyet. - És erre akkor döbbentem rá, mikor megláttalak a tévében. Százszor néztem meg azt a nyamvadt reklámot, és rájöttem, hogy mit vesztettem. Találkozni akartam veled, szétnyaggattam Seokjint, hogy valahogy tudjak veled beszélni, de nagyon nem akart kötélnek állni.
- Nem szívlelnek túlságosan a barátaim. Nincs ötleted, hogy miért?
- Egykor az én barátaim is voltak - szúrja oda. És ez való igaz. Csak mikor kirúgott, valamiért mind nekem adott igazat, és lassan leépítették Bogummal a kapcsolataikat.

- Aztán csak rám találtál. Véletlen volt, vagy kitervelted?
- Kicsit ez, kicsit az. De nem ez a lényeg. Hanem, ahogy láttalak múltkor azzal a fiúval... a Han folyónál - elfordítja a fejét, és ha nem ismerném, még azt hinném, hogy egy könnycseppet morzsol el a szeme sarkában. Habár nagy görény, de ahhoz kétség sem fér, hogy kitűnő színész. - Jaginak szólítottad - néz újra rám, és tényleg jobban csillognak bogárszemei, mint az előbb.
- Mert az. A jagiyám - nézek bele egyenesen a szemébe, hogy felfogja végre.
- Tudtam, hogy tennem kell valamit, ha...
- Ha?
- Ha vissza akarlak szerezni.
- Mit tettél, Bogum-ssi? - kérdem, és kidobom a maradék fagyim, valahogy kezd elmenni az étvágyam.
- Én béreltem fel a paparazzit, hogy kövessen. Tudtam, hogy valami nagy dolog kell, hogy éket verjek közétek.
Az, hogy köpni-nyelni nem tudok, nem kifejezés. Hogy mit dumál? Hogy miatta történt ez az egész dolog, az elmebeteg terve miatt, hogy visszaszerezzen engem, akit el sem kellett volna dobnia? Hangtalanul állok fel a padról, és igazán elgondolkodom, hogy lekeverjek-e neki egyet, vagy csak sarkon forduljak és elsétáljak. De megelőz, felpattan ültéből, hozzám lép, majd kérdés nélkül szorosan magához ölel.
- Vissza akarlak kapni - suttogja el újra, immár a fülembe. Pár éve mit meg nem adtam volna ezért a mondatáért. Miért teszi ezt a sors? Miért mindig akkor jön a megváltó vallomás, amikor már valahol késő. Amikor már valaki mást kéne szeretni. Megérzem az eperszagú leheletét, ahogy keveredik a jól ismert Bogum-illattal. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs rám hatással. Elönt a nosztalgikus hangulat, és elönt az összes vele töltött éjszaka mámoros élménye, és a vitáink karcoló emléke, úgy, mint egy turmix, amibe mindent beledobáltak, ami a konyhában akadt. Ekkor hallom meg valahonnan a távolból egy templom harangját, pont éjfélt üt.

*-*
SubPlots, SubPlots! Bogum és Hyungie szakításának története a Magic HOT Shop "Scandal!" c. részben, illetve Namjoon megkísértése a "Temptation" -ben!

Ne hagyjátok ki! XD

És nyomhattok csillagot is, ha már erre jártok! <3

*-*