Hyungie

- Megígérted, hogy soha többé nem fogsz elhagyni! - hisztizek JK előtt, és ha nem szégyelleném, lehet, el is bőgném magam. Állunk egymással szemben a bolt raktárában, és ránk telepszik az est csendessége. Hiába nyüzsög kint a város, idebent csak a csepegtető rendszer halk surrogását lehet hallani, és a szívemet, ami éppen félrever.
- Dolgozni megyek, bébi! Az nem ugyanaz! Amiért fizikailag egy másik országban leszek, attól a szívem itt marad veled. Azért a Studio Ghiblit meglátogatni nem olyan rossz, és Tokió sincs a világ másik felén - pislog rám JK a lehető legmegnyugtatóbb tekintetével. De én duzzogok, mint egy ovis, pedig már felnőtt ember vagyok.
- Meddig kell ott maradnod?
- Azt... azt nem tudom - vallja be őszintén.
- Látod? - görbítem lefelé a szám.
- Gyere ide - odahúz magához, és szorosan átölel az erős karjaival. Beleszagol a hajamba, majd belefúrja az arcát. - Én sem akarok elmenni, de Jieun kiborította a bilit tegnap az irodában. Tudod, a képek miatt.
- Kibaszott lesifotósok - szakad ki belőlem.
- És kibaszott Jieun... - teszi még hozzá JK. Megérzem a szája puha érintését az arcomon, ahogy finom puszit nyom rá. Teljesen felé fordulok, és az ajkaimat tartom neki oda. Nem kell kétszer kérni, azonnal a kóstolgatásukba kezd. Annyi JK-t akarok magamba szippantani ma este, amennyit csak lehet. Elszakadok ajkaitól és a nyakára csúsztatom a nyelvem, kezemet pedig a pólója alá túrom.
- Mit csinálsz? - kérdi egy halk sóhaj kíséretében.
- Megerősítem az imprintinget, hogy tudd, miért kell visszatérned.
- Így is tudom, bébi...
- Sssh - csittegem le, és a szájára teszem a mutató ujjamat. - Azért én biztosra mennék - nekitámasztom a tenyereimet az izmos mellkasának, és a háta mögött lévő szék felé tolom. Ahogy lehuppan rá, én azonnal az ölében termek, forró csókra hívom. Pólója szélére fogok, JK engedelmesen bújik ki belőle. Végigsimítok az izmos karjain, a csupasz bőre melegen csiklandozza a tenyerem. Valami emlékezetest akarok neki adni, valami olyat, amiben talán még nem volt része. Perverz kis gondolat lesz úrrá rajtam.
Nemsoká már nem lehet hallani a csepegtetőrendszer zajait a jóval hangosabb nyögéseinktől.

*-*
Ezt a részt kicsit rendhagyó módon a Magic HOT Shop fejtem ki, Magic Shop címmel keressétek majd. :D   
===> go to Magic HOT Shop / Magic Shop
*-*

Másnap JK korán távozik a lakásomból, hogy elérje a gépét. Én még lustán nyújtózom egyet, írok Tearinnek, hogy tartsa a frontot. Visszarévedek egy pillanatra a tegnap esténkre a bolt raktárában, és a folytatásra a lakásomon. Lassan kimászom az ágyból, és a zuhany alá állok. Lemosom magamról az éjszakai szex szagát, bár szívem szerint addig nem tenném meg, míg JK vissza nem tér. De mégis emberek közé kell mennem, ha dolgozni akarok. Az ágyneműt viszont tuti nem cserélem le. Lehet, hogy nem túl higiénikus, de nem érdekel. Érezni akarom az illatát a párnámon esténként.

Ezt elhatározva azért már könnyebb lélekkel szabadulok meg a testemre kenődött molekuláitól. Már most hiányzik! A fürdés után felöltözöm a munkára rendszeresített ing-farmer kombóba, és nekilátok egy gyors reggelinek. Hogy fogom kibírni nélküle? S főleg így, hogy nem tudom, meddig kell kibírnom nélküle. Két szelet kenyeret dobok a pirítóba, és közben felforralom a vizet a teámnak. Mi van, ha valami hülyeség jut majd az eszébe? Kiveszem a vajat a hűtőből, és a még forró pirítósokra kenegetem. Fel kellene hívnom!
Megrázom a fejem, ekkora butaságot, még tuti a gépen van, nem is tudná felvenni.

Megáll a kés a kezemben.
Olyan hirtelen fog el a rosszullét, hogy szinte fel sem fogom, mi történik velem. Valami összenyomja a mellkasom, levegőért kapkodok. A szívem vagy ezret ver, a fejem szédül. Hirtelen émelyegni kezdek, pedig még nincs is bennem semmi kaja. Majd remegni kezd a kezem, mintha kifutott volna belőle minden erő. A sírás szélén ingadozok. Lihegve próbálok oxigént juttatni a testembe, de csak egy gombóc szorítását érzem a torkomban.
Pánikrohamom van.
Lassan próbálok úrrá lenni a rajtam elhatalmasodó érzésen. Tudatosan tartom magam vissza, hogy belezuhanjak a lelkemben felbukkanó sötétségbe. Zselének érzem a testem, mégis elérek valahogy a telefonomig, és benyomom a Youtube-on a kedvenc jazz sessionömet. A zene majd eltereli a figyelmemet. A hangokra és az ütemre figyelek, igyekszem kihallani az összes hangszer játékát. Erősen koncentrálok, csak a dallamot engedem be az agyamba, minden mást kizárok. Lassan csökken a pulzusom, és alább hagy a remegésem is.

Hiába tudom, hogy csak munkaügyben van tőlem távol, egyszerűen meg vagyok zavarodva. Legszívesebben percenként megkérdezném tőle, hogy mit gondol, hogy nem érték-e őt olyan hatások, ami miatt megint visszatáncol. Valamit tennem kell!
A legjobb haveromat tárcsázom.
- Chimchi! Kérd már el a kedvesedtől ennek a Namjoonnak a számát! - kezdek bele rögtön, ahogy beleszuszog egy hallót a telefonba.
- Minek az neked? - kérdi olyan álomittas hangon, mint akit most rúgtak ki az ágyból, vagy inkább, mint akit még most sem. A háttérből férfias morgást hallok, majd Jimin hangját, ahogy lágyan szól ahhoz, akivel éppen van. - Mindjárt átküldöm neked. Amúgy minden oké? Olyan nyugtalan a hangod...
- JK munkaúton van - szusszantom ki magamból.
- Hyungie-ja, csak ne csinálj semmi hülyeséget, és ne is gondolj túl semmit, most az egyszer. Kérlek, ne nekem keljen megint összevakarnom, mostanában nem érek rá annyira.
Elnevetem magam, és megnyugtatom.
- Ne aggódj, nem kell felmosnod a padlóról - bár hirtelen kissé hazugnak érzem magam, hisz az előbb produkáltam egy szépen kivitelezett pánikrohamot. De ezt most tuti nem kötöm Jimin orrára, egyrészt nem akarom elszakítani a kellemes időtöltésétől, amit feltételezhetően Yoongival tervez lefolytatni, másrészt meg azt sem akarom, hogy itt tébláboljon mellettem, és rommá aggódja magát. - Köszi, Chimchi. További jó szórakozást!

Namjoonnal délutánra beszélem meg a látogatást, miután előadom a szívfájdalmam. Megint írok Taerinnek, aki válaszul hosszú listát küld, hogy mivel is tudnám neki meghálálni a segítségét. Gangnamba indulok, JK munkahelyére. Izgatottságom nem hagy alább a fél órás úton sem, kíváncsi vagyok a lényének erre a szeletére is. Ha már ő nincs velem fizikailag, legalább megismerhetem az életének egy részét. Namjoon az irodájuk ajtajában vár széles vigyorral. Kedvesen köszönt, még a vállamat is megpaskolja.
- Gyere, Hyungie-ja, körbevezetlek.
Az egész helyiség egy hatalmas, tágas terem. Az alsó szinten íróasztalok tömkelege, mindegyiken hatalmas monitorok, üvegfalakkal vannak elválasztva egymástól, de ezek nem törik meg a nagy tér látványát. A felső szinten gang fut körbe, amelyről le lehet látni a hangya szorgalmú dolgozókra. Mindenhol poszterek, reklámok kifüggesztve, polcokon talán DVD-k, vagy BlueRay-ek dobozai sorakoznak. Katonás rendjüket mindenféle figurák törik meg, feltételezem a játékok szereplőiről mintázták.

És az egész komplexum közepén egy hatalmas molinón én vagyok.
- Ó, mamám - szalad ki a számon, ahogy meglátom a fantasy herceget.
- Ugye? Szép lett, akárcsak a modell - bókol Namjoon, és ebben a pillanatban az az érzésem támad, hogy be akar vágódni nálam. Talán csak nem Taerin miatt? Mostanában nagyon kussol a húgom a magánéletéről, pedig egyébként be nem szokott állni a szája.
- Ez gyönyörű - hüledezek. - Istenem, de tehetséges - és itt nyilván nem magamra gondolok, hanem az ügyeskezű rajzolóra.
- Nagyon bízunk a projekt sikerében, ránk férne már egy jó kis zsíros bevétel - dörzsöli össze a vendéglátóm a markát, mint aki már szinte érzi is a pénzt a kezei közt. - Yoongi is átküldte a múltkor a zenei anyagot, mindenkinek nagyon tetszik az is. Úgyhogy lassan sínen vagyunk, még a marketingesek tervét várom, és nekiláthatunk az utolsó simításoknak.
- Hát ha ezen a rajzon múlik, biztos lehetsz benne, hogy kasszát fog robbantani. Amúgy pont emiatt jöttem, hyung. Mármint a grafikus miatt.
- Sejtettem.
- Szeretnék beszélni a...
- Főnökkel - vág a szavamba. - Én is úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb, ha megismer.

Bólintok, és követni kezdem az íróasztalok, és az egyre több felbukkanó, kíváncsi fej között.
- Hyung - hajolok közelebb hozzá, és lehalkítom a mondandómat. - Megmutatod, hogy melyik az a Jieun? - Namjoon kicsit megütközik a kérésemen.
- Csak ne csinálj jelenetet, légy szíves - motyogja felém.
- A jelenetrendezés nem az én reszortom.
Namjoon apró mosolyra húzza amúgy komoly vonásait.
- Igen, abban JK az, aki nagyon jó.
Ahogy haladunk a fantasy játékok szentélyében egyre beljebb, halk sutyorgás üti meg a fülem.
- A srác a reklámból, nem?
- Milyen helyes oppa...
- Mit keres itt Namjonnal? Csak nem ő fogja reklámozni az új játékot?
Ilyen és ehhez hasonló reakciók érnek el hozzám.

Namjoon megáll az egyik asztalnál. A nő a monitorát figyeli, és a digitális tollával ideges vonalakat húzkod éppen. Én is odalépek az asztalhoz, megvárom, amíg észrevesz minket. Nem kell hozzá sok idő, kelletlenül fordul felénk. Először összevont szemöldöke alól lövell ránk jeges pillantást, amiért megzavartuk. Majd úgy kerekednek egyre nagyobbra a szemei, ahogy felismerni vél.
- Jieun-a, úgy hallottam, mondani szeretnél nekem valamit - mélyítem el a hangom, ezt mindig olyan tiszteletet parancsolónak érzem, mikor az amúgy sem túl vékony orgánumommal a pincék mélységét kezdem karistolni. Jieun valószínűleg sok mindenre fel volt készülve, csak a Kim Taehyung jelenségre nem. Nem vagyok teljesen hülye, még ha nem is mindig veszem észre, vagy nem is tudatosítom magamban, azért van sejtésem a környezetemre gyakorolt hatásomról. Jieun nagyot nyel, és szépen lassan kifut az összes vér az amúgy is sápadt arcából.
- Én... én...én nem akartam - makogja meglepetten. Fél kézzel az asztalára támaszkodom, és közelebb hajolok hozzá. Belefúrom a tekintetem az övébe.
- Akkor jó. És szerintem ne akard továbbra se. Sőt, azzal engesztelhetnél ki a legjobban, ha eltűnnél JK életéből, lehetőleg örökre - morzsolom felé a szavakat.
Jieun szó szerint se köpni, se nyelni sem tud, azt hiszem, bőven adtam neki feldolgozni valót. Visszalököm magam álló testhelyzetbe, és otthagyom a megszeppent lányt.

Továbbkövetem Namjoont, aki halkan kuncog.
- Ez volt a nem jelenet? Milyen vagy, mikor tényleg jelenetet rendezel?
- Azt ne akard tudni - vigyorgok rá, és egy kicsit jobban érzem magam, amiért megmutattam Jieunnak a helyes utat. Mindig örülök, ha segíthetek az embereknek. Felbaktatunk a lépcsőn és végigsétálunk a gangon egy üvegfalú iroda felé tartva. Még lepislogok Jieunra, aki mellett kisebb kompánia kezd gyűlni, gondolom, kíváncsian nyaggatják a mondandóm miértjeiről. Visszafordítom a fejem, és nagyot szusszanva belépek a főnöki irodába. Namjoon bemutat minket, és Changil, mert így hívják, hasonló meglepett arckifejezéssel mered rám, mint korábban Jieun.
- Üljetek le - krákog, és megnyikordul a főnöki szék a súlya alatt, ahogy felénk fordul. Letelepszünk az íróasztalával szemközti székekre.
- Főnök, ő itt minden baj forrása - mutat rám Namjoon, de mosolya elárulja, hangulatoldó tréfának szánja a megszólításomat. - Bár ha úgy vesszük, hogy JK rajzának az ihletadója, akkor inkább hálásnak kéne lennünk.
- Uram - veszem át a szót. - Sajnálom a kavarodást, és szeretném, ha meghallgatna. Felajánlom a segítségem a játék reklámkampányában, már ha akaratom ellenére sikerült ilyen népszerűségre szert tennem - Mert ez a bizonyos hírnév napról napra nőtt, ahogy az emberek kellemesen csámcsogtak a bulvárhíreken. Voltak elítélő, és voltak támogató kommentek, de tény, hogy ma Szöulban elég sokan ismerték a nevem. Igaz, nem voltak illúzióim, ez az ismertség úgy el fog múlni, ahogy jött. - Teljesen ingyen, természetesen, ezzel kompenzálva a kellemetlenségeit, amit okoztunk. - teszem hozzá a Joli-Jokert.

Mindkét férfi eltátott szájjal hallgat, ezt a tervem még Namjoonnal sem osztottam meg eddig.
- Te reklámoznád a játékunkat? - hüledezik Changil.
- Igen. Azt hiszem, még egy kis ideig jó befektetés tud lenni ez - mutatok a saját arcomra.
- Elég régóta vagyok a szakmában, Taehyung-a, ahhoz, hogy tudjam, semmi sincs ingyen. Ez hatalmas dolog, amit ajánlasz és hogy nem kérsz érte pénzt. Szóval, mit szeretnél cserébe?
- Jungkookot - mondom ki a pofonegyszerű választ.
- Ezt, hogy érted? - kérdi.
- Szeretném, ha visszajöhetne Japánból, minél hamarabb.
- Eh, ne gondold, hogy elűztem őt, vagy ilyesmi. Szinte fiamként szeretem. Csak meg akartam akadályozni egy sokkal nagyobb balhét az irodán belül. Kényes helyzetben vagyunk. Szerintem neked nem kell bemutatni, milyen vékony jég lehet, ha valamit felkap a sajtó. Amilyen paprikás hangulatban volt Jungkook, biztos mindenkit kiosztana, aki egyáltalán felhozná a témát. Az emberek, beszélnek. Ha nincs itt, nincs reakció és érdektelenségbe fullad az egész. De nem bánom, ha letudta a Ghiblit, hazajöhet. Az ajánlatod több, mint nagylelkű.
- Az mennyi idő? - kérdem türelmetlenül.
- Pár nap az egész, hétfőn reggel van a találkozója, utána jöhet. Namjoon, majd üzend meg neki, légy szíves.
- Köszönöm, uram - felállok, és meghajolok felé. - Várom már a közös munkát.
- Szintén - válaszolja, és ő is megtisztel egy apró meghajlással. Elköszönök Changiltől, Namjoon pedig kikísér az iroda bejáratához. Jieunt már nem is látom az asztala mellett a visszaúton.
- Nagyon szeretheted, ha képes vagy ezeket megtenni érte - motyogja maga elé. Megtorpanok, és szembe fordulok vele.
- Namjoon, hyung - megvárom, míg rám figyel. - Igen, nagyon szeretem őt. De ez a tettem nem nagylelkűség, valójában egy nagyon-nagyon önző dolog tőlem. Nem akarom még egyszer elveszíteni őt!
Namjoon elmosolyodik.
- Szerintem már nem nagyon tudod, azt hiszem tudatára ébredt, hogy micsoda kincset talált meg melletted.
Szavai jólesően hatnak zilált lelkemre, pedig nem is tévedhetett volna nagyobbat.

Szombaton egész nap Jimin nyaggatását hallgatom, aki nem hagy egy pillanatra sem magamra. Szó szerint mindenhová követ a lakásomban, és közben folyamatosan hegyi beszédet tart, hogy mit kéne tennem ebben a pár napban, hogy ne kapjak agyvérzést JK hiányától. Bár agyvérzést lassan pont tőle kapok, azért értékelem az aggódását.
- Jimin-a, könyörgöm, ne bánj már úgy velem, mint egy gyerekkel! Tudom, érzékeny művészlelkem van, és könnyen vagyok képes önmarcangolásra, de azért ezt a pár napot kibírom. És nem is az a bajom, hogy nincs velem, hanem tartok tőle, hogy na, tudod, hogy kitalál valami faszságot.
- Értem, hogy mi a bajod. Csak azt nem akarom, hogy előrevetíts nem létező dolgokat és azokra rágerjesszed magad. Na, vedd föl azt a cuki bőrgatyádat, és menjünk el egy kicsit szórakozni.
Kelletlenül adom meg magam az újbóli támadásának.

Ebből adódóan az este már az Octagon klubban ér. Bár a társaságomra nem lehet panaszom, szinte mindenki itt van, akikkel a jómúltkor a barbecue étteremben találkoztam, elég soványka kedvvel vágok neki a bulizásnak.
- Socks is ígérte magát - kiáltja felém Jimin. Úgy látszik, tényleg mindenkit összetrombitált, aki fontos lehet nekem. Csak az az egy, az hiányzik, az, amelyik most a legmesszebb van.
- Már itt is van - mutat a bejárat felé Namjoon, aki valahogy ellenállhatatlan vágyat érez egész este a húgom derekának a fogdosására. Arra fordulok, amerre mutat, Socks mindig vidám feje talán feldob egy kicsit. Látom is már messziről a vigyorát, és Socks háta mögött meglátok egy túl jól ismert barna szempárt is.
Bogum is eljött vele.

*-*

Ne felejtsétek el majd lecsekkolni a Magic HOT Shop-ban az ide kapcsolódó részt! :P

*-*