JK

Másnap úgy állok hatnullanullakor a virágbolt ajtajában, mintha törvény írná elő. Pedig nem, csak a szívem. Az említett ajtót nyitva találom, a bolt mélyéről furcsa hangok gördülnek elő. Szuszogások, nyögések, de semmi erotika nincs benne, inkább, mint mikor valaki nehéz fizikai munkát végez. Beljebb lépek, és meglátom Hyungie karcsú alakját. Rövid farmert visel, és inget hozzá. Nadrágja korcába tűri a virágos anyagot, kiemelve vékony derekát. Szőke hajára egy kendőt köt, hogy ne hulljon a szemébe, kezén kertészkesztyűt visel.
- Á, jagi! Gyere, segíts egy kicsit - mondja, amint meglát engem.
- Jagi? - ismétlem meg az újból kiérdemelt becézést.
- Csak megszokás - próbálja lelohasztani a kedvem, de látom azt a bizonyos félmosolyt az arcán. Hyungie bébi, már nem tudsz becsapni!
- Mit segítsek? - kérdem, bár elég egyértelmű, hogy azzal a nagy pálmával küzd, melynek kaspója fölé hajol éppen. A póz ami elém tárul kicsit elvonja a figyelmem az épp megoldandó feladatomról. Végigmérem a vékony lábait, ahogy izmos gömbökké kerekednek, majd karcsú derékban folytatódnak. Hirtelen sok lesz a nyálam, és megbizsereg a mutató ujjam első ujjperce.

- Ezt a pálmát szeretném oda átrakni, de elég nehéz - magyarázza. Leteszem az eladói pultra a kezemben szorongatott szatyrocskát, és odalépek hozzá, meg a pálmájához. Ketten fogjuk a kaspót, és emeljük át a bolt másik sarkába. Feladatunk végeztével büszkén nézünk az áthelyezett növényre. Hyungie megtörli a homlokát a kesztyűs kezével, picit kidugja a nyelvét, ahogy szuszog a fizikai megterheléstől. Közelebb lépek hozzá, és ujjammal kisöprök egy makacs tincset az arcából.
- Gyönyörű vagy - suttogom. Hogyan lehet egyáltalán valóság ez a mennyiségű szépség, ami sugárzik róla?
- Te sem nézel ki rosszul... - futtatja végig a tekintetét rajtam. Szűk, fehér pólót vettem fel a kedvéért. A lehető legszűkebbet, amit találtam.
- Khm - szakítom meg az egymás stírölését -, hoztam neked ajándékot.

A pulthoz lépek, és felé tolom az ajándéktasakot. Hyungie gyermeki kíváncsisággal kukkant bele. Mosolyra húzódnak azok a szívvonalú ajkai.
- Köszönöm, nagyon figyelmes vagy. Mindjárt kész vagyok, és mehetünk.
- Megyünk? Hová? - válaszra várva követem őt a raktárba, ahol gyorsan ledobja magáról a kesztyűt, elveszi a cuccait, és lekapcsolgatja a villanyok egy részét. A többit hagyja, hogy a fényigényesebb növények kedvükre kortyolhassák az éjszaka folyamán.
- Hozzám - felkapja az ajándékát, és szinte már kint is van a boltból.

Taxit int le, és mire felocsúdhatnék, már a lakásán találom magam.
- Ú, ez igazán szép ajándék - forgatja a kezében a Russian Jack üvegét, amit most kapott tőlem. Emlékszem, Jejun mennyire szerette. - Meg akarod kóstolni?
Intem, hogy nem.
- Neked hoztam.
- Akkor egy sört?
- Van söröd? - lepődök meg, hiszen biztos nem magának tárolt be belőle.
- Persze, hogy - vigyorog.
- De honnan tudtad, hogy jönni fogok?
- Nem tudtam, csak reméltem - magyarázza, miközben kipattint nekem egy doboz hűtött italt, magának meg a bort nyitja ki. Örömmel csurgatja a drága nedűt a karcsú poharába.
- És mi az esti terved? Miért rángattál fel? - kérdem.
- Játszani fogunk - kacsint rám. Nekem meg a torkomon akad a sör.
- Já...játszani? Mit akarsz te velem játszani? - nyelem le nagy nehezen a makacs kortyot. Elneveti magát a meglepett arcomon.

- Na-na, ne gondold, hogy ezek után ilyen könnyen bemászol az ágyamba!
- Értem, büntiben vagyok...
- Abban bizony! - bólint.
Fogja az italát, meg egy tál előkészített snack-ket, és átvonul a nappalijába.
- Ezzel fogunk játszani - bök a Nintendo Switch kontrollerre. Letelepszünk a kanapéra, és már indítja is a játékot. Super Mario Kart.
- Te tényleg ebben akarsz velem versenyezni?
- Ühüm - bólogat rágcsálás közben. - A nyertes kérhet valamit a vesztestől.
Egyre érdekesebb ez a játék, de ám legyen. Úgysem fog elverni. És amit én kérnék tőle... Hyungie feltartja a mutató ujját, mint aki arra akar figyelmeztetni, hogy van még mondani valója.
- Nem lehet egyértelműen tettlegességre hívó dolog, például nem kérheted, hogy szopjalak le - jelenti ki ártatlan tekintettel. Persze, hogy rögtön vizualizálni kezdem, hogy mi az, amit nem kérhetek. Tuti direkt csinálja! Most bűnhődők meg a tetteimért, a saját szexuális vágyammal fog halálra kínozni. - De más dolgokat igen - vigyorog a jól kifundált játékszabályain, mint a tejbetök. Miért van olyan érzésem, hogy ő már nagyon is tudja, hogy mit fog tőlem kérni? Na de ahhoz, még le kell győznie.
- Rendben. Gyerünk, miszter szájhős, kezdjük! - vágok bele a versenybe.
Hyungie elindítja a konzolt. Nekem a gonosz Bowser karakterét, magának Peach hercegnőt választja. Rendesen megszorongat. Úgy küzdök az életemért, mint liba a jégen.

- Nagyon jó vagy benne! - nyögök fel kínomban. - Nem véletlenül választottad ezt, ugye?
- Tudom, nem szép dolog nyertes meccsre fogadást kötni. De azért még próbálkozhatsz, jagi! Öt kört megyünk, abból döntjük el, hogy ki lesz a győztes.
- Akkor van még esélyem - gyürkőzöm neki, már a sört sem kortyolom, csak Hyungie-t próbálom utolérni a virtuális gokartpályán. Általában csak a szőke haját látom magam előtt, de néhányszor megcsípem. Olyankor ő duzzog, én meg a földhöz tudnám vágni a kontrollert, mikor beelőz a cél előtt.
- Kettő-kettő. Most jön a végső harc! - jelenti ki, elszántsággal a tekintetében.

- A francba! - repül a kontroller néhány perc múlva. - Nem hiszem el, hogy legyőztél! - nyafogom. Hyungie feláll, és körbefordulva a saját tengelye körül ünnepelteti magát vidáman. Mindig szép arcát most szívsajdítóan csodálatosra festi a mosolya, érzem, egészen a lelkem közepéden állapodik meg a látvány, amit magamba szívok.
- Köszönöm-köszönöm. Erre inni kell! - újratölti a poharát, és koccintunk a maradék sörömmel.
- Halljuk, mi a kívánságod? - adom meg magam az akaratának.
- Tíz fekvőtámasz...
Meglepődök, csak ennyi? De gondolhatnám, hogy azért van valami csavar a dologban.
- ...de csak az alsódat viselheted közben.
Beharapom az ajkam, miközben kibújok a pólómból, meg a farmerből. Csak a piros gatyámban állok elé.
- Megfelel?
Megnyalja a száját, ahogy végigmustrál.
- Nyomjad, bébi, tíz szabályos fekvőtámaszt akarok! - jelenti ki felsőbbrendű hangszínnel, mintha valóban hercegnővé vált volna, és most az érte vetélkedő lovagokat nézné. Pózba vágom magam a szőnyegén, majd szabályszerű fekvőtámaszokkal szórakoztatom. Nem sietem el, ha már mozizni akar, hát mozizzon.
A tekintetével követi, ahogy visszamegyek a kanapéhoz, a szemével szinte felfal. Lehet, hogy ez a büntetés a visszájára sült el, bébi? - vigyorodom el magamban.

Hyungie

Minden nyálmirigyem szuperszonikus sebességre kapcsol JK látványától, ahogy a karizmait hajlítgatja a kis piros gatyájában. Kinyújtott combján megfeszülnek az izmok, a piros szövet alá bújó kerek feneke, majdnem kisüti a retinámat. Feszesre dolgozott mellizma megrándul, ahányszor leengedi magát, a karján a domborulatok ingerkeltően bukkannak elő, majd nyúlnak vissza újra az alappozíciójukba. Amikor végez, rám emeli gombszemeit. Sötét íriszében magabiztos győzelem csillan. Persze, hogy tudja, hogy milyen hatással van rám.
- Egy visszavágót? - próbálom stabilizálni a hangom, hogy ne nagyon remegjen.
- Legyen - egyezik bele, és visszatelepszik mellém a kanapéra. - De most én választok karaktert! Te maradhatsz a hercegnő, hogyha akarsz - búgja felém. Hagyom, hadd válogasson kedvére, úgysem ezen fog múlni.
- Khm, nem akarod felvenni a pólódat? - kérdem.
- Nem fázom! - jelenti ki nyuszi mosolyát felém villantva. Úgy látom, mindent bedob a győzelemért. Mi tagadás zavarja azért kissé a perifériámat a majdnem csupasz teste. Kicsit figyelmetlenebb vagyok, mint az előző menetben. Vagy az is lehet, hagyom némi előnyhöz jutni. Igazából nagyon kezd érdekelni, hogy mi lenne a kérése, ha elpáholna. Épp csak egy kicsit lazítok a játékomra jellemző megszállottságomon, ez elég JK-nek, hiszen ügyes fiú. Végül is az életét kitöltik a számítógépes játékok, ha nem is mindig ugyanebben a szerepkörben.

Látom rajta az egyre magasabbra hágó hangulatát, ahogy kezd ráébredni, bizony nyerni fog. Muszáj kuncognom rajta, de igyekszem alig hallhatóan megtenni. Nem akarom lebuktatni magam, hogy a győzelmében nekem is van egy ici-pici részem.
- Ez az! - kiállt fel. - Megcsíptelek, Hyungie bébi!
- Aish - dobom az asztalra a kontrollert, tettetett csalódással. - Akkor mondd, mit szeretnél! - JK nem válaszol rögtön, csak felém fordulva csendben figyel. Értetlenül pislogok rá, hogy min rugózik vajon. Annyira komplikált feladatot talált ki nekem, vagy mi franc van? A kérése előadása helyett feláll, és elém lép.
- Tudod, mondtam a játékszabályokat... - emlékeztetem, mert gyakorlatilag a farka pont megfelelő pozícióban van az arcom előtt, és csupán a vékonyka piros szövet választja el tőlem. De nem ragadtatja magát efféle tettre, ehelyett letérdel elém, a két lábam közé. Meglep ezzel a mozdulattal. - Mondd, mit akarsz - förmedek rá kicsit erősebben a kelleténél, mert kezdek zavarba jönni. JK leheletfinoman érinti a combjaimat, és épp egy kicsit közelebb hajol.
- Téged... - suttogja felém. Lelkemben fellobbannak a jejui, szerelembe áztatott éjszakák, az a tűz, amivel visszacsókolt a lakókocsi falának préselve, és a kedves próbálkozásai, hogy nekem örömet okozhasson. Mi történt velünk közben? Hová lett el az én jagim, aki úgy birtokolta a testem-lelkem, ahogy még senki? Érzem, elgyengülök a tekintetétől, amivel kutatja az arcom rezdüléseit. Olyan mély, mint a Marianna-árok, bele is tudnék veszni. Ugyanakkor mély bizalmat sugároz, őszinte nyíltsággal néz rám, mint aki nagyon hosszú út után hazaért. Mire felfoghatnám, mit teszek, megcsókolom. Úgy érzem, a lelkem átfolyik az ő testébe, az élmény egyszerre rémiszt meg, és okoz mégis földöntúli megkönnyebbülést.

JK

Összeérinti a szánkat, én felnyüszítek a gyönyörűségtől. Mintha a testem sejtjei most ébrednének rá, mennyire szomjazták őt. Mint a repedtre száradt szavannai föld, ami az első esőcseppben veszi észre a felette keringő felhőket, melyek eddig türelmesen várták, hogy kínzó szomjúságát testükkel csillapíthassák. Körülöttem keringő Hyungie-felhőm csókba formált esőcseppekkel önti belém az életet.
Vágyom rá fizikailag is, de most nem ez a lényeg, minden csókunkban, minden lágy simogatásunkban a lelkünk szeretkezik. Felfoghatatlan eufóriában úszik az agyam, minden egyes érintésétől. Egyszerűen csak bele kéne bújnom a finom testébe, sejtjeimet összeolvasztani az övéivel, lelkemet rácsomózni a lelkére, és úgy maradni örökre, együtt.
Megint az a végtelen nyugalom száll meg, ami mindig elékezik, ha az aurájában vagyok. Egyszerűen csak nem szabad tőle túl messzire mennem, csak akkor vannak ostoba gondolataim, ha nincs velem. Most elengedem minden frusztráltságomat, nem érdekel semmi, se a világ, se a jövő, se a jelen, de még a fizikai valóm sem, kozmikus keringésben szédülünk.
Mintha napsütésben elpárolgó tócsa lennék, könnyűvé válok, Hyungie is vízpermetté esik szét, és kiválogattathatatlanul összekeveredünk apartmanjának csendes félhomályában.