Hyungie

- Minek kellett veled jönnöm? - nyafogok Jiminnek, ahogy liftezünk felfelé a stúdióba tartva.
- Yoongi kérte, hogy gyere el, meg akarja hallgatni a hangodat. Emlékezett, hogy említettük neki a musical szerepet az étteremben. Ahogy azt már századjára mondom el az elmúlt fél órában - összecsippenti az orrnyergét, és látszik rajta, rohadtul idegesíti a nyavalygásom. - Nem mondhatok neki nemet.
- Ja, mert már tutira igent akarsz neki mondani: igen, ah, igen, Yoongi-ja, ah-ah - lihegem az arcába hajolva. Jimin megbotránkozva néz rám, érzem, hogy elvetettem a sulykot. - Ne haragudj, rossz kedvem van - lépek tőle hátrébb bocsánatkérően. - Nem akarok Namjoonnal találkozni.
- Miért? Nem ő szakított veled! - kapom visszakézből a revansot.
- Aish... - adom fel végül a küzdelmet Jiminnel szemben, nincs türelmem neki elmagyarázni. Úgy tűnik a ma esti program végképp elkerülhetetlenné válik számomra. A lift megáll a negyediken, szusszanva nyitja az ajtaját.
Nekivágunk a hosszú folyosónak, melynek a végén Min Yoongi szentélye lapul. Duzzogva követem a barátomat, de ő már rám se hederít. A grafitszürke szőnyeg süpped a léptem alatt, a barackszínű falon rengeteg kép lóg együttesekről, mellettük díjak, oklevelek vannak keretbe kényszerítve. - Ó, azta! - csúszik ki őszintén a számon az elismerés, összegyűjtött már jó néhány trófeát ez a gyerek.

Jimin benyit az ajtón, épp követném, amikor meghallom Taerin hangját, és meglátom a folyosó végén a testvérem karcsú alakját.
- Oppa! - int felém fülig érő vigyorgással.
- Te mit keresel itt? - kérdem leesett állal, mert a húgom Namjoon társaságában közelít, szemmel láthatólag igen bensőséges hangulatban. Biccentek a hyungnak, majd kérdőn tekintek a testvéremre. Tearin ártatlanul pislog rám a hatalmas mandulaszemével.
- Csak összefutottunk Joonie-val - csúsztatja az említett széles vállára a kezét.
- Csak úgy? Egy majd' tízmilliós városban? - piszkálódok a húgommal, és még vannak a nyelvemen neki előkészített szavak, de azok bennem ragadnak. Namjoon és Taerin csevegve vonulnak be a nyitott ajtón, ignorálva a kekec hangulatomat, mögöttük pedig feltűnik az én bukott angyalom.
Elég csak rápillantanom, a pulzusom máris a duplájára ugrik. Ha volt is egy kósza reményem, hogy túl vagyok rajta, csak azért, mert éppen nem kaparom otthon a parkettot a tíz manikűrözött körmömmel, hát rohadtul tévedtem. Egyáltalán nem lángolok érte kevésbé. Dübörgő szívemet, lassú, mély lélegzetvételekkel próbálom rendbe szedni.

JK leszegett fejjel caplat, a földet bámulja, olyannyira, hogy majdnem belém rongyol. Amikor konstatálja, hogy áll valaki az útjában, lassan felemeli a fejét. Tekintetünk összeakad, JK gombszemei még kerekebbre nyílnak, száját eltátja egy kicsit, majd zavartan összecsukja.
Haragudnom kéne rá, igen, haragot, dühöt kellene éreznem, az elmúlt hetek kínszenvedéséért, de az egész lénye olyan lelki gyötrődést sugároz, hogy szinte megsajnálom.
- Hogy... hogy vagy? - motyogja maga elé, és ismét lesüti a szemét.
- Amint látod, megvagyok - vetem oda határozottan dacosabban, mint amilyenek az érzéseim felé. Megint rám néz, és látom rajta, kicsit szíven ütötte a hanghordozásom. Furcsa mód, apró mosolyra szalad a szám. Nem kinevetem, hanem csak valami megnyugvást érzek, mikor belenézek a kibőgött szemébe. Nem csak én szenvedek.
Belépek JK előtt a stúdióba.

Namjoon és a húgom a szoba végében ülnek a fekete bőrkanapén, Yoongi pedig a számtalan monitor előtt. Jimin már mellette áll, és egy kottát tart a kezében. Yoongi meghallja a belépőmet, vagy csak rutinból néz az ajtó felé, nem tudom.
- Á, Hyungie-ja, gyere - int magához engem is. - Mivel nem ismerem annyira az énekkészségeteket, énekeljétek fel mindketten a teljes dalt, aztán megbeszéljük a felosztást - magyarázza. - A történet epic fantasy, szóval a zenét is hősies, végzetes stílusban gondoltam ki. Itt van a kotta meg a szöveg - nyújt felém is egy lapot -, nézd át, aztán hadd hallgassam meg a hangod. Addig lejátszom nektek az alapot.
Szememmel követem a papíron a felcsendülő hangokat, és a hozzá tartozó vokál dallamát próbálgatom magamban. Namjoon részéről elégedett hümmögés hallatszik.
- Ki kezdi? - kérdi Yoongi, miután elhallgattak a hangszórók.
- Kezd te! - bök felém Jimin rögtön. Tudom, hogy gyakran bizonytalan olyan dolgokban, melyek újak neki, sőt, néha még azokban is, melyeket évtizede csinál. Holott szinte mindenben iszonyat jó.

Belépek a kis fülkébe, leszek én az áldozati bárány Yoongi oltárán. A stúdió afféle „szoba a szobában" rendszerben van kiépítve, a mikrofon egy hangszigetelt, kimért akusztikával rendelkező kisebb helyiségben van, a nagyobb tértől üvegfal választja el. Előtte terpeszkedik Yoongi asztala, hangvezérlőkkel és monitorokkal. Majd a hosszanti fal mellett hangszerek sorakoznak, végül a fekete kanapé zárja az enteriőrt. Magamra húzom a stúdió ajtaját, felteszem a fülest, és várom, hogy Yoongi elindítsa az alapot. Figyelem a kottát, és ahol kell, belépek a zenébe. Próbálok annyi érzelmet belevinni az énekembe, amennyit csak tudok. Lehet, hogy le akarok nyűgözni valakit.

Kétszer-háromszor is végigéneklem a dalt, mire Yoongi hangját hallom:
- Rendben, Hyungie-ja, elég lesz. Most nézzük meg Jimint.
Kilépek a fülkéből, látom, hogy JK Jimin válla fölött nézegeti a kottát.
- Hyung! - szól Yoongihoz. - Itt nem lehetne egy ilyen hajlítással megspékelni?
És elénekli, olyan tiszta, csengő hangon, hogy mindenki tátott szájjal mered rá.
Namjoon meglepett hangja töri meg a csendet.
- Te... te tudsz énekelni?
- Azta! - hallom Taerin elismerő megnyilvánulását is, és én egyet tudok velük érteni.
- Aham, vagy tizenöt évig jártam szolfézsra, anyám szerette, ha énekeltem az iskolai rendezvényeken - kuncog.
- Oké, akkor próbáljuk meg úgy, ahogy JK javasolta. Jimin-a menni fog?
Jimin arcára olyan pánik ül ki, mintha arra kérte volna Yoongi hogy beszéljen neki a fehérjeszintézisről. JK meglepődik, és elnézést kér Jimintől:
- Ne haragudj, nem akartam beleszólni, de tényleg sokkal jobb lenne a dal kompozíciója ezzel a kis díszítéssel.
- Nem-nem, semmi baj! Én csak nemrég kezdtem az énekléssel foglalkozni, Yoongi hyung biztatására, azt mondta, szép hangom van.
- Az is van! - állítja határozottan a megnevezett.
Olyan pirospozsgák szaladnak Jimin arcára, hogy csak a vak nem látja, milyen gyengéd érzelmekkel viseltet a producer iránt.

JK

Kicsit megzavar, hogy az ötletem ilyen felfordulást okoz a csapatban, de hiszem, hogy jobb lesz tőle a dal. Remélem, Jimin nem haragszik, amiért belekotyogtam a dologba, de végül is a cégem fizeti a produkciót, aminek a híre és sikere nekem sem mindegy. Hyungie arcára tekintek félve, hogy ő is morcos lesz, de inkább elgondolkodónak látom, olyannyira mintha fejben rakná össze egy atomreaktor tervét.
- Sajnálom, most ezért neked is újra kell énekelned? - kérdem tőle.
- Semmi baj, ilyen ez a popszakma - kapok egy félmosolyt, és lelkem rebben egyet. Majd gyorsan el is veszi tőlem ezt az apró reményt, folytatja a gondolatait. - De mi lenne ha JK énekelné ezt a hajlítást, ha már ilyen jól kitalálta? - néz hátra a megrendelő Namjoon felé, de igazán meg sem várja az engedélyt, mondja tovább. - Úgy is pont a refrénben van, azt énekelhetné ő, én meg ezt a részt, mert az én hangom mélyebb, mint Jiminé, és a végére jöhetne az ő csengő-bongó tenorja.
Yoongi pislog egy sort Hyungie ötletén, látszik, ahogy analizálja a gondolatokat.
- Jó! Próbáljuk ki így! Jimin-a, akkor te jössz! - mosolyog rá bátorítóan, és Jimin beveszi magát a fülkébe, majd nemsokára én is beköltözöm egy kis időre. Yoongi elégedetten hümmög, és tologatja a kis potmétereit le-föl, hallgatja a nyersanyagot, a monitoron a színes csíkokat figyelve, melyek a énekszólamainkat hivatottak mutatni. Hagyjuk, hadd alkosson. Jimin Taerin mellé huppan a szófára, én a falnak támaszkodom, ahogy Hyungie is a másik oldalon. Szemtől szemben állunk, csak a szoba választ el minket.
Amikor megláttam a reklámban, már az is elemi erővel hasított belém, de így, teljes valójában látni, érezni az auráját, hallani hangja bársonyát... Képtelen vagyok abbahagyni a piercingem rágcsálását, holott már komolyan fáj. Néha összetalálkozik a tekintetünk, majd az egyikünk kibújik belőle, és zavartan máshova néz.

Namjoon szeme cikázik kettőnk közt. Azt hiszi, nem veszem észre. Taerinhez fordul, és súg valamit a fülébe. A lány megböki Jimin oldalát, és sokatmondó tekintet vet ránk. Jimin aprót bólint. Feláll, és mintha csak a korzón sétálna céltalanul, Yoongihoz lép. Odahajol, hogy mondjon neki valamit. A producer úgy rezzen össze az érintésétől, mintha villám cikázna át rajta. Jimin magyaráz egy ideig a fülébe, majd Yoongi feláll, és fontoskodó fejjel bólogatni kezd. Jimin odaszól Hyungie-nak:
- Mindját visszajövünk, várj meg itt!
Ezzel egy időben Namjoon nekem adja ki az utasítást: - JK, maradj itt egy kicsit, légy szíves.

Mire észbe kapnánk, magunkra hagynak. Ketten maradunk csak a stúdióban. Olyan feszült lesz köztünk a levegő, hogy vágni lehetne. Az elfojtott vágyak, a ki nem mondott szavak feszülnek közénk.
Érzem, pár percem van csak meghozni azt a végleges döntést, amire nem vagyok képes napok óta. Csak hintázom a két véglet között, és ebben a dologban biztos nem lesz arany középút. Az egyiket választanom kell. Méghozzá most.
Végignézem újból és újból az alakját, szépsége eltelíti a lelkem, a gyomromban a húzó érzés szinte szétfeszít, mintha kampót akasztott volna belém, és a madzagját a kecses mutatóujjára tekergetné, azzal vonva egyre közelebb magához.
Majd a lelkemből forró szurokként bugyog fel a lelkiismeretfurdalás és a rendőrségi atrocitás emléke. - Gyerünk, JK, szedd össze magad, tenned kell valamit a piercingrágcsáláson kívül - korholom magam, érzem kifutok az időből.
Hyungie lemondó sóhajjal löki el magát a faltól, és elindul az ajtó felé.

Hyungie

Egy darabig csak állunk a ránk zuhanó csendben. Egyikünk sem mozdul, a másikra várunk. Figyelem őt. Karját védekezően összekulcsolja maga előtt, súlyát egyik lábáról a másikra helyezi, és annyira harapdálja a száját, hogy már a vére is kiserken.
Meddig kell még várnom, JK? - kérdem magamban, de ő még mindig csak ugyanazokat a mozdulatait ismétli, mint aki nem tudja magát elszánni.
Elindulok az ajtó felé, megfogom a kilincsét. Ekkor érzem meg JK közelségét, kezét óvatosan rásimítja az enyémre.
- Várj... - suttogja, és rám emeli gombszemét. Csillog a visszatartott könnyektől, az arca sápadt, a szája vékony bőréből szivárog a vér. Minden lelki erőmre szükségem van, hogy ne öleljem át. Mély levegőt veszek és nem moccanok. JK letörli az apró vércseppet magáról, és megszorítja a kezem. Arcával közelebb hajol, talán csókot tervez, de én elfordítom a fejem.
Megszeppenve húzza vissza a kezét az enyémről.

Visszakozik, úgy áll mellettem, mint egy megszidott napközis. Vállát beejti, erős karjai most csak lógnak a teste mellett. Nem néz a szemembe, csak a padló egy pontját fixírozza.
- Tudod, Jungkook-ssi - szándékosan szólítom így, minél távolabb tolva magamtól érzelmileg -, a bizalom olyan, mint a papírlap, ha egyszer összegyűrted, hiába simítod ki, nem lesz már ugyanolyan.
- Sajnálom... - suttogja.
- Értsd már meg végre, az érzéseidre nem tudsz aggyal hatni! Pont úgy, ahogy nem tudsz senkit megkedvelni vezényszóra, pont úgy nem tudod abbahagyni senki szeretését sem, hiába, hogy eldöntötted. Mondok neked valamit, Jungkook-ssi - nyomom meg erősen a nevét, és talán van ebben némi neheztelés -, ha valakibe szerelmes leszel, és az eldob magától, vagy egyáltalán nem is viszonozza az érzelmeidet, te még akkor is évekig fogod szeretni. A cselekedeteidet irányíthatod, de az érzéseidet, azt nem.

Döbbenet ül az arcára. Majd a reményteli felfedezés, amit a szavaim közt vél megtalálni.
- Ez azt jelenti, hogy te... hogy te, engem ...még ennek ellenére is? - makogja ijedten.
Azt, baszki azt jelenti - gondolom magamban -, hogy úgy beléd estem, mint vak ló a gödörbe, hogy szeretlek szívem minden erejével, és igen, a tetted ellenére is, és ha most elhagysz, akkor évekig fogok a fájdalomtól nyüszíteni. Már ha egyáltalán túlélem.
Persze, mit sem tudok kimondani ezekből a dolgokból, csak lebiggyesztett ajakkal próbálom visszatartani az érzelemtolulásomat.
JK arcán viszont lecsurog a könny. Visszalép hozzám, a tekintetem keresi, belenézek a gombszemébe. Megint azt a kedves, gondoskodó tekintetét látom, amit legelőször a park padján tapasztaltam rajta.
Megfogja a kezem, hagyom neki.
Felcsúsztatja a vállamon, várja, mikor akadályozom meg, hogy átöleljen.
Nem teszem. Csak próbálok állva maradni a visszafojtott érzelmek szédítő kavalkádjában.
- Sajnálom, kérlek bocsáss meg, olyan buta fiú vagyok - simogatja meg a hajam, miközben sírástól remegő száját az enyémre nyomja. A megkönnyebbülés, mint elszabadult lift, úgy száguld át a lelkemen. - Nem tudom, hogy mikor és hogy fogom tudni elfogadni magam, de nem tudok élni nélküled - folytatja. - Szeretlek, Kim Taehyung! Csak téged és senki mást ezen a kibaszott világon. Nem szerettem előtted senkit, és nem tudok utánad sem. Minden próbálkozásom ellenére csak te jársz a fejemben - mondja ki végre, közben a homlokát a homlokomra nyomja.

Megsimogatom az arcát és lecsókolom a könnyeit.
- Annak ellenére, hogy megértem a küzdelmedet, nagyon megbántottál. Ennyivel nem tudod jóvátenni az elmúlt napok, vagy hetek, már magam sem tudom, gyötrelmét. Nem csinálhatod azt, hogy belépsz valaki életébe, aki ettől különlegesnek érzi magát, majd otthagyod, érted? - JK megszeppenve bólogat. - A szívem, lelkem minden vágyával szembemenve, azt kérem tőled, csak akkor gyere vissza hozzám, ha komolyan gondolod. Most elmegyek, hagyok neked időt, és várlak, hogy egy nap, egy hét, vagy akármennyi múlva újra ott állj a bolt ajtaja előtt. Ha megteszed, tudom, hogy döntöttél.
Egy csókot lehelek az ajkára, majd kibomlok az öleléséből és kilépek a stúdióból.

Jimin ér utol a folyosón.
- Minden oké? Nem baj, ha én visszamegyek Yoongihoz? Azt mondta, valamit még át akar velem nézni - intem, hogy nem baj. - Na, mi volt? Hogy vagy?   ===> go to Magic HOT Shop / Never mind
Könny billeg a pilláimon, de már nem a bánat könnye, hanem a reményé. Bólogatok neki.
- Jól. Azt mondta, szeret.
- Na látod! De akkor miért nem a kezét szorongatva távozol? - kérdi, miközben megölel.
- Azt akarom, hogy határozza el magát. Most kimondta, de mondja ki holnap, meg holnapután is, meg azután is, a végtelenségig.

*-*

És igen, ennek a résznek is lesz ám subplotja, Magic HOT Shop / Never mind címmel, nemsokára felteszem, csak megvárom, hogy kiélvezzétek előbb ezt itt. <3<3<3

*-*