Hyungie

- Még egyet - kéri JK, és én szívesen kiszolgálom. Átölelem a nyakát és összetapasztom az ajkainkat. Cuppogós, nyelves, nyálas csókot váltunk, kiélvezzük egymás minden ízét. Hiába tartunk lélegzetvételnyi szüneteket, valamelyikünk újrakezdi, mintha nem tudnánk egymásból eleget kortyolni.

A virágbolt íróasztalán ülök, JK a két combom között áll, a hátamat öleli.
- Amúgy hogyan is találtad ki a teljes nevem? - kérdem, és ráhajtom a fejem a széles, megnyugtató mellkasára. - Milyen titkosszolgálati módszereket vetettél be?
- Semmi ilyesmit, egyszerű logika csak. Amikor Jejun a hyungok nem akartak nekem semmit mondani, arra gondoltam, hogy meg kellett volna kérdeznem akkor Taerint, amikor összefutottunk itt - mutat a bolt vásárlótere felé. - És ez adta az ötletet. Nekem és a tesómnak is ugyanazzal a szótaggal kezdődik a nevünk, gondoltam, rápróbálkozom. És nagyon gyorsan bebizonyosodott, hogy a Kim Taehyung egy elég jó tipp, tele van a net a képeiddel. Milyen fiatal vagy rajtuk! Fiatal és csodaszép! Nagyon jól állt neked a sötét haj is - mondja, és egyik kezét belecsúsztatja a fürtjeim közé. Megfogja a fejem, és maga felé fordítja az arcom, puha, érzelmes csókot kapok. Nem távolodunk messzire egymástól, összeérintjük a homlokunkat, és szorosabbra fonjuk az ölelésünket.

- De a Kimre hogy jöttél rá? - motyogom az erős karjaiba belesimulva.
- Na jó, bevallom, ez egy szerencsés véletlen volt. Mikor elmentem a próbátokra az asszisztens elkotyogta a vezetékneved. Amúgy tudod, hogy az a spiné beléd van esve? Kim művész úr így, Kim művész úr úgy - forgatja meg a gombszemeit.
- Omo*, te féltékeny vagy? (*omg)
- Én? Dehogy. Csak ne legyél senki másé... - suttogja, és visszatapad a számra.
Lecsúszik a keze a csípőmön át a combomra, majd vissza, újra a hátamra. A lábam összekulcsolom a derekán.
- Mennem kéne - mondja vagy századszor, de visszahajol egy újabb csókra, és megharapja az alsó ajkam.

- Akkor miért nem mész?
- Mert alig láttalak Jeju óta, és mert annyira jó téged ölelni és szétcsókolni azt a gyönyörű szád!
- Oh, és én továbbra is imádom ezt a kis ezüstkarikát - nyalom meg az ékszerét. - Már amikor először láttalak, kíváncsi voltam milyen érzés lehet, ha ajkaink találkoznak.
- Meg kíváncsi voltál arra is, hogy ha a másod találkozik vele...
- Hm? - értetlenkedek, közben a szám a szájára nyomkodom.
- Hát hogy, na... akartad tudni, milyen mikor leszoplak. Nem?
Felnevetek. Hihetetlen, hogy még mindig zavarba tud jönni.
- Most miért tagadjam? Szeretem, ha megteszed - nézek rá a lehető legcsábítóbban. JK gombszemében elégedett vágy villan.
- Jó, ha ennyire akarod...

- Hogy mi? - kérdem, de további magyarázat helyett a vállamra teszi a kezét, és fekvő pozícióba tol. Lehúzza a sliccem, és betúr az alsógatyámba. Nem pazarolja az időt, olyan mélyen enged magába, hogy kontrollálatlan nyögések hagyják el a torkomat.
- Kéred ezt is? - nyújtja felém a mutatóujját huncut szemöldökvonogatás közben.
Eszembe jut, amit Jejun mondott akkor, hogy lehozza nekem a csillagokat.
- Mmm, kérem - megnyalom a szám a rám váró élvezettől, és a könyökömre támaszkodok. Szinte letépi rólam a nadrágom, és rögtön megérzem a kutakodó ujját, és a finom feszülést, ahogy belém tolja. Majd azt az összetéveszthetetlen, intenzív érzést, mikor megtalálja azt a bizonyos pontot, amitől gyorsan eszemet is vesztem. Hátravetem a fejem, ahogy belesimulok az élvezetbe.
Meglátom magam felett a lila virágok száradt testét. Elmosolyodom.
Ha a lila virágok nem is, de a csillagok bizton potyognak rám.