JK

A kékes füst az ég felé gomolyog, ahogy kiengedem a számon. Hallom, ahogy Hyungie is mélyet slukkol a cigijéből. Feje a mellkasomon nyugszik, a koktélok meg a nikotin kellemes eufóriájában ringatózunk.
A csupasz homokon fekszünk, és az egész nap folyamán elnyelt forróságot most mind a mi hátunkba döngöli vissza a part. Elmélkedek rajta, rajtunk, és úgy döntök, meglepem a felfedezésemmel.
- Taehyung... - szólok hozzá halkan. Úgy kapja fel a fejét a mellkasomról, mintha fenéken csippentette volna egy rák a homokban. Csodálkozva rám mered.
- Mi? Melyik volt? Seojoon? Vagy Wooshik?
- Egyik sem, kitaláltam - vigyorgok rá büszkén. - Olyan gyönyörű neved van, nem kéne titkolni. Még a hangzása is olyan, mint egy szimfónia, ugye, Kim Taehyung? Vagy tévedek?
Megrázza szőke fürtjeit, és igazat ad.
- Nem tévedsz - zavartan törökülésbe húzza a lábát, kecses ujjai közt morzsolja a homokot, mintha vissza akarná fordítani az időt. Azt, ami visszafordíthatatlan. - Én csak azt akartam, hogy megismerj, mielőtt megismersz... - von vállat megadóan.
- Már tudok rólad és arról a Bogumról. Erről van szó, ugye?
- Á, szóval elolvastad a pletykalapok cikkeit - függeszti rám nagy szemeit, távoli szomorúság honol bennünk. - Biztos butaságnak tartod, hogy ennyire ragaszkodom ahhoz, hogy leginkább csak Hyungie-ként ismerjenek. Azt hittem, így nehezebb rátalálni a foltra a múltamon - nevet fel kínosan. - Az embereket elriasztja néha, hogy egy celeb az exem, vagy az, hogy egy pasi az exem. Vagy a körülötte kialakult botrány. Téged melyik tántorít el, Jaja-jagi?
- Most már egyik sem - kinyújtom felé a kezem, és hagyom, hogy összefonja az ujjainkat. Visszaheveredik mellém, fejét a vállamhoz fordítja.
- Ez az oka, hogy nem lettél végül színész?
- Nagyjából igen. Jó nagy botrány volt belőlünk - kuncog, de fájdalom és csalódás húzódik mögötte. - A színművészeti főiskola két diákját lencsevégre kapták félreérthetetlen helyzetben. Ez is elég lett volna, de hogy ráadásul mindkettő fiú! Az már eléggé kicsapta a biztosítékot. És pluszba, egyikük a kasszasikert aratott "Szerelem a holdfény alatt" szívtiprója! Na ezért nem vagyok már fent a közösségi oldalakon sem, tudod, milyen üzeneteket kaptam totál ismeretlen emberektől?
- Sajnálom... - suttogom neki.
- Nem kell, jagi, ez már a múlt. És ha nem így történik, lehet, hogy sohasem találkozunk. És én örülök hogy találkoztunk.
- Én is örülök...

Hyungie fogja a kezem, ujjai az én ujjaim közé simulnak. Én nem tudom, hogy pontosan mi ez, ami köztünk van, de most együtt tudnék üveggé olvadni minden egyes kibaszott homokszemmel, amin fekszem. Belesüppednék az érintésébe és a part talajába örökre.

Lágyan nyaldossák csupasz lábamat a hullámok, hűvösségük valamennyire visszarángat a valóságba. Dagály van. Hyungie énekelni kezdi azt a dalt, amit akkor hallottam a boltjában, amikor először találkoztunk. Felé fordítom az arcom, ő is rám néz. Nem hagyja abba dalt, csak elmosolyodik tekintetünk találkozására.

Szerintem én meghaltam, és ez tutira a kibaszott mennyország. Hyungie meg egy angyal, nem lehet ez másként.
Lehunyom a szemem, és lelkem messzire utazik a hangján.

*-*

Ez egy rövidke rész, de cserébe a következő: Nagyon.Kielégítő.Lesz.
:P

*-*