Hyungie

Enyhe fejfájással ébredek. Mégiscsak sok volt az az üveg Russian Jack, ami végül lecsúszott a torkomon. Mondjuk nem annyira sok, mint JK-nek és Sunghwannak. Tegnap este még arra gondoltam, hogy kárpótlóm JK-t a szörfös tréfámért, de mire elpakoltunk, addigra ő már hortyogott a kis kabinjában. Előzékenyen nekem engedte át a franciaágyas szobát korábban, azt mondta, neki jó lesz a heverős is. 

Elhúzom a függönyt az ablakocska elől, ólmos fellegek lógnak az égről. – Szerintem ma nem lesz Halla-hegy – jegyzem meg. A törülközőmért nyúlok, hogy egy zuhanyzással felfrissítsem magam. Álmosan botorkálok az apró zuhanyzó felé. JK ajtaja nyitva van, hallom a mély, nyugodt lélegzetvételét. Alszik. Az utam arra vezet, ezért önkéntelenül is bepillantok a szobába. JK békésen hortyog az ágyán és teljesen meztelen!
Az ajtónak háttal fekszik, lelkesen öleli a vékony takarót, mely huncutul a bokájára tekeredik. Ezt leszámítva semmit nem takar az elém táruló csupasz férfitestből, ami lássuk be, elég vonzó. Nyelek egy nagyot, miközben lassan végigfuttatom a tekintem rajta. A feszes combjain és a kerek fenekén és azon, ahogy a vékony dereka izmos vállakká szélesedik, az erős karján és az álmosan kacskaringózó tetoválásain. Haja kócosan öleli körbe az arcát, csak azt a férfias állvonalat hagyja látszani. Önkéntelen reakcióm egyértelmű, a pizsama nadrágom nem sok akadályt képez felhorgadó vágyamnak. Szemem JK fenekére tapad, és nem enged a látvány. Annyira meg tudnám... dugni!

Felnyögök, és a kezem rányomom a farkamra, amely nagyon nem akar bírni magával. Szenteltvízre van szükségem, vagy egy hideg zuhanyra, vagy egy zuhanyzónyi hideg szenteltvízre! Gyorsan bebújok a kis fülkébe, és magamra engedem a vizet. Tusfürdőt nyomok a kezembe, nekilátok lemosdani. De hiába, a zuhanykabin polikarbonát oldalain lefutó vízcseppek mind JK kívánatos testét rajzolják ki. Habos kezemmel a lábam közé simítok, majd markomat a lüktető farkamra szorítom. Lassan mozgatni kezdem rajta és képzeletemben JK mögé térdelek. Ő felhúzza kicsit a lábait és készségesen felém tolja csupasz, ingerlő fenekét. Megsimogatom, majd ágaskodó szerszámomat a félgömbjei közé csúsztatom... – Ah – szakad ki belőlem a könnyítő orgazmus, és újabb lecsurgó cseppekkel gazdagítom a polikarbonát mintázatát. 

Befejezem a fürdést, majd a törülközőt a derekamra tekerve, elvégzem az egyéb tisztálkodási feladatokat is, fogat mosok, borotválkozok. A tükörben figyelem az arcom, olyan kipirult, mint a kórista lányé, akin végigment a fél zenekar. Mély levegővételekkel próbálok enyhíteni zubogó véremen. Mi az isten van velem? Épp most voltam meg magamnak, mégis úgy érzem, mintha tüzet raktak volna a bensőmben. 

JK

Hyungie fölé hajolok, ahogy tegnap délután is. Csiklandozásom simogatássá szelídül, nem karistolom puha bőrét tovább a körmeimmel. Ráhajolok, és hozzáérintem a szám a hívogatóan feszes testéhez. A finoman kidolgozott mellizmaihoz, és a hasához, amin nem is látszanak a kockák, mégis mikor hozzáérek, érzem izmai tónusát a nyelvem érintésétől megremegő bőre alatt. A száját keresem, mély csókba forrunk, míg kezemet bebújtatom a narancsszínű lycra anyag alá, és lassan megszabadítom tőle. Meztelen combján haladok visszafelé, tenyerem alatt érzem a csípőcsontjára feszülő bőrét.

És érzem a már fájdalmasan feszülő erekciómat is. Ez ránt vissza az álmom ragacsos ködéből. Szinte belefúródik a szerszámom az ágy puha matracába. Elégedetlen sóhaj hagyja el a számat, és megtapogatom a farkamat. Mint a cövek. Ebből egyhamar nem lesz komfortos lekonyulás, az biztos. Segítenem kéne magamon. Feltápászkodom, a fejem zsong, mint egy méhkas. Kurva sokat ittunk tegnap Sunghwannal. Felkapok egy alsót és a mosdó felé indulok, hogy valamit kezdjek a kényelmetlen helyzetemmel. Vagy megkérhetném Hyungie-t... Nyelek egy jókorát erre az ötletre, még sincs bátorságom a szobája felé venni az irányt.

Ahogy kifordulok az ajtón, egy az egyben beleütközöm vágyaim tárgyába. Meglepetten néz rám a mogyorószemével. Talán még soha nem volt ilyen szép. Nem mintha egyébként nem lenne kibaszott szép, de most... Zilált haj, kipirult arc, félmeztelen test és csak egy nyomorult, vékonyka törülköző a derekán. Meg a rajtam lesikló, mustráló tekintete. Nem kerüli el a figyelmét az alsógatyám furcsa domborzata. Közelebb lép és finoman hozzám tolja törülközős csípőjét.
– Szeretnél valamit, Jaja-jagi? – búgja és beharapja az alsó ajkát. Megint nyelnem kell, ha nem teszem, tutira kifolyik a nyál a számon.
– Bemenni... oda – mutatok a fürdőajtóra, mert annyira kemény vagyok, hogy majdnem sikítok.
– Pedig megcsinálnám neked... – vigyorog rám, majd hozzáteszi – a reggelit!  
Ha-ha, nagyon vicces – gondolom magamban. Hyungie felveti a fejét mint egy dáma, elhúzódik tőlem és folytatja a megkezdett útját a szobája felé.
Én bevetem magam a mosdóba. Annyira fel vagyok ajzva, hogy az is fáj, mikor magamhoz nyúlok.

Hyungie

A szexuális energiáimat az említett reggeli készítésében vezetem le. Mosolyognom kell az arcán megjelenő sokktól, mikor azt mondtam neki, hogy megcsinálnám. Egyébként, szívesen megcsinálnám. Megbizsereg a nyakszirtem a gondolatra. De ehelyett sütöm a tojást, a pirítóst, kávét készítek neki, magamnak egy kamilla teát. Kipakolok mindent az apró asztalkára, mire JK megjelenik újra a konyhában. Zavartan bekanalazza a reggelit, majd egy szolid köszönöm után a napi programját vázolja fel.
– Asszem megígértem tegnap Sunghwannak, hogy ma bemegyünk a városba, ha nem jön össze a Halla-hegy. Tud egy gamer helyet. Te mit fogsz csinálni? – pislog rám, majd igazából meg sem várja a válaszom, magához veszi a tárcáját, és elindul kifelé.
– Én? – kérdezek vissza. – Keresek egy csávót, aki leszop – mondom ártatlan tekintettel, és elkezdem összeszedni a tányérokat. 

JK kővé dermed az ajtóban. Olyan megvetéssel néz rám, mintha csak azt mondaná: „Te keresni akarsz valaki mást helyettem, akit a gyönyörű orgazmusodban részesíthetsz, mikor itt vagyok kéznél, én, akit tegnap amúgy belebasztál az óceánba, ahelyett hogy lesmároltad volna?"  Na, pont ilyen tekintet vet rám.
– Csak vicceltem, jagi, menj nyugodtan gamerkedni. Legalább elviszed Sunghwant, aki mindig idegesítően kibicel, míg mi komoly kártyapartit próbálunk játszani.
JK csak krákog egyet, majd megadó némasággal kilép az ajtón, és elindul a városba a hyungjával.

JK

A koktélbárban szürcsölöm az akciós Mai Tai-t, és figyelem, ahogy a szürke fellegek teret adnak némi melengető, óceán parti napsütésnek.
A piercingemet rágcsálom, tekintetem Hyungie-ra fókuszál, aki a barátaival az utolsó partikat játssza ebben a végeérhetetlennek tűnő kártyajátékban. Mi Sunghwannal már rég visszaérkeztünk, sőt én már egy jó ideje itt koktélozok. 

Sunghwan odaáll kibicelni, és ahogy reggel Hyungie említette, állandóan beleszól a játékmenetbe. Mikor végeznek, és természetesen Hyungie nyer, rövidke ünnepeltetés után fáradtan dől a nyugágyra.
Nézem Hyungie-t ahogy kismacska módjára nyújtózik a napsütésben. Hogy létezhet ilyen gyönyörű ember a földön? És vajon miért van rám ilyen megsemmisítő hatással? 

De ő valójában nem is egy cuki cica, ő egy gonosz kis tigris – állapítom meg. Tegnap beleborít a vízbe csók helyett, ma meg hozzányomkodja a csípőjét az álló farkamhoz. Azt a csípőjét, amin csak egy nyomorult törülköző van. Meg kellett volna csókolnom, ott, helyben, a torkáig kellett volna nyomnom a nyelvem, hogy artikulálatlan nyögéseket csikarjak ki belőle. De miért vagyok ilyen béna, miért nem tettem meg? Ha lány lenne, tuti lesmároltam volna ma reggel, sőt, valószínűleg a konyhapult is nyöszörgött volna alattunk, attól, amit tudtam volna vele tenni. De vele szembe más. Valahogy lefagyok, amikor úgy néz rám, szinte lesokkol az ereimben szétrobbanó vágy. 

Hyungie körüli gondolataimat egy rám szegeződő szempár állítja meg. Két széknyire ül tőlem a lány, és félreérthetetlen nyitottsággal mosolyog. Tessék, ezt ismerem! Ezekben a flört helyzetekben komfortos vagyok, de amikor Hyungie úgy néz rám, hogy nem tudom, meg akar-e dugni, vagy azt akarja, hogy én tegyem meg, akkor zavarba jövök, és szó szerint a pánik kerülget. Egy kedves mosolyt engedek el a lány felé.
– Van kedved ide ülni? – paskolom meg a mellettem lévő bárszék puha bársonyát. A csaj készségesen csúszik közelebb hozzám.
– Boyoung vagyok – nyújtja felém túlmanikűrözött kezét.
– JK, de a barátaimnak csak JK – Boyoung kuncog az idétlen viccemen, és megkérdezi mit iszok. Értem a jelzést, és rendelek neki is egy Mai Tai-t. Beszélgetünk kicsit, hogy ő miért van Jejun, és én miért vagyok.
– Minah! – kiállt fel, és egy vörös hajú csaj felé int. – Ő a barátnőm, Minah, ő pedig itt csak JK – mosolyog. Ebben a mosolyban sok ígéret lapul. Biztos vagyok benne, hogy ha akarnám, ma éjjelre tutira ágyba tudnám vinni.

Hyungie

– Mi az Hyungie? Becsajozik a pasid? – nevet rám Seojoon.
– Én nem... ő nem... – dadogom, pedig Seojoon pontosan ráérzett arra, ami már fél órája az idegbe küld. Jaja-jagi két lány társaságában viháncol a bárpultnál.
– Miért nem mész oda, és jelöld körbe a területed? – kacarászik a nyomorult képemen Hyungsik is. Igazat adok nekik, és elindulok a flörtkirály felé.

JK nem lepődik meg, csak koktéltól kótyagos mosolyra húzza a száját. Szándékosan a két csaj közé ülök. Tudom én, hogy milyen hatással szoktam lenni a nőkre, még ha nekik fogalmuk sincs arról, hogy engem valami, illetve valaki egészen más hoz tűzbe. A lányok nem győznek olvadozni, hogy a nagyonjóképű JK oppának hogy lehet még egy nagyonjóképűbb, és még oppább haverja.  

Azt a szívszaggatóan bájos mosolyomat villantom feléjük, amitől általában mindenki elolvad, nemtől függetlenül. A lányok instant hiperventillálni kezdenek, míg én lopva JK-re sandítok. Mintha egy furcsa játékkal kínoznánk egymást, aminek az a lényege, hogy melyikünkre tapadnak rá jobban a lányok.

– Akartok vacsizni? – kérdem tőlük, és úgy nyújtom ki a két karom a hátuk mögé, mintha át akarnám ölelni a vállukat. JK pislog a nagy gombszemeivel, de most nem érdekel. Ha ezt akarja játszani, hát én játszom vele!

Áttelepszünk egy asztalhoz a bártól, és míg a lányok elmennek bepúderezni az orrukat, lehuppanok az egyik székre. Meglepetésemre JK mellém ül. Ezek szerint mégsem akkora híve az egy lány, egy fiú felállásnak. A visszatérő csajok így velünk szemben foglalnak helyet. Boyoung JK előtt, Minah pedig én előttem. Gyorsan fogynak a koktélok, és a hangulat fokozódik. Dumálunk és röhögcsélünk. Míg a lányok arca kezd szolidan kipirulni az alkoholtól és a remélt örömteli éjszakától valamelyikünkkel, én finoman megszorítom az asztal alatt JK térdét. Úgy meglepődik, hogy szinte lestukkolja az asztalt. Elmosolyodom magamban, és a gyárilag szakadt farmerján lévő lukba csúsztatom az ujjam, hogy érezhessem a bőrét, ő pedig a fürge kezem simogatását. 

A lányok valami vicces történetbe kezdenek a nyaralásukkal kapcsán. JK hátra veti a fejét, nyuszi fogai kivillannak, ahogy gyöngyözik a nevetés az ajkáról. Ellágyul a tekintetem egy pillanatra, ahogy belefelejtkezem a látványba, majd visszarendezem a vonásaimat. Elhúzom a kezem a szakadástól, amin keresztül eddig a combját cirógattam. Ujjaimon számolgatok: egy, kettő, három, négy... Tearin tévedett. Nem kettő, négy nap kellett hozzá, hogy beleessek JK-be.

Megakadok a napok számolgatásában, ahogy ez a Minah nevű lány figyel engem. Eddigi rajongó mosolya, amivel kitüntetett, ráfagy az arcára. Csak nem vette észre előbbi gyengéd tekintetemet JK iránt? A másik lányra nézek, aki viszont epedve csüng JK szavain. A legjobb lesz véget vetni ennek a fals idillnek.
– Hű, asszem nekem beütött az össze-vissza koktélozás. Lehet, hányni fogok – kamuzom, bár a fejemben tényleg van alkohol, azért még messze vagyok ettől az állapottól. – Bocsi, nekem mennem kell!
Felállok az asztaltól, és elindulok kifelé, mint akinek tényleg sürgős a dolog. JK-re hagyom a döntést, hogy követ engem, vagy a lányokkal mulat tovább.

Aranyra festi a part homokját a lenyugodni készülő nap. Kezdenek a fürdőzők eltűnni, mindenki vacsorára készül, vagy bemegy a városba. Esetleg egy bárban csajozik.
Enyhén bódult állapotban nyúlok el a fövenyen, és a még Jimintől lenyúlt cigimből rágyújtok egyre. 

Meg kell adnom neki a döntés szabadságát. Lehet, hogy félreértem, és egyáltalán nem viseltet a barátságon kívül semmilyen más érzelemmel irántam. Minden más csupán csak az én fejemben létezik. 

Fájóan buggyan fel bennem csupasz fenekének emléke. – Hmmm, pedig kár lenne érte – slukkolok a cigibe.
Trappolást hallok a fövenyen, majd JK levegőért kapkodó arca jelenik meg a látóteremben.
– Jól vagy, Hyungie?
Az aggodalma szinte materiálisan érzékelhető. Beleborzongok a JK-ből áradó érzelemhullámba. Felülök, ő meg a szőke tincseim közül kezdi a homokszemeket kiszedegetni.
– Minden oké? Úgy elviharzottál...
– Kérsz egyet? – nyújtom felé a dobozt, én meg visszahanyatlok a földre. JK kiveszi a kezemből, majd ő is mellém fekszik. Kicsit feljebb tornázom magam, mellkasára teszem a fejem, míg ő átölel az egyik karjával.
– Azt hitted, hogy ott maradok, hm? – kérdi és a szemembe néz, mély és ragaszkodó a tekintete. Tetszik, ahogy az íriszemen keresztül simogatja a lelkemet.
– Úgy tűnt, jól érzed magad velük...
– Veled érzem jól magam, még ha nem is tudom mindig kifejezni.
Lágyak a szavai, mint a napon felejtett vaj. Balzsamként olvadnak a szívemre.

*-*

Kövessetek be, hogy értesítést kaphassatok az új részek felkerülésekor! És igen, minden csillagért és kommentért is külön köszönet! <3

*-*