JK

A Rialto híd alatt siklik a gondola, alig csap zajt. Lassan szeljük a hullámokat a Canal Grande kristályvizén. Ujjainkat összefonom és úgy hallgatjuk az evezőlapátos énekét. Nemsokára a díszes Dózse-palota és a Campanile kecses alakja tekint ránk némi büszkeséggel. Vagy csak én látom bennük a saját lelki állapotomat visszatükröződni.
Hyungie megszorítja a kezem. Felé fordulok, és újra elveszek azokban a gyönyörű sötét íriszeiben, melyeket van szerencsém már két éve szeretni. Egy különbség van csak, eddig még soha nem látott érzelmekben ragyognak épp.
A Little Vegas Chapelben nemrég kimondott két „yes" ennek az oka. Hyungie odahajol hozzám, és egy csókot lop. A gondolás megakad a dalban, mi meg meglepetten pillantunk rá. De semmi rosszallás nem ül az arcán, széles vigyorra szalad a szája.
– Honeymoon? – kérdezi, mi pedig szinkronban bólogatunk. Ő belekezd Elvis „Can't Help Falling in Love" című dalába és tovább tolja a vizet a hosszú evezőjével. Így megy ez a vegas-i mű-Velencében, itt Elvis-t is énekelnek a gondolások.
Így kanyarodunk vissza a hotelünk, a The Venetian elé.

A koppintott Szent Márk tér kicsit giccsesebb, de most ugyanannyira zsúfolt, mint az olasz nagytestvére. Ugyanis az eredeti verzióhoz hasonlóan éppen karnevál zajlik, igaz, amerikai módra, vagyis a pestisdoktor jelmeztől a Mickey egérig mindent lehetett látni. Ahogy kiszállunk a gondolából, Hyungie csuklón ragad, és a szálloda felé kezd vonszolni. Hirtelen megtorpan, és széles mosollyal fordul felém, egy táblára mutat, amin jelmezkölcsönzési lehetőséget hirdetnek a karnevál alkalmából.
– Gyere, jagi*, öltözzünk mi is be! – rángat maga után, amerre a tábla mutatja. (*jagiya=kedvesem)
Az ideiglenesen számtalan ruhával telezsúfolt helyiségben rögtön a reneszánsz stílusúak felé veszi az irányt.
– Ha már Velencében vagyunk – kacsint rám, és közben elkezd válogatni. Egy élénkpiros bársonyruhát akaszt le a jelmezek színes sorából, ejtett vállakkal, buggyos szoknyával. Kérdőn néz a személyzet egyik ottálló tagjára, hogy szabad-e neki ezt felpróbálnia.
A nő pislog egy kicsit, de „látott ő már ennél cifrábbat is" tekintettel megvonja a vállát. Hyungie örömmel bújik bele a szerzeményébe, majd a tükör előtt illegeti magát, mint a tizenhatodik század dámái. 

Odalépek hozzá, és megsimítom a csupasz nyakát. Az amúgy is széles dekoltázsú ruha sokkal kevésbé takarja a tervező elképzeléséhez túl széles hátát, viszont karcsú derekára szinte hiba nélkül simul a bársony.
Rögtön nyáltúltengésem lesz a látványtól, a feltáruló gömbölyű vállaitól, a majdnem teljes pompájukban kivillanó mellizmaitól. Megérintem a kiálló kulcscsontját, melyre hívogatóan feszül a karamell bőre. Úgy megcsókolnám, de nem akarom az itt dolgozókat még tovább sokkolni. Ezért csak szerelmem fülébe suttogom a vágyam:
– Nem akarunk inkább a szobánkba menni a karnevál helyett?
Megforgatja a nagy mogyorószemeit, majd pajzán mosolyt varázsol az arcára.
– Rendben, de akkor ma én kapok desszertet!
Morcosan felhúzom az orrom, ugyanis ez azt jelenti, hogy most ő szeretne az én bájaimban megmártózni. Már jó ideje ez a kód köztünk, hogy ha az általában bevált felálláson változtatni szeretne.
– Azt lesheted! Te billegsz itt női ruhában, természetesen te leszel a desszert. A nadrág most rajtam van! – jelentem ki magabiztosan, hiszen ez a tükörben egyértelműen látszik.
– Mire az ágyhoz érünk, már tuti nem lesz rajtad semmilyen nadrág, bébi – nyalja meg a az alsó ajkát, és a perzselő tekintete nem hagy kétséget szándékai felől. – Egyébként is miattad nem megyünk a karneválra – üt meg egy mesterkélt nyafogó hangot –, úgyhogy kárpótolnod kell. Beh, è ​​molto scandaloso! – dívásan emeli fel a fejét, itáliai nők négyszáz évnyi szépségével. Majd kicsapja a legyezőjét, és elvonul visszavedleni huszonegyedik századi koreai férfivá. Egyáltalán honnan tud ilyeneket olaszul? – caplatok utána.

A szobába felérve pezsgőt és osztrigát rendeltet velem. Leülök a gazdagon faragott lábú ágyra, és elintézem a hívást. Míg a szobaszervízre várunk, Hyungie elkezdi leengedni a szintén a reneszánsz kor hangulatát árasztó függönyöket. A lakosztály teljes berendezése Velence klasszikus eleganciáját viseli magán. Egy pillanatra magam elé képzelem az ablak előtt hajlongó Hyungie-t a korábbi bársonyruhájában: most megfordulna, arcáról leemelné a vörös csipkés kurtizán stílusú maszkját. Majd felém sétálna, közben kioldaná a ruhája szalagjait. A bársony a szőnyegen landolna. Csupán fűző és alsónemű maradna rajta. Bugyogója alul hasított lenne, úgy mászna a meztelen ölemre. Mélyet nyelek a vágyképre, asszem már nem sok osztrigára van szükségem.
Visszatérek a valóságba, Hyungie épp pezsgőt tölt, közben kiszippant egy ízletes puhatestűt a kagylóhéjból. Majd valóban a combjaimra ül, tengerízű csókot vált velem.
– Bébi, annyira kívánlak – markolok a kerek fenekére. – A ruha túl stimulálóan hatott az agyamra, el akarok merülni a szépségedben – nézek rá kérlelő kiskutya szemekkel. Általában nem tud ennek ellenállni. 

– Hogy tudnék neked nemet mondani, jagi, ha így pislogsz rám? Tudod, hogy mindenhogy és mindennél jobban szeretlek – túr bele a hajamba. – De reggel behajtom rajtad azt a kárpótlást – vigyorodik el, majd közelebb fészkeli magát már élénkülő hímtagomhoz. Száját az enyémre tapasztja, és én örömmel ízlelem ajkairól a pezsgő és osztriga molekulákat. Csókjaink egyre mélyülnek, ahogy az ölelésünk is egyre szorosabbá válik. Képtelen vagyok túl messzire vinni a tenyereimet az eszméletlen domborulataitól, azok folyton visszakalandoznak oda. Simogatom, markolom őket, és már ez is elég, hogy nyögéseket csaljon ki belőlem.
– Lehet, mégis ki kellett volna kölcsönöznünk azt a ruhát – lehelek az ajkaira, és már szinte nem is látom a vágy ködétől, ami elementáris erővel árasztja el az agyam. Hát ilyen hatással van rám, még mindig.
– Gondolj bele, akkor mennyi cucctól kellene megfosztanod engem?
– Ah, épp belegondoltam – nyelek nagyokat a még mindig a fejemben forgó képtől. Inge felső gombja után nyúlok, és kipattintom azt, majd még néhányat, amíg le tudom húzni a vállairól, nagyjából úgy, mint ahogy a ruha állt rajta korábban. Feltáruló meztelenségét csodálom, és immár meg is ízlelem a feszes bőrét. Ujjaimmal cirógatom végig a nyakát, kulcscsontját, majd a mellizmait. Fejét hátra hajtja, hogy könnyebben hozzáférhessek. Csókok követik a simogatásom nyomát, míg kezemet lejjebb vezetem, bimbóira csippentek csak úgy ingen keresztül. Ezt a cuccot tuti, hogy nem veszem le róla ma. 

Megdörzsölgetem a merevedő bimbócskáit, amíg halk szusszanást nem hallat.
– Ah, jagi...
Csípője is mozdul, előre-hátra ring rajtam. Kezem tovább utazik a testén dél felé. Hyungie maga nyitja a sliccét, én meg alsónadrágostól húzom le a kerek fenekéről a textilt. Rögtön rásiklik a tenyerem a csupasz dombjaira. Megcirógatom, míg ő átöleli a nyakamat és vehemens csókba hív. Mindketten érezzük, elég a ruhák korlátaiból, vágyainknak nincs már türelme hozzá. Felemelkedik a combjaimról, és teljesen letolja a félig előkészített nadrágját.
– Az ing maradjon – kérem, miközben én is kibújok az öltönyömből. Feljebb mászok az ágyon, és várom, hogy elfoglalja újra az előbbi pózt. Inge pont annyira hosszú, hogy épp eltakarja az ágyékát. Általában imádok a meztelen testében gyönyörködni, de most izgatóan hat rám ez a máskor zavaró részlet. Feltérdel az ölem fölött, majd szétnyitja előttem az inge alját. Természetesen tudom, hogy mit szeretne, mégis várakozóan pillantok rá. Ilyenkor be szokta harapni az alsó ajkát, miközben perzselő tekintet vet rám. Most sem történik másként, és én meghalok attól, ahogy rám tud nézni.

– Ne kéresd magad, bébi, tudod, hogy imádom érezni – pöccinti meg a alsó ajkamat átfúró karikákat.
– Naná, hogy tudom. Azért van most már kettő. De ha akarod, az egész szám végiglövetem.
– Az nem kell, most már viszont ne dumálj – ringatja meg a csípőjét előttem. Elvigyorodok a türelmetlenségén, és rögtön kezelésbe veszem a szépséges farkát. Lágy, felhozó puszikat kap, majd beengedem a szám nedves ölelésébe. Mormogva élvezi a nyelvem játékát. Közben ujjaimat a vágatába terelem, ott is cirógatom az idegekkel huzalozott érzékeny bőrét.
Hyungie a kis komódra nyúl, elveszi róla a tubust, amit mostanában nem teszünk túl messzire. Nem nagyon tudtuk visszafogni magunkat az esküvő előtti napokban sem. Maga lucskozza be a saját fenekét, előkészíti a terepet, nekem már csak testébe kell mélyesztenem az ujjaimat. Élvezettel omlik bele a dupla stimulációba, finoman ringatja a csípőjét. Imádom, ahogy kőkeménnyé válik bennem. 

Kihúzódik a számból, és csókolgatni kezdi az eddig szorgalmas ajkaimat.
– Jöhet a harmadik – nyúl a csuklóm után, és még mélyebbre tolja magába a kalandozó ujjaimat.
Közben az ő keze is felfedező útra indul, míg a másikkal az ágykereten támaszkodik. Férfiasságom veszi kezelésbe, miközben én előkészítem izgató kis lyukacskáját. Érintése még mindig úgy hat rám, mintha villám vágna belém, gyorsan reagálok a simogatására.
– Bhébi, gyere hadd érezzelek – lihegem, és kihúzom az ujjaimat, hogy valami másnak adhassam át a helyüket.
Hyungie visszaengedi magát az ölemre, közben bepozicionálja a kemény farkam, és lassan beenged izmai agybomlasztó szorításába. Lágy, érzéki mozdulatokkal szeretkezünk.
Az agyam épp a gerinccsatornámba kezd belefolyni, amikor megáll a mozdulatában és rám szegezi a tekintetét.
– Jagi... nem bántad meg soha, hogy találkoztunk a virágboltban?
– Mi? – kell egy pillanat, hogy felfogjam, beszél hozzám. – Dehogy, egy percre sem!

Még ha kapcsolatunk elején nem is voltam biztos magamban, a szerelem, amit iránta érezek, azóta sziklává szilárdult. Most kicsit furcsának érzem ezt a hirtelen lelkiséget az esküvőnk napján és mivel épp, na, valami másba kezdtünk bele. Megtámasztom a lábam a sarkamon, majd lökök a csípőmmel egy hirtelent. A két év alatt annyit megtanultam már, hogy ebben a pózban nagyjából hogy tudom elérni érzékeny csomócskáját. A hatás nem marad el.
Abbahagyja a filozofálást, helyette jóleső nyögdécselésbe kezd. Azt hiszem, megoldottam ezt a problémát. És csak azért, hogy érezze, mennyire a mindenem, az összes mozdulatomat az ő élvezetének szentelem. Kezemmel finoman kényeztetem a farkát is, hagyom hogy átjárja az élvezet.
– Ahhh... Mmm... – hallom. Imádom a hangját. Amikor énekel, amikor beszél, akkor is csontig hatoló, de a legjobban ilyenkor szeretem, mikor nyög. És miattam. Gyorsítok a tempón, figyelem a reakcióit. Én már majd megbolondulok a látványától, a hangjától és az érzéstől, amit okoz nekem. 

Koncentrálva várom az ő orgazmusát, hogy aztán belerobbanhassak a szépséges testébe én is. Kissé ívbe hajlítja a hátát, rámozog a lökéseimre, majd az elmaradhatatlan szájbeharapással a markomba engedi a gyönyörét.
Nem érdekel hogy ragacsos a kezem, ráfogok a csípőjére, és még néhány mozdulat erejéig mélyebbre tolom magam benne. Olyan elementáris az orgazmusom, még az ujjaimat és belemélyesztem a karamell bőrébe. Lehet, meg is fog látszani a nyoma.
Ránézek, keresem a ködös tekintetét, ölelésre húzom magamhoz, miközben elhagyom a testét. Apró puszikat kap mindenhová, ahová csak érem. Elönt az érzés: szeretem.
Hyungie a fülemet babrálja, állvonalamra csókol, majd az ölelésembe bújik.
– Van még kérdésed? – szólalok meg néhány perc csend után, mámortól reszelős hangon.
– Megkaptam a választ, azt hiszem – összenyomja a szám, és csücsörödő ajkamra hint egy csókot. – Kérsz még egy pohár pezsgőt?
Lekászálódik rólam, és az ágy szélére ül. Tölt mindkettőnknek, majd újból a puhatestűek felé fordul a figyelme. Hosszú lábait keresztezi egymáson, úgy válogat. 

Nem tudok betelni ezzel a látvánnyal, amit a finoman izmos, karcsú combjai jelentenek. Közelebb kúszok hozzá. Hasra fekszem mellette, míg ő osztrigát tuszkol a számba.
– Végül is ez a nászéjszakánk, olyankor a menyasszonyt kell megdugni, nem? – vigyorgok rá ön- és kielégült fejjel.
– Adok én neked menyasszonyt – csap dühösen a csupasz fenekemre, majd felmászik az ágyra és rám hajol. Megérzem kellemes mérettel megáldott farkát, ahogy a türelmetlenül rányomja a gömbjeimre. Hosszú ujjaival a hajamba markol. Nyikkanok egyet, ahogy maga felé húzza a fejem. Nem finomkodik, türelmetlen rántással fordít maga felé. Fülemhez nyomja az ajkait, és belesuttogja enyhén alkoholpárás leheletével: – Talán nem várok reggelig, jagi, most kapod meg a szemtelenséged jogos jussát – majd belecsókol a nyakamba.

*-*

A novella megjelent Mamzi75 farsangi válogatásában is.

Az ikonikus, inspiráló pillanat ;)