JK

Arra ébredek, hogy Jieun rám dob egy füzetet. Még a félálom ködében úszom és kissé morcosan veszem tudomásul, hogy a kellemes délutáni szundikálásomat épp tönkreteszi a csajom és a húga veszekedése.

– Yeobo*! Mondd meg neki te is! – néz rám Jieun parázsló tekintettel.
(*Yeobo=drágám, édesem, általában házastársak közt használt kifejezés)
– Mit is? – kérdem, miközben két ujjam közé csippentem a vékony könyvet, ami az előbb landolt a hasamon.
– Hogy hülyeség, hogy ilyeneket olvas. És undorító! – húzza el a száját.
– De eonni*! – méltatlankodik Jisung.
(Eonni = romanizált átírás, ejteni: "unni", nővér, a fiatalabb lánytestvérek számára)

Feljebb ülök, hogy megvizsgáljam a vita tárgyát.
– Mi ezzel a probléma? Ez csak egy képregény.
– Talán lapozz bele – mordul rám Jieun. Megteszem. Először semmi különöst nem látok benne, aztán a közepe felé egyre érdekesebbé kezd válni.
– Hm... Jisung-a, miért olvasol te ilyeneket?
– Mert annyira helyesek, ahogy le vannak rajzolva! Tudod, oppa*, bizonyára túl sok Disney filmet néztem gyerekkoromban, és azóta is a mesebeli hercegre vágyom. És ebben a képregényben van, méghozzá kettő is. Ez maga az élvezet – csillan pajkosan a szeme. (*Oppa,= báty, fiatalabb lánytestvérek számára, más családhoz tartozó, vagy egyéb, érzelmileg közelálló idősebb férfit is megtisztelnek ezzel a kifejezéssel)

Visszapillantok a képre, ahol nyitva maradt a könyv. Karcsú, szőke hajú fiút ölel át hátulról egy izmosabb, sötét hajú srác. Mindkettő félmeztelen, a rajzoló ügyesen kidolgozta a férfi test szépségeit. Majd a sötétebb hajú a szőke nyakába hajol, és a kezét beletúrja a nadrágjába. A következő képkocka a szőke rajzolt alak arcát mutatja közelebbről, ahogy az őt simogató kezek keltette érzésektől kissé lehunyja a szemét. Tényleg szép, sőt. Furcsa rándulást érzek a nadrágomban, ahogy belebámulok a vágytól izzó rajzszemekbe. Összecsapom a képregényt és az asztalra dobom.

– Khm...Végül is már 18 éves elmúlt Jisung, nem nagyon szólhatunk bele, abba, hogy mivel szórakoztatja magát.
– Ezt komolyan nem hiszem el! – csattan fel Jieun a húgának. – Nem elég, hogy a valóságban nem létező rajzolt alakokért rajongsz, de Jisung-aaaaaa, most komolyan! Ezek melegek! Ráadásul...

Jisung nem viseli el tovább nővére korholását, felkapja a képregényét és kiviharzik a nappaliból. Két másodperc múlva egy ajtó csapódását halljuk.
Jieun megszorítja az orrnyergét.
– Yeobo! Hogy fogom ezt kibírni még négy évig, mire elvégzi az egyetemet? Kár volt felajánlanom, hogy lakjon nálam ezalatt...
Hallgatom, ahogy ecseteli a „gyereknevelés" problémáit. Közben el is felejtkezek a vita kiváltó okáról és már más dolgok járnak a fejemben.

De az agyam egy kis eldugott szegletébe beletapadnak azok a rajzolt szemek és a belőlük sugárzó vágy.

*-*

Ha tetszik, nyomjatok csillagot! Hálás vagyok minden visszajelzésért! <3

*-*