Taehyung

– Most mi lesz, Bogummy? – emelem fel a fejem a mellkasáról, ahol eddig pihent. A reggeli napfény bearanyozza a hálószoba bútorait, és az ágyamban fekvő férfi szép vonásait. Most nem mosolyog, de tudom, mikor megteszi, mind a harminckét foga kivillan. Végigsimítom íves szemöldökét, lehúzom az ujjamat arcának puha bőrén, és megcirógatom azt a férfiasan szögletes állát. Szeretem az állát.
Jó hogy itt van velem, oldódik kicsit a mostanában állandósult gyomorgörcsöm. Persze, ha az ember feje ott van minden szennylap borítóján, az nem túl kellemes érzés. Belekuckózom magam az ölelésébe, mintha ez meg tudna védeni a világ gonoszságától.
– Hogy érted ezt? – kérdi elgondolkodva.
– Hát a botrány miatt...
– Most ne foglalkozzunk ezzel – suttogja, és rányomja ajkát az enyémre. Lassan ízlelem, lágy mozdulatokkal találkoznak nyelveink. Beleolvadok a csókjába, jóleső melegséggel áraszt el a figyelme.

Bogum gyorsan fordít a romantikus pillanaton, ahogy megérzem pizsamanadrágomban kutató kezét. Máris a fenekembe markol, mutatóujja rögtön a lyukacskát keresi.
– Kicsit maradhatnánk a gyengédségnél tovább... – mordulok fel. Általában nincs ellenemre, ha kíván, és ezt ki is fejezi, de a megviselt lelkem most másfajta kényeztetésre vágyna.
– Ne már, Taehyungie, nem vagy te szűz lány, hogy kéresd magad – arcára rosszallás fut, bennem meg felbuggyan a lelkiismeretfurdalás. Nem tudom elviselni, ha haragszik rám.
Azért mégis előre vezeti a kezét, és lágyan simogatni kezdi még kedvetlen farkamat. Mivel szeretem őt, szeretem az érintését, nem kell túl sok stimuláció, hogy hatással legyen rám. Lassan éledni kezdek és halk sóhajokat hallatok. – Látod? Megy ez – számra tapad, és betolja a nyelvét. Kezét visszavezeti a domborulataim közé. Most első ujjpercét belém is nyomja. Belemordulok a szájába. Jobbomat az alsójához húzza, kétségtelenül érzem, hogy neki van kedve a dologhoz. Engedek az ellenállásomból, és megadom magam a vágyainak. A végén úgy is jó lesz, mindig jó. 

Megfogom ágaskodó farkát, lágyan húzkodom rajta a markom.
– Inkább a száddal – mondja, ahogy kihúzza belőlem az ujját, már le is tolja a gatyáját. Felkínálja meztelenségét. Csupasz lábai közé mászom, először apró nyalogatással kényeztetem, majd beengedem a szám melegébe. Bogum elégedetten nyög, kezét a hajamba túrja. Megtartja a tarkómat, és csípője lendítésével nyomja magát mélyebbre ajkaim közt. Minden lökéssel egyre keményebb lesz a számban. – Gyere... – mondja, és hallom, ahogy kipattintja a síkosító tetejét. Visszakúszom hozzá, megcsókolom. Visszacsókol, és rám mosolyog. – Fordulj így, látni akarom azt a gyönyörű feneked – mellédőlök, és megfordulok. Öléhez tolom az említett fenekem.
– Erre gondoltál? – kérdem tőle.
– Ah, még mennyire – csap egyet a domborulatomra. Megérzem a síkosító hűvösét, ahogy egy diónyit a bőrömre nyom. Belucskozza a vágatom, majd rögtön két ujját vezeti belém. Felszisszenek a hirtelen érzéstől, de hamar enged a feszülés. Ismeri a testem, azonnal megtalálja a pontomat, amit hevesen kezd ingerelni.
– Ahhhh – tör ki belőlem, Bogum elégedetten morog, ahogy érzi, egyre rugalmasabban ölelem körbe bennem munkálkodó ujjait. Mikor elégedett a lazulással, kicuppantja őket, és azonnal megérzem a keményen álló farkát a bejáratomnál. 

Én a saját férfiasságomra markolok, és gyors mozdulatokkal igyekszem izgatottságomat fenntartani. Amilyen türelmetlen ma, biztos nem fog finomkodni. Úgy is történik, lendületesen tolja belém kemény szerszámát.
– Istenien szűk vagy még mindig – nyögi a fülembe. Örülök, hogy neki isteni, nekem azért egy kicsit túl feszes. De tudja, mivel enyhíthet meg. Nyelvét a nyakamra vezeti, érzékeny bőrömet puszilgatja, finoman harapdálja. Farkam izgatását átveszi tőlem, miközben mozogni kezd. Lassú mozdulatokkal mélyül egyre jobban belém.
– Fordulj hasra – hallom az újabb kívánságát , vágytól rekedt hangja megbizsergeti a gerincemet. Teljesítem a kérését, arcom a számtalan párnám egyikébe fúrom. Bogum térdei szétfeszítik a combjaim, kezével csípőmre fog, és megemeli azt egy kicsit. Újra belém hatol, de nem kezd el rögtön mozogni, érzem a bennem pulzáló farkát. Megcirógatja a hátam, majd tenyereit a domborulataimra simítja – Fantasztikus vagy, Taehyungie! Már amikor először megláttalak, tudtam, hogy a gyönyörök oázisa leszel – jelenti ki, és ezzel egy időben lökdösni kezdi a csípőjét. Türelmetlenül fokozza a tempót, hangos hörgéseket hallat, míg az én sikkantásaimat a párna tompítja. Nem sokat törődik velem, saját ütemében mozog, a prosztatámat sem próbálja bevonni a játékba. Mint a dugattyú, úgy jár bennem. Már nem szeretkezünk. Érzem, én itt és most szabályszerűen meg vagyok baszva. 

Általában nem szokott ilyen önző lenni, fogalmam sincs, mi van ma vele. Kezét a karjaimra csúztatja, a hátamhoz simul, beleliheg a hajamba. Mélyen és erősen lök. 
– Annyira... jó... benned... lenni...ah – nyög ki minden szót, majd mondata végéhez érve egy erős mozdulattal belém élvez. Lihegve húzódik ki belőlem, rácsap egyet a fenekemre, és az ágyam végébe ül. Én duzzogó fejet vágva fordulok a hátamra. Bogum elneveti magát az arckifejezésemen.
– Na, ne nézz így rám! Nem foglak kielégítetlenül hagyni, mit gondolsz te rólam? – hát azt most éppen nem mondanám el neki, mert nem lenne túl szép. Engesztelésem kezdeteként visszamászik hozzám, kezét finoman húzkodni kezdi nagyon kedvetlen tagomon, és könnyed puszikkal egészíti ki a projektet. Lassan hatása alá kerülök, elpárolog belőlem a morcosság, és átengedem magam a testemben szétáradó érzésnek. Nyalogatással, szopogatással folytatja, lendületes marokmozdulatokkal tarkítja.
– Mmmm – mordulom, ahogy egyre magasabbra vonszol a tevékenységével az élvezet létráján. A levegőm egy pillanatra bennem akad, majd egy erősebb sóhajtás kíséretében a saját hasamra engedem az orgazmusom nedvét. Bogum beharapja az ajkát, és szétkeni rajtam a cuccot, mintha valami furcsa bevonatot szeretne képezni rajtam.
– Olyan finom vagy még mindig – nyal végig a lapos hasfalamon, majd ad egy puszit a farkamra, mint aki el akar tőle köszönni.
– Nem mondom, hogy életem menete volt – fintorgom. Bogum megint rámnevet.
– Nézőpont kérdése. Nekem közelítette – lehel könnyed, szemtelen csókot a számra.

– Taehyungie... mondanom kell valamit – kezd bele, közben feláll az ágyról, és megtörli a farkát a tegnapi törülközőjével. – Az a helyzet, hogy nem találkozhatunk többé.
– Mi... micsoda? Mi az hogy nem találkozhatunk többet? Mármint nyilvánosan? – tornázom fel magam ülő pozícióba.
– Nem, sehogy.
Fürkészem az arcát, várom, hogy felismerjem a mosolyát, ami azt jelentené, hogy ez csak egy nagyon szar vicc. De Bogum komoly, mint a vakbélgyulladás.
– Sajnálom – fordítja el a fejét a kétségbeesett tekintetem elől. Döbbenet telepszik a lelkemre, és valami sajgó bizsergés kezdi meg útját a gyomrom közepéből, és éri el lassan a szívemet. Eltátom a szám, akarok neki mondani valamit. Rengeteg gondolat és érzelem tolul össze bennem, mégsem vagyok képes kinyögni egyetlen megveszekedett hangot sem.
– Szakítanunk kell! – viszi be a kegyelemdöfést a meglőtt állatként nyüszítő lelkembe.
Kicsit kellemetlennek érzem a szavait, főleg úgy, hogy a nemrég belémpumpált öröme éppen lassan csordogál belőlem.
– És ezt nem tudtad volna dugás előtt közölni? – kérdem keserű sértődöttséggel. Nem tudom, hogy ez a mondat-e az, amit ilyenkor a fejéhez kéne vágnom, de olyan csalódást és megalázottságot érzek, amit képtelen vagyok kifejezni.
– Eh, ki hagyna ki veled egy lehetőséget? Még ha az az utolsó is...