Épp be akartam csekkolni, amikor közölte velem a nő, hogy valami nem stimmel a jegyemmel. Aggódva fordultam hátra, hogy segítséget kérjek a fiúktól, ám ekkor .......

Ám ekkor,a szüleimet láttam meg.
-Anya?Apa?-kérdeztem leesett állal.
-Ohh kicsikém.-ölelt át anya. Már úgy hiányoztál.
/A nagy ölelkezés közben kiálltam,a sorból az idegeskedő utasok elől./
-Ti is nekem. Dee..deee-dadogtam össze-vissza.

-Hát...Meglepetés!!-puszilt meg anya.
-Hát eléggé meglepődtem. De mit kerestek itt?
-Kicsim. New Yorkba költözünk.-közölte velem a hírt apa.

Én csak álltam ott nagy bambán.
-Hogy mivan?
-Emily. Ide költözünk. Itt fogunk lakni.-próbálta magyazárzni anya, azt, amit már elsőre is értettem. Egyszerűen csak nem tudtam felfogni. De most,hogy ez a pár mondat végre eljutott az agyamig, a nyakukba ugrottam.
-Úristen. De há miért nem szóltatok? Feleslegesen jöttem ki. Vagyis nem. Mert kijöttem volna elétek. De feleslegesen stresszeltem-magyarázkodtam össze-vissza.
-Jól van kicsim. Semmi baj. Mindent megbeszélünk,de most akár indulhatnánk is. Az Új Házunkba.
-Anya. Megkereshetem a fiúkat?
-Hogy kiket? Jaa.. A kis barátaidat. Persze siess kicsikém.

-Jacob! Cameron! Fiúk!-kiabáltam utánuk,mivel elég messze álltak tőlem,és láthatóan épp Jacobot pátyolgatták.
-Emily?-fordult hátra kisírt szemekkel Jacob.
-Jacob!!-ugrottam rá olyan erővel,hogy  földre estünk,és együtt sírtunk. Igaz,hogy Jacob MÉG búcsú könnyeket potyogtatott, de én már a nagy öröm miatt sírtam.
-Emily. Örülünk,hogy vissza jöttél,de nem kéne...
-Nincs semmi de.-Csitítottam le Cameron-t.-Itt nincs semmi de. Itt maradok. Ide költözünk. A szüleimmel. Itt vannak. A reptéren.-mosolyogtam felváltva a fiúkra és a szerelmemre.
-Micsoda?-kérdezte Jacob,miközben szorosabban ölelt. Közben én össze-vissza puszilgattam. Igen... mindezt a repülőtér közepén. A földön.

-Na jól van szerelmes gerlepár. Mostmár menni kéne. Em..téged már biztosan várnak a szüleid.
-Upssz..tényleg. Ohh.. Jacob..velünk jössz?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Még szép,hercegnőm.

-Anya,apa! Ő itt Jacob. A barátom.-mosolyogtam a szüleimre.
-Szia Jacob. Judy vagyok,ő pedig itt a férjem, Peter. Ja és nyugodtan tegezz.-ölelte meg anya,majd apával is kezet fogott.
-Ja...anya. Jöhet velünk Jacob is?
-Persze Kimcsem. Legalább lesz időnk megismerni.

-Nos,itt vagyunk,-mondta apa,amikor kiszálltunk a taxiból-Megérkeztünk,az új házunkhoz.
Amikor rá néztem a házra,konkrétan a lélegzetem is elállt. Ez nem csak egy sima kis családi ház,ez egy egész palota.

-Úristen anya. Ez..ez  a há-házunk?-dadogtam össze-vissza.
-Igen kincsem. Itt fogunk élni.
-Jujjj..menyjük beee-kezdtem húzni Jacobot magam után.

-Em. A te szobád az emeleten van.
-Jacob. Jössz?
-Persze,-adott egy puszit,majd rohantunk is az emeletre.

WOAHH.. kb ez volt a reakcióm a szoba láttán. Vagyis a saját szobám láttán. Az átlagosnál nagyobb, de mégsem hatalmas. És van egy saját gardrób szekrényem is.
És az elrendezése is praktikus.

Van még egy nagy íróasztal,könyvespolc és Tv asztal,illetve egy külön fürdő szobám is van.
Oké. Az előző házunk sem volt kicsi. Na de ez? Ez kész luxus.

Jacobbal még körbe néztünk az emeleten,ahol van még 2 fürdő és 2 vendégszoba, illetve egy hatalmas gardrób szoba...tele ruhákkal.(??) WHAT?
Hiszen nekem nem voltak ilyen fullos cuccaim.

-Úristenm ez gyönyörű. És az a gardrób. Egy konkrét ruhásbolt.
-Hmm..nagyon örülök,hogy így tetszik de lassan már esteledik. Jacob.. itt alszol?-kérdezte anya.
-Ha nem zavarok,szívesen maradok.
-Rendben. Akkor segítenétek nekem?
-Persze,mit csináljunk?
-Meg kellene teríteni.
-Oké.mde anya.. hol találom a tányérokat?-nevettem el magam,mivel egy akkora konyhában álltam,hogy ha egyesével nézem át a szekrényeket, addigra kihűl a kaja.

Mire megvacsoráztunk,már kilenc óra volt. Na igen. Túl rég óta nem találkoztunk,és a telefon beszélgetések mem tudták bepótolni,a hiányosságot. Rengeteget meséltem nekik a MagCon-nal együtt töltött időt. Na meg azért anyáéknak is volt mit mesélniük. Például,hogy miért is költöztünk abbe a hatalmas palotába.

Miután mindenki lefürdött,persze kb egyszerre végeztünk hiszen van 4 fürdőszobánk, úgy döntöttünk,megnézzük az Öngyilkos osztagot. Nem hiába reklámozták sokat,nagyon jó film.

-Jó éjt anya. Megyünk aludni.
-Jó éjt Kincsem,jó éjt Jacob.
-Jó éjt nektek is.-mondta a barátom is,majd felkullogtunk a lépcsőn.

-Én még mindig nem hiszem el ezt az egészet.-momdta Jacob.
-Igen. Én sem. Ide költöztünk. Egy nem is akármilyen házba...uhhh..holnap tartunk egy bulit?-ültem fel hirtelen.
-Persze te buli királynő-nevetett rajtam.-De mostmár aludjunk.
-Jó éjt Szívem.
-Jó éjt Manókám.-mondtam,majd össze bújva aludtunk el.

Huhh..rég volt ilyen hosszab rész😃. Hát..végül ez lett Em,illetve a többiek sorsa. Remélem tetszett a rész, és ha igen,akkor ne felejtsétek el vote-olni,illetve kommentben is leírhatjátok a véleményeteket.😈💞💞
Puszi,Fru🔥.