* Harmadik személy szemszöge *

  Grace nyakát behúzva kuporog a verandán, mellette Ash szitkokat szórva az orra alatt. Több irányból is fegyver dörrenések törik meg az éjszaka csendjét, folyamatosan sorozva a házat, esélyt sem adva nekik, hogy biztonságos helyre jussanak. Nem kell sokat agyalnia, hogy legyen egy ötlete, mégis ki szeretné holtan látni -, hosszú a lista azért hozzá kell tennie -, ám Ramsay család nem biztos örülhetett annak, hogy elszökött előlük.

  - Grace! - Húga nevét kiabálja túl harsogva nehezen a lövöldözés zaját, amely egyik pillanatról a másikra meg többszöröződik. Emily kiles az ablak mögül, mielőtt kidobná nővérének a fegyvert. Még a levegőben elkapja a pisztolyt, ellenőrzi a töltényeket, aztán kibiztosítja a fegyvert, és Ash felé fordul, aki vállát markolja. Rossz látás viszonyok ellenére tudja, a fiút ő helyette találták el.

  - Tudsz mozogni? - Kérdezi, miközben megragadja ép karját. Ash legyőri fájdalmát, ahogy összeszedi magát, arcát mégis eltorzítja a fájdalom. - Fedezlek, menj be a házba! - Utasítja és a fiú máris ellenkezne, hogyha nem előzné meg. - Körbe vettek minket, akár a házba is betörhettek.

  Valójában erre igencsak kicsi az esély, Ramsay emberei szeretik szitává lőni az egész lakást, felgyújtani és utána körül nézni, hogy él-e még valaki. Kivételt képez az információ szerzés vagy a kínzás. Azonban ezzel Ash nincsen tisztában, így további ellenkezés nélkül hallgat a lányra.

  Grace vesz egy mély levegőt, újra tölti a fegyverét, mielőtt három golyót a legközelebbi célpontja felé lőne. Aztán a következő tagot célozza meg, mielőtt visszahúzódna a búvóhelyére és megtöltené a fegyverét.

  Az ellenfele közel két tucatnyian lehetnek, Ramsay-ék biztosra akarnak menni a halálával. Szákát rágva agyal egy menekülési útvonalon, mikor valaki átugrik a terasz kerítésen és mellé gurul. A vér megáll benne, egy momentumot sem veszteget, azonnal az idegen felé fordítja a fegyver csövét, viszont mielőtt meghúzhatná a ravaszt, felismeri a férfit. Régen az apjának dolgozott, most nagybátyjának segít, híres arról, hogy három bevetést élt túl, mikor a csapattársai meghaltak és negyven évet maga mögött tudva, még mindig fürgén mozog.

  - Nem így szerettem volna újra találkozni veled, kislány, de sok minden nem úgy történik, mint ahogy én szeretném. - Köszönti Lukas egy megfáradt mosollyal, mielőtt a pisztolyát kicserélné egy sörétesre. - Ezzel jobban bánsz. - Mondja, mialatt a férfi - látásra - a semmiségbe lő, majd a következő pár percben lángok lepik el az udvart.

  Grace elkerekedett szemekkel nézi, ahogy a háztól öt méterre lévő néhol gazokkal benőtt udvar és öreg tölgyfa lelogó ágai miképp kapnak lángra. Fogalma sincsen mit lőhetett szét Lukas vagy egyáltalán mikor rakhatták oda fel azt a valamit. Ám ennek hála megláthatja a támadóit is, többek közülük próbálják idegesen, ordibálva próbálják eloltani a lángra kapott ruhájukat. Neki pedig ennél nincs is szüksége, rögtön meghúzza a ravaszt.

  Az éjszakát üvöltések, fájdalomtól gyötrő halottak hörgései, benzin elégett, orrfacsaró bűze és halál szaga tölti meg. Grace-ékre támadó csapat tagjai sorra hullnak el, ahogy a lány, Lucas és az erősítése sorra végez velük. Negyedóra elteltével már csak menekülő férfiakat lehet látni a még mindig vadul égő lángok fényében. Az egyik ilyen tagot célozza meg Grace sörétesének irányzékával, lelassítja lélegzetét, válla lüktet a fájdalomtól, ami mindegyik lövéssel egyre erősödik.

  Félre kellett volna raknia a fegyvert, visszavonulnia a házba, hogy megbizonyosodjon arról, a többiek rendben vannak. Válla őrült módjára lüktet, keze csúszik a vértől, amely kiszivárgott sebéből és eláztatta a ruháját. Ám minél jobban csúszik, annál erősebben tartja a puskát.

  Úgy, ahogy apja tanította kislánykorában.

  Nem emlékszik mikor lőhetett először, túlságosan is fiatal volt hozzá, viszont mai napig előtte élnek az emlékei apjáról. Az apja kicsi lánya volt, odáig volt érte és képtelen volt nemet mondani neki. Apja erős lányt faragott belőle, egy igazi harcost, aki küzd magáért, másokért, megvédi az anyját, vigyáz a húgára és időt szentel a családjára. Nem bánik kesztyűs kézzel az ellenségeivel, de nyitott szívvel fogad minden elesettet. 

  Megtanította hogyan bánjon az emberekkel, miképp ismerheti fel az olyanokat, mint ő, az apja. Mit tegyen, ha bajban van, miként maradjon erős a leggyötrelmesebb, fájdalmasabb és kilátástalanabb időkben is.

  A támadója, akit lelőtt, a földön fetreng, testét több helyen is eltalálta a sörétes lövedéke. Hörögve nyöszörög, vergődik a mocsokba, miközben vére mocskos masszává válik a porral. Föléje áll, nehezen veszi  a levegőt, a fájdalom csontjáig hatol, végtagjaira és tüdőjére kiterjed. A férfi rémülettel teli szemekkel néz rá, ha a töltény nem találta volna el a torkát és roncsolta volna szét az izmokat, kegyelemért könyörögne.

  Grace ajkába harap, szíve elgyengül egy pillanatra, azonban apja tanításai felderengenek előtte.

  Hét éves lehetett, mikor először lelőtt egy állatot. Fel se fogta mit is csinál, amíg a földön vergődő madarat meg nem pillantotta. Abba a momentumba eleredtek a könnyei és félre dobta a pisztolyt. Apja azonban nem hagyta neki, hogy elfordítsa a fejét, elfeledkezzen mit is tett és újabb leckét tanított neki az életről. Van, hogy szavakkal nem lehet megnyerni egy háborút, van, hogy erőszakhoz kell folyamodni.

  - Ne sírj, hanem lőj!

  Így meghúzta a ravaszt. Végzett a madárral és most ezzel az emberrel is.

• • •

  Emily a veranda lépcsőjén ül, ölében összekulcsolt ujjait birizgálja. Mikor felcsaptak a lángok, Lukas jött be a házba, vagyis inkább berontott a nyitott ajtón, amivel majdnem elérte, hogy Ash lelője. Elmagyarázta a helyzetet, annyit kért, hogy szedje össze a cuccaikat, mert amint vége a kinti csatának, haza viszik őket.

  Haza? Onnét jöttem el. - Jegyezte meg magában keserűen a fiatal lány, de nem mondott semmit sem, csupán bólintott. Pakolás helyett inkább ellátta Ash sérüléseit, aztán lemosta a kezéről a vért. 

  Ám az utolsó lövés után tíz perccel még mindig a családi ház előtt kuporog. Figyeli, ahogy a lángok feleszik az udvart, átterjednek a mezőre, és egyre magasabbra kapnak fel az öreg tölgyfa ágai. Mellkasát elönti a szomorúság maró sava, összeszorul a torka a látványtól, miképp egykori otthona lassan leég.

  Nővérét akarja, tudja, hogy a lány megnyugtatná, megígérné neki, hogy rendbe teszi a károkat. De Grace még mindig nem bukkant fel, Lukas és az emberei pedig egyre idegesebbek lesznek, annak ellenére, hogy igyekeznek nem kimutatni.

  - Valami baj van - szólal meg Ash, mire összepréseli ajkait Em. Egyértelmű, hogy gond van, csak azzal nincs tisztában, hogy mi az és mekkora. - Héj! Mi történt? - A srác Lukasnak intézi a szavait, aki ugyan vet rá egy pillantást, választ mégsem ad. Helyette int nekik, hogy szedjék össze magukat, indulnak.

  Emily eddig türelmesen várakozott, elrejtette idegességét, most ugyanakkor elsőként pattan fel a helyéről és siet oda az egykori katonához. Lehet Ash-on kifogott, azonban őt nem fogja ilyen könnyen lerázni, addig pedig nem is hagyja békén, amíg nem felel.

  - Mi van Grace-szel? - Különleges képessége, hogy fiatal kora ellenére, képes elérni, hogy a felnőttek egyenlőfélként kezeljék és bármi fajta félre beszélés nélkül elárulják neki, amit tudni szeretne. És egy harc edzett katonánál sincsen másképpen.

  - Túlhajtotta magát és elájult, külön kocsival a fiúk elvitték. Ti velem jöttök, így is sokáig maradtunk. - Magyarázza tömör, rövid szavakkal Lukas, miközben az autófeljáróhoz sétál, hogy Grace-ék járműjével elmehessenek.

  - De... - Em máris újabb kérdést tenne fel, a pánik eluralkodik rajta, ahogy Lukas elé siet, hogy megállítsa és tovább faggassa. Szeme a férfi arca és a terjedő tűz között cikázik, ám szíve mégis őrült módon ver testvére miatt. - Mi lesz... Vagy egyáltalán...

  - Grace-nek csupán pihenésre van szüksége, a többiek gondoskodnak a helyről, de nekünk mennünk kell. Most. - Ragadja meg a vállát, éreztetve vele, hogy nem örülne, ha még több időt töltenének ácsorgással. Azonban nem nyugtatja meg egy picit sem a válasz, mégis bólint egyet. Nem tud mit tenni, a legfontosabb számára pedig az, hogy megbizonyosodjon, nővére rendben van.

  Szótlanul ül be az autóba, miután a három fiú beült hátra. Lukas elindítja a motort, pár percen belül az aszfalton gurul a jármű.

  Teljes sötétség honol a városon, közlámpák igyekeznek némi világosságot, oltalmat adni mind hiába. Emily kényelmetlenül izeg-mozog az anyósülésen, furcsa, megmagyarázatlan érzés tölti el a mellkasát. Egy olyan érzés, amely azt szeretné sugallani neki, hogy valami meg fog változni, fenekestől fel fog fordulni az élete.

  És ismerős számára ez az érzés. Emlékszik rá évekről ezelőttiről, és egyáltalán nem örül neki.