A levegő füstös volt a szobában, a halványan villódzó neonfények rózsaszínes és kék árnyalatokba burkolták a szűk helyiséget. Vi hanyagul elnyúlt a kanapén, a lábai a dohányzóasztal szélére csúszva pihentek, míg a keze egy félig üres üvegen játszadozott. A haja kicsit zilált volt, az arcán egy olyan mosoly ült, amitől egyszerre tűnt fáradtnak és felszabadultnak.

-Na, hogy érzed magad?-huppantam le mellé a kanapéra, egy újabbat szívva a csőből.

-Naaagyon faszán-dörzsölte meg az arcát, lerakva az üveget az asztalra.

-Heh. Megmondtam, hogy jobban leszel. Szerezz magadnak egy beszerzőt. Kelleni fog-néztem rajta végig-Tudod...Hogy rendesen meggyógyúlj-mutattam a hasára.

Óvatosan felhúzta a pólóját, rálátást engedve a sebére. Hát, igen szarul nèzett ki.

-Csúnyán hegesedni fog-hajoltam közelebb, jobban megnézve.

-Úgy, mint neked?

-Annyira nem-ráztam meg a fejem-Ramaty az állapota, de legalább csak egy sebed van. Hamar meg fog gyógyulni. Ne aggódj-pillantottam rá az arcára, óvatosan megsimítva azt a mutatóujjamal, hátradőlve a kanapén. Ködös a tekintete.

A kanapé puha, de valahogy most túlságosan is kényelmetlen. A shimmer, amit elfogyasztottunk, még mindig pulzál a testemben és minden egyes érzékem egyre csak élesebbé és élesebbé válik. Az íze keserű és fémes a nyelvemen. Az érzés, ahogy elnyel, valahogy lebegővé tesz, mintha az egész világ egy kicsit messzebbről figyelne.
Figyelne?

Majd átterelődött a tekintetem Rá.

Vi-ra.

Most, hogy jobban megnézem, eléggé szemrevaló. Jó stílus, jó testfelépítés, szép arc, gyönyörű szemek... Hogy nézhet ki még akkor is ilyen jól, amikor haldoklik?

Az a sebhely a szájánál... Biztos egy verekedésből szerezte.

-Néha elgondolkodom-szólalt fel halkan-, mi lenne, ha csak úgy lehetnék egy nap… egyszerűen csak egy átlagos ember. Nincs zűr, nincs harc. Se semmi ilyen hülyeség.

-Élnék ilyen életet-nevettem fel még jobban lecsúszva a kanapén.

-Képzeld el, hogy tényleg csak úgy… leülsz, és nem kell semmit sem csinálnod. Se verekednek, se menekülnöd, se bújdosnod. Csak élném a kis világom, villás reggeli Piltower-ben, meg ilyenek... Aranyvilág lenne.

-Te erről álmodozol?-mosolyodtam el halványan- Villás reggeli Piltower-ben?

-Miért ne?-kapta rám a fejét felháborodottan, így el is nevettem magam.

-Ne rossz néven vedd-legyintgettem-Szerintem aranyos-védekeztem, míg ő elgondolkodott.

-Aranyos, mi?-vigyorodott el, az arcom, pedig éreztem, hogy egy vörösesebb árnyalatot vett fel, az eredeti színéhez képest.

-Ömm...Igen. Ezt mondtam.

-Rendben-vigyorgott rám továbbra is, így jobb ötletem híján csak kezébe nyomtam a csövet- [Y/N], igaz? Honnan ismerős ennyire ez a név... Ezen gondolkodom már amióta meghallottam.

-Innen-onnan az lehet...

-Tudom már!