Szokásomhoz híven késésben voltam,ezért gyorsan felöltöztem,felvettem a kabátomat és rohantam.

Az épületbe beérve köszöntem a főnökömnek,aki mondta,hogy itt van a fia is vele. Elvileg ő egy évvel idősebb,mint én. Elmentem neki is köszönni,mert úgyis ott volt ahol a fényképező gépem. Amikor beértem egyszerűen elámultam. Gyönyörű barna haja volt,smaragd zöld szemei és a legaranyosabb mosolya. Odamentem hozzá bemutatkozni,de ekkor elbotlottam a saját lábamban. Valószínűleg a sürgősségin kötöttem volna ki,de elkapott. Ahogyan mélyen a szemembe nézett,éreztem,ahogyan elolvadok erős karjai között.

- Jól van hölgyem?-kérdezte.
- I-Igen. Köszönöm.-mondtam,miközben lábra segített.
- Ön biztos az a lány akiről apám állandóan áradozik.
- Igen. Én lennék az. Izabella Podt.-mutatkoztam be.
- James Gray. Örülök,hogy megismerhetlek.-mondta,majd kezet fogtunk és én már száguldottam is a fotózásra.

Miután végeztünk a fotókat Jamessel és a főnökömmel elkezdtem összepakolni,James még váltott pár szót apjával,majd odalépett mellém.

- Szia! Mit szólnál ahoz,ha elmennénk egyet vacsorázni?
- Szia! Attól függ, mikor?
- Mondjuk szombaton?
- Rendben! De akkor menjünk a kedvenc éttermembe!
- És az melyik lenne?
- Lola's restaurant!
- Rendben! Akkor holnap 19:00-ra mehetek érted?
- Igen!-mondtam,majd elérhetőséget cseréltünk.

Bella még nem végzett,mert csütörtökönként 12 órába dolgozik. Bementem az étterembe és szaladtam hozzá mesélni. Pont a szünetén volt. Ekkor odajött Lola a másik legjobb barátunk,aki itt szakács.

- Sziasztok! Miről van szó?-kérdezte Lola.
- Arról,hogy Izát elhívták ide randizni!
- Uuuuu~ Ki hívta el?
- A főnököm fia!😅-mondtam.
- NEEEEE! -akadt ki Lola.- Ezt most nem mondod komolyan!
- De!
- Kíváncsi leszek erre a "főnök fiára".
- Én is!-Mondtuk szinkronban Bellával.